Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-22 / 16. szám

Szövetkezeteinkben rövidesen vé­­getérnek a zárszámadások, s vele egy év kapuja zárul. A gazdálkodás elem­zése során felszínre került mit csi­náltunk jól, mit rosszul az elmúlt esztendőben. Valljuk be őszintén, van miről beszélni, hiszen a mezőgazda­­sági termelés tervét Szlovákiában ta­valy csak 89 százalékra teljesítettük. A lemaradás mellett beszédes szám­ként tanúskodik a 267 ezer tonna ke­nyérgabona, 255 ezer tonna burgonya és a 11 millió liter tej, mellyel adó­sak maradtunk népgazdaságunknak. Most, amikor mezőgazdasági dolgo­zóink kézhez kapták az EFSZ-ek VI. kongresszusának vitaanyagát, nagyobb mód nyílik arra, hogy az elkövetett mulasztásokból levonjuk a tanulságot, a munka jobb szervezésével az elő­forduló hiányosságokat mielőbb kikü­szöböljük. A vitaanyag terjedelmes s részletes. Jóleső érzés tudni, hogy kormányunk idén a mezőgazdasági beruházásokra 17 milliárd 500 millió koronát fordít 21,7 százalékkal többet, mint 1963-ban. Az sem lehet közömbös, hogy messze­menő intézkedések történtek a mező­gazdasági dolgozók szociális helyzeté­nek megjavítása érdekében, amelyek érintenek fiatalt, öreget, asszonyt és szakembert egyaránt. A vitaanyag arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjunk az új mezőgazdasági termelési eljárások bevezetése fölött, de egyúttal rámutat, milyen intézke­déseket kell tennünk egyes szakaszo­kon a termelés lényeges fokozása ér­dekében. Ha figyelmesen áttanulmá­nyozzuk, alaposan átgondoljuk az ol­vasottakat, majd saját gazdálkodá­sunkra vonatkoztatva mérlegeljük a javallatok átültetését; a vitaanyag hathatós segítőtárs, s kimeríthetetlen forrása lehet a gazdálkodás fellendí­tésének. A jól megszervezett vita­anyag-tárgyalás határozatainak valóra váltása fordulatot hozhat a termelés­ben, hiszen egymillió szövetkezeti tag, többezer szakember és mérnök gon­dolkodik afölött, milyen módszerek­kel valósítsuk meg az EFSZ-ek 'Cl. kongresszusának jelszavát: „1970-ig a mezőgazdaságban elérni az ipari szín­vonalat“. Az utóbbi időben nagyon sokat be­széltünk arról, milyen tartalékokkal rendelkezünk, mit kellene tennünk, hogy a szavak végre tettekké válja­nak, illetve a kitűzött irányszámok évről évre elérhetők legyenek. Az egyik ilyen javaslat, amelyet a CSKP KB ülése a múlt év szeptembe­rében tett: a földtartalékok feltárása. A fiatalok segítsége, valamint a nem­zeti bizottságok és a szövetkezetek lelkiismeretes munkája révén, 80 000 hektár föld kerülhet művelés alá, amely eddig parlagon hevert, vagy silány termést hozott. Egy másik égető kérdés, a növény­­termesztés fokozása, a gabonafélék és a takarmánynövények figyelembevéte­lével. Az 1964-re előirányzott 20 szá­zalékos emelkedést a növénytermesz­tésben csakis ésszerű, megfontolt szervezéssel, agrotechnikai követel­mények betartásával érhetjük el. Kell hogy előtérbe kerüljön a minőségi munka a vetéstől a termés betakarí­tásáig. Ezen a téren bizony akad be­­hoznivaló. Az utóbbi hónapokban egyre gyak­rabban elhangzik szakembereink ajká­ról, hogy aratáskor a kombájn sok szemveszteséget okozott. Becslések szerint a betakarítási veszteségek né­hány üzemben elérték a 20 százalékot is. S ez a veszteség csupán a szerve­zésből eredt. Ugyanis, a kombájnosok a hektárteljesítmény után kapták fi­zetésüket, sőt a prémiumot is. Ehhez még hozzájárult a kombájnosok kö­zötti helyi és járási méretű verseny. Természetes, hogy az ígért anyagi jutalmazás gyors munkára serkentette a kombájnosokat, a minőséggel mit sem törődve. Több esetben előfordult, hogy a kombájnosnak juttatott pré­mium összege csupán néhány száza­lékát tette ki annak a kárnak, amelyet a kombájnos gépével a nagy szem­veszteséggel okozott a gazdaságnak. A takarmányok betakarítása terén az elcsípi évekhez viszonyítva előbbre léptünk. A herefélék hideglevegős szárítása tért hódított üzemeinkben. A nyugat-szlovákiai kerületben pél­dául a galántai, dunaszerdahelyi, ér­sekújvári és a komáromi járás mező­gazdasági üzemei szálastakarmányuk javarészét hideglevegősen szárították. Ezáltal a hagyományos 7 — 8 százalék­ról 12—13 százalékra növelték a lu­cerna fehérjetartalmát. A silótakarmányok tartósítása terén azonban még sok a behoznivaló. Szá­mos helyen nem tartják be a silózás alapvető technológiai eljárását, má­sutt viszont nem rendelkeznek ele­gendő és alkalmas tárolóhelyiséggel. Ha a felsorolt fogyatékosságok ki­küszöbölése révén érdemleges válto­zás tprténik a takarmánytermesztés­ben, továbbá alkalmazni fogjuk a ta­karmányozási technika jól bevált módszereit, ez minden bizonnyal ma­ga után vonja az állattenyésztés nagy­arányú fellendülését is. A tartalékok feltárása, a hibák fel­fedése csupán az első lépés a siker felé. A mezőgazdaság csak akkor len­dülhet fel igazán, ha rendszeresen betartjuk és érvényesítjük az agro- és zootechnika alapvető szabályait. Ennélfogva a vitaanyagot a lehető legszélesebb körben tárgyaljuk: a munkahelyen, csoportokban és a tag­gyűléseken. Ott merülhet fel a leg­több ötlet, születhet a legtöbb hasz­nos javaslat annak érdekében, hogyan lehetne magasabb szintre emelni a termelést. Tudatosítsuk, hogy a me­zőgazdaság fellendítése terén legha­tékonyabb tartalék a dolgozók meg­annyi tapasztalata, kezdeményező készsége. A kongresszus előtti vita jó alkalmat nyújt arra, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel. A szövetkezetekben lezajlott évzáró gyűlések beszámolói, valamint a vitá­ban felvetett javaslatok és tárgyila­gos bírálat szolgáljon alapul az EFSZ- ek VI. kongresszusa vitaanyagának tárgyalásakor. A vitaanyag-tárgyalás váljék a milliós szövetkezeti tagság szívügyévé, majd a termelés növelésé­nek hatékony eszközévé. Az évfordulói ünnepi gyűlés szép, meleghangú volt. Az ipolyszakállasi és az érsekvadkerti szövetkezet egy­éves barátságát ünnepelte. Az üdvöz­lőbeszédek és felszólalások igazolták, hogy az ipolyszakállasi szövetkezet méltón viseli a Csehszlovák—Magyar Barátság nevet. Szép eredményekkel dicsekedhet az érsekvadkerti Ma­gyar-Csehszlovák Barátság szövet­kezet is. A két szövetkezet tagságát, habár országhatár húzódik köztük, valósá­gos rokoni kapcsolatok fűzik egy­máshoz. Mindenki kedvence például Sólyom Ferenc, az érsekvadkerti szö­vetkezet főkönyvelője, a kultúrális rendezvények ötletgazdag bemondója. A testvéri együttműködés kedvezően hat ki a gazdálkodásra is. A szövet­­kezetesek eljárnak egymás gyűlései­re, megtekintik a gazdasági udvaro­kat és a tapasztalatokat ki-ki háza­­táján kamatoztatja. Gombos György, az ipolyszakállasi szövetkezet elnöke alig várja, hogy szövetkezetükben az érsekvadkerti tapasztalatok alapján mesterségesen neveljék a borjakat. Galacid alkalmazásával borjanként így 200 liter tejet takaríthatnak meg. Az érsekvadkerti szövetkezetesek büszkesége a 20 000 férőhelyes csir­kenevelő. Egy év alatt több mint 70 ezer csirkét dobnak a piacra. Mivel a szövetkezet baromfitenyésztésre sza­kosodik, az ipolyszakállasiak tapaszta­lata alapján rátérnek a pulykate­nyésztésre. Van mit tanulni az ipoly­­szakállasiaktól is. Hisz egy országos és három kerületi kitüntetés tulajdo­nosai. Az országos versenyben 576 mázsás silókukorica hektárhozammal az élre kerültek. Árpából 31 mázsás hektárhozamot értek el. Az érsekvad­kerti szövetkezet hektárhozamai sok­kal alacsonyabbak, ezért ezen a téren is tanulni akarnak az ipolyszakálla­­siaktól. Az ünnepi gyűlés a meleghangú kö­szöntők mellett, komoly gazdasági problémákkal foglalkozott és mind­két szövetkezet tagsága figyelemmel kísérte a termelési eredményekről szóló jelentéseket. Sólyom Ferencnek, az érsekvadkerti szövetkezte főkönyvelőjének nagyon tetszett az ipolyszakállasiak idei ter­melési terve, amely merészen előre mutat a belterjesség felé. Hektáron­ként már 210 kg húst és 493 liter tejet adnak el. Ötvenezer koronával többet adnak műtrágyáért, mint az 1963-as évben. A gabonaeladás terve pedig 402 mázsás többletet irányoz elő. Értékelte a termelés magas szintjét, gazdaságosságát. Komoly eredményként méltatta, hogy az ipolyszakállasi szövetkezetben egy tagra már 40 ezer korona érték kiter­melése jutott az elmúlt évben. A tag­ság életszínvonala állandóan emelke­dik. Az új gazdasági évben az 1000 hektáros szövetkezet már 2 millió 400 ezer koronát tervezett a munkaegy­ségekre, ami 250 ezere koronával több az előző évinél. Ozsvald elvtárs, a balassagyarmati járási pártbizottság titkára szaksze­rűen elemezte járásuk szövetkezetei­nek fejlődését. Elmondotta, hogy jó irányban haladnak a szövetkezetek; a tartalékalapra üzemenként 200—700 Dr. Ladislav Landau, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, az ivánkai Baromfitenyésztési Kuta­tóintézet igazgatója február 21-én ünnepli gazdag, alkotó munkával telt életének 50. születésnapját. Dr. Landau akadémikus mezőgazda­ságunk egyik legismertebb szaktekin­télye az állattenyésztés szakaszán. Rendkívüli szervező képességét és tudását már közvetlenül a felszaba­dulás után állattenyésztésünk szolgá­latába állította, és az állami gazdasá­gok sikerei e téren nagy mértékben fűződnek az ő személyéhez is. 1950- ben a vigfasi Állattenyésztési Kutató Intézet élére került, ahol éveken át fejlesztette Szlovákiának ezt a legna­gyobb tudományos munkahelyét és a keze alól a kutatómunkával foglalkozó fiatal zootechnikusok egész sora ke­rült ki. Azután a Szlovák Tudományos Akadémiára hívták meg, és Duna- Ivánkán megalapította a mezőgazda­sági állatok Fiziológiai Laboratóriu­mát. Ez az intézet 1959-ben Baromfi­tenyésztési Kutatóintézettel bővült ki, amelynek élére Dr. Landaut ne­vezték ki igazgatónak. Az őrá annyira jellemző frissesség­gel fogott hozzá az új intézet kiépí­téséhez. Céltudatos és felelösségtel­ezer forintot helyeztek, emellett át­lagosan 39 forintos munkaegységet értek el. Az érsekvadkerti szövetke­zet az idén a munkaegység értékét 37—40 forintra emeli. Megelégedéssel állapította meg a lévai járás szövet­kezeteinek magas szintjét, főleg a nagy hektárhozamokat és az egy hek­tárra eső hústermelés mennyiségét. Ezen a téren az Ipoly másik oldalán gazdálkodó szövetkezetek sokat ta­nulhatnak. Az érsekvadkertiek elhozták a falu. a szövetkezet forró, testvéri üdvöz­leté. A frigyhez sok sikert kívánt táv­iratban Cséby Lajos, a Magyar Nép­­köztársaság prágai nagykövete, és Písek elvtárs, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykö­vete. Krajcsík elvtárs, a Magyar Népköztársaság bratislavai konzula meleg szavakkal méltatta a két szö­vetkezet és a két nép barátságát. — Két testvéri szövetkezet jó mun­kával erősíti a barátság láncszemét — mondotta. Befejezőül jó munkát, egységet kívánt mindkét szövetkezet tagságának. Az ünnepi gyűlés résztvevői viharos tapssal jutalmazták Benőik elvtárs­nak, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság elnökének azt a bejelentését, hogy Ipolyszakállas utcáinak rendbehozá­sára 170 000 koronát engedélyeztek. Az ünnepi gyűlés után a szövetke­zetesek, vendégek jó falatokkal és vérpezsdítő borral pecsételték a ba­rátságot. A két testvérnép dolgos földművesei, funkcionáriusai a további jó munkára, a csehszlovák—magyar barátság elmélyítésére, a kapcsola­tok még szorosabbra fűzésére ürítet­ték poharukat. Bállá József jes munkával használja fel a kutató­­intézet rendelkezésére bocsájtott pénzeszközöket, amely ma államunk egyik legkorszerűbb kísérleti és ku­tatási munkahelye. Valahányszor Ivánkára érkezik bármely, baromfi­­tenyésztéséről ismert ország szakem­bere, szinte irigységgel nyilvánítja el­ismerését erről a nagyszerű intéz­ményről. Dr. Landau akadémikus hazánk állattenyésztési tudományának egyik legjelentősebb vezéralakja. Számos tudományos mű szerzője és ezek a munkák nemcsak tudományos alapos­ságukkal, hanem gyakorlati felhasz­nálhatóságukkal is kitűnnek. A kuta­tóintézetben végzett kimerítő tevé­kenysége mellett Dr. Landau sokat foglalkozik a zootechnikai szak tudo­mányos dolgozóival, akiknek gondos és mindig barátságos mentora. 1960- ban köztársasági elnökünk „A felépí­tésben szerzett érdemekért“ kitünte­téssel jutalmazta meg. Ötvenedik születésnapján a legjob­bakat kívánjuk Önnek dr. Landau elvtárs, főként azonban erőt, egész­séget tervei, a mi terveink valóra váltása érdekében, szocialista mező­­gazdaságunk további fellendítése út­ján. A zon izgultam, hogy Léván el­­érjem a gyorsvonatot. És cso­dák csodája, mikor leugrottam a még mozgó vicinális lépcsőjéről, ott ko­­moricodott jégvirágos ablakaival a negyedik vágányon. S ennél még csak az volt a csodálatosabb, hogy hely is akadt bőven. Teljesen üres fülkét találtam, de... szóval fütetlenül. Tovább mentem, de eredménytelen és felesleges volt ez a kutatás. Végül beültem a jégvirágos ablak mellé s próbáltam meggyőzni' magamat, hogy mindig joßb egy fütetlen ülő­hely, mintsem fütött kocsiban né­hány órát állni. A folyosóról hangokat hallottam.- Gyere, itt van hely bőven. A hangot alacsony, barna férfi kö­vette.- Szabad ez a hely? - kérdezte tört szlováksággal.- Tessék - válaszoltam.- Kutya hideg van, - fordította ő is magyarra, miközben kezeit dör­zsölte nagy igyekezettel egymáshoz. Igaza volt minden szempontból. Kis idő múlva még egy fiatalember rakta a bőröndjét a csomagtartóba. — Van kenyered? — kérdezte tőle az alacsony. — Majd veszek a büfékocsiban — válaszolt. — Akkor már mehetsz is, mert ideje megvacsorázni. Maga meddig utazik? — fordult felém.- Csak Pozsonyig — feleltem.- En Prágába utazom.- Hideg lesz itt reggelig.- Majd keresünk valami jobbat.- Ott dolgoznak?- Ott... - húzza el a szót, majd rövid szünet után hozzáteszi. - Most megyünk először.- Es megéri?- Még nem tudom. Martinban dolgoztam három évig. Martinban jó volt,. de már haza szerettem volna híenni. Tudja, én prímás vagyok, most is hívnak mindig játszani...- Akkor miért megy Prágába? — Ajaj, — sóhajt — úgy tervez­tem, hogy a szövetkezetben mara­dok. A házat rendbetettiik, az asz­­szonynak is könnyebb lett volna, meg nekem is. A szövetkezetben is megél az ember, ha becsületesen dolgozik. Papírt szed elő a belső zsebéből. — Valami építkezés lesz ez. Ide van írva, hogy: Armabeton .. . 1300 koronát kapok, meg távolsági pénzt. — Nem lett volna jobb a szövet­kezet? — Dehogy nem, csak nem vet­tek be. i — Miért? , — Van elég munkás. Látja, ezt nem értem, ezen gondolkodom én is. Pár évvel ezelőtt még két kézzel kaptak volna utánam, most meg azt mondják, van elég munkaerő. Hallgatom, ahogy az alacsony, bar­na ember mondja a magáét, ahogy kifordul a száján: „van elég munka­erő", s egyre inkább az a gondolat kerekedik felül bennem, amit már régen sejtek; hogy elérünk oda, mi­kor az emberek vándorlása megfor­dul - a falu felé. GS Dr. Landau akadémikus 50 éves / 0) JB 2 S | 53 » 1 5? " -Ifi Q J Ifi S) > o a o a s i *0) s s JC 'O ii L m 0) ** N-'0 Ifi GQ ? Váljék szívügyünkké Bratislava, 1964. február 22. Ára: 40 fillér XIV. évfolyam, 16. szám A szocialista mezőgazdaságén tssíssmi A MP7flf,A7. DASiGI DOLGOZÓK LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom