Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-12 / 13. szám

Tovább javítsuk a komplexgépesített brigádok munkáját

Az 1962/63-as év folyamán 773 komplex gépesített brigád alakult és így jelenleg az összes földművesszövetkezetünkben 1883 komplexbrigád, s azok keretében körülbelül 40 000 szövetkezeti tag, illetve gépesítő működik.

A komplex gépesített csoportok és brigádok úttörőkként szerepelnek a mezőgazdasági termelés nagyüzemi módszereinek bevezetésénél. Jelentőségük elsősorban is abban mutatkozik meg, hogy a gépek maximális kihasználása és a szakszerű munkaszervezés bevezetése által lényegesen emelik a munka termelékenységét és csökkentik az egy termékegységre fordított termelési kiadásokat. Ezt a tényt több komplexbrigád eredménye bizonyítja.

Példaként állíthatjuk az orechovi EFSZ (Brno-környéki járás) komplex gépesített brigádját, amely nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyalta termelési feladatait és a piaci termelés tervét, de ugyanakkor 1962-hez viszonyítva a növénytermesztésben dolgozók száma 23-vel csökkent. A munkák pedig rövidebb idő alatt és minőségi szempontból jobban lettek elvégezve, mint az előző években. Hasonló dicséretes eredményeket ért el a nyitrai járáshoz tartozó sládeckovcei EFSZ és még több szövetkezet is.

Az alapos' körültekintéssel szervezett komplex gépesített brigádok azok a tényezők, amelyek meghonosítják mezőgazdaságunkban a munkaszervezés ipari formáit, biztosítják tagjaik részére az állandó és jó kereseti lehetőséget, és melyek a mezőgazdasági tanonciskolákon szakképesítést szerző fiatalokra vonzó hatást gyakorolnak.

A komplex gépesített brigádok munkájában azonban még sok fogyatékosság található. Ennek oka, hogy sok helyen csak formálisan létesültek abból a célból, hogy minél több komplexbrigád létezéséről lehessen számot adni. De ugyanakkor nem voltak megteremtve a legszükségesebb előfeltételek működésűkhez, nem voltak ellátva a szükséges gépi eszközökkel és nem volt megoldva jutalmazásuk kérdése sem. Egyes szövetkezetekben megalakították a komplexbrigádot, de a gépesítést leértékelték és az továbbra- is mint a kézi munka kiegészítője szerepelt. Egész sor fogyatékosság ered például abból, hogy nem voltak megoldva az alapvető szervezési, jutalmazási, nyilvántartási és tervezési kérdések.

Ahhoz, hogy a komplex brigádok valóban hatékony eszközként járuljanak hozzá az igazi nagyüzemi termelésre való áttéréshez, a növénytermesztés legnagyobb részét az ő gondjaikra kellene bízni. A kézi munkának egyre inkább csupán a komplex gépesítés kiegészítőjévé kellene válnia. Legyen az alapelvünk, hogy a komplex brigádokba nem szabad indokolatlanul nagy számú kézi munkát végző dolgozót beosztani, mivel ezek a gépek kihasználásának csökkenéséhez és a termelési költségek növeléséhez járulnak hozzá.

A komplexen gépesített brigádok munkájának javításával egyidejűleg szervezésiig meg kell szilárdítani a szövetkezeteket is. A nagy termelési feladatok, amelyek szövetkezeteinkre a következő években várnak, megkívánják, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a gépállomások rendkívüli figyelemmel kísérjék a brigádok munkáját és feltételeket teremtsenek minden szövetkezetben további komplex brigádok és csapatok megalakítására.

A gépállomásoknak több segítséget kell nyújtaniok a mezőgazdasági termelés fejlesztésében

Az EFSZ-ek műszaki színvonalának további növelésében jelentős feladat hárul a gépállomásokra. Jelenleg a gépállomások tevékenysége a mezőgazdaság műszaki fejlesztésére, a gépkezelő és gépesítő káderek nevelésére, a szövetkezeteknek speciális gépekkel, valamint nehéz gépi berendezésekkel nyújtott termelési segítségre és gépjavításra irányul. Hogy a szövetkezeteknek nyújtott műszaki segítség komplex legyen, ezért a gépállomásokat megbízták a mezőgazdasági gépek, gépalkatrészek, valamint a szövetkezetek szükségleteinek kielégítését szolgáló egyéb anyagok eladásával is.

A gépállomások ezeket az alapvető feladatokat azonban sok esetben nem teljesítették. Hatékony műszaki segítség, a szükséges gépek eladása és megfelelő kompletizálása helyett a kereskedelmi ténykedést gyakran a gépállomá-9

váció ideje alatt ezt a tényt figyelembe veszik a felvásárlási feladatok megállapításakor aszerint, milyen a talaj állapota. Indokolt esetekben az ilyen földterületet 2—3 év időtartamára teljesen mentesítik az eladási feladatok alól.

De nemcsak a földtartalékok felkutatásáról, hanem annak kihasználásáról és a földön való gazdálkodás helyes összetételéről is sző, van, amely lehetővé teszi a talajegységről nyert legmagasabb hozam elérését és a föld termékenységének rendszeres emelését. Ebben is ki kell használnunk a leghaladóbb nagyüzemi tapasztalatokat. A helyes talajjavítási intézkedések megválasztása szempontjából nagy jelentősége van a komplex talajvizsgálatnak, amelyet

1961-ben kezdtünk el. Az egész állam területén végrehajtott agrokémiai vizsgálatok eredményeit minden üzemben fel kell használni a helyes trágyázás és meszezés elvégzésére. A talajszakértői kutatások eredményeit pedig, amelyeket eddig kb. a mezőgazdasági terület egynegyedén végeztünk el, fokozatosan átadjuk a mezőgazdasági üzemeknek, mint megbízható alapot a hosszúlejáratú meliorációs intézkedések, a helyes szakosítás és a talajjal való gazdálkodás legcélszerűbb módszerének megválasztására. A komplex talajvizsgálatok eredményei tudományos alapra helyezik a talajkihasználás és javítás érdekében indított mozgalmat. Különösen jelentős ez az ipari trágyák okszerű használatának szempontjából, amelyeknek fogyasztása 1964-ben országos átlagban 20 kg-rnal emelkedik és 1970-ben eléri a 200 kg tápértékét hektáronként.

Semmilyen talajjavítási intézkedés nem hozná meg azonban a várt eredményt, ha nem vetnénk véget az istállótrágyával folytatott rossz gazdálkodásnak, ha nem javítanánk meg a komposzt minőségét, és nem használnánk ki nagyobb mértékben a zöldtrágya gazdasági előnyeit. Zöldtrágyához és más köztesekhez szükséges vetőmagot, amennyiben azt a mezőgazdasági üzemek nem tudnák egyedül kitermelni, a következő években nagyobb mennyiségben juttatnak majd a központi alapokból.

Azokban a szövetkezetekben, amelyekben nagy gondot fordítanak a talajra és rendszeresen megvalósítják az erre vonatkozó intézkedéseket a talaj tulajdonságainak ismerete alapján, a termelés gyorsan emelkedik. Például a bolesínyi EFSZ a Klatovy-i járásban, mely 954 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, 1960—62-ben önsegéllyel és a meliorációs szövetkezet segítségével 43 hektár földet, ebből 8 hektár rétet csapolt le. A szántőföldön 1962-ben 24 mázsáról 31 mázsára emelte a gabonatermelést.

Jól dolgoztak a besztercebányai járásban is, ahol bebizonyították a hígtrágyás gazdálkodás előnyeit. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola aktív segítségével 24 hígtrágyás öntözési rendszert vezettek be és ezáltal magas hozamokat értek el. Így például a l'ubietovái EFSZ-ben 75 mázsa, a podlavicei szövetkezetben pedig 60 mázsa szénát takarítottak be.

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nagyon hasznos a trágyakezelő csoportok alakítása, amelyek a trágya és a hulladékok felhasználásával kapcsolatos összes munkákat végzik, esetleg a talajjavítás is az ő munkakörükbe tartozik. A dolgozók és a gépek egész évi foglalkoztatásának céljából ezeket a csapatokat más munkákkal is meg lehet bízni (pl. takarmányszáilítással, növényvédelemmel stb.).

A talaj javítási intézkedések megvalósításában nagy szerepet kapnak a meliorációs szövetkezetek. Ez arra kell hogy sarkallja e szövetkezetek tagjait, hogy az eddiginél jobban teljesítsék az agrotechnikai talajjavítási feladatokat, amelyek kevésbé költségesek és gyorsabban hozzák a hasznot. Az eddiginél gondosabban végezzék a meliorációs berendezések karbantartását, azok üzemeltetését, és szervezzék meg az önsegélyes építkezéseket.

A gabonaféle és a pillangós növény — a növénytermesztés alapja

A növénytermesztésben kulcsszerepet tölt be a gabona és a takarmánynövények termesztése, melyeket a szántóterület több mint 80 %-án termesztünk. A takarmánynövények hektárhozamának emelése lehetővé teszi ezek vetésterületének részleges csökkentését a gabonaneműek, főleg a búza javára.

4

árútermelését tervezzük be. Ez lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termékek termelésének és felvásárlásának megállapításakor és a feladatok kitűzésekor és letárgyalásakor célszerűbb módszert válasszanak, amely lehetőséget nyújt a termelési feltételek jobb kihasználására és arra, hogy a szövetkezetek olyan gazdasági színvonalra emelkedjenek, amely megfelelne a szövetkezeti tagok legbensőbb érdekeinek, ugyanakkor ne kerülne összeütközésbe a társadalom szükségleteivel.

A tervezésben azonban nem csupán a szövetkezetek, valamint a mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a felvásárló szervek közötti viszonyról van szó, hanem az üzemen belüli tervezés elmélyítéséről is. Ezen a téren is még sok kivetni valót találunk, és ezek a hiánysoságok szorosan összefüggnek a szövetkezeti tagok nagyobb arányú részvételével a szövetkezetek és a termelés fejlesztésében.

Nagyobb mértékben érvényesítsük a tudomány és a technika vívmányait, valamint a haladó tapasztalatokat

A mezőgazdasági termelés ipari színvonalra történő emelése átütő minőségi változást jelent, amely megkívánja, hogy a tudomány és a kutatás a mezőgazdasági termelés szakaszán is a termelőerők és azok fejlődésének elválaszthatatlan részévé váljék. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a szövetkezetek minél gyorsabb ütemben érvényesítsék termelésükben a tudomány és kutatómunka eredményeit, valamint az élen járó mezőgazdasági üzemek és dolgozók haladó tapasztalatait.

A tudomány legújabb vívmányai általánosításának és a legújabb gyakorlati tapasztalatok” bevezetésének egyik leghatékonyabb formája a szemléltető előadás, s a mezőgazdasági termelés újítóinak tapasztalatait a „Haladó Tapasztalatok Iskoláiban" és a minta munkahelyeken népszerűsíthetjük. Gitalov, Szvetlicsnij és más szovjet újítók gazdag tapasztalatai és munkaeredményei bizonyítják, hogy az új tapasztalatokat gyorsan és sikeresen lehet meghonosítani a mezőgazdasági gyakorlatban. Nálunk is sok élenjáró dolgozó járul hozzá hatékonyan a nagyüzemi technológia és a mezőgazdasági termelés egyes szakaszain a munka szervezésében szerzett haladó tapasztalatok terjesztéséhez.

Összes szövetkezeti dolgozónk érdeke, hogy a mezőgazdaságban olyan progresszív technológiai folyamatokat érvényesítsünk, amelyek elősegítik:

— az élő munka lehető legnagyobb csökkentését,

— a munkaműveletek számának csökkentését,

— a munkaműveletre fordított idő csökkentését a zootechnikai és agrotechnikai elvek és határidők betartása mellett,

— a munkafolyamatok folyamatosságának és zavartalanságának biztosítását,

— az egyes gépesítési eszközök többcélú kihasználását.

A haladó technológiák, tapasztalatok, valamint a tudomány és a tudományos kutatómunka eredményeinek sikeres bevezetése a mezőgazdasági gyakorlatba azonban megkívánja a dolgozók szaktudásának állandó növelését, a munkások és a műszaki dolgozók szakmai továbbképzését, tehát mindazokét, akik ezzel a technikával dolgoznak és szervezik annak kihasználását.

Beruházási építkezés — a nagyüzemi termelés fejlesztésének

fontos eszköze

A beruházási építkezés mezőgazdaságunkban fontos eszközt jelent a nagyüzemi termelés fejlesztésében. Az épületek műszaki színvonalától függ mind a nagyüzemi technológia sikere, mind a munka termelékenységének és kulturális színvonalának növelése. Ettől függ továbbá az is, hogy a mezőgazdaság olcsóbban termel-e vagy sem.

A mezőgazdasági beruházási építkezés sikere érdekében elsősorban le kell vonnunk a következtetéseket azokból a hiányosságokból, amelyek főként az utóbbi években felmerültek.

Az épületek minőségét és műszaki megoldását főként az elmúlt téli idő-16

Ennek legjobb módszere, ha a fiatal dolgozókat olyan munkahelyre állítjuk, amely megfelel képesítésüknek és ezeket a fiatal dolgozókat képesítésük szerint díjazzuk. Ugyanakkor eleget kell tenni a fiatalok kívánságának, hogy havonként rendszeresen fizetést kapjanak és munkadíjukat az egész év folyamán teljes egészében megkapják.

Ezért vegyük fontolóra, hogy a munkaegységes szövetkezetekben nem lenne-e érdemes a fiataloknak havonta 100 °/o-ban kifizetni a tervezett munkaegységek értékét azzal, hogy ezután joguk továbbra is fennáll prémium, illetve a munkaegység magasabb értékének kifizetésére. A jövő szempontjából kitűnő befektetést jelent a fiatalok neveltetése szak-, közép- és főiskolákon. Az ifjúság megnyerésének egyik feltétele a tanulásra és arra, hogy visszatérjen a szövetkezetbe, a szövetkezeti ösztöndíj kiutalása.

Nem kevésbé jelentős a végzett növendékek iránti gondoskodás, akik, tanulmányaik befejezése után lépnek a szövetkezetbe. Funkcióba való beosztásuk előtt lehetővé kellene tenni, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek más élenjáró mezőgazdasági üzemben és csak azután bízzuk meg őket funkcióval. Példa erre a Havlíckűv Brod járásbeli Strázny Vrch-i szövetkezete, ahová az utolsó két év alatt a mezőgazdasági technikai középiskola 5 végzett növendéke tért vissza; kettő közülük az EFSZ vezetőségének tagja. A szövetkezet vezetősége jól gondoskodik az abszolvensekről, ami kedvező hatást gyakorol a fiatalok megnyerésére és befolyásolja az EFSZ eredményeit és távlatait.

A szövetkezetek fejlesztésének egyik útja a szövetkezetek megerősítése mezőgazdasági szakemberekkel. Ezekre főleg az ökonómiailag gyenge és bonyolult problematikájú szövetkezeteknek van szükségük, ahol a tagság soraiból nem tudnak alkalmas vezető funkcionáriust választani.

Ám minden helyes és hasznos igyekezetünk mellett se feledkezzünk meg a szövetkezet összes többi tagjai szakképzettségének rendszeres növeléséről sem. Ezért a szövetkezetek vezetősége tegye lehetővé elsősorban az EFSZ-ek funkcionáriusainak és dolgozóinak, hogy képesítést szerezhessenek, teremtsenek eredményes tanulmányaik számára alkalmas feltételeket, munkahelyeiken osszák be őket szakképzettségük szerint.

A szakképzettség növelését úgy kell megszervezni, hogy az közvetlenül kihasson a termelés növelésére és ezzel egyidejűleg a munkadíjakra is. Ilyen esetben a szövetkezeti tagok is igyekezni fognak növelni szakképzettségüket. A szövetkezetekben az állami vállalatokhoz hasonlóan az egyes funkciók irányában képesítési követelményeket kell támasztani és biztosítani kell, hogy a szakképzettség növelése elősegítse a termelés növelését és ezzel egyidejűleg a dolgozók keresetének növelését is.

összpontosítsuk minden erőnket az EFSZ-ek elmaradása okainak kiküszöbölésére

A termelés növelésével és annak gazdasági hatékonysága fokozásával kapcsolatban egyik legfontosabb feladatunk szövetkezeteink egész csoportjainak fejlődésében tapasztalható egyenlőtlenség kiküszöbölése. Amíg szövetkezeteink többsége évről évre növeli a termelés intenzitását, a munka termelékenységét és gazdálkodásának jövedelmezőségét, addig akadnak még olyan szövetkezetek is, amelyek már néhány éve lemaradoznak a mezőgazdasági termelés gazdasági effektivitása terén. Termelésük nem fejlődik kellőképpen és nem kifizetődő.

A mezőgazdasági termelés intenzitása közötti különbségek jelentősek az egyes termelési körzetek keretén belül is. A három csoportba osztott szövetkezetekről szóló átfogó adatok (a termelés színvonala szerint) feltárják a különbségek okait és következményeit. Például a közép-csehországi és a keletcsehországi répatermesztési körzetekben az élenjáró és a lemaradozó szövetkezetek közötti a termelés intenzitásában fennálló különbség 60 °/o-ot tesz ki. Tehát nagy különbségekről van szó. Az említett különbség körülbelül 2500 Kcs mezőgazdasági terméket jelent egy hektár mezőgazdasági területről. Az észak-csehországi kerületben az élenjáró szövetkezetek egy hektárról kétszerié annyi mezőgazdasági terméket állítanak elő, mint a termelésben elmaradozó szövetkezetek.

21