Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-12 / 13. szám
Gyorsabb ütemben szakosítsuk a termelést Gyakran mutatnak rá az emberek arra, hogy szövetkezeteink és állami gazdaságaink többsége még ma is gyakorlatilag az összes mezőgazdasági termény előállításával foglalkozik, s így termelésük jelentősen elaprózódik. A termelés elaprózottsága megnehezíti és gyakran lehetetlenné teszi a komplex gépesítést és a nagyteljesítményű, korszerű gépek használatát. Ez rossz hatással van a mezőgazdasági beruházási építkezésekre is és bonyolultabbá teszi az árúcsereforgalomban kialakult kölcsönös viszonyokat is. Ezért a termelést szakosítani kell. A mezőgazdasági termelés szakosítása azonban különbözik az iparban érvényesített szakosítástól. A mezőgazdaságban az egyes ágazatok szorosabban összefüggnek egymással és nagy mértékben függnek a helyi természetadta feltételektől. Ez megkívánja, hogy szocialista mezőgazdasági üzemeinkben a szakosításra való áttéréshez meg legyen a két egymástól elválaszthatatlan feltétel. Az egyik a célszerű területi munkamegosztás mezőgazdaságunkban, a másik a legjobban megfelelő mezőgazdasági termékek termelésének olyan mértékű összpontosítása minden mezőgazdasági üzemben, amely biztosítani tudja a nagyüzemi technika és technológia teljes kihasználását. A szocialista mezőgazdasági üzemek szakosítását tehát úgy jellemezhetjük, hogy ez a társadalmi munkamegosztás olyan formája, amikor az egész mezőgazdasági Üzem és annak egyes termelési egységei csupán bizonyos, az adott felételek között legelőnyösebb mezőgazdasági termékek termelésével foglalkozik, méghozzá minden egyes termék termelésének olyan összpontosításával, amely lehetővé teszi a korszerű nagyüzemi technika és technológia hatékony érvényesítését és a munkaszervezés ipari színvonalra való emelését. A termelés legmegfelelőbb összpontosítását elsősorban azoknál a termékeknél igyekezzünk bevezetni, amelyeket kisebb mértékben termesztünk (például olajnövények, rostnövények, étkezési hüvelyesek, zöldségnövények stb.). Ezeknek a növényeknek a termesztését minél hamarabb olyan területekre kell összpontosítani, amelyek lehetővé tennék a nagyüzemi technológiát és a különleges gépek és berendezések alkalmazását. Ugyanakkor termesztésük olyan méreteket ölt, hogy ez lényegesen növeli a dolgozók szakmai képzettségét és lehetővé teszi azok szakosítását. Csak azután várhatjuk, hogy ezeknek a növényeknek a termesztése meghozza a kívánt gazdasági eredményeket. Az állattenyésztésben is feltétlenül és következetesen hozzá kell látnunk a szakosításhoz, méghozzá a szövetkezet termelési színvonalának és az öszszes feltételek (éghajlati és talajfeltételek, a fertőzöttség foka, az ökonómika, hagyományok, a fogyasztóközpontok közelsége, a növénytermesztés struktúrája) figyelembevételével. A szarvasmarhatenyésztés azonban minden mezőgazdasági üzem állattenyésztési termelésének alapvető ágazata lesz. A feltételek szerint az üzemek egy része a szarvasmarha tenyésztésen kívül sertéstenyésztéssel is foglalkozik majd, a másik része a szarvasmarhán kívül tojást, esetleg vágóbaromfit is termel. A sertéstenyésztés összpontosítása és szakosítása szövetkezeteinkben egyrészt a hizlalásra, másrészt a kocatenyésztésre és a malactermelésre irányul. A szakosítás fokozatos bevezetését kell támogatnia a tervezés módszerének is. A tervezés módszerét gyakran bírálják. Ennek okát abban látjuk, hogy még nem sikerült a tervezési módszer kidolgozásakor és gyakorlati érvényesítésekor biztosítanunk, hogy a társadalom szükségletei összhangba kerüljenek nemcsak a helyi termelési feltételekkel, hanem a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok érdekeivel és szükségleteivel is. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlődése új problémákat vet fel a tervezés terén és ezekkel foglalkoznunk kell. Azt akarjuk, hogy a szövetkezeti tagok tapasztalataikkal és javaslataikkal hozzájáruljanak azok megvalósításához. A jelenlegi időszakban az 1965-ös mezőgazdasági termelési terv új tervezési módszerének alapelvein dolgozunk, amely a szövetkezeti tagok kezdeményező készségének teljes mértékű kihasználásából indul ki. Feltételezzük, hogy lényegében helyes, ha elsősorban az egyes mezőgazdasági termékek 15 sok kereskedelmi tervteljesítése egyszerű eszközének tekintették és gyakran a szövetkezetekre rákényszerltették a szükségtelen vagy rossz minőségű gépeket. Hasonló a helyzet a gépjavítás terén Is. A gépállomások csak kis mértékben járulnak hozzá tevékenyen a mezőgazdasági termeléshez, s ez főként a termelésben lemaradó szövetkezetekben mutatkozik meg, amelyek gépi ellátottsága igen gyenge. A gépállomások helytelen ténykedésének okát több esetben abban is kell keresnünk, hogy a szövetkezetek nem értékelték kellőképpen a gépállomások feladatait. A szövetkezetek részéről kis érdeklődés mutatkozik főként a gépesítök továbbképzése iránt és nem veszik igénybe a gépállomások segítségét azokban az esetekben sem, amikor saját erejükből nem képesek célszerűen vagy Időben elvégezni a rájuk váró feladatokat, bár ezt a munkát a gépállomások különleges gépeikkel elvégezhetnék. A szövetkezetekben sok hiányosságot találunk a gépek karbantartása terén is és a szövetkezetek ebben az esetben sem használják ki a gépállomások javítóműhelyeinek segítségét. Már ez évben ki kell szélesíteni a gépállomások gépparkját döntő jelentőségű betakarítógépekkel, hogy így átütően javuljon a gépállomások segítsége elsősorban a gazdaságilag gyenge szövetkezetek irányában. A gépállomások mezőgazdasági-termelési tevékenységének kibővítése a mezei munkák, a kemizálás, a nehezebb földmunkák, meliorációs és talajjavítási munkák elvégzésére irányul majd. A gépállomások munkatervében ennek a tevékenységnek elvégzésére az alkalmazottak számának 5000 dolgozóval való emelését irányozták elő. A gépállomások kereskedelmi és gépjavító ténykedése teljes mértékben a szövetkezetek szükségleteiből induljon ki. Ez természetesen nem csökkenti a gépállomások felelősségét az új technika lehető legszélesebbkörü érvényesítéséért. Ellenkezőleg. Az eddiginél nagyobb mértékben kell, hogy népszerűsítsék a gépállomások a komplexen gépesített nagyüzemi technológiákat, segíteniük kell a komplex brigádok szervezésében, a szövetkezeti gépesítők szaktudásának növelésében és a «következetek gépei jó műszaki állapotának biztosításában. A járási mezőgazdasági termelési Igazgatóságok fokozzák közvetlen hatásukat a gépállomások működésére a mezőgazdasági termelés szervezésére, valamint irányítására vonatkozó törvény szellemében és azok munkáját teljes mértékben a szövetkezetek segítésére irányítsák. A tejtermelés döntő feladat A szarvasmarhatenyésztés és elsősorban az intenzív tejtermelés minden szövetkezetben elsőrendű feladatot jelent azért, mert döntő módon befolyásolja az állattenyésztés és az egész mezőgazdaság fejlődését. A vágómarháért és a tejért befutó bevétel a szövetkezetek összbevételének legnagyobb és legrendszeresebb részét képezi. 1962-ben ezek a bevételek a szövetkezetek állattenyésztése árútermelésének 56,07 %-át és a mezőgazdasági termelés árútermelésének 36,61 %-át képezték. Az elmúlt évben sikerült fokozni a hús- és a tojástermelést, ám a tej• termelés továbbra is jelentősen lemaradozik. A tehenek eddigi termelékenysége egyáltalán nem megfelelő. Számtalan szövetkezet példája bizonyítja, hogy a tehenek átlagos tejelékenységét jelentősen növelhetjük. Például a Munkaérdemrenddel kitüntetett vlőieeí szövetkezetben (trutnovi járás; a szövetkezet 520 m tengerszínt fölötti magasságban gazdálkodik, 100 hektár mezőgazdasági talajterületen 98 szarvasmarhát — ebből 33 tehenet — és 44 sertést nevel) 1962-ben 1 hektár mezőgazdasági területről 1472 liter tejet állított elő. A szövetkezet jó eredményeket ért el elsősorban azért, mert elegendő jó minőségű takarmányt termeszt nemcsak a nyári időszakra, hanem a téli időszakra is. A jó eredményekhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a fejősteheneket szakképzett állatgondozókra bízták, akik M. Svato'sová elvtársnő vezetésével elnyerték a CSKP XII. kongresszusa brigádja címet. A szövetkezet állandóan figyelemmel kíséri a termelés gazdaságosságát és a gazdasági elemzésekből eredő összes intézkedéseket gyors ütemben életbelépteti. Mindez lehetővé teszi, hogy aránylag nagy tehénállományt tartsanak és nagy tejelékenységet és termelékenységet érjenek el 10 A mezőgazdasági termelés intenzitásában és jövedelmezőségében hasonló különbségeket találunk a többi termelési körzetekben és hazánk többi kerületeiben is, s ezeknek kiküszöbölése nagy tartalékot jelent a mezőgazdasági termelés és annak jövedelmezősége növelése szempontjából. A szövetkezetek lemaradásának vannak szubjektív (a termelés és a munka szervezésében tapasztalható hiányosságok, az alapszabályok semmibevevése, a nyilvántartásban uralkodó rendetlenség, hiányosságok a bérezésben stb.), és objektív (a forgóeszközök befektetésének alacsony színvonala, az alapeszközök előnytelen összetétele, a tagok hátrányos korösszetétele stb.) okai. A termelés alacsony színvonala és az elégtelen anyagi érdekeltség az egyes szövetkezeteket és szövetkezeti dolgozókat arra a meggyőződésre bírja, hogy ezek a rosszabb természetadta feltételek következményei. A tények azonban azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek között a legnagyobb különbségeket éppen a termelési körzetek határain belül találhatjuk. Tehát az alacsony termelési eredmények fő okait nem lehet csupán a természetadta feltételekben keresnünk. Azok a nézetek, amelyek túlértékelik a természetadta feltételek befolyását, elterelik a figyelmet a lemaradás fő okairól. Fontoljuk meg tehát, hogyan lehetne megfelelő termelési, ökonómiai, személyzeti és szervezési intézkedések útján legalább átlagosra emelni az elmaradt EFSZ-ek színvonalát. Mindenekelőtt részletes elemezés tárgyává tegyük e lemaradások okait minden egyes szövetkezetben. Szükséges lesz elsősorban az ökonómiai szempontokból gyenge és lemaradó szövetkezetekben megoldani a lemaradás egyik legkirívóbb problémáját, ezeknek a szövetkezeteknek az alapeszközökben észlelhető gyenge és nem komplex ellátását. Sok esetben mindezt tetézi még az alapeszközök meg nem felelő összetétele és elégtelen kihasználása. Az alacsony gazdasági színvonal emelésének egyik fontos tényezője az EFSZ-ek többségében a forgóeszközöknek növelése területegységenként, a szükséges összetételben. Ezek a szövetkezetek ugyanis területegységenként sokkal kevesebb jómlnőségü vetőmagot és ültetőanyagot, trágyaféleségeket és vegyszereket, valamint energiát használnak, mint a közepes vagy élenjáró EFSZ-ek. Ezért tanácskozzuk meg, milyen intézkedéseket foganatosítsunk a földalap jobb kihasználása, az agrotechnika megjavítása érdekében (együttműködve • GTÄ-kkal), a trágyaféleségek, vegyi védőszerek tételeinek fokozására területegységenként és valamennyi eddig alkalmazott eszköz jobb felhasználása céljából. Komolyan el kell gondolkoznunk arról, hogyan lehetne megváltoztatni a szövetkezeti tagság jelenleg igen kedvezőtlen korösszetételét, hogy megjavulhasson a területegységekre fordított munka színvonala és minősége, és megfelelő eredmények mutatkozzanak az ezzel a kérdéssel szoros kapcsolatban álló anyagi érdekeltség elvének kibontakozása nyomán, a munkateljesítmények fokozásával. Szenteljünk tehát különös figyelmet fiatal dolgozók és szakemberek megnyerésének az EFSZ-ek részére. Ezen a szakaszon azonban sikert csak akkor érhetünk el, ha megfelelő élet- és munkakörülményeket tudunk teremteni részükre, hogy a szövetkezetekben maradjanak és állandóan dolgozzanak. Mivel az elmaradt szövetkezetekben a növénytermesztés színvonala elég alacsony. a 100 hektár utáni állatsűrűségük is alacsony és gyenge színvonalú az állatok hasznossága is. Ezzel szemben egy , szövetkezeti tagra számítva a legnagyobb kiterjedésű mezőgazdasági területtel, de ugyanakkor a legkevesebb alap-termelőeszközzel rendelkeznek. A termelés alacsony foka ezekben a szövetkezetekben és a gyenge gazdasági eredmények következményeképpen nem biztosíthatják kielégítő arányban a termelési folyamat bővített újratermelését. E szövetkezetek jelentős része nem alakít ki magának természetbeni tartalékokat. A folyó évben épp az ellenkezőjét figyelhettük meg: többet használtak el, mint amennyit kitermeltek és „az alapokból éltek" Az állati termékek eladása ezekben a szövetkezetekben az állatállomány rovására történik és növénytermesztésük piaci termelése is rendszerint a természetbeniek alapját és a takarmányaiapot károsítja meg. Mindez természetesen csak aláássa azokat a lehetőségeket, amelyek felhasználásával fordulatot érhetnének al a jobb gazdálkodás irányában. 22 alkalmazása a gyakorlatban, a célszerű munkamegosztás bevezetése, mindenekelőtt azonban a szakosítás és a termelés szervezésének nagyüzemi formái, a mezőgazdaság anyagi-technikai alapjának megerősítése, különösképpen a komplex gépesítés és a termelési folyamat kemizálásának szakaszán, a dolgozók szakismereteinek növelése és az anyagi érdekeltség helyes érvényesítése. Ezek összekötve a falu teljes átformálásával szintén a falu és a város közti különbség fokozatos megszüntetésének előfeltételei. Minden szövetkezeti tagnak és az állami gazdaságok dolgozóinak köszönet jár szorgalmukért, amelyet a termelési feladatok teljesítésében tanúsították az EFSZ-ek V. kongresszusa óta eltelt időszakban. De még mindig elég tartalékunk van, amelyeknek kihasználásával csökkenteni tudjuk a mezőgazdasági termékek behozatalát, amely a múlt évben majdnem 90 000 tonna húst, több mint 1700 000 tonna gabonát és 16 000 tonna vajat tett ki. A mezőgazdaság alapvető termelő eszköze — a föld — még sok lehetőséget rejt magában a mezőgazdasági termelés emelésére. Ezért a legközelebbi időszakban föfeladatnak látjuk a földről és annak termékenységéről történő gondoskodást, a mezőgazdasági termelés sokoldalú kemlzálását és gépesítését, a növénytermesztés gyorsabb fejlesztésének biztosítását, különösen a gabona és takarmánytermesztés terén Az állattenyésztésben az alapvető ágazat a szarvasmarhatenyésztés és a tejtermelés. A mezőgazdasági dolgozókról történő sokoldalú gondoskodásnak, anyagi érdekeltségük emelésének a termés eredményeiben fő mozgató erővé kell válni« a mezőgazdasági és ipari színvonal kiegyenlítése alapvető feltételének megteremtésében. Ezért helyes lesz, ha a tagok minden EFSZ-ben tanácskoznak és átgondolják azt, hogy a legrövidebb idő alatt miképpen lehet emelni a termelést és hogy a CSKP KB májusi határozatainak szellemében hogyan szervezzék meg legjobban a termelést a földalap és a helyi feltételek teljes kihasználása mellett. Helyes lesz, ha azt is megmondják, hogy mit tesznek a termelési költségek és az élőmunka csökkentése érdekében, a fölösleges veszteségek megszüntetéséért a raktározásnál és a termékek feldolgozásánál. A tartalékok kihasználása és a mezőgazdasági termelés olcsóbbítása azonban nem lehet kizárólag a szövetkezet és a tagok ügye. Nagy feladat vár ezen a téren az ipari üzemek dolgozóira, akik a termelőeszközöket, elsősorban az ipari trágyát, a vegyszereket, a gépi eszközöket és alkatrészeket készítik. A gyártott gépek minőségének javítása, a termelés emelése és az alkatrészek minőségének növelése lehetővé teszi a mezőgazdasági technika jobb kihasználását. az agrotechnikai határidők betartását és jelentősen csökkenti a termelési költségeket. A földről való gondoskodás — össznépi feladat Bizonyára egyetértenek azzal, hogy hazai feltételeink között úgy kell bánnunk a talajjal, mint a legértékesebb nemzeti kincsünkkel. Felelőtlen álláspont lenne továbbra is figyelmen kívül hagyni azokat a károkat, amelyek a mezőgazdasági földterület, a talaj elégtelen kihsználása által keletkeznek. Ezért a vele folytatott gazdálkodásnak nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem az egész nép, egész társadalmunk ügyévé kell válnia. Mindenekelőtt minden faluban fel kell kutatni az összes földtartalékokat és haladéktalanul biztosítani kell azok megművelését. Az ezzel megbízott bizottságok munkáját nem szabad úgv tekintenünk, mint egyszeri feladatot. A bizottságnak rendszeresen segítenie kell a mezőgazdasáql üzemeket és ellenőriznie kell a földtartalékok kihasználásáról szóló szerződések teljesítését. A szerződések alapján az EFSZ-eknek ki kell dolgozniuk a föld célszerűbb kihasználásának, termékenysége emelésének hosszúlejáratú tervét és az évi termelési-pénzügyi tervekben biztosítaniuk kell az erre szükséges anyagi és pénzbeni eszközöket. Azt akarjuk, hogy már ebben az évben minél több kihasználatlanul heverő talajt fölszántsunk és bevessünk A szövetkezeteknek megkülönbözteti közvetlen segítséget nyújtunk és ac állami gazdaságok esetében a rekultivációra fordított költségeket célirányos pénzellátással kell megtéríteni. Az újonnan nyert földterületeken a rekultl-3
