Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-12 / 13. szám

Megoldásra vár e szövetkezetekben azonkívül különféle szubjektív okok kérdése is, amelyek ugyancsak sokban hátráltatják ökonómiájuk javulását. Itt mindenekelőtt a vezetés alacsony színvonalára, a termelés és a munka szervezésében mutatkozó hiányosságokra, a hanyag nyilvántartásra és az alapszabályok be nem tartására gondolunk.

Mindezek után nyilvánvaló, hogy a lemaradás okainak kiküszöböléséhez komplex módon kell hozzáfognunk. Mégpedig nemcsak a mezőgazdasági termelési igazgatóságokban, hanem magukban a szövetkezetekben is. Mindenekelőtt:

— az okok egyenkénti és aprólékos elenrazéséről,

— a termelés és hatékonysága fejlesztési tervének kidolgozásáról,

— és a feltétlenül szükséges személyzeti, pénzügyi, anyagi-technikai és szervezési előfeltételek kialakításáról van szó.

A mezőgazdasági termelési igazgatóság állapítsa meg a termelésben lemaradozó szövetkezetek számát és ezeknek konkrét segítséget nyújtson olyképpen, hogy gyors fordulat álljon be azok fejlődésében és ökonomikájában, s még ebben az évben az átlagos szövetkezetek színvonalára emelkedjenek. Az így kiválasztott, gazdaságilag gyenge és lemaradozó szövetkezetek megsegítésére kidolgozott tervben fel kellene tüntetni, mikor és milyen arányú segítséget nyújt, milyen intézkedéseket foganatosít és milyen szakaszokon.

Ezzel kapcsolatban az élenjáró szövetkezetekhez fordulunk. Az a nézetünk, hogy nagyon hasznos lenne az is, ha az elmaradt, gyenge szövetkezetek baráti szerződést kötnének jőnevfl, gazdaságilag szilárdan megalapozott EFSZ-ekkel. Az élenjáró mezőgazdasági üzemek és tapasztalt vezetőik becsületére válna, ha szervezői és szakértői segítségükkel rendelkezésükre állnának a gyenge szövetkezeteknek jelenlegi nehézségeik leküzdésében. És ahol lehetséges volna, ne hiányozzék az arra megfelelő emberek és szakemberek segítsége sem, nem is említve a gépeket.

De megkönnyíthetik « gyengén működő szövetkezetek vezetőinek munkáját a védnökség! üzemek Is.

Az eddiginél sokkal alaposabban kell majd megítélni a pénzügyi és hitelségítségét is és fokozni azok gazdasági hatékonyságát.

Mit kívánunk a termelési igazgatóságoktól és a nemzeti bizottságoktól

A mezőgazdasági termelési igazgatóságok megalakításával mezőgazdaságunk irányításában minőségi javulást értünk el. Megszilárdult a mezőgazdasági termelés központi irányítása, amellyel a Földművelési Minisztérium felelősséget vállalt a mezőgazdaság fellendítéséért. Ez az intézkedés egész népgazdaságunk arányos fejlődése érdekében nélkülözhetetlen volt, és egész társadalmunk javát szolgálja.

A mezőgazdasági termelési Igazgatóságok tevékenységének alapvető munkamódszere, hogy konkrét és operatív munkát végezzenek az EFSZ-ekben, közvetlen kapcsolatokat tartsanak fenn azok vezetőivel és dolgozóival és közvetlenül a termelésben nyújtsák szakszerű támogatásukat.

Legelső feladatuk a gazdaságilag rosszul megalapozott, gyenge szövetkezetek támogatása. E gyenge EFSZ-ek megsegítését célzó intézkedések megvalósítása a mezőgazdasági termelési igazgatóságok Irányító tevékenységének egyik legfontosabb munkaköre.

A mezőgazdasági termelési Igazgatóságok tevékenysége által megvalósult irányítás azonban nem mentesíti a nemzeti bizottságokat mezőgazdaságunk további fejlődése iránti felelősségtől. Bár e tekintetben a nemzeti bizottságok már eddig is nagy munkát végeztek, de a jövőben is felelősségteljes feladatok várnak rájuk. így pl. az ő gondjuk a munkaerőkérdés, a mezőgazdasági iskolaügy, a szővetkezetesek szociális biztosítási problémáira, a szociális létesítményekre, a falvak társadalmi szükségleteire és a szolgáltatásokra vonatkozó problémák elemzése és megoldása És részben felelnek a mezőgazdasági termelés fejlődéséért is.

Komoly munka vár a nemzeti bizottságok albizottságaira is. A HNB mezőgazdasági albizottságának ügyelnie kell arra, hogy a nemzeti bizottság jő fel-23

Elvtársnők, Elvtársak!

Amint tudják, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elhatározta, hogy 1964. április 23—26-ára összehívja az egységes földműves szövetkezetek VI. országos kongresszusát. A kongresszus hároméves szünet után ül össze. A legutóbbi kongresszus utáni időszakban sok új tapasztalatot nyertünk. Ezért értékelni tudjuk majd eddigi tevékenységünket és tanácskozhatunk arról, hogy mit tegyünk mezőgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztéséért.

Néhány időszerű javaslattal fordulunk Önökhöz a mezőgazdaság fejlesztését és az EFSZ-ek belső ökonómiájának elmélyítését illetően.

Elvárjuk, hogy mezőgazdasági dolgozóink saját tapasztalataik és a helyi feltételek alapján ezekhez az indítványokhoz hozzászólnak és érvényesítik azokat a saját szövetkezeteikben gyakorlati intézkedések révén úgy, hogy az összes eszközök és tartalékok teljes kihasználásával már ebben az évben teljes mértékben biztosítani tudjuk mezőgazdasági termelésünk tervének és a felvásárlási feladatok teljesítését. 1964 februárjában

A MEZŐ-, ERDŐ- ÉS VÍZGAZDÄLKODÄSÜGYI MINISZTÉRIUM

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését és a mezőgazdaságnak ipari színvonalra történő emelését. Ennek a feladatnak a teljesítése az egész nemzet ügye és egyik legfontosabb előfeltétele a fejlett szocialista társadalom felépítésének.

Az V. kongresszustól eltelt időszakban, amely kitűzte a növénytermésztés és az állattenyésztés sokoldalú belterjesítését a nagyüzemi munkamódszerek széleskörű érvényesítése mellett, egy egész sor intézkedés valósult meg a talaj termelékenységének növelésére, az agrotechnika és a zootechnika színvonalának emelésére, a takarmánytermesztés biztosítására, a nagyüzemi technológia gyorsabb bevezetésére a termelés minden szakaszán, valamint a mezőgazdasági dolgozók anyagi helyzetének megjavítására.

Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok jelenleg a mezőgazdasági terület 90 százalékán, a szántóterületnek pedig több mint 92 %-án gazdálkodnak. A szövetkezetek gazdaságilag tovább erősödtek, megjavult a munkaszervezés és az irányítás. Széles körben megkezdődött a munkának nemcsak a mennyiség, de a minőség szerinti díjazása és megjavult a szövetkezet termelvényeinek és pénzbeli bevételeinek helyesebb elosztása. Nagy része van ebben az állandóan növekvő számú fejlett politikai és szakkádereknek. Ez a tény, valamint a termelőerő elért színvonala a szocialista termelési viszonyok között, kialakítja a kedvező előfeltételeket az összes feladatok teljesítésére, amelyek a párt XII. kongresszusa tűzött ki.

Az „1970-ig elérni az ipari színvonalat a mezőgazdaságban" jelszóban megjelölt feladat lényege és gondolata, amely egyben az EFSZ-ek VI. kongreszszusának is központi jelszavává vált, az, hogy elérjük a maximális termést egy hektár mezőgazdasági területen egy terményegységre befektetett legkevesebb társadalmi munka mellett. Ez nemcsak a termelőerők és a termelés) kapcsolatok kérdését, hanem a falvak egész életszínvonalát is magába foglalja.

E célhoz vezető utak a tudomány és technika eredményeinek széleskörű

X

A mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik nélkülözhetetlen eszköze

a szocialista munkaverseny. A szocialista munkaverseny továbbra is a termelés irányításának elválaszthatatlan része és a tervfeladatok biztosításának állandó módszere kell hogy legyen.

A verseny feladatát legátütőbben teljesíti a szocialista munkabrigádok mozgalma, amely a technika teljes kihasználására, a haladó technológia érvényesítésére és a munka szervezésének tökéletesítésére irányul. Szövetkezeteinkben eddig csupán 482 dolgozó tömörült szocialista munkabrigádokba, ami az iparral összehasonlítva igen kevés. További 2721 kollektíva versenyez szövetkezeteinkben a szocialista munkabrigád címért. Arról van szó, hogy ezek is mielőbb bebizonyítsák munkájuk eredményeivel, hogy méltóak a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyerésére. Ez megkívánja, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok többet foglalkoznak a versenyző kollektívákkal és a szocialista munkabrigádokkal. A jelenlegi időszakban minden szövetkezetünkben az évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásán fáradoznak. Jő lenne, ha a vináry-i szövetkezet példája szerint, amelyet a Kiváló munkáért érdemrenddel tüntetett ki, munkafelajánlást tennének a termelési és felvásárlási feladatok ez évi túlteljesítésére. A vináry-i szövetkezet már több éven át a kelet-csehországi kerület legjobb szövetkezetei közé tartozik. Ezt annak köszönheti, hogy a szövetkezeten belüli munkaversenyt jó alapokra helyezte, jő munkaszervezést vezetett be és érvényesíti a munka haladó módszereit. Jó példaként szolgál a HavlíCkúv Brod-í és a Mladá Boleslav-i járások földműveseinek kezdeményezése is, ahol a szövetkezeti tagok értékes munkafelajánlásokat tettek az idei termelési és eladási terv túlteljesítésére. Fontos, hogy a munkafelajánlásokat mindenütt következetesen teljesítsék a tél elejétől kezdve.

Lényegesen csökkentsük a veszteségeket

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy mezőgazdasági termelésünkben nagy tartalékok rejtőzködnek elsősorban az egyes termények betakarításában és a mezőgazdasági termékek tárolásában. Szövetkezeteink igyekeznek növelni a termelést, de az erre fordított eszközök fölöslegesen semmivé válnak annak ellenére, hogy a veszteségeket lényegesen csökkenthetnénk.

Az agrotechnikai határidő helyes betartása, a megfelelő technológia érvényesítése, valamint a betakarító gépek jó előkészítése és kezelése esetén egészen biztosan nem történhetett volna meg, hogy a tavalyi betakarítási veszteségek a gabonaféléknél néhány üzemben elérték a 20 °/o-ot is. Aránylag nagy veszteségekkel jár a takarmányfélék betakarítása is.

A betakarítási veszteségek csökkentése szempontjából Igen fontos intézkedést jelent a gépesítők anyagi érdekeltségének biztosítására vonatkozó alapelvek kidolgozása. A kombájnosok munkájának értékelésekor már ez évben át kellene térni a learatott hektárok számáról a kicsépelt gabona mennyiségének értékelésére is. Szövetkezeteinkben ugyanakkor rendszeresen ellenőrizni kellene a veszteségek nagyságát, és a csökkentés minden százalékáért (az átlagos veszteségi százalékkal összehasonlítva) olyan prémiumokat kellene kifizetni, hogy a gondosan dolgozó gépesítők ne érhessenek el kisebb keresetet, mint azok, akik a minőségre való tekintet nélkül csak a munka mennyiségére ügyelnek. A gépállomások is nagyobb mértékben járulhatnának hozzá a gépesítők műszaki tudásának állandó növeléséhez, hogy azok helyesen tudják beállítani és előkészíteni a betakaritógépeket, a gép üzemeltetése közben pedig rendszeresen ellenőriznék a gépek műszaki állapotát, valamint a helyes műszaki rezsim betartását.

Ma már egészben véve elegendő vegyszer áll rendelkezésünkre, s ez lehetővé teszi a gyomnövények, betegségek és kártevők elleni sikeres vegyszeres beavatkozást, ami aránylag kis költségekkel jár. A növények vegyszeres kezelése nemcsak csökkenti a veszteségeket és növeli a termény minőségét, hanem a nagyüzemi technológia részét is képezi a növényápolási és a betakarítási munkálatokban. Pl. a speciális herbicídek alkalmazása kihat a munkatermelékenység növelésére és a gépi eszközök kihasználási fokára, főként a kukorica, zöldség, hüvelyesek és cukorrépa termesztésében.

14

A vlíicei szövetkezet dolgozóinak tapasztalatait minden szövetkezetben

érvényesíteni kellene. Ha 1964-ben teljesíteni akarjuk tejből a tervezett árútermelést, akkor országos méretben szövetkezeteinkben tehenenként 200—250 literrel növelniük kell a tejtermelést. A mi szarvasmarhafajtáink termelőképessége ezt lehetővé teszi. E feladat teljesítése azért is lehetséges, mert idén államunk jelentős segítséget nyújt szövetkezeteinknek azzal, hogy a felvásárolt tejért a központi takarmányalapból takarmányt ad el a szövetkezeteknek. A tervezett felvásárlás keretén belül eladott minden 100 liter tej után (beleértve az egalizált tejért cserébe beadott tejet is) 8 kg takarmányt ad, s minden 100 liter terven felül eladott tej után az utólagos szerződés alapján 50 kg abraktakarmányt juttat a mezőgazdasági üzemeknek.

Minden szövetkezetnek prémiumot fizetnek az elmúlt évben eladott tejmennyiségen felül beadott minden liter tej után azoknak a szövetkezeteknek, amelyek tavaly túlszárnyalták a tej eladási tervét. Tehát az EFSZ-ek prémiumot kapnak minden liter tejért, amellyel túlszárnyalják tavalyi eladási teljesítményüket, miközben megkülönböztetést is tesznek olymódon, hogy azok a szövetkezetek, amelyek eddig egy hektár mezőgazdasági területről tejből a legalacsonyabb árutermelést érték el, előnyben részesüljenek a többiekkel szemben. A prémiumokat egyenesen a prémiumalapba, levonások nélkül utalják át, és nem számítják be a szövetkezet összbevételébe sem. A prémiumok összegét a szövetkezetben az elvégzett munka mennyisége alapján osztják el a szövetkezeti tagok között, miközben azok a dolgozók, akiknek munkája a legnagyobb mértékben befolyásolja vagy elősegíti a tejtermelés növelését, továbbá, a szövetkezet fiatal dolgozói, a premizálásnál előnyben részesülnek. Ezekre a prémiumokra az 1964-es évre 250 millió Kcs-t irányoztunk elő.

Az állam által folyósított prémiumok segítségével elért anyagi érdekeltségen kívül minden szövetkezetben igyekezni kell a növekvő tejtermelésből származó saját pénzforrásokat is a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltsége fokozására felhasználni.

A tejelékenység fokozása a helyes takarmányozáson és az állatgondozás technikáján kívül az istállómunkálatok szervezésétől is függ, főként azokban az istállókban, ahol a nagyüzemi technológiát érvényesítik.

Az eddig szerzett tapasztalatok alapján javasolhatjuk az összes szövetkezeteknek, hogy a több mint 50 fejőstehenet befogadó tehénistállóban a munkát a fejők és a takarmányozók között osszák el. Ha a fejőnőket megszabadítjuk a mellékes munkáktól, jobb feltételeket teremtünk a helyes fejőshez.

Sok előnnyel jár az istállókban végzett munkálatok két műszakra való elosztása. Ebben az irányban jó tapasztalatokat szereztek a kladnói és a Havlicküv Brod-i járásokban, ahol a két műszakot már sok szövetkezetben bevezették. A műszakokban végzett munka két előnyt jelent a szövetkezetek számára: fiatal dolgozókat nyernek meg a szövetkezeti munka számára és az állatgondozók végre állandósulnak. Ezt mindenütt és minél hamarább el kellene érnünk.

A tejtermelés növelésére tartalékokat rejteget a tenyészmunka is. A tej és a hústermelés növelése megkívánja, hogy a szarvasmarhaállományban növeljük elsősorban a tehenek részarányát és a tehenek száma a helytelen üszőnevelés következtében ne csökkenjen. A szarvasmarhatenyésztés jelenlegi minősége megkívánja a gyors állományforgót. így a tejelékenység növeléséhez és az állatállomány egészségi állapotának gyors javításához vezető egyedüli helyes út, ha 100 tehén után kb. évente 20 megtermékenyített üszőt számítunk. Ha minden szövetkezetben következetesen érvényesítik azt az elvet, hogy minden tehéntől minden évben egy borjút kell elérni, akkor sokkal több tejet tudnánk kitermelni és sok istállóban csökkenne a meddő tehenek aránytalanul magas százalékaránya.

Elvárjuk továbbá, hogy az inszeminációs állomások, a fajtenyésztési és állategészségügyi szolgálat dolgozói tovább javítsák a szövetkezeteknek nyújtott segítségüket. Minden szövetkezetben, ahol eddig nem ellenőrizték a szarvasmarhaállományt, a lehető leggyorsabban be kell vezetni a hatékony-11