Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-07 / 2. szám

Vasárnap délben

Délelőtt tíz óra. A tanyl szövetkezet gazdasági udvara vasárnap délelőtti csendbe burkolózott. Az állatok nyugodtan pihennek az istállókban. Csak a nappaliőr járkálása, ajtózárása ad némi zajt.

Egy órával később megjelenik az fclső kerékpáros. Majd egymás után fordulnak be a kapun az etetők, gondozók, fejők. A messzebbről jövők kerékpáron, a közelebbiek gyalog. Pár perc alatt megindul a munka. Mindenki tudja mi a feladata, mit kell előbb elvégeznie.

Az első istállóbéli tehenek most kicsit piszkosak, de látni, hogy reggel gondosan megtisztították őket. Mindegyik fölött ott a tábla. Figyelem a tejelékenységüket. Az egyiknél alacsonyabb, a másiknál magasabb. Próbálom átlagba venni, kijön a 8 liter. A gondozók eltolják a trágyát, megtisztítják az állatokat. Fokozatosan kitisztul az istálló.

A takarmányelőkészítőben Szakái Imre és Kún Kálmán a csillékbe rakják a pácolt kukoricakórót. ők mindketten 24 tehenet gondoznak fejenként. Hozzájuk tartozik még két-két fejő. Munkájuk eltérő, mégis szorosan egymásra vannak utalva, mert a fizetést a kifejt tej mennyisége után kapják. Így ha jól takarmányoznak, több a tej, s ha a fejők minden csepp tejet kifejnek a tehenektől, mindkettőjük jövedelme változik.

Két lépéssel odébb asszonyok készítik elő a kannákat. A kis beugró helyiségben sorban állnak a fejőgépek. Most nem kerül rájuk a sor, mert csak reggel és este fejnek vele. Délben legkevesebb a tej — nem érdemes érte előszedni a gépeket.

Egyedül járom az istállókat. A zootechnikus még nincs itt, lehet, fontosabb dolga akadt. Lejzner János bácsi a nappaliőr szegődik mellém, ő kalauzol. A sertésistállókhoz megyünk. Ez egy kicsit távolabb esik a szarvasmarháktól. Mind a két rész külön drótkerítéssel elkerítve.

— Nyáron kint vannak egész nap a sertések ebben az akácosban, — mutat egy kis erdőhöz hasonló fás részre. — Azért van körülkerítve, hogy nyugodtan szaladgálhassanak, turkálhassanak az állatok.

Az istállóban meglepően nagy a tisztaság. Bödök Jenő, a 135 törzskönyvezett sertés gondozója éppen a takarmányt osztja széjjel. Az egészséges, fajtatiszta állomány jóízűen falatozza a keveréket. Az istálló végében erősen párolog a friss burgonya.

— Mindig közvetlen etetés előtt készítem elő a keveréket. Azt akarom, hogy az állatok frissen kapják az ennivalót. Megszoktam már én ezt, hiszen 14 éve az állattenyésztésben dolgozom. Meg aztán csak úgy lehet jó eredményt elérni, ha az ember maga is akarja.

— És a jutalmazással hogy van megelégedve?

— Hát, nem panaszkodhatom. Az 1200—1300 korona minden hónapban megvan. Néha még több is. Persze, ez attól függ, hogy milyen a súlygyarapodás és a szaporulat. A múlt hónapban például 28—30 kg-os malacokat választottam el. Mert minden hónap végén megmérjük ám a sertéseket!

— Ezekre a kis nyávogókra Is szükség van? — kérdem, mert a katlan mellől öt-tarka kiscica kíváncsi szeme mered rám.

— Csak azért tartom őket, mert kifogdossák az egereket. Meg aztán el is férnek itt a melegen.

Kint éles levegő mar belénk. Fölhajtjuk a kabátgallért, s folytatjuk utunkat. János bácsi elgondolkozva lépdel mellettem.

— Csuda rendes ember ez a Bödök. Reggel elsőnek érkezik mindig a telepre, s este utolsónak hagyja el. Megtörténik, hogy egész nap is itt van. Pedig a munka 9—11-ig és 1— '/24-ig szünetel. De hát neki mindennél fontosabbak az állatok. — Tudja — mondja elgondolkozva — én vagyok a legrégibb szövetkezeti tagok egyike. Alaposan szívünkhöz nőtt már a közös.

Érzem, hogy amit mond, az a szíve mélyéből jön. Meggyőződésből beszél a közösben elért eredményekről. Mint őrnek, nagy az áttekintése az egész gazdasági udvarban. A hízósertésekhez vezet. Itt nagy a visítozás, a hízók egymást lökdösve akarnak eledelhez jutni.

— Itt mindig ilyen nagy a tolongás? — kérdem Somogyvári Vilmost, a sertések gondozóját.

— Á, dehogy! Csak most, hogy elromlott a takarmányszállítócső. Kézzel kell kihordanunk a takarmányt, ami hosszadalmas és így az állatok már nem győzik kivárni, míg sorra jutnak. Ezért van ez a nagy marakodás, visltozás. Máskor sokkal csendesebben és gyorsabban folyik az etetés.

Somogyvári Vilmosnak itt a felesége is. ő ugyan nem állandó gondozó, de az ilyen zűrzavarban elkel a segítsége. Az 540 sertéshez kézi etetésnél bizony kevés két ember. Márton Dezső máskor könnyen megbirkózik a 350 hízó etetésével, de most bizony elég sok a dolga. Reméljük, nem sokáig kell várniuk, míg megjavítják a csöveket. Mert ez visszaesést jelenthetne a napi súlygyarapodásban is, ami normális körülmények között átlag 45 deka darabonként.

A sertésektől újból visszamegyünk a szarvasmarhákhoz. A növendékállatoknál Patócs Dezsővel, a szövetkezet inszeminátorá/al találkozunk. Éppen a takarmányt rakja az állatok elé. Mert ő is áliatgondozó lassan már tíz éve. Ebben az istállóban 3 hónapos kortól egyéves korig vannak a borjúk. Az 58 üszőt — mert az ilyenkorú bikák még két istállóban vannak — ketten gondozzák Tamásai János bácsival. Itt is minden állat fölött ott a különböző adatokkal ellátott táblácska. Ezeket születésük után minden csoportosításnál viszik magukkal. Hogy ebben az Istállóban sincs panasz a munkára, ezt bizonyítja az, hogy idén 33 üszőt adtak el jó pénzért a tenyészvásáron.

Az istállókat sorbavesszük, ahogy egymás után következnek. Patócs elvtárs is velünk tart. Az ellésre előkészítő Istállóban nagy a csend. Itt már végeztek a déli etetéssel. A tehenek nyugodtan kérődznek. Az istálló két részes. Az egyik felébe két hónappal az ellés előtt kerülnek be a tehenek. Itt történik az ún. szárazonállás. A másik részbe közvetlen ellés előtt 2—3 héttel jönnek át. A születő kisborjúk egy hétig vannak itt — addig szopnak. Aztán átkerülnek a borjúneveidébe.

Ketrec mellett ketrec. Mindegyikben egy-egy futkározó kisborjú. Széllé Béla kezében éhesen rángatja a cumllt az egyik boci. Ugrándozva nyeldesi

Pillanatkép Tardoskeddről

A vonaton érkező idegen számára jelentéktelen falucskának tűnik Tardoskedd. Csak akkor ámul az ember, amikor vagy két kilométernyit gyalogol benne.

Nagy közök és terek választják el egymástól a házakat. A község fele területen is megférne. Ha pedig emeletes házakat építenének, legalább tízszerannyi ember lakhatná.

Maguk a vezetők is elégedetlenek falujuk fekvésével, szétszórtságával, a túlméretezett háztelkekkel és gyümölcsösökkel. Javaslatukra a falu még tavaly megkapta a 20 évre előirányzott falurendészeti építkezési tervet. Jövőre a családi házak építésére legfeljebbb 8—10 árnyi telket engedélyeznek.

— Hány lakosa van Tardoskeddnek? — kérdezzük Borbély Dezsőt, a HNB elnökét, amikor háromórai falunézés után fáradtan a községházára vetődünk.

— Hatezeregyszáz — válaszolja. Az elnök szándékosan mond kerekszámot. Pontos adatot nem mondhat, mert mire az állomásra érünk, az egészséges, fiatal menyecskék egészséges gyermekeket hoznak a világra.

A több mint hatezer lélek közül minden tizenegyedik szövetkezeti tag.

Ipari és egyéb üzemek híján a falubeliek kénytelenek másutt munkát vállalni. Nincs az országnak olyan része, ahol tardoskeddiek ne dolgoznának. Az ostravai, handlovái bányákban, a kuncicei kohókban, valamint kőbányákban a munka legnehezebbjét vállalják. Hetente, vagy kéthetente, de sokan csak havonta egyszer térnek haza.

Megkapó ezeknek az embereknek a faluszeretete. A máshol szerzett pénzt hazahozzák és itt házat építenek. Részben ezzel magyarázható, hogy az utolsó másfél évtizedben csaknem öt utcányi ház épült.

Érdemes megjegyezni, hogy egy házszám alatt átlagban 4,4 ember lakik. Az emberek legszívesebben a falujukban, a szövetkezetben szeretnének dolgozni, még azok is, akik az iparban helyezkedtek el. Különösen azóta, amióta megjavultak a kereseti viszonyok. A falu szakemberei is szívesen térnek vissza az iparból a mezőgazdaságba. Maga a szövetkezet főmechanizátora, Major Károly is azelőtt a fővárosban dolgozott.

Szóval: ez a falu s a szövetkezete is elindult a gyorsabb fejlődés útján. Lakosai mind az iparban, mind a közös gazdaságban helytállnak a termelés frontján. FÜRY JÓZSEF

a langyos tejet. Mert minden etetés előtt 38 C°-ra melegítik az ennivalót, így egészséges és tápláló. Jelenleg 63 borjút gondoz Kúr József és Szeli« Béla. A napi 6 liter tej mellett az idősebb borjak gyenge szálastakarmányt is kapnak.

Míg a két gondozóval beszélgetek,

előkerül a zootechnikus is. Még sem lehet meg egy vasárnapdéli etetés a

zootechnikus jelenléte nélkül. így van ez rendjén. A kötelesség nem tűrhet mulasztást.

A zootechnikushoz már kevés kérdésem maradt. Hiszen amit tudni akartam, megmondták maguk a gondozók, mert itt minden ember mester a maga szakmájában. A takarmányalap biztosítása felől érdeklődöm.

— önellátók leszünk. Igaz, a szükséges takarmánynak csak a 95.%-a van meg, de ezzel úgy gazdálkodunk, hogy kitartson. Most, kb. 120 %-kal több a takarmányunk, mint tavaly volt. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz — mondja mosolyogva Szép Sándor.

— Van-e eltérés a vasárnapi és a hétköznapi munkák között az állattenyésztésben?

— Nincs. A vasárnapi gondozás, etetés, fejés semmivel sem különbözik a munkanapokétól. Az emberek éppen olyan pontosan járnak munkába és épp olyan rendesen végzik a dolgukat, mint máskor. A veszély inkább a növénytermesztési csűcsmunkáknál mutatkozik meg. Ilyenkor mindenki siet minél előbb elvégezni a munkáját, mert vár rá az egyelés, kapálás, később a betakarítás. Már éppen arról beszélgettünk a vezetőségi gyűlésen, hogy jövőre az állattenyésztésben dolgozóknak nem mérünk kapálnivalót: Azzal a szövetkezetnek nem segítünk semmit, ha a növénytermesztésben egy dolgozóra valamivel kevesebb munka jut, viszont az állattenyésztésben nagy a visszaesés. Mert ilyenkor mindig visszaesést észlelünk.

Délután kétóra felé halad az idő, amikor mindegyik istállóban befejezik a munkát. Az állatok lepihennek, a gondozók pedig felszedik a kerékpárt, s elindulnak hazafelé, hogy .elfogyasszák a vasárnapi ebédet. Üjból csendes a gazdasági udvar. Csak a najppaliőr járkálása nem szűnik.

Zsebik Sarolta

Rend a lelke mindennek!

A bajanyi EFSZ vagyona 1959-től (a megalakulásától) 550 000 koronáról több mint 5 millióra gyarapodott. A szövetkezet 580 hektáron gazdálkodik és elegendő géppel rendelkezik. Szükségük van a gépre, mert munkaerő dolgában nem állnak valami jól. A tagság átlagos életkora 55 év. Talán ez az oka annak, hogy az emberek elégedetlenek az eredményekkel. Jelenleg az érdeklődés középpontjában a zárszámadás áll.

A szövetkezet eddig még minden évben adós maradt, s ezért egy kissé jogos az elégedetlenségük. Ugyan nem zárták az évet soha veszteséggel, de év végén mégsem valami sok jutott a tagoknak. A jelek szerint most is egyenlő lesz a bevétel és kiadás mérlege, és csak egy-két koronás osztalék mutatkozik — ennyi azonban még minden évben volt.

Mint olaj a tűzre, úgy hat a hír, hogy a szomszédos Vysoká nad Uhomi vagy a hasonló gazdasági feltételek mellett működő stretavái és stretávkai szövetkezetekben teljes vagy legalább 70 — 80 %-os tiszta haszonnal zárnak.

— Ott aztán érdemes dolgozni — mondogatják, s ezt mindenki elismeri.

— Mi minden munkát idejében elvégeztünk és mi az eredmény? — röpködnek a megjegyzések. A bátrabbak tovább mennek: N

— A vezetőség, s talán még a felsőbb szervek az okai mindennek — mondogatják. — Nem úgy vezetnek, ahogy kell! stb.

Szerintük az egy helyben topogásnak csak a vezetők az okai. Ezek után meg kell hallgatnunk az ő véleményüket is. ök már másként látják a helyzetet. Szerintük a felelősség három részre oszlik: a mostoha időjárás, a tagság hanyagsága és részben a gyenge munkaszervezés, hogy „nem dolgozik a tagság — széthordják a közöst“ ne is említsük.

De ne folytassuk a szőrszálhasogatást és ne egymást okoljuk. Lássuk a tényeket: Már a bevezetőben említettük, hogy a szövetkezet vagyona több mint 5 millió koronát tesz ki — s ez

nem a semmiből tevődött össze, ez mind az emberek munkája által létrehozott érték. Ezen a téren a bajanyiak fejlődésben gazdag évekre tekinthetnek vissza. Az idei gazdasági eredmények azonban valóban gyengék. A szövetkezet összbevétele csak körűibe!ül 75 %-a a tervezettnek, viszont a kiadások tervét 20-25 %-kal lépték túl. A növénytermesztésben 60 %-ra teljesítik a bevételi tervet. A zöldségtermesztés 90 000, a dohánytermesztés pedig 40 000 koronával maradt adós. Az állattenyésztés pedig körülbelül 95 %-kal dicsekedhet. Keveset termeltek, kevés a bevétel is. Ezt még a panaszkodóknak is be kell ismerniük.

Am nemcsak keveset, hanem drágán is termelnek, különösen az állattenyésztők. Egy példa: 100 liter tej előállítása csak a munkaköltségeket számítva nyáron 5, télen 8 munkaegység, így a tervezett munkaegységeket 3-4 ezerrel biztosan túllépi a szövetkezet — ez is sokat visz el a közös kasszából.

Rend a lelke mindennek! - tartja egyik régi jó közmondásunk. Márpedig Bajanyban akad bőven javítanivaló. A munkafegyelmet különösen a fiatalok között kell szilárdítani. Időnként erős a széthúzás a tagság között, és ez a helyzet valahol mindig megbosszulja magát. A zavarosban halászgatók a munkanormák puhítására törnek. Ez pedig nem helyénvaló dolog. Amit egyszer már maguk jóváhagytak, azt nem szabad félredobni. Márpedig a munkanormát a tagság hagyta jóvá.

A szövetkezet dolgozóinak nagyon a sarkára kell állni a vezetőkkel együtt, hogy jövőre eredményesebb legyen a termelés és ennek kapcsán nagyobb az osztalék. Bizony a 8 koronás előleghez igen elkelne legalább 15 — 16 koronás osztalék. A bajanviakat, mint dolgos, szorgalmas embereket ismerjük, akik nem szeretnek felületesen dolgozni és ilyen emberekkel lehet javítani a szövetkezet helyzetén, csak egy kis akarat kell hozzá.

Szalay Gyula (Bajanyj

Az egyesülés meghozfa a vári eredményi

Egy évvel ezelőtt az egyesülés kérdése foglalkoztatta a tornaújfalusi, horváti és a vendégi szövetkezeteseket. Felvetődött a kérdés, vajon meghozza-e a várt eredményt e nemes gondolat. A bizalmatlanság legjobban az újfalusiak körében mutatkozott meg. Részben talán igazuk is volt, hiszen gazdaságilag a legmagasabb szinten álltak. Teltek, múltak a napok, egyik gyűlés a másikat követte. A sok vitából olyan előrelátó nézetek is születtek, melyek csak az egyesülésben látták a termelés továbbfejlesztésének lehetőségeit. Kevés tapasztalattal rendelkeztek, s ez is hátráltatta őket. Azonban addig csűrték-csavarták a dolgot, míg végre abban állapodtak meg, hogy ellátogatnak egy olyan szövetkezetbe tapasztalatszerzés céljából, am«ly régebben egyesült. így került sor a szalóci szövetkezet megtekintésére, ahol valóban meggyőződtek az egyesülés előnyeiről. A szalóci vezetők már a segítséget is felajánlották.

A hasznos látogatás után hazatérve összedugták fejüket, s minden olyan problémát, amely az egyesítéssel kapcsolatban felmerült, megvitattak, és kimondták, hogy a közös útra lépnek.

Koratavasz volt. Az évzáró gyűlések már lezajlottak. A termelési-pénzügyi tervet is elkészítették. Amikor megindult a munka, rájöttek, hogy sem a terv, sem a munkanorma nem felel meg az új termelési követelményeknek.

Módosítást pedig csak Itt-ott lehetett benne eszközölni. — Ez bizony nehézségek elé állíthatja a szövetkezetét — beszélgették az emberek.

Ez a látszat nem jelentett akadályt. Hozzáláttak gazdálkodásuk átformálásához. A három helyen lévő TBC-s állatokat egy részlegre összpontosították, s a másik két udvarban kialakult a tiszta állomány. Horvátiban rendezték be az előhizlaldát a sertések részére, ahonnan 40 kiló súlyban az újfalusi nagyhizlaldába mennek át.

A növénytermesztésben is megkezdték az egyes kultúrák központosítását. Vendegiben például — mivel sekély a talaj — a mélyen gyökerező növények (burgonya, cukorrépa, kukorica) nem nagyon díszlenek. Ezt most nem erőltetik. Mindent ott termesztenek, ahol a legkifizetődőbb. Ezelőtt a legnagyobb tábla 30 hektáros volt. A többi pedig elaprózódott. Az egyesüléssel lehetővé vált, hogy az egymás mellett fekvő pár hektáros parcellákból 60-80 hektáros táblák alakuljanak ki. Tavaly már jobban kihasználták a gépeket mint azelőtt. A takarmánybetakarítást 80 %ra gépekkel végezték. A gabonaféléket mind kétmenetes módszerrel takarították be. A zöldségtermesztésben is jobban kihasználták a gépeket, mint ezideig.

Pénzügyi helyzetük a felmerülő fogyatékosságok ellenére kedvezően alakult. Idén 4 751 0Q0 korona bevételt

Disznóölés a Szakái portán Tanyon

terveztek. A novemberi könyvelési adatok azt mutatták, hogy ezt a mutatót az év végéig el is érik. Ez az összeg 751648 koronával több mint a három szövetkezet tavalyi bevétele összesen. A munkaegység teljes értéke 17,32 korona. Munkaegységenként 10 korona előleget fizetnek. Ha összehasonlítást teszünk a jelenlegi és az egyesülés előtti munkaegység értékében, lényeges különbséget látunk. Tornaújfalun 14,32, Horvátiban 10,10 és Vendegiben 8,80 korona volt a munkaegység teljes értéke. Előleget fizettek Újfaluban 10, Horvátiban 8 és Vendegiben 7 koronát. Osztalékot pedig csak Újfaluban fizettek.

Az egyesülés után gyökeresen megváltozott a munkaerkölcs. Nagy részt vállalt ebben a vezetőség. Alaposan megmagyarázták a tagságnak a munkaerő átcsoportosítását arra a helyre, ahol az a legszükségesebb. Kezdetben az asszonyok között került sor nézeteltérésekre. de azóta már jól összeszoktak. Tavaly például Vendegiben kezdték meg az aratást leghamarabb. Ide irányították mind a három kombájnt, s nem egészen hat nap alatt végeztek a munkával. Az emberek csodálkoztak, hogy egy kéve gabona nélkül learattak. így ment ez a burgonyaszedésnél, a kukoricatörésnél, a cukorrépaszedésnél és a többi munkaszakaszon is. Ennek következtében sikerült minden munkát idejében elvégezniük.

Ezek a kézzelfogható, élő példák bizonyítják, hogy a szövetkezetek egyesülése fejlődést jelentett a mezőgazdasági termelés számára. Ma már így vélekednek a „Közös Üt“ nevet viselő szövetkezet tagjai is. Azonban hiányosságok is akadnak. Ezek főleg abból adódtak, hogy nem egységes tervet dolgoztak ki és nem feleltek meg a munkanormák sem. Ezt azonban az új terv készítésénél már figyelembe veszik.

— Kétségkívül, sok még a tennivalónk — jegyezte meg Koleszár elvtárs, a szövetkezet elnöke. - De minden remény megvan ahhoz, hogy azokat a lehetőségeket, amelyek a termelés szakosítása szempontjából rendelkezésre állnak, teljesen kihasználjuk.

Jablonci Lajos

íölPMŰ/ff 3

1964. január 7.