Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-07 / 2. szám

A béketörekvés újabb bizonyítéka (Befejezés az 1. oldalról.) adatának megoldására és az államok közti súrlódási pontok kiküszöbölé­sére és a feszültség gócpontjainak megszüntetésére törekszik. A határ-viszályokról Azt hiszem egyetértenek velem, hogy a világ különböző részében az államok közti konfliktusokat leg­gyakrabban a területi viszályok, a határproblémák, a területi igények okozzák. E körülmények miatt fog­lalkozzunk ezzel a problémával. Ezt a példát az életből merítettem és azt hiszem nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A határok, pontosabban a területi ‘igények és viszályok kérdése termé­szetesen nem új. Idegen területek kisajátítása volt az ókorban, a közép­korban és az újkorban folytatott hódító háborúk kísérő jelensége. És a gyarmati háborúk? Ezeknek fő célja szintén az idegen területek meghódítása, más nemzetek igába hajtása volt. Az államok területi igényei száza­dunkban is számos fegyveres kon­fliktust okoztak. Mindkét világhábo­rúban, melyeket az imperializmus robbantott ki, nagy szerepet játszott az idegen területek meghódítása. Nemzedékünk is sok ilyen területi viszályt örökölt és ma még több ilyen viszály és kölcsönös igény merült fel. Tudvalevő, hogy nem minden fia­tal ország vette át felszabadulása után egész területének igazgatását. Elsősorban rá kell mutatni Tajvanra. Ez a sziget már régóta Kínához tar­tozik. Tajvan törvényellenes amerikai katonai megszállását fel kell számol­ni. A sziget a Kínai Népköztársaság oszthatatlan része és már régen csat­lakozott volna hozzá, ha egy más állam nem avatkozik közbe. A támaszpontok felszámolásáról Fel kell számolni az idegen terüle­ten létesített katonai támaszpontokat. Azok a magyarázatok, hogy e terüle­teket, amelyeken idegen katonai tá­maszpontok állnak, valamikor bizo­nyos szerződés vagy egyezmény ér­telmében az illető országok rendel­kezésére bocsátották — nem téveszt­hetnek meg. Nem titok, hogyan kö­tötték annakidején a szerződéseket. Az erősebbek a gyengébbekre erősza­kolták akaratukat. Még egy probléma létezik, amely bizonyos mértékig összefügg a terü­leti kérdéssel. Ez Németország, Korea és Vietnam egyesítésének problémája. Ezeket az országokat a háború után két részre osztották. Az egyesítés kérdését természetesen ezen államok nemzeteinek kell megoldaniuk külső beavatkozás nélkül. E kérdés megoldásánál le kell mondani az erő alkalmazásáról és lehetőséget kell nyújtani ezen orszá­gok nemzeteinek, hogy békés úton oldják meg ezt a kérdést. Az élet azt bizonyltja, hogy a te­rületi viszályoknál felmerül a katonai konfliktus lehetősége, amely nagy ve­szélyt jelent a világbéke számára. Meg vagyunk győződve arról, hogy az erő alkalmazása a területi viszályok megoldásában nem felel meg egyetlen ország érdekének sem. A szovjet kormányfő ezután hang­súlyozta, hogy véleménye szerint az államok közt nem léteznek olyan problémák, területi viszályok, és meg­oldatlan határkérdések, amelyeket nem lehetne fegyveres beavatkozás nélkül megoldani. E mérlegelésből kiindulva, a béke megszilárdításának érdekében, Hruscsov elvtárs a követ­kező javaslatot terjeszti az összes ország kormánya elé: ÍRJANAK ALÄ NEMZETKÖZI SZER­ZŐDÉST, VAGY EGYEZMÉNYT, AMELY SZERINT AZ ÁLLAMOK LEMONDANAK AZ ERŐSZAK AL­KALMAZÁSÁRÓL A TERÜLETI VI­SZÁLYOK ÉS HATÄRKLONFLIKTU­­SOK MEGOLDÁSÁBAN. Az ilyen szerződés, véleményem szerint a következő pontokat tar­talmazná: 1. Az aláiró államok ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy nem alkal­maznak erőszakot a jelenlegi állam­határok megváltoztatására. 2. Elismerik, hogy az államok te­rülete ideiglenesen sem válhat táma­dás, katonai megszállás vagy más erőszakos intézkedés területévé. 3. Egyöntetűen kijelentik, hogy a társadalmi, vagy államrendszer kü­lönbségei, esetleg a diplomáciai kap­csolatok el nem ismerése vagy fel nem vétele, sőt más okok sem okoz­hatják azt, hogy az egyik állam meg­sértse a másik állam területi egysé­gét. 4. Kötelezik magukat, hogy a terü­leti viszályokat kizárólag békés esz­közökkel —, tárgyalással, békéltető eljárással és más békés úton oldják meg, amelyeket az illetékes országok jelölnek meg az ENSZ alapokmányá­val összhangban. Kijelentjük, hogy a szerződés alá­írása után további alapvető nemzet­közi problémák megoldását is elér­hetnénk. Ez elsősorban a leszerelés problémájára vonatkozik. Befejezésül reményemef fejezem ki, hogy részletesen áttanulmányoz­zák a szovjet kormány javaslatait, amelyek remélem kedvező visszhangra találnak önöknél. Ezeket a javasla­tokat a béke érdeke, az az igyekezet hatja át, hogy hozzájáruljunk a há­ború veszélyének kiküszöböléséhez. Tisztelettel NYIKITA HRUSCSOV, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnöke ☆ Hruscsov elvtárs javaslata világ­szerte nagy visszhangot váltott ki. A nyugati fővárosok diplomáciai kö­reiben, bár eléggé tartózkodóan, de mégis olyan nézetek hangzottak el, hogy hiba lenne a szovjet kormány új békejavaslatát felületesen venni. A washingtoni kormányhoz közel álló körökben hangoztatják, hogy nagy figyelmet szentelnek Hruscsov mi­niszterelnök felhívásának. Az AFP washingtoni tudósítója megállapítja, hogy Hruscsov ezzel a lépéssel a béke megszilárdítása ügyében ismét „jó pontot" szerzett. A New York Times megjegyzi, hogy a javaslat ugyan elgondolkoztató, de nem reális, mert a nemzetközi vitás kérdések megol­dása az ENSZ hatáskörébe tartozik. Ebből is látszik, hogy a befolyásos amerikai lap mennyire igyekszik el­ferdíteni a szovjet békekezdeménye­zés igazi lényegét. A nyugatnémet sajtó igen hevesen reagált a szovjet javaslatokra. A kom­mentárokból kitűnik, hogy e javasla­tok elfogadása a német kérdés (Nyu­­gat-Berlin ügyével egyetemben) szük­ségszerűen békés megoldását vonná maga után, valamint útját állná a revansista törekvéseknek. A londoni lapok legnagyobb része üdvözli Hruscsov elvtárs javaslatát. A japán lapok is a legnagyobb elis­merés hangján szólnak az új szovjet békejavaslatokról. Baráti találkozás. Mint azt már előző számunkban közöltük, Nyi­­kita Szergejevlcs Hruscsov, a Szov. jetuniő Minisztertanácsának elnö­ke néhány napos nem hivatalos látogatást tett Lengyelországban, ahol baráti megbeszélést folytatott lengyel párt- és kormányvezetők­kel. Felvételünkön az előtérben Hruscsov és Gomulka elvtársak láthatók. (Foto CTK) ☆ Szegény gazdag Hollandia Aki keres, az talál — tartja a köz­mondás. Hollandia tehát, mivel el­vesztette indonéziai gyarmatait, ott­hon keresett és — talált is. Még hozzá mérhetetlen mennyiségű, becslés sze­rint 800 milliárd köbmétert meghaladó földgázforrásokra bukkant Groningen nevű tartományában. A földgáz a vi­lág legolcsóbb energiaforrása. Nagy­szerűen bevált mint tüzelőanyag a ko­hászatban, mint nyersanyag a kőzet­vegyészeti gyártásban, továbbá mű­trágyát és különféle műanyagot nyer­nek belőle, városokban és ipartelepe­ken pedig mint „városi gáz" háztartá­si, világítási, fűtési, főzési-sütési és ipari célokra használható. És bármi­lyen hihetetlenül hangzik, Hollandiá­nak a kincset érő felfedezésbe — bele­fájdult a feje. Legalább is egyelőre. Mire magyarázható ez a látszólagos ellentmondás? Először: az olcsó föld­gáz forgalomba hozatala és értékesí­tése veszélyes konlcurrenciát jelente­ne a hollandiai nagytőkések számára, akik a sokkalta drágább kőszén- és fűtőolajpiacot uralják. Másodszor: ugyancsak veszélyeztetné a „minden­ható“, úgynevezett Európai Közös Piac érdekeit, amelynek Hollandia is tagja. A Közös Piac cégére alatt megbúvó és kőolajjal üzérkedő nyugati nagy­tőkések elsőrendű érdeke, hogy ne az olcsó földgáz, hanem a busás hasznot hajtő kőolaj fogyjon minél nagyobb mennyiségben. Kapitalista- szemmel nézve — ez csak természetes. Hogy fogalmunk legyen a Közös Piacnak „holttesteken keresztül gázo­ló“ kíméletlenségéről, befolyásáról és hatalmáról, mellesleg megemlítjük, hogy ellentmondást nem tűrő kíván­ságára a gazdaságilag erős Nyugat- Németország is kénytelen kőszénter­melését csökkenteni. Csupán azért, hogy a többi nyugati állam tőkéseinek nagyobb haszon jusson a kőolajter­melésből. Ennek tudatosítása után senki sem csodálkozhat azon, hogy a jóval kisebb és gazdaságilag gyengébb Hollandia annál inkább úgy kénytelen táncolni, ahogyan a Közös Piac fütyül. Jóllehet a földgáz összetételét már régén ismeri a tudomány, előfordulá­sának körülményeit ma is még homály fedi. Eddig többnyire csafy olyan fo­lyódelták medrében akadtak földgáz­előfordulásokra, amelyek kőolajforrá­sok közelében fekszenek. A Hollandiá­ban feltárt lelőhelyek azonban meg­cáfolták ezt a hiedelmet. Sem Gronin­genben sem közelében nincsenek fo* lyődelták, sem kőolajforrások. Ez a szokatlan jelenség arra késztette a Hollandiával szomszédos államokat, hogy maguk is földgáz után kutassa­nak. Ny ugat,-Németország ban, Dániá­ban, sőt Angliában is próbafúrásokat végeznek, hátha nekik is kedvez a szerencse? A hollandiai Nederlandse Aardolle Mij, röviden „NAM“, már nyolcadik éve „tartc/gatja“ föld alatti kincsét anélkül, hogy kiaknázásához és érté­kesítéséhez hozzáláthatott volna. A' hazai és a külföldi kőolajérdekeltsé­gek még nem adták meg hozzájárulá­sukat. Most azonban olyan csábító ajánlatot kapott egy nyugat-német országi vállalattól, amely szerint a stuttgarti cég késznek nyilatkozott! csővezetéket építtetni és kb. 4 mil­liárd köbméter földgázt megvásárolni. Ha a két állam megegyezne, Hollandia fedve lenne a bel- és külföldi tőke­csoportok előtt, mert akkor nem 6, hanem a Német Szövetségi Köztársa­ság szerepelne mint kiaknázó. Elérke­zett tehát a döntés órája. Vagy elfo­gadja a német indítványt, vagy úgy jár, mint az egyszeri ember, aki kin­csesládáján ülve — éhezni volt kény­telen. K. E. lért szükséges a KGST tagállamainak együttműködése a mezőgazdasági termelésben ? A szocialista országok békés gazda­sági versenye a kapitalista országok­kal megköveteli, hogy az ipar mellett a mezőgazdaság is gyorsan fejlődjék. Éneikül nem érhető el a szocialista országok győzelme, mert a mezőgaz­daság biztosítja nagymértékben az életszínvonal emelését, és azonfelül nyersanyaggal látja el az ipart. A Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) tagállamai eddig éppen e me­zőgazdasági termelés terén értek el kisebb sikereket, mint az iparban. Ezért szükséges a KGST tagállamai mezőgazdasági termelésének gyors nö­velése. Ez pedig csak a szocialista me­zőgazdasági munkamegosztás útján valósítható meg. Általában ugyan a KGST tagorszá­gainak mezőgazdasági termelésében is fejlődés mutatkozik a múlthoz képest, de ez még nem kielégítő. Nagy fejlő­dés állapítható meg a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátottságában. így például a Szovjetunió 1950 — 1961 kö­zött a traktorok számát 595 399-röl 1167 842-re emelte a kombájnok szá­mát pedig 211221-ről 502 700-ra. A műtrágya-ellátás is számottevően megjavult. 1955-1961 között az egy hektár vetésterületre jutó műtrágya — beleszámítva a gyümölcs- és szőlő­­területet is - hatóanyagra átszámítva Romániában 2,3 kg-ról 8,9 kg-ra, a Szovjetunióban 11 kg-ról 13 kg-ra (a legújabb terv szerint legalább 200 kg­­ra emelik), Bulgáriában 8,4 kg-ról 33,8 kg-ra, Magyarországon 9,5 kg-ról 39,1 kg-ra, Lengyelországban 34,6 kg-ról 50,9 kg-ra, Csehszlovákiában 66,1 kg­­ról 99 kg-ra és a Német Demokratikus Köztársaságban 147,6 kg-ról 189,6 kg­­ra emelkedett. A szocialista országok e téren elmaradnak több fejlett ka­pitalista ország mögött, mert 1958— 1959-ben az egy hektár szántóra és évelő területre jutó hatóanyagra át­számított műtrágya mennyisége az USA-ban 33 kg, Franciaországban 97 kg, Ausztriában 112 kg, Angliában 151 kg, az NSZK-ban 254 kg, Hollandiában pedig 451 kg volt. Az utóbbi években a szocialista or­szágokban emelkedett a fő termékek termésátlaga. így az őszi búza átlagos hektárhozama 1961-ben következőképp alakult: Románia 13,5 mázsa, Bulgária 15,4, Szovjetunió 16,9, Magyarország 19.3, Lengyelország 20,5, Csehszlovákia 26.3, NDK 28,8 mázsa. Az utolsó há­rom évben — főként a rossz időjárás miatt — a gabonafélék és hüvelyesek termése nem a kívánt módon növeke­dett. Emellett az egyes termékek ho­zama rendkívül egyenlőtlen az egyes szocialista országokban. A nagy elté­réseket az egyes országok talaj-, ég­hajlati viszonyai, anyagi-műszaki ellá­tottsága és az agrotechnika különböző színvonala okozza. Az állattenyésztés terén is sikereket értek el a KGST országai, főképp a sertéstenyésztésben, de kisebbek a szarvasmarhatenyésztésben elért sike­rek. Az állatsűrűségben és az állati termékekben is vannak külöbségek az egyes országokban. Például az egy te­hénre jutó fejési átlag 1961-ben így alakult: Bulgária 1410 liter, Szovjet­unió 1744 liter, Csehszlovákia 1871 li­ter (azóta tetemesen csökkent), Ma­gyarország 2170 liter, NDK 2657 liter. A szocialista országok e téren lema­radnak a fejlett állattenyésztéssel ren­delkező kapitalista országok mögött. Dániában 3740 kg az egy tehénre jutó fejési átlag, Hollandiában pedig 4150 kg. Ezek a kapitalista államok között Is vezetnek e téren. Az állattenyésztési termékek közötti különbség az állattenyésztői munka minőségétől és a takarmány ellátott­ságtól függ. Ennek alapján az egy főre eső hústermelés 1961-ben így alakult: Románia 26 kg, Bulgária 36 kg, Szov­jetunió 40 kg, NDK 52 kg, Csehszlo­vákia 53 kg, Lengyelország 65 kg, Ma­gyarország 85 kg. Ugyanakkor a ka­pitalista NSZK-ban 48 kg, Franciaor­szágban 77 kg, az USA-ban pedig 95 kg volt az egy főre eső hústermelés. Noha emelkedett a KGST tagorszá­gainak mezőgazdasági termelése a leg­fontosabb mezőgazdasági termékek te­kintetében, ez a termelés még nem fe­dezi teljesen a tagországok növekedő szükségleteit. A mezőgazdasági termé­kek szükséglete a szocialista országok­ban gyorsabban nőtt, mint a termelés. Ennek egyik oka, hogy az ipari elmara­dottság megszüntetése állott előtérben és ezért nem gondoskodtak elegendően a mezőgazdaság fejlesztéséről. A szo­cialista országok mezőgazdaságának anyagi-műszaki ellátottsága sem ki­elégítő, noha az utóbbi években nagy erőfeszítést tettek e téren is. Azon­felül nem vették eléggé figyelembe a mezőgazdasági dolgozók anyagi érde­keltségét sem. A szocialista együttműködés a mező­­gazdaság terén a KGST-én belül már megindult, eddig főként a mezőgazda­ság anyagi-műszaki alapjának kiépíté­sében, a tudományos-műszaki kapcso­latok fejlesztésében és a mezőgazda­­sági termékek áruforgalmában. A me­zőgazdasági termelés növelése azonban számottevően függ a gépek és vegy­szerek használatától, tehát a mező­­gazdasági gépiparban és a vegyiparban elért eredményektől, s ezeknek az ipar­ágaknak nemzetközi szakosításától. Ezért a KGST tagországai kidolgoz­ták a mezőgazdasági gépekkel szem­ben támasztott követelményeket, meg­állapították a mezőgazdaság gépesíté­sének irányát, és megszervezték a mezőgazdasági gépek nemzetközi ösz­­szehasonlító vizsgálatát. Ennek alapján kipróbálják a KGST tagországaiban gyártott mezőgazdasági gépeket, és javaslatokat tesznek a megállapított hibák kijavítására, illetve-a mezőgaz­daság igényeit legjobban kielégítő gé­pek gyártására. A mezőgazdasági gé­pek gyártásának nemzetközi szakosí­tása lehetővé teszi, hogy a legkorsze­rűbb gépek nagy sorozatban, korszerű technikával és olcsón készüljenek. A műtrágya és növényvédőszerek gyártásában is kialakulóban van a nem­zetközi együttműködés a KGST orszá­gai között. Mezőgazdasági termelésük növekedését elősegíti a minőségi vető­magvak, szaporító anyagok és tenyész­állatok cseréje is. Megállapítható, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás a mező­­gazdaságban eddig kevéssé valósult meg. Pedig a mezőgazdaság fejlődése világszerte nagyüzemek kialakítására és nemzetközi szakosításra irányul. A mezőgazdaságban a szocialista munka­­megosztás célja, hogy a legésszerűb­ben kihasználják az egyes országok kedvező természeti és gazdasági vi­szonyait. A KGST tagországaiban különbözőek a talaj- és éghajlati viszonyok. Ma­gyarország éghajlata például mele­gebb, mint Csehszlovákiáé, vagy a Lengyel Népköztársaságé. Ez igen elő­nyös, különösen a gyümölcs- és zöld­ségtermesztés számára. A Szovjetunió­ban pedig megvannak a kedvező fel­tételek a gyapottermesztésre. Az egy főre jutó hasznos földterület sem azo­nos nagyságú minden tagországban. Az NDK-ban és Csehszlovákiában például viszonylag kicsiny az egy főre jutó hasznos földterület. Ezért nekik — fejlett mezőgazdaságuk ellenére — több mezőgazdasági terméket kell külföldről behozniuk. A szocialista nemzetközi mezőgazdái sági munkamegosztás elsősorban megi követeli, hogy minden ország lehetőd ségeinek végső határáig fejlessze me­zőgazdasági termelését. Nem célszerű azonban olyan termékek termelését erőltetni, amelyekkel más tagországok kedvezőbb körülmények között kielé­gíthetik a szocialista országok szűk-« ségleteit. így például a zöldség- és gyümölcstermesztésnek Bulgáriában, Magyarországon és Romániában vannak meg a legjobb feltételei. Ezért ezek aa országok fejleszteni fogják ebbeli téri melésüket annyira, hogy a többi KGSTi ország szükségleteit is kielégítsék. A kenyér-.és takarmány-gabonafélék szakosításakor figyelembe kell venni, hogy több gabonafélében ma még hiány van a tagországokban. Fontos feladat e hiány megszüntetése, elsősorban a gabonafélék termesztésének növelésé­vel, a hozamok fokozása útján. A kö­zeljövőben Románia. Magyarország és Bulgária gabona tekintetében önellátó lesz. A tagországokban ma még takar­mányhiány van, és ezért a lehető leg­nagyobb mértékben kell fejleszteniük takarmányalapjukat, hogy ily módon növelhessék hús-, tej-, tejtermék- és tojástermelésüket. Amelyeknek na­gyobb a lehetőségük, nemzetközi cse-. rére is termelnek állati termékeket. Az ipari növények termelésében is szükséges a szocialista országok kö­zötti nemzetközi szakosítás az egyes országok természeti és közgazdasági viszonyaihoz mérten. A vetőmag-ter­melés szakosítása és a nemesített ve­tőmaggal való kölcsönös ellátást is tovább kell fejleszteniük. A szocialista nemzetközi munkameg­osztás a mezőgazdaságban elősegíti a KGST tagországai mezőgazdaságának gyorsabb fejlődését, és ezért előnyös a tagországok együttműködése a me­zőgazdasági termelés terén is. (Badé&r) 1984. január 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom