Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-22 / 16. szám
A ciprusi kérdés hosszú idő 6ta állandóan a nemzetközi helyzet előterében áll. E földközi-tengeri kis szigetország sorsa pedig nem hagyhatja figyelmen kívül a világ haladó erőit, hiszen a „cipruszi dráma" kulisszái mögött egy széleskörű imperialista beavatkozás veszélyének parazsa izzik. A múlt vasárnapi görög parlamenti választások is csak bizonyos időre kötötték le az egyik érdekelt fél — Görögország közvéleményének figyelmét, de az urnák felett ott kísért a ciprusi probléma árnyéka. A görög demokratikus erők fölényes győzelme talán némi reményt nyújt arra, hogy Athén részéről nagyobb megértésre talál majd a nehéz napokat élő ciprusi nép sorsa. Moszkva ezekben a napokban több szempontból is a nemzetközi élet egyik ütőere volt. De a világsajtó nem kis figyelmet szentel az 1963-as év tragédiája színhelyének sem, ahol a Ruby-per körüli huza-vona szinte önként adja fel a kérdést: van-e egyáltalán kilátás arra, hogy a világ megtudja az igazságot Kennedy meggyilkolásáról. A ciprusi dráma néhány felvonása Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy a tavalyi év végén kirobbant ciprusi válság egy súlyosabb nemzetközi konfliktus veszélyét rejtette magában. Sajnos, még most sem beszélhetünk e veszély elmúlásáról, annál inkább fokozásáról. Az eseményekkel kapcsolatban oly bőven foglalkozik .a sajtó, rádió és televízió, hogy ezúttal csupán néhány fontosabb mozzanatra kívánunk rámutatni Legutóbb arról írtunk, hogy Makariosz kormánya elutasította az úgynevezett módosított angol— amerikai megszállási tervet is, és határozottan síkraszállt az egység és önállóság megtartása mellett. Makariosz érsek vasárnap késő esti rádióbeszédében sorsdöntő óráknak nevezte Ciprus napjait. Rámutatott arra, hogy az országot külföldi katonai intervenció és a belső összetűzések kiújulásár.ak veszélye fenyegeti. Amikor Londonban végleg meggyőződtek Makariosz elnök hajthatatlanságáról, az angol kormány sietve követelte a Biztonság! Tanács összehívását, hogy megelőzze ebben a ciprusi kormányt. Ez az angol diplomáciai fórum U Thant főtitkár személyes üzenete kapcsán a ciprusi kérdés tárgyalások útján való rendezésére hívta fel az érdekelt országokat. Fedorenko szovjet küldött pedig határozottan elítélte a NATO-országok beavatkozási tervét Cipruson. A CTK nikóziai különtudósítójának adtot nyilatkozatában Makariosz érsek ismételten leszögezte, hogy Ciprus nem lehet a „senkik országa", hanem a többségben élő görög és a kisebbségben élő török lakosság egységes hazája. Az elnök annak a szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy semmiféle katonai erővel nem lehet megoldani a sziget belső problémáit, hanem magának a ciprusi népnek kell kiutat keresni a jelenlegi nehézségekből. Sajnos, Kücsük alelnök, a török kisebbség vezére továbbra is a sziget megosztásának terve mellett kardoskodik és főleg ebből táplálkozik a neokolonialista angol —amerikai politika is. Virradat az Akropolisz alatt? Három és fél hónap leforgása alatt kétszer került sor parlamenti választásokra Görögországban. A tavalyi kevésbé, a múlt vasárnapi fölényes középpárti győzelmet hozott. A Papandreu vezette Centrum Unió és az Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) megszerezte a leadott szavazatok kétharmadát és a novemberi választáshoz képest a szavazatoknak majdnem 10 százalékát hódították el a minden haladás ellen harcoló Nemzeti Radikális Unió és a vele szövetkező úgynevezett Haladó Párt tiszavirágéletű választási koalíciójától. Most az a kérdés, hogy a Papandreu vezette kormány mit vált be választási ígéreteiből, hiszen különösen az ország életének demokratizálása terén óriási feladatok állnak előtte. Karamanliszék hosszú éves rémuralma többezer görög hazafit vetett bör’Jnbe, akik most joggal remélik, nogv kikerülnek a rácsok mögül. De nem kisebb szükség van az országban elburjánzott különböző fasiszta szervezetek felszámolására sem, továbbá a parasztság és a munkásság életkörülményeinek megjavítására. A szabadságszerető görög nép pedig most leginkább bízik abban, hogy az Akropolisz ormára a szabadság, a nemzeti önállóság és a demokrácia zászlaját tűzik ki Görögországban. A békeszerető emberiséggel együtt mi is ezt várjuk! A keltezés helye: Moszkva A szovjet fővárosban néhány nap alatt nagyjelentőségű eszmecserére került sor. A Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és kormányküldöttség Szovjetunióbeli látogatása a két ország közti politikai, gazdasági és tudományos együttműködés elmélyítését szolgálta. Cyrus Eaton, az ismert amerikai közéleti személyiség és üzletember, valamint felesége moszkvai látogatása távolról sem tekinthető egyszerű turista-kirándulásnak. Az Egyesült Államokban is közkedvelt személyiség Hruscsov elvtárssal folytatott beszélgetése során kifejetette, hogy hazájában egyre nagyobb mértékben tör utat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott kereskedelem kiszélesítésének gondolata. Hogy ez a reális gondolat nemcsak a legnagyobb tőkésországban szerez egyre több hívet magának, bizonyítja Krag dán miniszterelnök moszkvai látogatása is, akiről közismert, hogy a korlátok nélküli világkereskedelem tántoríthatatlan híve. Dániáról érdemes megjegyezni, hogy leginkább ez a kis nyugateurópai ország itta meg a levét Anglia és a Közös Piac országai közti gazdasági háborúnak, mivel Dánia egyaránt károsult az említett országokba exportált mezőgazdasági termékek leértékelése miatt. Az előbb gazdasági, majd külügyminiszteri tisztséget betöltött dán miniszterelnök moszkvai látogatása újabb szöget jelent a kapitalista és a szocialista országok közti kereskedelem ellenzőinek koporsójában. A Ruby-per árnyékában.. i A szenzációra éhes amerikai sajtó olyan sokféle formában tálalja a lényegében „politikai cirkusz“-nak nevezhető Ruby-pert, hogy sok esetben az olvasó már aránylag kevés időt szentel az országát sokkal Jobban érintő politikai-gazdasági kérdéseknek. Említsünk csak meg egyet közülük: Douglas-Home angol miniszterelnök nemrégi amerikai látogatása inkább rontott, mint Javított az amúgyis megrongált Washington —London közti viszonyon. Johnson első kézből vette ugyanis tudomásul, hogy Anglia nem hajlandó lemondani kereskedelmi kapcsolatairól Kubával. A közös közlemény ugyan ügyesen megkerülte ezt a kényes problémát, de Rusk külügyminiszter legutóbbi rádiónyilatkozatát — amely szerint „lehetséges bizonyos visszahatás az amerikai fogyasztók részéről Angliának Kubával folytatott kereskedelme ellen" — a washingtoni mentegedődzések ellenére is Angliában úgy értelmezik, hogy Rusk hivatalosan áldását adta az angol áruk bojkottálására az Egyesült Államokban. Erhard és Willy Brandt egy fronton? A nyugatnémet politikai élet egyik legutóbbi kiemelkedő eseménye volt a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusa, amely egyhangúlag Willy Brandtot, Nyugat-Berlin főpolgármesterét választotta meg a párt új elnökévé a decemberben elhunyt Ollenhauer utódjául. A „szövetséges ellenzék" néven emlegetett szociáldemokraták új vezére programbeszédjében azt a célt tűzte ki pártja elé, hogy a szociáldemokraták az .1965-ös választásokból legerősebb pártként kerüljenek ki. Viszont adós maradt egy konkrét ellenzéki program megfogalmazásával, amire többek között élő bizonyítékul szolgál Erhard kancellárral történt közös megállapodása is, hogy a bonni kormány és a nyugatberlini szenátus nem járul hozzá olyan formában a nyugatberliniek húsvéti és pünkösdi látogatásához az NDK fővárosába, ahogy az karácsonykor történt. A valódi ellenzék szerepét rég megcsúfolt Német Szociáldemokrata Párt új vezére tehát a bonni kormány meg-megújuló hidegháborús politikájának az eddiginél még buzgóbb szekértolója lett. (tg) # Václav David külügyminiszter Kairóban. Dr. M. Fawzi külügyminiszter meghívására egyhetes hivatalos látogatásra az Egyesült Arab Köztársaságba érkezett Václav David elvtárs. A becses vendéget meleg fogadtatásban részesítették a kairói repülőtéren, majd David elvtárs és kísérete megtekintette a világhírű egyiptomi múzeumot, amelyben több mint 100 ezer értékes művészi lelet látható. A két ország külügyminisztereinek hivatalos megbeszélése hazánk és az Egyesült Arab Köztársaság közti kapcsolatok kiszélesítését szolgálja. # Súlyos földrengés Sao Jorge szigetén. A szombat óta tartó földrengés nagy károkat okozott, több falu lakosságé kitelepítették. Egy falu teljesen elpusztult. ® Leverték a Gabon Köztársaságban kitört lázadást. Hírügynökségek jelentései szerint kedden éjjel katonai puccsot hajtottak végre a nyugatafrikai Gabon Köztársaságban. A felkelők letartóztatták Mba elnököt és társait. A francia érdekeket képviselő elnököt azonban francia segítséggel most újból visszaültették hatalmába. # Megszűnt Guantanamo vízellátása. Az USA haditengerészete hétfőn véglegesen elzárta a guantanamoi amerikai vízvezetéket. Mint ismeretes a kubai kormány a kubai halászok törvényellenes fogvatartására válaszolva Szüntette be a vízszolgáltatást és csak naponta egy órán át engedélyezett vízszolgáltatást, de az USA kormánya most ettől a lehetőségtől is megfosztotta a támaszponton élő lakosságot. 9 Elítélték a kubai halászhajók kapitányait. Floridában ítéletet hirdettek annak a négy, törvénytelenül fogvatartott kubai halászhajó kapitányainak ügyében, akiket az amerikai hatóságok többszöri felszólításra sem bocsájtottak szabadon. A négy kapitányt egyenként hat hónapi börtönbüntetésre és 500 dollár pénzbírságra ítéltek. A hajók legénységét a bíróság szabadon bocsájtotta. A már hetek óta húzódó frank- a furti per vádlottjainak, az egykori * ^ oswieczimi haláltábor hóhérainak és pribékjeinek tevékenységi helyét ábrázolja ez a kép, a birken - aui részleg kapujával. Mintegy öt és félmillió szerencsétlen ember,, lengyelek, oroszok, szlovákok, csehek, magyarok, németek, franciák, görögök, hollandok, stb. itt, ezen a kapun keresztül vonultak utolsó útjukra, amely a gázkamrákba vezetett és onnan már a holttestek tízezreit targoncákon szállították az örökké füstölgő krematóriumba. A gyilkos SS-ek a háború befejezése óta zavartalanul űzhették polgári foglalkozásukat, amíg bíróság elé kerültek. A bíró előtt pedig, aki szörnyű bűnüket veti a szemükre, nem át alják szemforgató ártatlansággal arra hivatkozni, hogy mint katonák, csak parancsokat teljesítettek. SM A .másik Amerika' A „Wall Street Journal“ feljegyzései a világ leggazdagabb államának szegényeiről A Wall Street Journalnak, az amerikai nagytőke talán legismertebb lapjának néhány tudósítója érdekes beszámolókat közölt a „Másik Amerika" — azaz a szegénység és a nyomor Amerikája lakosainak életéről. Ezek a riportok megrázó képekkel egészítik ki Johnson elnöknek a Kongresszus előtt tartott beszédét a „Nemzet helyzetéről". A másik Amerika lakossága 20—40 milliót tesz ki. A pontos számadat helyessége attól függ, hogyan határozzuk meg a szegénység fogalmát. ■ Amennyiben — az amerikai statisztikusok elképzelései szerint — egy család az esetben számítható szegénynek, ha évi jövedelme a 3000 dollárt nem haladja meg, akkor a másik Amerikai lakosainak száma 36 millió, azaz kb. minden ötödik amerikai szegény ember. Egy jelentés szerint az USA-ban 1944 óta az összjövedelmükben legszegényebb családok száma 4,9 °/o-ról 4,7 %-ra csökkent. Egy másik jelentés ezzel szemben azt állítja, hogy ezek a szegények jelenleg jövedelmük után aránylag magasabb adót fizetnek, mint azok a családok, amelyek ötször, sőt hétszer is többet keresnek. „A szegények helyzete az amerikai társadalomban sokkal rosszabb, mint 15 évvel ezelőtt volt,“ — állítja Michael Harrington, a „Másik Amerika“ 1964. február 22. c. könyv szerzője az USA-ban uralkodó gazdasági viszonyokról irt terjedelmes cikke végén. Kik ennek a „Másik Amerikának“ a polgárai? A nagyvárosok nyomortanyáinak négerei, az apalachei munkanélküli bányász, a napégette arcú mezőgazdasági vándormunkás, aki oda vándorol, ahol éppen aratnak, az özvegy, aki heti 30 dollárért robotol Floridában, a chicagói West Madison Streeten végigvánszorgó indián, a mississippi kisfarmer, aki termékeiért évente mindössze 1200 dollárt képes csak összehozni. Az Egyesült Államok egész területén élő 4,2 millió négercsaládból két millió kevesebbet keres évi 3000 dollárnál és e nyomorgó családok 1,2 milliója New York, Chicago, Philadelphia, Detroit vagy Washington „slums"-eiben — nyomorúságos bérkaszárnyákban, fa- vagy bádogvityillőkban — tengeti az életét. Tipikus példa erre a New York-i slums Harlemben, ahol az USA 19 milliónyi néger lakosságából 1,1 millió hemzseg a világváros egyetlen kerületében. New York négereinek 15 %-a könyöradományokból él. Ott minden ötödik újszülött törvénytelenül jön világra és 1000 újszülött néger csecsemő közül 40 nem éri el az első születésnapját, tehát kétszer annyi hal meg, mint fehér gyerek. A négerek átlagos elérhető életkora 61 év és hat évvel alacsonyabb mint a fehéreké. Irtózás az árnyéktól A Harlem-Hospital pszihiátriai osztályának vezető orvosnője beszámolt egy néger asszonyról, aki retteg az árnyékoktól. Ez a félelem arra vezethető vissza, hogy odahaza, harlemi lakásában örökösen patkányok után kutatott. Most pedig minden árnyékban egy-egy gonosz patkányt lát, amely őt és gyermekeit akarja megfertőzni. „Igen sok betegünk szenved súlyos lelki depresszióban. A hiányos iskolai képzettség, rossz lakásviszonyok és a silány kereseti lehetőségek előbb vagy utóbb rányomják bélyegüket ezekre a szerencsétlenekre...“ Az Apalache-okban élő 3,8 millió család egy harmadának is kevesebb az évi jövedelme 3000 dollárnál. Szegénységük oka mindenekelőtt a munkalehetőségek állandó csökkenése ezen a vidéken, mely Pennsylvania délnyugatától egészen Alabama északi határáig terjed. Egy tudósító, aki végigjárta Kentucky állam keleti városait, mesélte: „Az emberek ott semnyt sem tanultak és túlnyomó részük analfabéta. Sok gyereknek még cipője sincs. A földművelésügyi minisztérium felmaradt élelmiszerkészleteiből, tejporból, rizsből, babból és sajtból élnek. „Ezek az emberek fel sem fogják, mi is történik velük — elemezte az ottani viszonyokat Dán Jack- Combs, egy pikeviíle-i jogász (Kentucky), aki hosszú évek óta tanulmányozza a bányamunkások életét. „Az az érzésük, hogy mindennek így kell lennie, ők a viszonyok áldozatai és teljesen tanácstalanok, mit tegyenek, hogy sorsuk megváltozzék. Mintha meg volna kötve a kezük." A hajnali munkáspiac Az USA 2 milliónyi mezőgazdasági dolgozójának mintegy a fele vándormunkás és az egyik államból a másikba aratásról aratásra vándorol. Kétharmaduk USA-polgár, a többi mexikói. Csaknem kivétel nélkül földhözragadt nincstelenek. A mezőgazdasági munkások átlagos bére 1962-ben 1162 dollár volt. A vándormunkásőkra nem vonatkozik a szövetségi törvény alapján megállapított bérminimum. Szociális biztosításra pedig csak az a munkás tarthat igényt, aki egy év folyamán egyazon munkaadónál legkevesebb 20 napot dolgozott órabérre. A jellegzetes vándormunkás ütöttkopott kocsiján egész családjával és minden ingó vagyonával rázatja magát az országutakon. Hajnal felé tucatszámra érkeznek kimustrált, átépített iskolai autóbuszok a városok egy-egy nagyobb terére. Farmerek felhajtői ugrálnak ki belőlük és kiáltozzák: „Cseresznye, cseresznye — egy kosárért 1 doilár tíz! Gyerünk emberek, cseresznye, egy dollár tíz!“ Vagypedig „Eper, eper, 75 cent ládánként (egy ládába 6,30 kg fér) , 75 cent ládánként, gyerünk!" Ha aztán a busz megtelik, még mielőtt teljesen kivilágosodna, elindul a farm irányában és szinte nyoma sem marad ennek a különös munkáspiacnak. Eichmann után Borman és Mengele? Peruban riadókészültségbe helyezték a határrendőrséget. Beérkezett jelentések szerint ugyanis a Chile-vel szomszédos határövezetben bújkál Martin Bormann, akinek nyomába szegődtek Izrael ügynökei, hogy Eichmannhoz hasonlóan kézre kerítsék. Bormann ún. „nagyvad". Mint Hitler pártirodájának főnökét és többszörös háborús bűnöst a nürnbergi nemzetközi bíróság 1946-ban távollétében halálra ítélte. Egyelőre még nem tudják, csakugyan életben van-e még Bormann. Ha Bormannái alacsonyabb rangot is viselt, Dr. Josef Mengele-t kell minden idők egyik legnagyobb gonosztevőjének nyilvánítani. Ez az orvosnak csúfolt fenevad a védtelen oswieczimi, foglyok ezrein viviszekciót, vagyis élveboncolást végzett az „orvostudomány kísérleti céljaira"! Kedvenc „műtétjei“ közé tartozott', hogy fiatal férfiakat megcsonkított, majd vesevezetéküket és húgycsövüket a végbélbe vezette. Alexander von Eckstein, egy Paraguayban élő német tanúvallomása szerint jelenleg álnéven ott keresett menedéket Mengele, ez a világ minden állama által körözött szörnyszülött. Azelőtt egy nyugatnémetországi kereskedelmi vállalat képviseletében beutazta Dél-Amerika több országát, sőt 1957-ben két hónapot magában a Német Szövetségi Köztársaságban töltött! Ha valahol veszélyt szimatolt, tüstént kereket oldott. Az izraeli honosságú Judith Eldoc-ot, aki Argentínában már-már nyomára bukkant, 1950 februárjában „ismeretlen tettesek" meggyilkolták. Különös, hogy Eichmannt is Argentínában találták meg. 1961-ben a nyugat-németországi hatóságok is már kénytelenek voltak a világ közvéleményének nyomására bekapcsolódni a nyomozásba. A közeljövőben majd elválik, vajon komolyan gondolják-e elhatározásukat. K. E. Színigazság Adenauer volt nyugatnémet kancellár állítólag „Emlékeim" címen politikai pályafutásának történetét írja. Minden nap délután 5—7-ig dolgozik beharangozott müvén. Amikor egyik újságíró azt kérdezte tőle, hogy hol tart már, így válaszolt: „Még mindig a múlt századnál tartok.“ Végre egy színigazság, amit Adenauer bevallott önmagáról.
