Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-07 / 2. szám
Három szoba. Meghalt a szegény ember és egyetlen házát három fiára hagyta. A házban három szoba volt, s mindegyik fiúnak jutott volna egy. Egy Jancsinak, a legidősebbnek, egy Ferkőnak, a középsőnek, s egy Petinek, a legfiatalabbnak. Három szoba — három testvér, mindegyik örülhetett volna, hiszen apjuk dolgozott meg a szobákért, az egész házért, szépen ellakhattak volna benne. Mégsem örültek, sőt megosztozni sem tudtak. Jancsi kicsinek találta a szobáját, s azt követelte, öccsei költözzenek egy szobába, övé meg legyen kettő, hiszen ő az elsőszülött. Feri viszont arra hivatkozott, ő a legfiatalabb, még nőni fog, őt illeti meg a legnagyobb szoba. Végre valahogy megegyeztek. Peti kapta a legnagyobb szobát, Jancsi a legkisebbet, Ferkó meg a középsőt. Jött a tél. Huhogott a szél a kéményben, s lefagyott a kakas taréja. A nagy szoba akármennyit is fűtötték — hideg maradt, a középső éppen csak hogy belangyosodott, igazán csak a kicsi fűlt be. Jancsi meg volt elégedve, Ingujjban heverészett, míg öccsei nagykabátban is toporogtak. Most Peti a legkisebb szobát követelte. — Ti mondtátok, a legfiatalabbat illeti a legkiseb szoba, ide vele! — Hohó, de hátha nőni fogsz. — Nem növök már, érzem, nekem jár a kicsi szoba. Hiába ágált azonban, Jancsi nem volt hajlandó cserélni. Jött a nyár. Olgán hőség volt, hogy lehulltak a fákról a levelek, s még a halak is megizzadtak a folyóban, pedig az tudvalevőleg eddig még sohasem történt meg. Most a nagy szobában Peti a markába nevetett, kellemesen hűsölt, de Vízszintes: a) Djakarta holland neve. b) Igavonó névelővel azonos mássalhangzók. c) Lajos Tamás — Oda eleje és vége. d) Római egy — ötszáz. Függőleges: 1. Indonéziai sziget. 2. Női hangnem. 3. Állóvíz. 4. V. R. 5. Tollforgató. 6. Erdélyi város. három testvér Jancsi majd megfőtt a pirinyó szobácskájábán. Most bezzeg cserélt volna, de most Peti kötötte magát. Addig civakodtak, hogy most Ferkó a középső fiú is kifakadt: — Nem addig van ám! Ti mindig egymással veszekedtek, télen a kis szobáért, nyáron a nagy szobáért, s közben én télen majd megfagyok, nyáron majd megsülök. Akié a nagy szoba, az legalább nyáron elégedett, mert hűvösben lehet, s akié a kicsi, az télen melegedhet kedvére. De nekem sem télen, sem nyáron nem jó ebben a középső szobában. Az lesz egyedül igazságos, ha minden órában szobát cserélünk. így is történt. Ha letelt az óra, szobát cseréltek. Napjában huszonnégyszer cseréltek szobát. Nem volt ezentúl se éjjelük, se nappaluk. Jártak óráról-órára, szobáról-szobára. Minden ajtó örökösen nyikorgott. Elhanyagolták a kertet, az állatokat és sokszor még enni is elfelejtettek, örökösen az órát figyelték, mikor kell szobát cserélniük. Elfogyott az ennivalójuk, lesoványodtak, szemük beesett az álmatlanságtól — de csak jártak kis szobából középsőbe, középsőből nagy szobába. Mind ingerültebbek lettek, s végül is ölre mentek. Jancsi fogta Ferkót, Ferkó fogta Petit, Peti fogta az ajtófélfát, Jancsi megrázta Ferkót, Ferkó megrázta Petit, Peti megrázta az ajtófélfát. Zsupsz, összedőlt a ház. Nem volt ezentúl mit civakodni, marakodni, nem maradt más hátra, nekiláttak a munkának. Esztendőre mindhármuknak volt külön háza. mindegyik házban három szoba, s lakhattak abban, amelyikben kedvük tartotta. Nem is bánták már, hogy összedűlt a régi ház, s éltek békességben haláluk napjáig. Rákosi Gergely Élt egyszer egy favágó, aki az erdőre akart menni fát vágni. Kora reggel felkelt, egy darab kenyeret, sajtot és hagymát csomagolt a tarisznyájába, egy vizeskorsót is tett bele. Aztán elövezette az istállóból a szamarát, ráült és elindult. Hosszú volt az út az erdőig, árkon, bokron keresztül és mindig csak hegynek felfelé. Végül is elért az erdő széléig. Ott a szamarat elengedte, hogy legeljen, ó maga pedig hozzákészülődött a favágáshoz. De bizony, ekkor vette észre, hogy otthon felejtette a fejszéjét. — Fejsze nélkül nem lehet fát vágni — mondta magának és elindult haza, hogy a szerszámot elhozza. Amint hazaért tarisznyáját felakasztotta a legközelebbi kerítésoszlopra, megkereste a fejszét, vállára vette és máris indult vissza az erdőre. De alighogy megérkezett, észrevette, hogy otthon maradt a tarisznyája, a kerítésoszlopra felakasztva. — Reggeli nélkül nem lehet dolgozni — mondta magának és ismét elindult hazafelé. Otthon fogta a tarisznyáját, vállára vetette, majd megint visszamentem erdőre. A nap már magasan járt az égen, és a vándorlás egyre nehezebb lett. Végül is visszatért oda, ahol a fát akarta vágni. Minthogy az idő jól eljárt, elhatározta, hogy előbb dolgozik egy keveset, aztán eszik. Éppen a favágáshoz készülődött, amikor eszébe jutott a szamara. Hol lehet...? Kiabálni kezdett a szamárnak, nevén szólította, hívta erről, hívta arról, de hiába. Nem jött a szamár, nem találta sehol. Nagyon megijedt. Mit kezdjen szamár nélkül? Ki viszi haza a fát, amit ki fog vágni? — Miért is nem kötöttem egy fához? - szidta magát és tovább kereste a szamarat. Fáradtan bandukolt, ment erre, arra, kereste hegyen-völgyön, hát végül is megtalálta a szamgrat. Megörült nagyon és elindult vissza az erdő szélére. Mire odaért, teljesen beesteledett. Kimerültén roskadt le a földre. Olyan éhes, fáradt és szomjas volt, úgy érezte, hogy a torka teljesen kiszáradt. Elővette hát a vizeskorsót, hogy legalább iszik egyet, de akkor vette észre, hogy azt bizony nem töltötte meg vízzel! Pedig mennyi forrást és patakot elhagyott útközben! Sötét lett. Feljött a hold. Vége lett a napnak és egyetlen fát sem vágott ki. Mi maradt hátra? Haza kell mennie. De alig állott a lábán. Bocskora szétrongyolódott, sajgott a talpa. Ekkor az erdőből fehér szakállú öregember lépett elő és így szólt a favágóhoz: „Későre jár már, barátom! Most akarsz fát vágni? Vagy már hazafelé tartasz, akkor mehetünk együtt." A favágó szomorúan mesélte el, hogy és miként járt. Az öreg nevetett, a feledékeny favágó vállára csapott és így szólt: „Kedves fiam, nem hiába mondja a nép: ami nincs a fejben, az a lábban van!" Bolgár népmese Fordította Antalfy István Micsoda fejedelmi alakja volt annak az úszóbajnoknőnek! — áradoznak egymás közt a férfiak. Vagy: Ilyen forgalmi akadályt képező hassal az ő helyében nem mutatkoznék fürdőruhában! — halljuk máskor a nők meghitt ömlengését egymás között bírálóan. Az igazság kedvéért ugyan meg kell jegyeznünk, hogy ezek a rosszmájú megjegyzések többnyire olyan reménytelen vetélytársnők ajkáról szoktak elhangzani, akiknek egyszerűen „semmijük“ sincs a világon és akiket a férfiak bizonyos csoportja temetőszökevényeknek szokott nevezni. Tény ami tény, egyik véglet sem nyújt épületes látványt. Mivel azonban a kor szelleméhez híven túlsúlyban vannak azok, akik fogyni és nem hízni szeretnének, haladjunk mi is a korral és szolgáljunk néhány hasznos útmutatással a szegény, meghurcolt (bár erről csevegni lehetne) hasasoknak! Hacsak túlságos elhájasodással nem állunk szemben, az első parancs: az egyenes testtartás. Ezt meg kell szoknunk, magunkra kell erőszakolnunk akkor is, ha kényelmetlen, akkor is, ha nem figyelnek bennünket. Tehát hasat be, mellet ki! Számtalan esetben csak a hanyag testtartás kelti a nagy has látszatát. Ha görnyedten, lelógó vállal rójuk a világot, természetszerűleg a különben nem nagy has lép előtérbe. Egyszerű és érthető, u,gye? Egyenesítsük ki hátgerincünket, ne lógassuk fejünket, ha nincs miért szégyenkeznünk és szegezzük előre tekintetünket. így még hájasodásra való hajlam esetén sem keltünk kínos feltűnést, bizonyos mértékben megőrizzük karcsú vonalunkat. Az elhájasodás megelőzésére irányuló további kellék a rendszeres, mindennapi egészségügyi torna. Ne vonuljunk egyszerűen ellenzékbe ezen szó hallatán azzal, hogy nincs időnk, fáradtak vagyunk stb., hanem szenteljünk a felesleges kilók „letornázásának“ néhány percet. Álljunk háttal a falnak és szorítsuk oda egész testünket, de főleg hátgerincünket. Azt az érzetet kell elérnünk, mintha fejünk búbjával a szoba mennyezetét érintenénk. Miután egy ideig ebben a helyzetben maradunk, lélegezzünk mélyet. Utána elernyesztjük megfeszített testünket, fejünket lehajtjuk, kissé előre dőlünk és kilélegzünk. Hatszor ismételjük meg a gyakorlatot. Vagy: szabadon állva kiegyenesedünk, lábszárunkat egymáshoz illesztjük, lábbujjhegyre állunk, mindkét karunkat magasba emeljük, majd jobb és bal kezünkkel felváltva igyekszünk „valamit“ elérni a magasban. Ezután guggoló helyzetbe ereszkedünk, előre dőlve, ujjunk hegyével a padlóra támaszkodunk, fejünket lehajtjuk és kilélegzünk, hatszor-nyolcszor megismételhetjük a gyakorlatot. Továbbá: hasra fekszünk, lábszárunkat kinyújtjuk, kezünket hátunkon összekulcsoljuk. Kinyújtott, de továbbra is összekulcsolt kezünkkel hátunkat kezdjük simogatni, miközben fejünket felemelve igyekszünk azt minél magasabbra emelni. Üjből laposan hasra fekszünk, és kilélegzünk. Hatszor megismételhetjük a kissé kényelmetlen, de eredményes „hasapasztást“. Végül pedig ugyancsak hasra fekszünk, de fejünket és mellkasunkat igyekszünk fokozatosan emelni, felfelé kinyújtott kezünkkel együtt. Kinyújtott lábszárunkat is törekedjünk emelni, hogy csupán hasunk érje a padlót. Utána kilélegzünk és addig folytatjuk a gyakorlatot, amíg szuszszál győzzük. Hasműtét utáni lábadozók vagy sérvben szenvedők persze óvakodjanak mindettől. De az egészséges hasasok vagy hasasjelöltek rövid idő múlva meglepő sikereket érhetnek el. Jó hasmunkát! K. E. • A téli olimpia jégkorongtornáján, a selejtezőben döntetlen esetén nem ismétlik a mérkőzéseket, hanem hoszszabbítanak. Az a csapat jut tovább, amely az. első tízperces hosszabbításban az első gólt szerzi. A magyar csapat selejtező mérkőzésén aligha lesz hosszabbítás, az ellenfél ugyanis az olimpiai bajnoki címre pályázó világklasszist képviselő szovjet válogatott. e Tokióban két győzelmet szeretne szerezni a szovjet Tamara Press. A kiváló atlétanő súlylökésben 19 méteres eredményt akar elérni, diszkoszszal pedig túl akarja dobni a 60 métert. Tamara Press egyébként a viszszatonülás gondolatával foglalkozik, ha úgy sikerül számára az olimpia, mint ahogy szeretné, akkor Tokió után nem versenyez tovább. A bor színe emberfajtáknál Dr. TÖTH TIBOR kandidátus Egyéb embertani jelleg mellett, az emberiség a bőr színe szerint is, a történeti-földrajzi szempontok figyelembevételével három nagy rendszertani csoportba osztható. Az egyik az eurázsiai csoport, amely inkább a fehérek az europoidok csoportjaként ismeretes. A másik az ázsiaiak —amerikaiak csoportja, melyeket inkább mongoloidokként ismerünk. A harmadik az ekvatoriális vagy másnéven negroausztráloid fajtacsoport, melyre a sötét bőrszín a jellemző. Ez a hármas földrajzi tagolódás a XV. századig állott fenn, mivel azt követőleg a gyarmatosítás révén a fehér és néger csoportokból milliók kerültek át az amerikai kontinensre. A bőr színében mutatkozó különbségek elsősorban a természeti-földrajzi környezettel vannak összefüggésben. A Föld trópusi övezetében lakó népcsoportok szervezete a rendkívül erős, egész éven át tartó napsugárzás hatására a bőrrétegben lezajló pigmentképződéssel válaszol. Ez a védekezőképesség hosszú generációsorokon át alakult ki évezredekkel ezelőtt. Megjegyzendő, hogy a sötét bőrszín a trópusi övezetben, a felnőtt egyénekre jellemző. Viszont a néger újszülöttnél a bőrszín — bár az európaiakéhoz viszonyítva sötétebb — a szülőknél világosabb és csak a születés után, a természeti környezet hatására gyorsul meg a pigmentképződés, vagyis a sötétedés. Figyelmet érdemel, hogy az indiánok nem vörös bőrűek. Az ázsiai mongoloidokkal leszármazási kapcsolatban levő észak-amerikai indiánokra is a sárgás bőr a jellemző. Az őket felkereső fehér utazók, néprajzkutatók az évszázadok folyamán megfigyelték viszont, hogy az indiánok — ünnepeik alkalmával — vörösre festik magukat. Az utazások kapcsán kialakult szájhagyomány tette csupán vörösbőrűekké az észak-amerikai indiánokat. Érdemes megemlíteni, hogy a dél-amerikai, trópusi övezetben élő indiánok bőre az észak-amerikaiakéhoz képest (akik hideg és mérsékelt klímazónában laknak)' sötétebb. Napjaink tudományos eredményeinek megfelelően, a jégkorszak után intenzívvé váló fajtaképződés egyik kísérő jelensége a bőr depigmentációja, vagyis kivilágosodása a trópusi zónákból az északi mérsékelt és hideg klímaövezetbe áttelepülő népcsoportoknál. A bőr kivilágosodása is több ezer generáción át történt. Mindez különösen az európai népcsoportokra jellemző. A kínaiak és általában a mongoloidok sárgás bőrszíne szintén a világosodási folyamat következménye, azonban ez a folyamat az ázsiai kontinensen lassúbb volt és nem vezetett az európaiakra jellemző kifehéredésre. Az europoidok és mongoloidok közötti kivilágosodott bőrszín-különbség azzal magyarázható, hogy Európa és Ázsia klímaföldrajzi viszonyai, valamint ezzel összefüggő táplálkozásbiológiai feltételei a kontinentális terjedelmű fajtacsoportok (europoidok — mongoloidok) kialakulásának hosszú történeti periódusában is eltérőek voltak. Az emberiség fajtacsoportjai közötti keveredés évezredekkel ezelőtt megkezdődött, de csak a gyarmatosítások idején vált nagyarányúvá és napjainkban is tart. A keveredés hatására a bőr színe is megváltozik, közbülső jellegűvé válik, ami azt jelenti, hogy pl. európai és afrikai szülők utódainál gyengén sötét vagy közepesen világos bőr figyelhető meg. Érdemes viszont hangsúlyozni, hogy ennek a fontos embertani jelenségnek nincs semmilyen káros hatása a keveredett származású egyének általános biológiai állapotára! Ezek az egyének biológiailag teljesen egyenértékűek fehér és fekete bőrű szüleikkel; képesek a társadalmi javak növelésére, a kultúra fejlesztésére, a tudományos eredmények elsajátítására és gyarapítására. (Élővilág) Kiadja a Mező- Erdő és Vlzgazdaségl Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban - Megjelenik hetente kétszer - Főszerkesztő: Pathó Károly — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Suvorovova 16. — Telefón: főszerkesztő 515-58, szerkesztőség 501 00. - Telefonközpont: 543 91, 51110, 550 93. — Belső vonalak: főszerkesztő helyettese: 635. Polit. tilkárság 584, mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. osztál.v639, szakmelléklet 519. — Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Februárového vlfazstva 6AJ. - Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Az előfizetéssel kapcsolatban felvilágosítással szolgál minden postahivatal és a postai kézbesítők. A külföldi megrendeléseket a posta sajiókivlteli szolgálata Intézi Címe: PNS - úslredná expetlicia tlaőe, Bratislava, Gottwaldovo námestie í. 48/VII. K-10*41003 ■ cC^Lasalhe - mellel hi vajon KiiaiaijaioK, nogy soron Kivon jeieniKezesemneK mi az oxa : ügyi nem. Pedig nagyon egyszerű. Szeretnék Nektek, kedves szüléiteknek é: tanító elvtársaitoknak is sikeres boldog ÚJ ESZTENDŐT kívánni. Bá számunkra nem januárban kezdődik az „év eleje“, hanem szeptemberben mégis ilyenkor mi is megfogadjuk: ebben az évben még jobban tanulunl majd, még szebb eredményeket érünk el. Különben ez az év valóban je lentős lesz számunkra, hiszen mi pionírok is ünnepelhetjük szervezetünl fennállásának 15. évfordulóját. Még valamit szeretnék Nektek nagyon gyorsan üzenni. Ne feledkezzetel meg a madarakról. Etessétek őket! Szervusztok, BUÉK: MIS “I— Z j ■ . . . . . . I leli örömök
