Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-07 / 2. szám

Bél felé jár az Idő. Veszettül per­zsel a napsugár. Olyan a hőség, hogy vágni lehet. Meg sem moz­dul a levegő. A határban három helyen zúg ' 8 cséplőgép, s mindegyiktől egy-egy traktor hordja be a faluba a szemmel telt zsákokat. A dülőút vastag porát felveri a pót­kocsi kereke, s a mozdulatlan levegő­ben sokáig tartja magát a porfelhő. A zsákok tetején ké,t ember fekszik 'elnyúlva. Az egyik vékonydongájú, szürke arcú, mé­lyen ülő szemmel, hason fekszik. Csap­zott szőke haja iz­zadt homlokára ta­pad. Megfulladok... Nem bírom tovább. Cristen! Nem is lá­tok jól: lilás köd úszkál előttem ... Nem bírom a zsá­kolást, pedig most lehetne keresni... Mennyire kellene a pénz! A három isko­lás után most már a Karcsika is felke­rül őszre ... Négy iskolás gyerek, négy rendbeli új ruha, négy pár cipő, tás-A ház homokén is ki kellene már cserélni a két kis ablakot egy nagyra. Tavasz óta tervezgetjük: „Ne félj An­­nuskám, majd aratás után nekifogunk és megcsináljuk. Nagyablakos szobá­ban telelünk a télen!“... Nagy ablak, ruha, cipő... És a zsákolás nem megy, bárhogy erőlködöm, nem megy! Éjszaka nem jön álom a szememre, csak izzadok, csavarni lehet a vizet az ingemből, és nappal nem bírok... Étvágyam nincs, pedig szegény Annuskám az udvar minden csirkéjét belém tömné. Néha még borocskával is kedveskedik. Hiá­ba ... Hogy milyen nyavalya fészkeit belém, hogy mi bajom lett, nem tu­dom. Azelőtt bírtam én a munkát. Még tavaly nyáron is, meg a tavasszal is. Ml lesz velünk, ha nem bírok dol­gozni? Annának is megígértem, hogy szép télikabátot veszek neki. Ami vjn. az már nagyon kopott, öreg is... Sze­gény, Anna. Neki sosem jutott semmi. Csak a sok gyerek. Abból kijutott bő­ven, Minden fillér rájuk ment eddig, Eztán még több kell. Nagyoob ruha, nagyobb darab kenyér... Orvoshoz kellene menni. Dehát mit Is mondanék neW? Hiszen nem fáj nekem semmim, semmim az égvilá­gon. Csak a kezem meg a lábam esik lefelé a fáradtságtól, mintha ólom húz­ná ... • * * A másik — legényember. Tán tizen­öt évvel is fiatalabb társánál, ő ha­nyatt fekszik- Hatalmas termete szinte elfogja a pőtkoesi tetejét. Két széles vállára tornyot lehetne rakni a zsá­kokból, talán azt is bevinné a magtár^ ba. Tegnap estefelé is három zsákkal ment fel tizenkét lépcsőn, 8 meg sem rendült a dereka, Két karját tarkója alá vetve bámulja a felhőtlen eget. A megterhelt pót­kocsi nem rázza őket, lágyan ring alattuk ■.. A tengeren is (gy ringhat a hajó, mint ez a pótkocsi. Hej, csak egyszer eljuthatnék a partjéra! Már pedig el­jutok, egyszer biztosan eljutok. Talán már a jövő nyáron ... Két-három hét a tengerparton, a forró homokon, a szaladó hullámok tetején, s a rengeteg szép nőn legel­tethetném a szememet, isteni volna! Miért, megtehetem, hiszen szépen ke­resek, csak össze kell rakni a pénzt, és kész. De egy már biztos! Aratás után a Tátrába megyek. Két utalványt kapott a szövetkezet, és az egyiket nekem Ígérte a vezetőség. Nagyszerű lesz!... Vajon milyen lehet ott az élet? Fil­men már láttam: fenyvesek, sziklák, csúcsok... Ki tudja lehet-e fürödni a Csorba-tóban? Hideg lehet a vize, mint a jég. Nyavalyát kapna benne az ember. Csónakázni lehet. Ha véletlenül Katinka kapná a má­sik utalványt, akkor aztán ... nerh, azt nem lehet. A jőból is megárt a sok. Aztán még merje valaki állítani, hogy nem szép az élet! Hű, de veszettül süt a nap. Heted­magával, Hát csak süss napocskám, süss, rajtam ugyan nem fogsz. Majd szomorkodhatsz eleget a télen, ha hő­felhőből kapsz álarcot! Fütyülni kezd, majd dúdolni: twistet, Ez most a divat. Éppen a legrázósabb úton halad a pótkocsi, s így furcsán ráződik ki belőle a ritmus. Most fordulnak rá a köves útra. In­nen már csak egy kilométernyire van a raktár, addig is lehet mé^ábrán­­dozni... Nem is olyan rossz ez a munka. A cséplőgépnél telidobáijuk a pótkocsit, aztán utazunk: ringunk a tengeren.., A magtár elé érve behordjuk, kiürít­jük a zsákokat, s utána ismét utazunk. Még átszálni se.m kell. Hű, de kedvem­re való munka! A szürke arcú társára pillant. Csak ez a Ferenc ne volna olyan nyápic meg szótlan. Néha úgy támo­lyog az ötvenkilós zsák alatt, mintha egy tonnányit vinne. Minek erőszakos­kodik, ha egyszer nem bírja ? Hogy sok a gyereke és kell a pénz? Kell, szó se róla, de ha egyszer nem bírja. Keres­sen más munkát! Menjen a kertészet­be, vagy a tyúkfarmra, vagy álljon be elnöknek! Erre a gondolatra hangosan felnevet. Ferenc, a zsákoló társa, egy pilla­natra ráemeli a tekintetét. Mintha gyűlölet parázslana a szemében. Neki nem nehéz a munka, neki jó. — A Ferencét Is taszítsd a váriam­ra! Két zsákkal szalad a legény: oda se neki! Ferenc elkeseredve szorítja össze a fogát. Nem kellett őt sosem nógatni. A kocsi oldalához támolyog és várja, hogy vállára vetődjön a zsák. Válla rándításával igazít még egyet a zsákon, azután elindul. Matató bizonytalanság­gal talán hármat lép... elvágődik. Mint akit letaglóznak. A földhöz csa­pódó zsák fara kireped, s ömlik az Olyan ereje van, mint a bivalynak. Talán az egész falut is elvinné, ha kö­télbe köthetné ... De jő volna az ere­je! A fele is elég volna. Legalább most az aratás és cséplés idejére!... Volna a ház homlokára nagy ablak, ruha, cipő a gyerekekre, meg szép télikabát az Annusra ... Jaj, milyen veszettül lüktet ez az ér a halántékomon! Ügy éget a vérem, mintha felforrt volna bennem... Csak egy kicsit is ha beborulna az ég, ez a rettenetes tüzes katlan!... Csak egy kicsit is ha feltámadna a szél, hogy kicsapná belőlem ezt a hőséget, ezt a csontot olvasztó tüzet... A legény rágyújt. Mélyen tüdőre szippantja a füstöt, majd hatalmas mellkasa kilöki magából, mint a moz­dony kéménye... Ahogy szájához emeli a cigarettát, gyerekfej nagyságú izomlabda szalad össze a felső karján. Micsoda rugalmas erő feszülhet benne! Mint az edzett acélban. Megállj, Katinka, estére megviccel­lek! Nem a falu végén várlak meg, ha­nem lemegyek a patakra és a száraz fatönk mellé ereszkedem a vízbe, ami­be megszoktatok kapaszkodni, mikor másztok kifele. A cséplőtől egyenesen a vizba szaladtok, holdtalan az est, nem vesztek észre. Csuda mókás lesz, ha a fatönk helyett engem markolsz meg! Ismét hangosan felnevet, majd dű­­dolgatni kezd. Zsákoló társa, akinek a testében mil­liónyi apró tüznyilacska járja fárad­hatatlanul a táncát, felnyög kínjában. Ha tudnád, te bivaly, hogy mennyire gyűlölöm a röhögésedet, nem vihognál mellettem olyan bolondosán, olyan jó­kedvű gondatlansággal! Ha tudnád, hogy képes volnék megfordítani ben­ned a bicskámat, nem dalolnál olyan izgága módon az eget bámulva! Mit tudod te még, hogy mi az élet! Volna csak szép kedves feleséged meg négy gyereked és fogytán válna az erőd. mint az enyém .,. Mit tudod te ... Megölöm... Ha nem hagyod abba, megöllek!... Az utolsó erőmmel lököm oldaladba a kést! Közben e traktor a raktár elé ér. Még egy utolsót cslkerdul a fék, - s megkezdődhet a munka. A legény szemvillanás alatt a földön terem. Lecsapja a pőtkoesi oldalát, vállára veti a zsákot és már el is tű­nik a magtárajtó nyílásában. Ferenc, a társa, óvatos lassúsággal ereszkedik lefelé. Mintha nagy mély­ségbe szállna alá. Mikor talpával meg­érinti a talajt, úgy érzi, hogy meg­mozdult alatta a föld. Feje felett fo­rogni kezd a tüzes katlan, mintha kör­hintával röpülne körbe-körbe. Meg kell kapaszkodnia, hogy el ne vágódjék. Megrémül. Közben a legény már vagy negyed­szer fordul. — Gyerünk, Ferenc, gyerünk!... Mit piszmog ott hátul, talán bizony tök­­magozik?... Arra ráér a télen! Vagy a déli harangszót lesi?... Addig úgy sincs ebéd, mig be nem hordjuk! Vidámság, jókedv, játékos csipkelő­dés muzsikál a hangjában. A trakto­rosra sándít, aki a zsákokat adogatja: Jóka ördöqe óh, elfog bennünket síksági embereket a sár­ga irigység, ha arra gon­dolunk, hogy ott fent a hegyek között hány falu és város dicsekedhet valami festői várrom­mal .,, Egy lemondd sóhajtás: Hiába! De Jókán feltalálták magukat az emberek. A felettes hatóságok bizo­nyára nem szívesen vet­ték volna be a költség­­vetésükbe egy várrom építését a festői kukori­ca-föld közepén... De arany ló búza bele a szűrne porba ... Kinyúlva fekszik az ember. Fuldokló vonaglásátől meg-megmozdul nyakán a zsák ... Ekkor lép ki a magtárajtón a legény. Hahotázó nevetés tör ki belőle. — Mi a jóistent keres a zsák alatt, Ferenc? A mozdulatlanság láttán rossz sejtés suhan át a legényen, s meghökken a nevetése. Ferenc mellé ugrik, lekapja róla a zsákot és hanyatt fordítja: szin­te megdermed rémületében. Rettene­tes látvány: élénkpiros, habos vér bugyborékol a száján ... Ferenc mellé térdel, bizonytalanul megmozgatja: — Ferenc ... Feri... Feri bácsi! Hát ... hát mi történt magával!?... Mért nem mondta, hogy beteg!? Egy árva szóval sem említette .,. Hát mért nem szólt ? ... Ha csak egy szóval is mond­ja ... Hirtelen elhatározással a két karjára kapja és futni kezd vele hazafelé. Izzadtsága marja a szeme sarkát, de csak fut. — Szegény, Ferenc... Ha én ezt tudtam volna.., Otthon, az udvari eperfa alatti ár­nyékba fekteti. Anna, Ferenc felesége nem jajveszékel. Hangtalan keserűség és fájdalom hasogatja a lelkét. Csakhamar Összeverődnek a szom­szédok, szinte forr tőlük az eperfa alja. Tanácstalanul topognak, sopán­kodnak. Előkerül a négy gyerek is. A leg­nagyobb olyan keserves sírásba kezd, hogy nem tudják lecsillapítani, A ki­sebbek riadtan, tágra meredt szem­mel bámulják az aléltan fekvő apju­kat ... — Biciklit, gyorsan egy biciklit, hadd menjek a postára telefonálni! Olyan igyekezettel nyomja a legény a pedált, mintha tüzes vassal kerget­nék. S egy fél óra múlva a mentő el­robog a beteg emberrel,,, A traktor még mindig ott pöfög a magtár előtt. A traktoros meg mér vagy tizedszer mondja el az esetet egész aprólékosan a körülötte állóknak. A legény az elnököt keresi. Károm­kodik is közben, mert egyik helyről a másikra küldik: itt látták, ott látták. Végre megtalálja a kacsafarmen. El­lenőrzi a szállítást. — Egy árva szóval sem említette, hogy beteg... — No, de ilyet! — csóválja az elnök a fejét. A legény egyik lábéról a másikra áll: — Én úgy gondbiom, István bácsi, hogy ... hogy elvégzem a munkát he­lyette is, csak rendesen írják be neki a munkaegységet.,. Sok a gyereke... nem is állnak valami jól..,??? Elfordul az elnök. Ki tudja miért? — Van annak más módja is, gyerek! Nem hagyjuk őket éhen veszni, ne félj!... Csak menj nyugodtan a dol­godra! — Hát akkor jól van... — feleli a legény és cigarettára gyújt. Aztán el­indul a magtár felé. — Fene vigye ezt a hőséget, majd elolvasztja az embert! — mormogja maga elő. Egyre szaporábban szedi a lábát. Igyekezni kell: várják a zsákok. a jókaiak már vár-, i azaz kultúr ház-rommal dicsekedhetnek. A helybeli hivatalos szervek már talán vala­mi várbeli kísérteire, vagy fehér asszonyra alkusznak titokban. Ajánlanám nekik „Jóka ördögét", amiről már irt egy igen tehetséges írónk. S ha az alku mégsem sikerülne? Akkor inkább csak fe­jezzék be a kultúrház építését, amíg nem késő, mert egy várrom kísér­tet nélkül fabatkát sem ér!.,. Még Jókán sem! Nagy László Az év mérlege Az 1963-as évben a CSEMADOK já­rási bizottsága Komáromban valóban értékes munkát fejtett ki. Dunaradvá­­nyon megalakították a CSEMADOK helyi szervezetét 25 taggal. A járás­ban nagyon jó munkát fejtett ki az izsai helyi csoport, melynek tánccso­portja országos viszonylatban is fi­gyelemre méltó eredményeket ért cl. Az együttes részt vett a zselízl, fülekl és kolozsnémai fesztiválokon, s min­denütt nagy sikerrel szerepelt. A ta­­nyi csoport zenekarával, irodalmi estek és esztrádműsorok rendezésé­vel igyekszik a kiváló csoportok sorá­ba emelkedni, ögyallán énekkar szer­vezésén fáradoznak. A járási elnök­ség állandó műkedvelő színpad létre­hozását tűzte ki célul. Az egyes cso­portok a modern, szocialista szellemű színjátszás útjára léptek. A CSEMADOK tagjai mind az araj. tási, mind az őszi betakarítási mun* kákból kivették részüket. Papp János (Komárom)’ Több ilyen klubot A Lénártfalai Szövetkezeti Klub 1959-ben alakult. Négy éves működése alatt nagy utat tett meg előre és ma örömmel állapíthatjuk meg, hogy nem­csak Lénártfalának, hanem a közeli falvaknak is kulturális központjává vált. Ugyanis nem csupán a lakosság szórakozását biztosítja, hanem kultu­rális és politikai nevelésről is gondos­kodik, uyyanakkor lehetőséget ad a fiatalok cpképzésére is. A klub keretén belül öt érdekkór működik, s valamennyi szép eredmé­nyekkel dicsekedhet. A színjátszó-kör évente általában két színművet és há­rom esztrádműsort mutat be. Műso­raikkal természetesen a közeli falvakat is meglátogatják. Szép tevékenységet fejt ki a fényképészeti szakkör. Tag­jai valóban elősegítik a szövetkezeti klub munkáját. Felvételeiket ott lát­hatjuk valamennyi faliújságon. Vonzó­vá és színessé teszik a hirdetésekéi. Elhatározták, hogy ebben az évben be­neveznek az ifjúsági alkotóversenybe is. Az irodalmi kör emlékesteket és irodalmi vitaesteket rendez. Legutóbb Stelmach „Igazság és bántalom“ ctmü regényéről rendeztek irodalmi vita­estet. A klub értékes munkát fejt ki a szö­vetkezeti dolgozók szakmai továbbkép­zése terén is. Mindezeket a szép ered­ményeket természetesen csak az EFS2 vezetőségének a támogatásával érhet­ték el. A legtöbb elismerést mégis Hu­­nyák István, a klub vezetője érdemli, aki felelősségteljes munkája mellett —> ő a helybeli iskola igazgatója —, min­den szabad idejét és erejét a falú kulturális életének szenteli. Falvain­­kon sok ilyen tanítóra és sok ilyen szövetkezeti klubra lenne szükség ... Kovács Zoltán tapasztalatcsere Értékes A Komáromi Művelő­dési Otthon értékes ta­nulmányutat szervezett amelyen a járás 35 dol­gozója 6-napos tapasz­talatcserén vett részt. Meglátogatták a lihere­­ci, valamint a znojmói kulturális intézménye­ket. A tapasztalatcseré­re hat magyarországi elvtársat is (Veszprém megye) meghívtak, s így alkalom adódott megis­merni a szomszédos Ma­gyarország kulturális életét is. Ők szintén sok újat láthattak és ta­pasztalhattak nálunk. A tanulmányi út fő célja az új módszerek kere­sése a népművelési te­vékenységben, a falu fellendítése, a nagyüze­mi gazdálkodás elősegí­tése volt. A tapaszta­latcsere olyan körülmé­nyek között zajlott le, hogy több nemzetiségű dolgozók válthattak szót közös problémáik meg­oldása céljából Trenka Tibor, Irodalmi vita Dunaszerdahelyen A Dunaszerdahelyi Járási Népkönyv­tár nagyon érdekes és tanulságos iro­dalmi délutánnal lepte meg olvasóit. Nyilvános uitát rendezett ]. Malcev szovjet író és újságíró ..Térj be min­den házba“ című müvéről, A vitát a könyvtár igazgatója, Frankó György elvtárs nyitotta meg. A vitaindító elő­adást Ozorai Ferenc mondatta el, A jelenlévők valóban jól felkészültek a vitára. Mindenki osztatta azt a néze-­­tet, hagy Malcev könyve hatásos jegy-. ver dolgozóink kezében, a hatalommal visszaélők és a személyi kultuszt táp­láló egyénekkel szemben. Jó lenne, ha a dunaszerdahelyi példa nyomán több községben is rendeznének hasonló iro­dalmi uitát, ízt a könyvet minden ér­telmiségi dolgozónak, vezetőnek,, mun­kásnak és földművesnek- el kell olvas­nia, mert ez a mii az egyik legértéke­sebb eszkö? minden rendes ember ke­zében az igazságért folytatott harcban. Tok Béla (Verekpye) Három hír Ipolyságról Megérdemelt jutalom Az ipolysági iskolák tanulói lettek az elsők a vasgyűjtésben a lévai já­rásban. Ezért a városi nemzeti bi­zottság négyszáz korona jutalmat kapott, s úgy határozott, hogy a pén­zen sportkellékeket vásárol a tanu­lóknak. Az értékes tárgyakat Horniak elvtárs, a HNB elnöke adta át az Ipolysági iskolák képviselőinek. Fellendült a kulturális élet Ipolyságon az utóbbi Időben meg­élénkült a kulturális élet, A múlt hó­napban Pavol Zábrady grafikus állí­totta ki műveit. Vass Uttó vezetésével megalakult az irodalmi színpad, mely már megtartotta első előadását. A kö­zelmúltban a CSEMADOK zselízi helyi csoportja lépett fel Móricz Zsigmond ,(üri muri" című színmüvével. A járás legjobbjai A szlovák tannyelvű alapfokú Iskola pionír-szervezetét mint a legjobbat értékelték ki a járásban. A szervezet szlovákiai viszonylatban is a legjobb 16 közé tartozik. Az Ipolysági pionírok valóban szép munkát fejtettek ki az elmúlt években s nemegyszer fárad­ságot nem ismerve segítettek a sür­gős mezőgazdasági munkák idején. Major Lajos, Szécsénke Több kocsit kérünk! Szombat délután Goay vagy Székely Bertalan ecsetjére érdemes jelenetek játszódnak le az Ipolysági állomáson. Az ottani állomásfönök nyilván sze­reti az izgalmas tömegjeloneteket és szívesen gyönyörködik a magéról megfeledkezett tömeg fékeveszett rohamában, mivel ezek a jelenetek minden szombat délután megismét­lődnek a két órai csatal motoros-vo­nat indulása előtt. Amint a pályaőr megnyitja a kijá­rati sorompót, az emberek mint a sáskák zúdulnak a három kocsiból ál­ló szerelvényre és megkezdődik a csa­ta. Először az ülőhelyekért — az erő­sebbek részéről, a gyengébb testal­­katúak, nők és gyerekek a nyomuk­ban pedig egy tenyérnyi állóhelyért. Már az is elsőrangú sportteljesítmény­nek számit, ha valakinek ép tagokkal sikerül felkerülnie a vonatra. Hálát adhat az az utas, aki már Ipoiyvisken leszállhat, Nem vagyunk vasúti szakemberek, de mégis érthetetlennek tartjuk az Ipolysági állomás illetékeseinek az el­járását, különösen amikor azt la tud­juk, hogy a 11-órai vonat Caatára le­galább 10 kocsiból áll és szinte ke­­tcsnl kell benne az utasokat. Ha már máskor nem, de legalább szombaton gondoskodhatnának a hét végén mun­kából haza igyekvő dolgozók é* diá­kok emberhez méltó utazásáról. Remélni szeretnénk, hogy a csata! 2-óral vonat szombatonként az előt­tünk álló év folyamán több kocsival szolgálja majd az utasokat. DÁVID NÁNDOR fUmífvtr 7 u a jókaiaknak csavaros eszük van. Ha Jókai, aki nem volt jókat, tudta volna ezt, akkor nem a székelyek furfangos észjárásáról ír, hanem a jókaiakéról Az emlegettek ugyanis engedélyt kértek egy kultúrház építésére! Az {engedélyt megkap­ták... És valamikor reges­­régen az építkezést meg. kezdték... Telt, múlt a2 idő, de a kultúrház nem készült el és ha minder, jól megy, pár év múlvc 1664. január T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom