Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-07 / 2. szám

Agrokombináiok J ugoszláviában

Ä Szabad Földműves számára írta:

Dr. SÜTŐ KÁLMÁN, a Mezőgazdasági Világirodalom szerkesztő-bizottságának tagja

A jugoszláv mezőgazdaság az utóbbi években nagyot fejlődött. A termésátlagok a főbb növényfélékből közel 50 %-kal haladják meg a háború előttit. Nagymértékben nőtt a hús, tej, zsírtermelés volumene is. Az utóbbi három évben a sertéshústermelés például több mint 40 %-kal emelkedett.

E nagyarányú fejlődéshez nem kis mértékben járult hozzá, hogy Jugoszláviában is jelentős lépéseket tettek a mezőgazdasági termelés kollektivizálására, koncentrált mezőgazdasági nagyüzemek létrehozására.

Jelenleg Jugoszlávia mezőgazdasági területének mintegy 17 %-án állami gazdaságok (agrokombináiok) és szövetkezetek gazdálkodnak. Ezek az üzemek, különösen az agrokombinátok, a jugoszláv mezőgazdasági termelés legmagasabb színvonalát képviselik. Termelésük magas színvonalát jelentősen elősegíti a fokozódó gépesítés, az egyre több műtrágya, és az a sokoldalú termelési tapasztalat, amelyet ezeknek az üzemeknek a szakemberei a világ szinte minden részéről összegyűjtöttek. Nagyrészt ezek eredménye, hogy a létrehozott állami gazdaságok terméseredménye egyes terményekből az egyéni gazdaságok hozamait többszörösen felülmúlják és az állatok haszonhozamai is messze meghaladják azokat.

Ez év nyarán két hetet töltöttem Jugoszláviában és alkalmam volt ezek közül a fejlett nagyüzemek közül a beljei, az osijeki és a beográdi agrokombinát munkáját a helyszínen is tanulmányozni.

Mielőtt ezeknek az üzemeknek a munkájával, illetőleg az itt szerzett tapasztalatokkal foglalkoznánk, szükséges, hogy néhány szót ejtsünk általánosságban ezekről a jugoszláv mezőgazdaságra jellemző nagyüzemekről, az agrokombinátokról.

Az agrokombinátok olyan mezőgazdasági vállalatok, amelyek egyesítik a mezőgazdasági termékek

termelését és ezek feldolgozását. A szó mindennapos használata szerinti mezőgazdasági termelés (élelmiszeripari nyersanyag előállítás) tehát munkájuknak csak egyik oldalát jelenti, másik része ezeknek a „nyersanyagok“nak „végtermékké“ történő feldolgozása, sőt ezeknek a fogyasztáshoz való eljuttatása.

Az agrokombinátok általában 10 — 20 ezer hektár mezőgazdasági területtel és ennek megfelelő nagyságú állattartással rendelkeznek. Emellett például az osijeki kombinátnak tejfeldolgozó üzeme, hűtőháza, cukorgyára, csokoládégyára, len-kendergyára, téglagyára, szeszgyára, olajütője stb. van. Ezeknek az ipari üzemeknek a szükséges nyersanyagát nagyobbrészt az agrokombinát szolgáltatja. A saját termelés mellett szerződéses alapon azonban szövetkezetektől és egyéni gazdaságoktól is vásárolnak fel „nyersanyagot“, például hízósertést, baromfit, cukorrépát, gyümölcsöt, tejet, bort stb. Az előállított termékek legnagyobb részét a kombinát saját kiskereskedelmi bolthálózata útján értékesíti.

Az agrokombinátokban megvalósított egységesülés előnye a mezőgazdasági termelés, és az ipari feldolgozás érdekeinek jobb összeegyeztetését jelenti. Ez önmagában a mezőgazdasági termelést nem teszi ugyan jövedelmezővé, de az élelmiszereken elért akkumulációt az értékesítés, az ipari feldolgozás és a mezőgazdaság között megosztja, ami viszont az esetleges termelési ráfizetést ellensúlyozza, illetve a végtermékekkel szembeállítva jövedelmezővé teszi.

Az agrokombinátok irányítása a maximális vállalati nyereség elérésében való messzemenő anyagi érdekeltségben nyugszik. A vállalatok állami tervfeladatot nem kapnak. Gazdálkodásukat összehangolva a piaci igényekkel és az export lehetőségekkel, teljesen önállóan szervezik meg. annak szem előtt tartásával, hogy a rendelkezésre

álló eszközökkel minél nagyobb jövedelmet biztosítsanak részben dolgozóik részesedése, részben a vállalat továbbfejlesztése céljára. A gazdálkodásnak ez a kötetlen formája természetesen feltételezi, hogy a vállalatok közötti konkurrencia, az értéktörvény hatása, illetőleg az árak alakulása a népgazdaság igényeinek megfelelően irányítja a termelést.

A kombináton belül az egyes mezőgazdasági, illetőleg ipari ágazatok, termelési egységek is teljesen külön elszámolási egységeket képeznek, olyannyira, hogy pl. a takarmányt a növénytermelő üzemág eladja az állattenyésztésnek vagy például az állattartás meghibásodott gépeit térítés ellenében javítja meg a növénytermelés kezelésében lévő gépműhely. Ezeknek a termelési egységeknek a munkáját a központi apparátusban szervezett szakszolgálat irányítja és hangolja össze. Ők viszont a két igazgatóhelyettesnek vannak elárendelve.

Az agrokombinát élén a pályázat alapján kinevezett igazgató áll, aki azonban a vállalat munkástanácsának van alárendelve és az irányításban is az segíti. A kombinátok vezetői szerint a legfőbb irányítószervek a munkástanácsok.

Az agrokombinátok termelésüket elsősorban saját vállalati pénzeszközeikből finanszírozzák. Dolgozóiknak az éves tervükben előirányzott és a munkástanács által jóváhagyott - fizetésnek 80 %-át garantálják. Munkásaik általában teljesítménybérben dolgoznak és emellett a vezetőkkel együtt különböző prémiumnak nevezhető ösztönzőkkel biztosítják részükre az anyagi érdekeltséget a termelés eredményességében. A vállalatok az állami felhalmozási alaphoz különböző adókkal járulnak hozzá.

Az állam iránti kötelezettségek teljesítése után fennmaradó jövedelem egy — kisebb — részét a dolgozók között osztják szét nyereségrészesedésként. a többi Redig alapképzésre szolgál. Ebből a felhalmozott alapból finanszírozzák beruházásaikat és képeznek tartalékokat. A beruházásokból saját eszközeik kiegészítésére 50 %-ig kamatostól visszafizetendő hitelt vehetnek igénybe.

A veszteséges vállalatnak egy évi időtartamra — gazdálkodása megjavításához — állami hitelt nyújtanak és emellett állami gondnokot rendelnek ki. Ha a veszteséget nem tudják megszüntetni, sor kerül, a vállalat átszervezésére, felszámolására. Ez a felszámolási rendszer a vállalatok vezetőit nagy hatáskörrel ruházza fel, ugyanakkor nagy felelősséget is támaszt velük szemben.

Az agrokombinátok magas színvo-A Beográdi Agrokombinát központi gépparkjának egy része

nalú növénytermelést folytatnak. Ehhez nem kis mértékben járul hozzá, hogy területükön kiváló öntözési lehetőségekkel rendelkeznek. Igen gazdaságos, jó megoldásnak látszik, ahogy a beljei kombinát a területek vízgazdálkodását megoldja. Itt a terület nagy részén nem öntöznek, hanem ehelyett a csatornákban a víz szintjének emelésével vagy csökkentésével szabályozzák a táblák altalaj vízszintjét. Az itteni vezetők véleménye szerint ez a módszer igen kedvező eredményekkel jár és szükségtelenné teszi a felszíni öntözést.

A kiváló talajadottságok mellett az intenzív növénytermelésnek a nagyadagú műtrágya felhasználás teremtette meg a feltételét. Ezekben az üzemekben a 10 — 12 q-ás, sőt egyes táblákon a 20 q-ás műtrágya felhasználás általános.

A termelt kultúrák közül a búza-, cukorrépa- és a lucernatermelés eredményei a legszembetűnőbbek.

Búzából csaknem kizárólag olasz és francia fajtákat vetnek, 10 — 12 q műtrágyával. Jelentős mennyiségű műtrágyát használnak fel fejtrágyánként. Nézeteik ebben a tekintetben jelentősen eltérnek a nálunk vallott felfogástól. Amíg nálunk ugyanis az a vélemény, hogy a fejtrágyát legkésőbb március végéig ki kell szórni, náluk még május közepén is szórtak ki haonként 3 q műtrágyát (repülőgépről). Eredményeik évek óta kiválóak, és ebben az évben is ha-ként 50 q-s terméseket takarítottak be.

Nagy területen, a szántó 10 — 25 százalékán termelnek cukorrépát. Ez biztosítja legnagyobbrészt saját cukorgyáraik nyersanyag szükségletét. Feltűnő volt, hogy amíg a gabonatermesz-DÁNIA ■ új lehetőségek küszöbén

‘1 Az elmúlt novemberben egy

i csehszlovákiai újságíró-küldött-i ség tanulmányozta Dániában a

J gazdasági viszonyokat. A külí döttség egyik tagja, Miroslav

4 Sigl megfigyeléseit közöljük az

4 alábbi sorokban.

Ismert tény — különösen mezőgazdasági körökben, hogy a kis Dánia nagyon ügyes gazdaságpolitikát folytat. Ez az ország valóban rendkívül érdekes. Végtelen gazdagságát nemcsak igen fejlett mezőgazdaságának, a tengernek, a tengerhajózásnak és a halászatnak, hanem a már erősen virágzásnak indult iparának is köszönheti. Mindenesetre figyelmet érdemel azonkívül a Balti tengerszoros partvidékét képező fekvése is, amelyet hadászati szakértők a „Baltikum Gibraltárának“ neveznek, továbbá az ország szárazföldi részét alkotó Jütlandi félszigeten kívül az azt övező 500 kisebb-nagyobb sziget, melyek közül mintegy 100 lakott.

Dánia kiterjedésével és lakosainak számával háromszor is elférne Csehszlovákiában; a 4 és félmillió dán 43 000 km--en él, nem számítva Grönlandot és a Farőr-szigeteket, amelyek ugyancsak Dániához tartoznak. Figyelemreméltó továbbá, hogy az ország teljes területének 80 %-án földművelők gazdálkodnak, de a lakosságnak csak egyharmada él és dolgozik vidéken. A többiek városokban és azok közvetlen közelében az Iparban kereskedelemben és a szállításban tevékenyek.

Az első látvány előttünk, miután elhagytuk a kis kikötőt, egy hatalmas, az ismert vörös-tarka tehenekből álló tehéncsorda volt. Ezeket láttuk aztán mindenütt, ahol csak az országban jártunk. A szarvasmarha Dániában tavasztól késő őszig minden időjárásban kint legel, reggeltől estig. Nincs tehát azon semmi csodálkoznivaló, hogy ott egy tehén átlagos évi tejhozama 3702 kg, 4,25 %-os zsírtartalommal. A Graasten-i mezőgazdasági szakiskola mintagazdaságában azonban, ahol 70 tehenet tartanak, az évi átlag 4600 kg. Ezek a dán mezőgazdasági tanintézetek egyáltalában külön tanulmányozást érdemelnének, mert elképzelhetetlenül nagy befolyást gyakorolnak a belterjes gazdálkozás kiváló munkaeredményeinek kialakulására. A mezőgazdasági szakiskolában alkalmazott munkamódszereket és technológiát figyelhettük meg egy kis farmer gazdaságán is, aki ilyen iskolának volt hallgatója és hasonlók voltak gazdasági eredményei is, mint volt iskolájának tangazdaságában. A legmeggyőzőbbek statisztikai kimutatásai voltak: Tavaly 44 fejőstehenétől 200 000 kg tejet szállított a tejfeldolgozó vállalatnak és 60 kocától 1000 db 80 — 90 kilós vágósertést adott vágóhídra. Ez a farmer a sokéves tapasztalatok alapján szinte tudományos alapossággal figyeli minden egyes tehenét és disznóját és így mindig tudja, mikor fizetőtök ki részére ezen vagy azon az állaton túladnia, mikor milyen takarmányt etessen gazdasági állataival. De épp oly alaposan ismeri földjeit és hektárhozam-lehetőségeit is. A járási statisztikai központok pedig rendszeresen ismertetik minden egyes, körzetükben található gazdaság legfontosabb eredményeit és így a dán földművelők kölcsönösen értesülnek egymás munkaeredményeiről, aminek érthetően megvannak a hasznos következményei.

Az országban 200 000 önálló gazdaság létezik, 15,5 ha átlagos kiterjedéssel. A jelenlegi fejlődés arra vall, hogy a farmok ott is egyesülésre kényszerülnek. Kjeid Philip földművelésügyi miniszter, akivel alkalmunk volt beszélgetést folytatni, kijelentette, hogy a mezőgazdasági települések összevonására törvényszerűen sor kerül. A dán kormány az ipart és a közszolgáltatási üzemeket támogatja, s ezáltal nem is akadályozhatja a falusi ifjúság elvándorlását. A már eddig is erősen gépesített dán mezőgazdaság annyit produkál, hogy teljesen ellátja az ország lakosságát, és még mindig igen sokat szállít külföldi piacokra. (Az idén a jelentős összeget érő fölöslegek már nem csekély gondokat okoztak a kormánynak.) Az utóbbi években a többi nyugateurópai országokban tapasztalható mezőgazdasági fellendülés is arra a következtetésre kényszeríti a dán népgazdaság irányítóit, hogy ezek az országok — néhány kivételével — rövidesen önellátók lesznek. Ezzel Is magyarázható, miért szorgalmazza a dán kormány annyira az ipari termelés fokozását. Az iparcikkek kiviteli értéke 1961-ben először volt nagyobb, mint a mezőgazdasági exporté, s ez már a kormány által folytatott iparosítási politika pozitív eredményének számítható. Az ipari kivitel évente átlag 10 %-kal emelkedik és a fokozódó iparosítással párhuzamosan növekszik a gépek, és technikai felszerelések, továbbá fémek, fűtőanyagok és szállítóeszközök behozatala.

Magától értetődik, hogy a nagyszerű mezőgazdasági eredményeiről ismert Dániának mindenekelőtt az élelmiszeripar a legerősebb ágazata. Benne a legjobban érvényesül a termelés összpontosítása és a legkorszerűbb technika. Ennek tanúi lehettünk a Hirtshals-i halfeldolgozó üzemben is, a partvidék legészakibb pontján. Sigurd Espersen gyárában naponta mintegy 80 tonna halat dolgoznak fel a legkorszerűbb műhelyekben és hűtőházakban. Az üzem készáruinak kétharmadát nálunk, Csehszlovákiában fogyasztják el. Mosolyogtunk, amikor elmondta nekünk, hogy kombinátjában a nagy fejlődést csakis a halhulladékókból készült kivonatoknak köszönheti. Ma már fedezte minden eddigi beruházási költségét. Miután a hal belső részei oly fontos nyersanyagot képeznek, a jövőben a hallisztet közvetlenül a halfeldolgozó üzemek gyártják. Espersen úr kiszámította, előnyösebb hallisztet eladni, mint a feldolgozatlan halhulladékokat. Hasonló kérdéssel foglalkozott a Ringsted-i baromfifeldolgozó tulajdonosa is, aki ugyancsak ennek a korszerű termelési folyamatnak a híve. A behozott baromfit (az utóbbi hónapokban már házinyulakat is) itt feldolgozzák és csinosan adjusztált csomagokban vagy konzervek formájában adják el. Egyidejűleg azonban értékesítik az állatok tollát is, amelyet a helyszínen megtisztítanak és őrlik. Az így szerzett anyagot aztán szabóságok, kárpitosüzemek vásárolják meg madracok, hálózsákok, párnák, takarók és kárpitos-kelmék készítésére. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen kombinát kifizetődő üzem.

Sorrendben az élelmiszeripar után

Dániában a gépgyártás következik, de az alkalmazottak száma alapján vezető helyet foglal el. Utána az elektrotechnika, a hajógyártás, a vegyi és a textilipar a legerősebb. Az ipari kivitel legnagyobb tételeit azonban mérőeszközök és elektrotechnikai berendezések képviselik. Az ásványi kincsek hiánya arra kényszeríti a dán ipart, hogy elsősorban kevésbé igényes nyersanyagokat dolgozzanak fel, ami nagyjában sikerül is nekik.

Dánia két legerősebb kereskedelmi partnere Nagy-Britannia és Nyugat- Németország. E két állammal lebonyolított áruforgalom az ország külkereskedelmének 80 %-át képezi és ezek a kapcsolatok természetesen befolyást gyakorolnak az ország külpolitikai vonalvezetésére is. Mint Nagy- Britannia, Dánia is igyekszik tagságot szerezni az EGK-ben. Az ország legismertebb közgazdasági szakértője, A. P. Meller, azonban nem győzi hangsúlyozni, mennyire helytelen a dán kormánynak ez a politikája.

Több dán vállalkozóval és üzletemberrel beszélgettünk, akik politikai elképzelésüket mind körülbelül ezekkel a szavakkal fejtették ki: Kereskednünk kell az egész világgal, tehát természetesen a szocialista országokkal is ...

A szocialista tábor országainak egyre erősödő befolyása a nemzetközi politikai és gazdasági fejlődésre, főképp azonban a békés együttélés és versengés elvének meggyőző ereje Dániában is érezteti hatását. Erre vall a dán kapcsolatok megszilárdulása is a szocialista országokkal. 1963 tavaszán Csehszlovákia és Dánia három évre szóló kereskedelmi szerződést kötött, mely évente a kölcsönös árucsere-forgalom 10 %-os emelkedését előfeltételezi. A két ország áruforgalma 1961-ben 144 millió koronát ért már el. Ahogy Jens Otto Krag, dán miniszterelnök és Kjeid Filip földművelésügyi miniszter küldöttségünk előtt kijelentették, a jó minőségű és versenyképes csehszlovák árucikkek iránt mindig élénk érdeklődés mutatkozott Dániában.

Miroslav Slgl

tés teljes mértékben gépesített, addig a nagy munkaigényű cukorrépa termelése munkáinak zömét kézi erővel végzik. Ez nagyrészt a rendelkezésre állő munkaerő foglalkoztatását célozza. Náluk ugyanis különösen az ország déli részéről nagyszámú idénymunkás áll rendelkezésre. Cukorrépa terméseik ugyancsak kiválóak — hektáronként 450 — 550 q termés ebben az évben is biztosítottnak látszott.

Igen jónak mondható a növénytermelés gépesítése. Gépeik jelentős részét — a külföldről megvásárolt licencek alapján — hazai gyárakban állítják elő. Kiváló minőségű erőgépeik mellett jól beváltak a munkagépeik is.

Az állatokat általában koncentrált, specializált telepeken helyezték el. A koncentráció mértékére jellemző például, hogy a beljei kombinátban 1000 db marha hizlalása történik egy helyen, a Beográdi Agrokombinátban 3000 db tehenet helyeztek el egy telephelyen.

Az állattenyésztő telepek épületei egyszerű, olcsó megoldásúak, ennek ellenére teljesen komplettek.

* * *

A cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy egyes állatfajok tartási, tenyésztési munkájáról és eredményeiről akárcsak vázlatos képet nyújtsunk, ezért csupán a szarvasmarha tartással kapcsolatban erfilítek meg egy-két gondolatot. A szarvasmarhaállományt általában szabadtartásos istállókban helyezték el, a hazai fajtáknál azonban a zárt rendszerű istállózást is megtaláljuk. A szakemberek tájékoztatása szerint a szabadtartásos tehenészet eredményességét elsősorban a fajtakérdésben kell keresni. Erre gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek. Eszerint ezt a tartási rendszert a dán vörös és fekete-fehér lapály fajtákkal lehet legsikeresebben megoldani. Ezt bizonyítja a Beográdi Agrokombinát tehenészete is, hol ezekkel a fajtákkal 4,1 %-os zsírtartalom mellett 3700 literes évi tehenenkénti tejhozamot értek el.

Az agrokombinátok egyre jelentősebb szerepet töltenek be a lakosság élelmiszer-ellátásában és az export feladatok teljesítésében. Osijeket viszont például a fontosabb élelmiszerekkel mintegy 80 %-ban az említett beljei és osijeki kombinát látja el. A belgrádi kombinát Belgrád tej, tejtermék, hús, hentesárú, liszt stb. ellátásában tölt be igen fontos szerepet. Mindhárom üzem kiterjedt bolthálózattal rendelkezik, ahol termékeik nagy keresettségnek örvendenek. A belföldi ellátás mellett közvetlenül is igen jelentős mennyiségű árut exportálnak.

A jugoszláv mezőgazdasági nagyüzemek munkája, kiváló terméseredményeik, szervezettségük, vezetési módszereik, valamint azok a sokoldalú kezdeményezések, kísérletek, amelyeket ezekben az üzemekben végeznek, ma már méltán irányítják a külföldi mezőgazdasági szakemberek figyelmét a jugoszláv mezőgazdaságra. Ugyanakkor ezek a nagyüzemek biztos bázisát képezik a jugoszláv mezőgazdaság további kollektivizálásának is. Azok a törekvések és kezdeményezések, amelyeket a külföldi, fejlett termelési módszerek megismerésére és felhasználására tesznek ezekben az üzemekben, különösen tanulságosak. Az elért eredményeikben ugyanis nem kis szerepet játszik azoknak a gyakorlatban bevált külföldi tapasztalatoknak a felhasználása, amelyeket a jugoszláv szakemberek tanulmányútjaik során összegyűjtöttek, illetőleg a meghívott külföldi specialistáktól átvettek és saját gyakorlatukban megvalósítottak.

Az agrokombinátok — bár több tekintetben eltérnek a mi állami gazdaságainktól — sok tanulsággal szolgálhatnak mezőgazdasági szakembereink számára is.

5

1964. január 7,