Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-07 / 2. szám
Meddig leszünk még mostohák ? Majoros András (Gömör) gyeimét felhívni, hogy azt a sok hasznavehetetlen ócskavasat, Üveget, drótot, cserepet és edény-darabokat, amit eddig olyan helyekre hánytak, hogy veszélyt okoznak emberre, állatra nézve, a HNB egy külön helyen helyezhetné el s ellenőrizné. Rendezetlenek még a városrész egyes utcái és gyalogjárói is. Az iskola előtt levő utcát be kellene fásítani, mert széles s igen alkalmas arra, hogy ott akár 2—3 sor fa is kiültethető lehetne. A gyalogjárókra vonatkozólag, ha az elképzelt betonlapokból nem valósítható meg, legalább az utca hosszában a HNB betonkeretet készíttetne, amit a háztulajdonosok a saját házaik előtt salakkal vagy kaviccsal töltenének ki, még az esetleg felhasznált cement árát is megtérítenék, ha erre a HNB-nak fedezete nem volna. Folytathatnád! még a csekélységeknek, kicsiségeknek látszó hiányosságok felsorolását; itt csak a legszembetűnőbbről tettem említést, hogy szebbé tudnánk varázsolni szűkebb hazánkat, amihez még csak annyit fűznék hozzá, hogy a HNB igyekezzen gyakrabban megfordulni a városrészben, ahol a polgárokkal elbeszélgetve, megtalálnák a segítő kezet a hiányosságok kiküszöböléséhez. Nagy József gítőnek, mivel a közel egy kilométer hosszú utcában alig világít egykét lámpa. A HNB az úgynevezett felső megállónál a várakozók részére egy fedett autóbuszmegállót építtetett. Sajnos, a gyermekek azt csúnyán megrongálták, ugyanakkor az alsó autóbuszmegállónál nincs semmi, holott mintegy 50 gyermek is várakozik a reggeli autóbuszra, mely őket a városi iskolába viszi. Ezek a gyermekek kénytelenek majd esőben is a szabad ég alatt Várakozni. Mivel gyermekeink egészségéről van szó, a fedett várók felépítése szükséges, egyben azonban a szülőket is figyelmeztetni kellene, hogy gyermekeiket a közös vagyon iránti gondosságra kioktassák. Az óvoda kibővítésére irányuló terv gyorsabb teljesítése határozottabb és rugalmasabb intézkedéseket követel meg, mert jelenleg a gyerekeknek alig 50 %-a járhat csak óvodába. Még arra szeretném a HNB fi-Több kultúrát! Gömör! Néhány évvel ezelőtt ezt a nevet mindenki tisztelettel ejtette ki a környéken. Mert ez a szó azt jelentette: kultúra, - jobban mondva a gömöri színjátszó csoport jó munkáját is dicsérte. Sajnos a régi szép idők eltűntek mint egy üstökös, mely egy ideig még világit, de aztán semmivé lesz. Gömörön is a régi babérokon pihen eddig mindenki és úgy látszik, az ifjú tehetségek se nagyon igyekeznek a régi hírnévhez méltón viselkedni. Hiszen ma már minden falu ifjúsága megköveteli azt a kulturális színvonalat, mint a városoké. De mit kap ma Gömörön? Kultúrházuk nincsen. A régi szentiványi kastélyt ugyan át lehetne alakítani egy nagyszerű művelődési otthonná, nem is oly nagy befektetés árán. A fiatalok brigádmunkával bizonyosan segítenének az építkezésnél. Hogy miért éppen a kastélyban? Mert ez a legmegfelelőbb hely a faluban! Az emeleten van néhány szoba, amit a HNB jóakaratával s hozzájárulásával rendbe lehetne hozatni és átadni a fiataloknak, hogy ott tölthessék el hasznos szórakozással az estéket és ne a kocsmában. Egy további problémája a sajégömörieknek a gyalogjáró, amelyen ha valaki végig akar menni este, bizony akrobatának kell lennie. Amíg a faluban csak kőjárda volt, azt legalább egy szinten rakták le annak idején. De most a kő- és a betonjárda közti különbség helyenként a félmétert is eléri, amit két lépcsőfokkal kell járhatóvá tenni, s ez bizony a kisgyerekek és az öregek részére fölösleges megerőltetés. A HNB készíthetne egy tervet, mely szerint a járda — - ha már betonból készült — a sok lépcsövei ne legyen akadálya gyalogosoknak, készítsék azt el egy szinten. így a falusi nép kényelmét is szolgálná és szebbé tenné a községet is. A gyalogjáró mentén, ahol a térség engedi, ültessünk fákat. Szabályozni kéne a patak medrét is, mivel eltekintve attól, hogy elég rossz benyomást kelt, tavasszal, hóolvadáskor ez a szűk meder nem képes levezetni a nagymennyiségű hóvizet, amely bizony majdnem minden tavasszal az úton és a házak előtt keresi az utat a Sajó felé. A patakpartot szerintem diófával ültethetnénk be, mert a diófa levele a levegőt is tisztítja. Minderre szeretném a HNB figyelmét felhívni, MEGJEGYZÉSEK a magyar mezőgazdasági szakkönyvek kiadási tervéhez A legutóbbi területi átszervezésnél Nánát is Párkányhoz csatolták. Mint mindenütt, itt is akadnak még hiányosságok, melyeket egy kis jóakarattal s a HNB szorgalmazásával könnyen el lehetne távolítani. E városrészre nagyobb figyelmet kellene szentelnie a HNB- nak. Az itteni állami gazdaság két évvel ezelőtt igen szép, mindenki tetszését megnyerő parkot létesített, melynek gondozott rózsái és virágai, fácskái és bokrai csak hálára kötelezik a belépőt azok iránt, akik ezt valóra váltották. A bekerített park környéke azonban még rendezetlen. Az igazság az, hogy annak idején az állami gazdaság az egész teret parkosítani akarta, de akkor még a lakosság volt ellene, részben mert itt volt a sportpálya, és legelő az aprójószág részére. így most ez az elég nagy terület, mely dísze lehetne a városrésznek, kihasználatlanul hever,mindenféle haszontalan gyomot terem. A sporttelepet is áthelyezték. Ezt a nagyobbik részt, ha már nem is parkíroznák, de legalább befásíthatnák, s így ha mást nem, lombot, árnyékot adna. A múltban már ugyan be volt ültetve fákkal, azonban semmi sem maradt belőle. Ajánlatos lenne, ha a kiültetendő fácskákra a helybeli iskola vállalna patronálást, ahogy a múltban az átmentén kiültetett virágok fölött is vállaltak, ahol naponta felváltva a kicsinyek tartottak szolgálatot. A gyerekek ilyen megbízásnak örülnének, büszkék volnának arra, hogy ennyi bizalommal vannak irántuk. Más megoldás lehetne például, a gyermekek között felosztani, kinek hány fája legyen, s mintegy versenyeznének, hogy kié fejlődik szebben stb. így az országút mentén álló hősi emlékmű, illetve a környéke is más képet mutatna, amely most elhagyott és rendezetlen. Egyúttal a városrészben levő Jednota környékét is rendezni kellene, hogy a jövőben ne legyen a környéken kiszórt haszontalanságok temetője. Igen nagy a forgalom a temetőnél levő keresztárnál, ahol már több baleset is történt. A szerencsétlenségeknek elejét lehetne venni, ha egy tükröt szerelnének fel az úttest fölött a motoros, s egyéb jármüvek részére. Az utcai világítás a városrészben egy cseppet sem mondható kielé-Az utóbbi időben sokszor hangzanak el negatív vélemények a műkedvelő mozgalom létjogosultságáról. Egyesek azt állították, hogy a hivatásos művészi intézmények szaporodása, a rádió, a film és különösen a televízió rohamos térhódításénak az időszakában a műkedvelő mozgalom szükségtelenné vált, elvesztette társadalmi funkcióját; a tömegek növekvő eszétikai érzékével, szemléletével szemben a dilettantizmus fészke. Az élet megcáfolta e hibás nézeteket. A műkedvelő mozgalom megnőtt a résztvevők számában, új formákat, módszereket teremtett, tartalomban és minőségben is gazdagodott. A hagyományos népművészeti formák mellett irodalmi színpadok alakultak, különböző tartalmas vetélkedő esteket láthatunk és más művészeti körökben dolgoznak a fiatalok. Természetesen azt sem lehet mondani, hogy a műkedvelő mozgalom nem küszködik nehézségekkel. Elsősorban is kevés s jő hozzáértő szakember. Másodsorban főleg a falusi műkedvelő együttesek anyagi gondokkal, nehézségekkel birkóznak. Nem is beszélve arról, hogy sokszor barátságtalan, jéghideg művelődési otthonokban kénytelenek a műkedvelők gyakorolni. A televízió korában, amikor a kellemes, meleg szobába szállítják a kultúrát, barátságos otthon, góndnélküli művelődési lehetőségek, hozzáértő, azzal foglalkozó szervezőt és esetleg honorált szakembereket kell biztosítani a műkedvelő mozgalomnak és általában a népművelésnek. Szövetkezeti klub — az anyagi bázis Falvainkon mezőgazdaságunk szocialista átalakulása és a szövetkezetek 1961 január 7. megszilárdítása szükségszerűen megköveteli a dolgozók eszmei, szakmai és kulturális fejlődését és egyben gazdasági lehetőséget is biztosít, hogy a falusi dolgozók művelődésének, szórakozásának meleg otthont teremtsenek. Ennek tudatában az utóbbi években a szövetkezeti klubok egész sorát alakították meg Dél-Szlovákiában is. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a klubok működése során fellendült a művelődési élet. A jól működő szövetkezeti klub fő tevékenysége mindig arra^ irányul, hogy a szövetkezet gazdálkodását segítse elő, közvetlen vagy közvetett módon. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a szövetkezet tagságát mozgósítani kel! a jobb munkára és nevelni kell arra, hogy egyre jobban magáénak érezze a közöst. Népszerűsíteni kell a tagság között a tudományos világnézetet, amellett főleg a mezőgazdasággal foglalkozó tudományos és technikai ismeretek széleskörű propagálásának van nagy jelentősége. A klub vezetőségének a feladata a szocialista munkaverseny, valamint a szocialista brigádok szervezése, az elért kiváló munkaeredmények értékelése és népszerűsítése. Természetesen főleg a téli időben a jól felszerelt, kellemesen fűtött klubban nagy lehetőség nyílik a különböző művészeti ágak istápolására. A klub vezetője, aki hivatásosan végzi ezt a munkát, elég időt szentelhet a szervezésre. Viszont a szövetkezetnek a sok esetben 100 ezer koronát is túllépő kulturális alapból lehetősége van hangszereket, kosztümöket, népviseletet, díszleteket, fényképészeti s egyéb felszereléseket vásárolni. Ezenkívül az egyes körökben, együttesekben kiválókat továbbképeztetni iskolázásokon, tanfolyamokon és ha jól dolgoznak, bizonyos anyagi javakkal honorálni. Sokhelyütt, mint például Szögyénben, Kiskövesden és Szódon stb. azt tapasztalhatjuk, hogy a klub vezetői sokoldalú, hozzáértő kultúrmunkások, akik irányítani is tudják az egyes művészeti ágakat. Például Kassai Béla, aki három év óta vezetője a kiskövesdi klubnak, tevékenysége során sokoldalú szakemberré is fejlődött. Amellett, hogy mezőgazdasági munkák idején kiváló agitációs és propagáciős tevékenységet fejt ki, szerkeszti a helyi újságot, rendezi a színdarabot, tanítja a táncot és irányítja a fotókört. Legtöbb esetben olyan klubvezetőt és vezetőséget választanak, akik sokéves tevékenységükkel már igazolták, hogy hozzáértő, odaadó kultúrmunkások. Az anyagi lehetőségek mellett ez is komoly biztosíték arra, hogy a műkedvelő mozgalom fejlődik, terebélyesedik. Sok még a tennivaló Természetesen nem mind arany, ami fénylik, a szövetkezeti klubok szervezése, irányítása és anyaggal való ellátás terén. A szárnyaikat bontogató klubok sok esetben nem kapnak megfelelő szervezési tanácsot. A különböző érdek-, művelődési- és művészi köröknek nem juttatnak megfelelő segédanyagokat és szakinstruktázst. A színházi csoportok számára is nagyon gyér a választási lehetőség a drámákból. De a lehetőséget sem ismerik teljes egészében, ráért nem kapnak tanácsot még arra vonatkozólag sem, hogy honnan szerezzék be a színdarabokat, és hogy meg lehet rendelni a megjelenő színdarabokat a Dilizánál. Sok esetben a járási népművelési otthonok segítsége a formális tervminta kidolgozásában nyilvánul meg. A szövetkezeti klubok legtöbb helyen kisebb-nagyobb átdolgozással elfogadják a tervet. Viszont már a járás által tervezett előadásokra több esetben nem küldenek előadót és így kárbavész a klubvezető szervező munkája. Tenni-Flgyelemmel olvastuk Dóka Lászlő ismertető cikkét a Szabad Földműves december 8-i számában, örvendetes dolog, hogy magyarnyelvű meeőgazdasági szakirodalmunk újabb értékes kiadványokkal bővül. Különösen a felsorolásban szereplő első három könyv jelent nagy gyakorlati segítséget, hiszen közvetlenül a szakosított dolgozókhoz szól. Nagy örömet szerez „A gyakorlati méhész“ című könyv a méhészek, a „Pomolőgia“ pedig a kertészek számára. Reméljük, Frideczky Ákos könyve foglalkozik a talajműveléssel kapcsolatos legújabb bel- és külföldi nézetek értékelésével és gyakorlati szakemberek segítségére lesz az eligazodásban. Kumátyt a kok: A kertészet alapjai Kuhn: Részletes növénytermesztés Béna a kok: A mezőgazdaság gépesítése Slavik a kok: Állattenyésztés — általános rész Klokner: Növénytan Klokner; Állattan Az említetteken kívül más tankönyvek is kifogytak már, ezek azonban eddig két kiadásban is megjelentek - mint például az „Általános növénytermesztés“ összesen 2850 példányban — és ezekből a közszükséglet fedezhető az iskolák könyvalapjáből. Ez egyébként kétessé teszi a „Talajművelés“ című könyv kiadásának indokoltságát, különösen, ha figyelembe vesszük a más vonatkozásban érezhető hiányokat. Pedagógiai szempontból — és ez főleg a távtanulókat érinti — legsürgősebb feladat a növénytani és az állattani tankönyvek kiadása. Klokner Lóránd 1960-ban szkriptum formában kiadott ideiglenes tankönyve jelenleg a szükségletnek mintegy 25 °/o-át fedezi, A hét magyar tannyelvű mezőgazdasági műszaki középiskolában átlagban 200 nyilvános és 50 távtanulőval számíthatunk. Ehhez jön még 8 mesteriskola átlagban 50 tanulóval, ami összesen 2100 tanulót tesz ki. Ez még mindig csak az iskolák szükséglete, amelyhez hozzá kell számítani a szövetkezeti klubok és az iskolát nem látogató szakemberek szükségletét. A magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyvek megfelelő példányszáma a való lenne elég mind a járás, mind a központi tanácsadó szervek részéről, ha komolyabb segítséget akarnának nyújtani a szövetkezeti klubok munkájához. A falun tevékenykedő tömegszervezetek viszonya a szövetkezeti klubhoz szintén nem tisztázódott még. A nézeteltérések különösen az anyagi bevételek körül vannak. Azt hiszem a sződói példa lehetne irányadó e kérdés helyes megoldására. Az ottani klubban, ha a CSEMADOK, CSISZ vagy más tömegszervezet rendez különböző műsoros esteket, színdarabokat, táncmulatságot, a bevételt minden esetben bevezetik a klub pénztárkönyvébe. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az iilető tömegszervezet nem kaphatja meg teljes egészében a tiszta bevételt, ha indokoltan szüksége van a pénzre. A klub pénztárkönyvén való átvezetés azonban bizonyítja, hogy nem kótyavetyélik el a pénzt, hanem hasznos dologra fordítják azt. Sokhelyütt az a probléma, hogy formálisan alakították meg a szövetkezeti klubot megfelelő helyiségek nélkül. Ezekben a falvakban természetesen csak papír marad a klubte'vékenységre vonatkozó terv. Sok még a megoldatlan probléma. Egy írás terjedelme s a klubok aránylag rövid múltra visszatekintendő tapasztalatai nem adnak lehetőséget mindennek a feltárására, boncolgatására. Csupán azt igyekeztem bizonyítgatni, hogy falusi műkedvelő mozgalomnak van jövője s a harmonikus, sokoldalúan művelődő, a teljes értékű ember nevelésének, és önnevelésének nélkülözhetetlen eszköze. A továbbiakban azt a tényt, hogy a szövetkezeti klubok megalakítása során megkönynyül a tömegszervezetek tevékenysége, anyagi és szervezési biztosíték van a sokoldalú művelődési életre. Tóth Dezső Sajnos, a kiadási terv nem elégíti ki a mezőgazdasági szakiskolák, elsősorban a középiskolák igényeit. Pedig a tankönyvek iránt egyre jobban fokozódik az érdeklődés, hiszen a nyilvános tanulók mellett egyre több mezőgazdasági dolgozó folytatja tanulmányait távtanulási formában, ami tankönyvek nélkül szinte elképzelhetetlen. A Szlovák Mezőgazdasági Könyvkiadóban eddig megjelent tankönyvek példányszáma kevés kivétellel oly csekély volt, hogy még a kiadás évében elfogytak, még mielőtt kielégítették volna a szükségletet. Az 1964/65-ös tanévre szólő tankönyvrendelési nyomtatvány kifogyottnak nyilvánítja többek között az alábbi könyveket: fentiek alapján tehát kb. 2500 — 3000 között lenne, amit egyelőre csak az „Általános növénytermesztés“ és a „Csehszlovák mezőgazdaság gazdaságtana“ ér el. Sajnos, az olyan gyakorlatilag is hasznos és fejlődésünk jelenlegi szakaszában talán a legfontosabb' tankönyv, mint a „Mezőgazdaság gépesítése“ még 1962-ben is csak 800 példányszámban jelent meg. Figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termelést ipari színvonalra csak műszakilag fejlett dolgozók emelhetik, a műszaki fejlettség alapja pedig a megfelelő tankönyv. Szeretnénk, ha a kiadóvállalat közölné a tankönyvkiadás távlati terveit is, Nem tudjuk, mikor kerül kiadásra új növénytan és állattan, teknitve, hogy a meglévő csekély példányszám rövidesen elfogy, Nem tudjuk, hogy ml a helyzet az üzemszervezési tankönyvek kiadása terén sem, mert az eddig megjelent és a kilátásba helyezett tankönyvek csak a tanonciskolák számára felelnek meg. Nem vonatkozik ez természetesen „A csehszlovák mezőgazdaság gazdaságtana“ című könyvpé, amely 1061-ban 2500 példányban jelent meg, Ez a könyv azonban csak a mezőgazdasági gazdaságtant tárgyalja, megfelelő részletességgel ad választ fontos elméleti kérdésekre, üzemszervezési anyagot azonban ez sem tartal-t máz- Az üzemszervezés pedig a mezőgazdasági termelés központi kérdése, ami a tanítás kellő színvonalát is megköveteli, amihez elsősorban színvonalas tankönyvre van szükség. Meg kell itt említeni, hogy az Iskolaügyi szervek legújabb intézkedése szerint az üzemszervezést a jövőben —1 gyakorlatilag két év múlva — szlovák nyelven kell tanítani a magyar tanítási nyelvű középiskolákon is. Ez az intézkedés látszólag szükségtelenné teszi magyar tannyelvű üzemszervezési tankönyvek kiadását középiskolai fokon. Ha fel is tételezzük, hogy a jelenleg első osztályba járó tanulók szlovák nyelvtudása — ami sok esetben a minimumot sem éri el - két év alatt eléri az önálló és nyelvi nehézségektől mentes aktív nyelvhasználatot, ami a tanuláshoz okvetlen szükséges, még mindig nem oldódott meg a távtanulók üzemszervezési oktatása. Felnőtt és állandóan egyazon környezetben mozgó embereknél nehéz lenne elképzelni ekkora fejlődést nyelvi téren. Az üzemszervezési tankönyv kérdése tehát az említett rendelet ellenére is aktuális marad. Célszerű lenne tehát a nyilvántartásban és az üzemszervezési gyakorlatban előforduló szlovák kifejezéseket beleszöni egy magyar nyelvű és megfelelő színvonalú tankönyvbe, mely biztosítaná az anyanyelven történő szakmai fejlődést és ugyanakkor előbbre vinné a vezető dolgozók szlovák nyelvi ismereteit is. Egy ilyen rendkívül hasznos és praktikus tankönyv iránt nagy lenne az érdeklődés nemcsak az iskolákon, de a mezőgazdasági szakemberek széles táborában is. Egy ilyen, csaknem kétnyelvű tártkönyv megszerkesztése rendkívül igényes feladat, amit a szlovák tankönyvek sablonos fordításával nem lehet megoldani. Megoldható azonban a műszaki középiskolákon aktívan mii1' d"> szaktanárok közreműködésével, akiknek a segítségét a kiadóvállalat az eddigiek folyamán nemigen vette igénybe. Makrai Miklós A könyv címe: Kiadási éve: Példányszám: 1959 1961 1200 1500 1962 800 1961 1000 1960 500 1960 490 (ó^amswm a helyi nenweti ftuottságuak. A műkedvelő mozgalom melegágyai
