Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-29 / 18. szám

Már túljutottak ä nehezíti SzSzííöri fs

Hogyan tovább?

Hirtelenében nem is tudom, hogy a szövetkezet fennállása óta hány elnök váltotta fel egymást. Annyit azonban tudok, hogy Pénz Antal, a könyvelő az egyedüli, aki elejétől kitartott; még a nehéz napok idején sem rendült meg, amikor a vezetők közül úgymond mindenki félreállt.

Ki legyen az új elnök?

Egy esztendővel ezelőtt ez volt a legfőbb gond, mert az elnök valamilyen félreértés végett hátatfordított a szövetkezetnek. Érthető, hogy ezekután a pártszervezet vezetősége és a helyi nemzeti bizottság tanácsa megvizsgálta a történteket és alaposan fontolóra vette, kit lehetne a közös élére állítani, aki jó szervező és emellett tapasztalt szakember is. Végül a szomszéd faluba mentek elnökért. Bartal Lajos elvtársra esett a választás, aki hosszú éveken keresztül példásan vezette az ipolyviski szövetkezetei.

Becsületessége és szigorúsága ismeretes volt az emberek előtt, hiszen Visken is akadt olyan ember, aki hozzányúlt a közöshöz, s ilyenkor a bűnös nem kerülhette el a büntetést. Szigorú volt. Akadtak olyanok is, akiknek ez nem tetszett, de hát a becsület az mindennél, az olcsó népszerűségnél is fontosabb. S bizony Százdon is szükség volt a szigorúságra, rendre, szervezettségre.

Bartal elvtársnak további érdeme, hogy funkciója mellett elvégezte a mezőgazdasági műszaki középiskolát, ami minimális követelmény arra, hogy egy szövetkezeti vezető alapos munkát végezhessen. Hiszen szakképzettség hiányában az ember nem biztos a dolgában, tevékenysége csupán a tapasztalatokra támaszkodik, ami egymagában, elméleti tudás nélkül nem elégséges.

Egy lépés előre — és ami még akadály

Ügy beszélik a faluban, hogy bár tennivaló akad ezekután is bőven, de már túljutottak a dolgok nehezén. A jelenlegi vezetőség kisebb hiányosságaitól eltekintve, képes arra, hogy irányítása mellett szilárd egységgé ' kovácsolja a százdi szövetkezetét. Talán mondani sem kell, hogy ennek a csoportnak az elnök a lelke.

Tény, hogy tavaly az előző évhez viszonyítva, tudatosabb, átgondoltabb szervezést alkalmaztak, de ez még mindig nem az, amire szükség lenne.

Már régi ismerősök vagyunk. Ismerem a falu múltját, jelenét és hiszek jövőjében. Ebben a faluban is, mint mindenütt a szövetkezet jelenti a jövőt. Kissé még botladozik, tapogatódzlk, de végülis megizmosodik, biztos megélhetést nyújt tagjainak. Az emberek mindig úgy dolgoztak, ahogyan irányították őket. Ha jó volt a vezetés, a munka is jól ment, ha pedig a vezetés gyenge volt, ez a munkára károsan hatott.

c-zr maguK a vezeioK is ruujaiv es érzik. Jó jelenségnek számít például az is, hogy egyetlen szakaszon sem merítették túl a munkaegységeket. Ez annyit jelent, hogy ismerik a túlmerítés ökonómiai következményeit. Nos, hát ez is egy lépéske előre. Az ember jártassá válik az ökonómiában. Nem ártana, ha erre más szövetkezetekben is ügyelnének.

Hogyan tovább? A jó vezető tudja, mit kell tennie. Fölkelteni az emberek érdeklődését. De hogyan? Nem megy minden egyszerre. Alapjától kell kezdeni, csak így érhetnek el tartós sikert. A földnek meg kell adni, ami az egyenletes termeléshez szükséges. Szervesanyagot, ipari trágyát egyaránt és ehhez a helyes agrotechnikát is így nem maradhat el a jó eredmény. Ez hát az ökonómia.

Az üzemszervezést a jövőben tovább kell tökéletesíteniük, különösen a csúcsmunkák idején, hogy a kitermelt javakat idejében, veszteség nélkül, betakaríthassák.

Lucernából aránylag jó hektárhozamot értek el (48 q/ha). Nagy hiba azonban, hogy a takarmány későn került kazlazásra, amikor az értékes fehérjének egy része kárbaveszett. így aztán csak a mennyiség van meg, a minőség azonban gyenge. Ajánlatos lenne, ha a jövőben a szénafélék betakarítását teljesen gépesítenék. Rendfelszedőket, elevátorokat és nagy térfogatú kocsikat állítanak munkába. így munkaerőt is megtakaríthatnának, s az élőmunka ráfordítást gépierő helyettesíthetné. Tavaly például egy mázsa lucerna előállítása

22,05 korona egyenesköltséget igényelt, amelyből a munkaköltség 7,47 korona volt. Ezt teljes gépesítéssel tovább lehetne csökkentenie.

Kitűnt továbbá, hogy a szövetkezet leggyengébb pontja a tejtermelés. Igaz, hogy évközben kiselejtezték a legnagyobb tejhozamot nyújtó TBC-s teheneket, de nem ebben van a lényeg. Az évi tehenenkénti tejátlag csak 1240 liter volt. Ezen az állapoton sürgősen javítani kell. Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly számosállatonként csupán 330 gramm emészthető fehérjét adtak, azt kell mondanunk, hogy nem is várhattak a fontieknél jobb tejelékenységet, hiszen egy 500 kg-os tehén napi létfenntartási alapadagjának 250 gramm, s a tejtermelésnél minden liter előállítására 50—50 gramm emészthető fehérjét kell tartalmaznia, máskülönben az állat saját testéből fedezi a fehérjehiányt, ami egészlégi állapotának leromlását eredméryezi. Ezek után világosan látható, íogy a százdi tehenészetben tejternelésre csak 80 gramm emészthető 'ehérje maradt, ami csupán 1,6 liter ;ej előállítására elegendő, holott az ítlagos termelés 3,91 liter volt. Honlan vették az állatok a fehérjetöbbetet? Ezt már föntebb megemlítet - ;em. Itt van hát a kézzelfogható bizonyíték. A tehén nem azért nem ryújt elegendő tejet, (azaz maximáis mennyiséget), mert rossz fajta, íanem azért, mert nem kapja meg a ;ermeléshez szükséges takarmány'éleségeket. Ez a valóság. Szükséges, íogy a szövetkezetben ezen az áldatan állapoton változtassanak. Mégjedig élesztősítéssel, pácolással, föltárással stb. így a takarmányokban •ejlő fehérjék jobban felvehetőkké, jkonómiai szempontból hatékonyabbakká válnak.

Ajánlatos lenne továbbá, ha a já•ási mezőgazdasági irányítószervek a ;zázdi EFSZ számára szakosított fejődési irányt szabnának. Jelenleg minlennel foglalkoznak és ez szétforgá;solja az erőket. Kinek van ebből cára? A szövetkezetnek is, de a nem- Detgazdaságnak is. Kedvező lehetőség nyílna például a nagyobbméretű juhtenyésztésre (Merinó), ami biztos bénzforrást jelentene az EFSZ-nek. \z eddigi tapasztalat azt bizonyítja, íogy a juhtenyésztés itt minden más .ermelési ágnál jövedelmezőbb. Miért ae lehetne hát gyarapítani a juhállonányt?

Mi a célkitűzés? ✓

Az, hogy mindenki megtalálhassa számítását a szövetkezetben. Ez a törekvés már tavaly kezdett formálódni, amikor szerényen csak 13 koronát terveztek minden munkaegységre. Ebből előlegként 8 koronát fizettek, s most a zárszámadásnál kitűnt, hogy még 6 koronát oszthatnak, vagyis terven felül 1 koronával többet. Érthető, hogy mindenki örömmel fogadta a jó hírt, de több is lehetett volna, ha mindenki becsülettel kiveszi részét a munkából. így az év végén lényeges eltérések mutatkoztak és meglátszott, ki hogyan dolgozott. Aki példás munkát végzett, többet termelt, érthető, hogy bőségesebben részesedett, mint az, aki hanyagul végezte feladatát. Az utóbbiak bizonyosan elgondolkodnak a dolgok felett és idén már megemberelik magukat, hiszen a szövetkezet a teljesítményért fizet.

Helyes törekvés továbbá az is, hogy az EFSZ-ben idén bevezetik a fizetéses szabadságot (hasonlóan mint az iparban). Itt azonban az igényjogosultság alapelveit saját alapszabályzatukban rögzítik. A fizetéses szabadságot tehát bizonyos feltételekhez kötik. Aki azokat teljesíti, igénye lesz majd szabadságra. Ez az intézkedés is azt a célt szolgálja, hogy megszilárduljon a szövetkezeti egység, javuljon a munka minősége és vele együtt emelkedjen a termelés színvonala. A fönti intézkedések bizonyosan gondolkodóba ejtik majd az otthonuktól távol dolgozó százdi fiatalokat is. Vajon érdemes lesz-e ezek után távol dolgozniuk, ha odahaza is megtalálhatják számításukat?

Hoksza István

« ...... - —i TliilwnWMMwr Ilii rí r 1

Az ipolykeszi szövetkezetben Tóth Mária és Balta Rozália a burgonyát választja. Jó volna más szövetkezetekben is gondosan átvizsgálni a piramisokat, mert a tavalyi burgonya gyorsan rohad. (B. J., felvétele)

■ m w m* m m .*« m m nn sasa era psü nsa ren ea Hü ess m TO SB 33 ISS Hl El 3D 31OC M B Hi SS RE B BS ■ K BB EE 9 BEE 3 29 75a SK D B

& hatékony intézkedések— meghozták a várt eredményt!

tVi. tJimuiL cvcAucu jciciauo mcitékben fokoztuk a tojás- és hústermelést. Ehhez viszonyítva tejtermelésünk hátrányban van. Ha teljesíteni akarjuk ez utóbbi idei tervét, akkor szövetkezeteinknek 200—250 literrel kell növelniük a tehenenkénti tejhozamot. Hogy ez a célkitűzésünk valóra válik-e, majd a jövő mutatja meg. Konkrétebb válaszért azonban ellátogattunk az Érsekújvári Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságra, ahol Strhan István mérnök-zootechnikusnak, erre vonatkozó kérdéseket tettünk fel:

♦ Emelkedett-e januárban és február első dekádjában a járás tejtermelése a tavalyi év ugyanezen időszakához képest?

— Járásunk szövetkezetei tavaly február 10-ig 2 048 614 liter tejet termeltek, vagyis a tervezettnek 94,5 %-át. Az idén 2 892 085 litert adtak el és ezáltal 106,3 %-ra teljesítették a térvet.

♦ Melyek a járás legjobb tejtermelő szövetkezetei?

— Az elsők közt kell megemlítenem a csehi szövetkezetét, ahol tehenenként 5,53 liter tejet adtak el. Tervüket 135 %-ra teljesítették. Hasonló eredményeket ért el a gyivai, lelédi és michali szövetkezet is.

♦ Mivel magyarázható e szövetkezetek előretörése?

— Röviden összefoglalva: főleg azzal, hogy bő takarmányalapot teremtettek, egészséges az állatállományuk, és nem idegenkednek az új technológiától, a haladó munkamód>zereKLUi. iNagy suiyt iieiyeziieK lu/ábbá a dolgozók anyagi érdekeltségére is.

♦ Milyen prémiummal serkentik a tehenészeket?

— Február 1-től azok a szövetkezetek, melyek túlszárnyalják az elmúlt év ugyanazon hónapjában eladott tejmennyiséget 1,40-től 1,60 <oronáig terjedő prémiumot kapnak az államtól prémium céljaira. Ebből 5 % az elnököt, 3 % a zootechnikust ás 4 % az állattenyésztési csoportvezetőt illeti. A fejők, az etetők, a tehéngondozók az összprémium 50 %át kapják, míg a fennmaradó 40 % a takarmányelőkészítők, a borjú- és Iszőápolók és a takarmányszállító traktoros között oszlik meg.

♦ Mennyi takarmányt kaptak eddig a járás szövetkezetei a terven Eelül termelt tejért?

— Majdnem 6 vagonnal, azaz 58 820 kg-ot. Ezenkívül minden eladott 100 literért megkapják a 8 kg szemestakarmányt.

♦ Milyen mértékben alkalmazzák az új takarmányozási módszereket?

— Járásunkban 7 szövetkezet etet élesztősített abraktakarmányt és 4 élesztősített teriméstakarmányt. Hét szövetkezet alkalmazza a szalma meszezéssel történő feltárását és 21 a takarmány párolását. Tizennyolc szövetkezet és 2 állami gazdaság bevezette a karbamid használatát.

♦ összegezve az elmondottakat, van-e lehetősége a járásnak, hogy elérje a tehenenkénti fejési átlagnak legalább 200 literes emelkedését?

— A lehetőségek szerintem mindenütt megvannak. A tejelékenység növekedése tehát attól függ, hogy miként használják ki ezeket a szövetkezetek. Sok függ attól is, hogy helyesen osztják-e meg az EFSZ-ekben a többtermelés után járó prémiumot.

—kév—

Gyümölcsfa-;;

vásárlók, jj

figyelem! •;

*

Gyümölcsfa szükségle- i tűket az EFSZ-ek, az álla- <► mi intézmények és magán- , > termelők legkönnyebben 1 y beszerezhetik a b ú c s i < ► EFSZ-ben. Szállítunk u nagyban és kicsinyben. Är \\ a hivatalos közlöny szerint.

Alma, körte és cseresz- «> nye-oltványok, valamint -. diófa-suhángok nagy vá- ’ \ lasztékban. j |

Megrendelését fajtamegjelöléssel a következő <t címre kérünk:

Egységes Földműves- ° szövetkezet <>

B ú c s, okr. Komárno '

3

1964. február 29.

+ Egy évzáró taggyűlés margójára + Egy évzáró taggyűlés margójára + Egy évzáró taggyűlés margójára + Egy évzáró tac

Nehezen gyűltek össze a tágas művelődési házban annyian, hogy a gyűlést egy órai késéssel meg lehetett kezdem. A 141 szövetkezeti tagból a jelenléti ív szerint mindössze 56-an vettek részt a gyűlésen. A lányi szövetkezet tagságát nem vonzotta az osztalék kifizetése — szilárd jutalmazás van, a normánkénti 50 koronát és az év végi 2,70 korona prémiumot már kiosztották. S az anyagi érdekeltségen kívül nem tartották érdemesnek, hogy az évzáró gyűlésen nyíltan megmondják véleményüket, feltárják a hiányosságokat, javaslatokat tegyenek a jobb munkaszervezésre. De mindezt miért nem tették? Miért volt mindegy a tagságnak, hogy mit tartalmaz a terjedelmes, s mondhatnám jól előkészített beszámoló?

Ha nem ismerném az elért eredményeket, a tagság szorgalmas munkáját, azt is állíthatnám, hogy a szövetkezeti tagok közömbösek a közös vagyonnal szemben. De nem így van! Igazolja ezt az is, hogy az iparból a fiatalok egyre többen jelentkeznek a szövetkezetbe. A tagok igyekeznek úgy dolgozni, hogy minél jobb eredményeket érjenek el. De van még hiányosság a munkaszervezés, a vezetés terén, s persze, egyes dolgozók munkájában is, melyek akadályozzák a tremelés folyamatos növekedését e jobb eredmények elérését. Mindes főleg a növénytermesztésben mutatkozik meg: az egy hektárra eső bruttC termelés a múll évben 4452 körönt volt. A tervezett összeget nem értél el. A lemaradás oka a következőkber nyilvánul meg:

A gabonafélékből nem érték el < tervezett hektárhozamot. Több növénynél a kedvezőtlen időjárásra hivatkoznak. Kis mértékben ez elfogadható, de nem lehet mindent az idő-5 járással indokolni. Hiszen az alacsonj a hektárhozamnak elsősorban az vol- az oka, hogy a mélyszántást majdnen- teljes mértékben tavasszal végeztél a el. Ez főleg az árpánál nagyon káro- san hatott. Búzából a tervezett hek- tárhozam 57 %-át érték el. Viszon 1 egyes ipari növényekből, például cu 0 korrépából 350 mázsa helyett 495,‘ a mázsát értek el hektáronként.

z A növénytermesztésben még min- dig gyakori a normaváltozás, az órásét. Nem törődnek az istállótrágya helyes felhasználásával. így nincs mit csodálkozni, hacsak hat évenként trágyázzák a földet.

Nagyon hasznos lenne, egy állandó trágyakezelő csoport létesítése. Dolgozó van elég, így az a két-három ember, aki a trágyakezelő csoportot alkotná, más munkaszakaszon nem hiányozna. Ezzel megoldódna kéthárom- ember állandó foglalkoztatása, nem heverne a gazdasági udvaron

udvarából kihordja a trágyát. Inkább ingyen odaadja az olcsai'szövetkezetnek, aki kapva-kap az alkalmon, hiszen az istállótrágyára náluk is nagy a szükség. Ilyen szervezési „melléfogásoknak“ bizony nem nagyon örülnek a tagok, akik mindezt elítélik.

.A szövetkezet vezetősége elidegenedett a tagságtól —ez a véleménye több szövetkezeti tagnak. A tervkészítésnél nem vonják be a tagságot, nem kérdezik meg a véleményüket, hiányosságaikat, javaslataikat, s az elkészült tervet nem ismertetik velük részletesen. Igaz, a jóváhagyásnál a tervet felolvassák a taggyűlés előtt, de az egyszerű parasztember hogyan tudna annyi szám között kiigazodni, s főleg emlékezetében megtartani. Minden termelési ág dolgozóival külön kellene ismertetni a feladatot, s teljesítésének lehetőségeit a vezetőség tagjaival közösen megbeszélni. Ezzel a vezetők is közelebb kerülnének a tagsághoz.

Talán épp ez az oka annak is, hogy a tagság nem tartotta érdemesnek az évzáró taggyűlésen való megjelenést, annak ellenére, hogy egész évben szorgalmasan dolgoznak.

Ez nem helyes magatartás a tagság részéről. Mert ha valami nem tetszik a vezetésben vagy a termelésbefi, azt éppen a taggyűlésen kell nyíltan megmondani, megvitatni és helyes megoldást találni rá. Nem pedig a gyűlés végén, vagy itt-ott elsuttogni kinek mi fáj. Csak nyílt és őszinte beszéddel lehet kiküszöbölni a hiányosságokat, amelyek felmerülnek. S ezzel egész biztosan emelkedne a tagság munkakedve is, ami nagyobb -termelési eredményekkel járna.

Zsebik Sarolta

i bérezés, hiányos a munkák ellenőrzése. Természetesen ez aztán meg• mutatkozik a termékekre fordított magasabb költségben:

A szövetkezet vezetősége nem nagy- gondot fordít a gépek maximális ki- használására sem. Ahol lehet, mellő; zik a gépi munkát. — „Nagy a, tag! ság, munkát kell nekik adni“ — ér- i veitek a vezetők. De ez nem megol- i dás. Lehetőséget kell keresni, hogy ; a gépek mellett az emberek is fog- lalkoztatva legyenek. A gyalogmunj kásokat fokozatosan gépkezelőkké,- traktorosokká kell képezni. így könyc nyen megoldhatóvá válik a két műc szak bevezetése is. A dolgozóknak a ä gépek teljesfokú bevonásával keve- i sebb és könnyebb lesz a munkájuk.- s emellett a jövedelmük is emelke'} dik. Mert amit kitermelnek, az így is ä úgy, is a szövetkezetben marad, s az < csak a tagok magasabb fokú jutalma- 1 zását szolgálhatja. Ezzel elkerülhetik

azt a veszélyt, hogy nem tudnak a munkát adni a tagoknak, s a gépeket- is maximálisan kihasználhatják.

Az egyik lényeges kifogásolnivalc- pedig éppen az, ami legjobban előse- gítené a magas hektárhozamok eléré. í

széjjelszórva a trágya és ami a legfontosabb, több és jobb minőségű istállótrágya jutna a talajba.

Az elnök azzal érvel, hogy fölösleges most kihordani a trágyát egy parcellára és ott szarvasokba rakni, majd 2—3 hét múlva áthordáni oda, ahol felhasználják. Mert ezzel csak emelkedne a munkaráfordítás. Ez így igaz. De azt, hogy melyik parcellát istállótrágyázzák, már a kihordás megkezdése előtt tudja a vezetőség — legalábbis tudnia kellene. Ennek a tudatában pedig egyenesen arra a parcellára hordhatják, amelyiken felhasználják. így munkatöbblet nem mutatkozhat.

Kevés az istállótrágya. Ezt állítja a vezetőség, igazolja a tagság. A szövetkezeti tagok udvarában a háztáji tehén után felgyülemlett trágya mégis ott áll felhasználatlanul. S ha már olyan sok van belőle, hogy szükségessé válik az elszállítás, a szomszéd község szövetkezete gazdagodik vele. Miért? Csak azért, mert a tanyi szövetkezet vezetősége nem biztosít fogatot és munkaerőt, az elhordáshoz. Márpedig a szövetkezeti tag nem fogad saját pénzén fogatot, hogy

Egy évzáró taggyűlés margójára