Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-06 / 89. szám
Szakosítással járó gondok Egyre több szövetkezetben rátérnek a szakosított termelésre. A magyarbődiek is próbálkoztak már Így is, úfly is, minden oldalról forgatták a szakosítás lehetőségeit, míg végül elhatározták, hogy ha nem is teljes mértékben, de egyes termelési ágban szakosítják a termelést. Az állattenyésztésben könnyen megvalósítható a szakosítás. Sertéstenyésztéssel a szövetkezet nem tud „zöldágra vergődni“. Ezért olyan ágazattal foglalkoznak majd, amelyre megvannak a kedvező feltételek. Az» állattenyésztésben megmarad a szarvasmarhatenyésztés és nagy mértékben növelik a baromfiállományt. MEDDIG LESZ MÉG PANASZ A MUNKÁJUKRA? Természetes, csak úgy lehet az állattenyésztést fejleszteni, ha a szövetkezet megfelelő férőhellyel rendelkezik. Sajnos, Magyarbődön éppen a férőhely, vagyis az istállóhiány miatt ütköznek nehézségbe. Még a múlt év decemberében el kellett volna készülni a négysoros tehénistállónak. Ennek már lassan egy éve, de az istálló még mindig nem üzemképes. S hogy egyáltalán mikor lesz az, azt előreláthatólag meg sem lehet mondani. A járási építkezési vállalat nem sokat törődik a szövetkezetben végbemenő építkezésekkel. Nem látja el őket anyaggal, s így-lényegében fékezi a fejlődést. Lehet, hogy a szövetkezet még további egy évig várhat, amíg az istállóba elhelyezhetik a teheneket. Addig nem lesz meg a tervezett állomány, s nem tudják teljesíteni az eladási kötelezettségüket sem. A borjak egész nyáron kint voltak a/szabadban. A vezetőség arra számír lőtt, hogy őszre majdcsak elkészül a négysoros istálló, így a téli elhelyezés megoldódik. Sajnos, éppen fordítva történt. Az istálló nem készült el, s most itt állnak a tél előtt épület nélkül. Nincs a borjakat hova helyezni. Nehéz gondok ezek, megoldásuk npvn olyan egyszerű. A járási építkezési vállalat dolgozóinak még sok minden nyomja a lelkét Lépten-nyomon olyan dolgokkal találkozunk, ami azt bizonyítja, hogy nem teljesítik kellőképpen a szövetkezettel kötött szerződésüket. Itt van például a tojóházak építése. Ez év szeptemberében készen kellett volna lenni, mert a szövetkezet a sertéstenyésztés helyett jövőre a baromfitenyésztést fejleszti, s így sürgősen szüksége van a 11 000 tyúk befogadására alkalmas-helyiségre. De hogy az átadásra mikor kerül sor, azt talán még az építők sem tudnák megmondani, Pedig az idő sürget, mert a tyúkokat más szövetkezetekből kapják, így ha eljön a szállítási határidő, akár kész lesz a tojóház, akár nem, át kell venniük a tyúkokat, mert a megrendelés kötelez. S bizony 11000 tyúk elhelyezése nem gyerekjáték. Épület nélkül lehetetlen megoldani. A tervek szerint a jövő évben 600 000 tojást kell eladniuk. Ha az épület időre elkészül, kitermelése nem ütközik nehézségbe. De ha nem tudják kellőképpen elhelyezni a tyúkokat, bizony a tervteljesítés semmi sem lesz. Ennek pedig nemcsak a szövetkezet, hanem az egész társadalom látja kárát. A vízvezeték építése körül is mulasztás tapasztalható. A baromfifarmhoz csatornát akartak építeni, hogy megoldják a vízellátást. A csöveket a marhaistállókhoz vezető csatorna mellé akarták lerakni, ezért ezt a részt kibontották. Az építést megkezdték, de elfogyott a cső, s így nem tudták tovább folytatni, ezért az egész félbemaradt. Lassan már itt a tél, nemsokára beállnak a fagyok, de az építkezési vállalat még mindig nem gondoskodik az építés befejezéséről, vagy a kanális betakarásáról. Vajon mire várnak még? Vagy talán azt akarják, hogy a szövetkezet állománya egész télen víz nélkül maradjon? Ilyen és hasonló eseteknek nem szabadna előfordulni egy olyan vállalatnál, mint a Kassai Építkezési Vállalat. Mert kitől várjon a szövetkezet segítséget, ha nem attól aki kötelezte magát, hogy jó s becsületes munkát végez. Nem gondolják az illétékesek, hogy a szövetkezetesek felháborodása jogos? TAKARMÁNY ÉS TRÁGYA Ha már a szövetkezet az állatállomány gyarapítására törekszik, bizony a takarmányellátást is úgy kell szervezni, hogy hiány ne legyen belőle. A termőföld 25 %-án évelő takarmányt termesztenek. A silótakarmány biztosításánál hibát követnek el azzal, hogy silókukorica helyett csalamádét termesztenek. Azt tartják, hogy ebből sokkal többet nyernek egy hektárról, mintha silókukoricát termelnének. Ám ez esetben a gyakorlat mást mutat. A csalamádénak a tápértéke sokkal kisebb a silókukoricánál. Jő lenne, ha minél előbb áttérnének a silókukorica termesztésére, mert csak ilyen formában biztosíthatják az elegendő mennyiségű, tápanyagokban gazdag takarmányalapot. A Koüické Oläany-i Takarmánykeverőből jő minőségű takarmányt kapnak. A minőséggel s mennyiséggel nincs baj, 'csak az elosztásban van még némi hiányosság. Ennek kiküszöbölése után az állatok egyenletesen és jól lesznek táplálva. Hogy nincs meg a tervezett állatállomány, ez visszatükröződik a föld trágyázásában is. Csak 5—6 évenként jut istállötrágya a talfejra. Ez egy kicsit hosszú idő, s bizony a növények megsínylik. A vezetőség sokat törte a fejét, hogyan lehetne a keveset is okosan felhasználni. Ez éven rájöttek, hogy ha a trágyát mindennap kihordják, s a föld végén szarvasokba érlelik, sokkal gazdagabb lesz tápanyagban, mintha szétszórva hever a gazdasági udvaron. Helyesen cselekedtek, amikor két embert megbíztak a trágyakezeléssel. Konkrét eredményt még nem tudnak kimutatni, mert csak a jövő évi termésnél mutatkozik majd meg a hatása, de hogy eredményes lesz, abban biztosak. A kevés trágyát részben trágyalével is lehetne pótolni. Eddig fölhasználatlanul ment tönkre az értékes trágyalé. A szövetkezet vezetősége úgy határozott — s helyes ez a határozat —, hogy az összes istállóból egy helyre gyűjti a trágyalevet, s innen vagy közvetlen trágyaleves öntözésre használják föl, vagypedig kihordják a földre. Ezáltal pótolják a föld tápanyagát, s nem lehet majd annyira érezni az istállótrágyahiányt. MIÉRT NEM TALÁLNAK MEGHALLGATÁSRA ? Sok javítanivaló akad még a magyarbödi szövetkezetben. De a hibákat csak úgy tudják kiküszöbölni, ha a járási szervek is nagyobb gonddal és segítőkészséggel veszik a szövetkezet kéréseit. A munkaerőhiány sem volna olyan nagy, ha annak idején a járási nemzeti bizottság munkaügyi szakosztálya komolyabban veszi a szövetkezet kérését. Legalább húsz olyan ember ment el a szövetkezetből az iparba dolgozni, akinek sofőrvizsgája van. Természetes, ezekre az emberekre a faluban nagy szükség lenne, mert a szövetkezetnek kevés a traktorosa. A 14 traktorhoz mindössze 10 traktoros van. S bizony többen közülük nem állják meg hegyüket. Mikor a szövetkezet a JNB munkaügyi szakosztályához fordult, hogy segítsen a faluba visszahozni az embereket, vagy a szövetkezet igazolása nélkül ne vegyék fel őket az ipari munkákba — nem találtak meghallgatásra. Ha a járási szervek ilyen közömbösen veszik a fennálló munkaerőhiányt — pár év múlva teljesen dolgozó nélkül marad a szövetkezet. Pedig nem igaz az. hogy Magyarbődön nem lehetne a 8 korona munkaegység értékét felemelni. Lehetne, csak fiatal munkaerő, szív, lélek és több akarat kellene. Mert a szövetkezet nem fizet rá a termelésre, hiszen tiszta számlával zárja az évet. De aht hoz, hogy nagyobb eredményeket érjen el, nemcsak a szövetkezeti dolgozóknak, hanem az irányító szerveknek és a szövetkezettel együttműködő vállalatoknak is lelkiismeretesebb munkát kell végezni. Zsebik Sarolta MEGZABOLÁZTAK a sajöt A Doprastav n. v. munkásai, mesterei és technikusai a rimaszombati járásban már 18 kilométer hosszúságban szabályozták a Sajót. E munkálatokban havonta körülbelül 35 000 m* földet mozgattak meg. A folyószabályozás után a folyófenék szélessége 20 m, a csehszlovák—magyar határ szakaszán 40 m. Bosela mérnök, a folyószakasz szabályozási vezetője joggal lehet büszke a szabályozásnál elvégzett munkára, mellyel többezer hektár föld termését mentették meg. E dicséret a dolgozókat illeti, akik, ahogy mondani szokták, megzabolázták a vad folyót. Három év alatt több mint egymillió m3 földet mozgattak meg, amelyből 850 méter magas „hegyet“ lehetne összehordani. Stevo Kováé, Rimaszombat a határ A dimbes-dombos határ völgyeibe belopódzott a hideg és az estével együtt beűzte az embereket a határból. Csak a hosszabbított műszakban dolgozó traktorok zúgása hallatszik a csendben. De a munkának még nincs vége. A százdi szövetkezet udvarán a gépek körül néhány szót vált a vezérkar, olykor-olykor néhány elégedett szó hallik, a másik viszont kritikusabban látja a helyzetet. — A vetést időben elvégeztük — ezt Certik Tamás agronómus mondja. — Igaz, akartunk még néhány hektárt terven felül vetni, de meggondoltuk. Tán elég már. A tervet teljesítettük. Jó vetőágyat készítettünk. Jobbat, mint a múlt évben. A százdi szövetkezet, bár még mindig munkaerőhiánnyal, elég sok nehézséggel küzd, sokkal ügyesebben, sikeresebben dolgozik, mint a múlt évben. — Tavaly csak néhány hektár tarló volt leszántva — állapítja meg Bartal Lajos, a szövetkezet elnöke. — Nem beszélve a mélyszántásról. — Ez volt a rákfene — emlékezik vissza az agronómus. — Száz hektárt szántottunk tavasszal és ezért is értünk el alacsony hektárhozamokat. Most jobban haladunk. A mélyszántásnak már több mint felénél tartunk. Bár ezzel sem lehetünk elégedettek. De a betakarítás brigáderő nélkül is megy. Újra a szövetkezet elnöke veszi át a szót: Számpor Pál és Sklnyiak András szaporán rakják Bátora József traktoros pótkocsiját — A cukorrépa szállítását épp most fejeztük be; saját erőnkből. Csak egy nap voltak brigádosok. A burgonyaásást rég elfelejtettük. Még vagy -öt napra való kukoricatörés vár ránk. A terméssel meg lehetünk elégedve. Az egyik 13 hektáros tábla 70 mázsát adott. Bár még nem összegeztük a számokat, de vannak 100 mázsás parcelláink is. Igaz, hogy megtetszett az „éjjeli madaraknak“ is ... — Azok is figyelik ám a termést — kuncog az agronómus. — Ha a munkában nem is segítenek,'azt tartják, a begyűjtés könnyebb. _ ? ? ? — Az éjjeli brigádosokra kell gondolni ... A vitából aztán megtudjuk, hogy vannak a szövetkezetnek ilyen „jóakarói“. Bizonyára megsajnálták a szövetkezeti tagokat, hogy talán megerőltetik magukat a gazdag kukoricatermés betakarításában. A közeli majori házaspár zsákot ragadott és az éj leple alatt szorgalmasan törte a kukoricát, amíg az éjjeli őrjárat rajta ütött. Két zsák kukoricáról van szó, de a kár több, talán 30 mázsa is. Ki tudja ki és mennyit vitt. Bizony erre vigyázni kell, hogy ami megtermett ne kerüljön ebek harmincadjára. — Igyekezni, dolgozni kell, hideg már az este — szól az elnök. — Nehogy befagyjon a föld, mert akkor ismét gyenge lesz a termés. Nem tétlenkedhetünk, mert hajnalonként deres már a határ. -b-Szorgalmas kamáróciak Az őszi munkálatok kezdete óta szorgalmasan végzik feladataikat a kamárócl szövetkezetesek. A kedvező időjárást kihasználva október 15-re elvégezték az őszi kalászosok vetését, ami 240 hektárt tesz ki. Jő ütemben folytak a betakarítási munkálatok is. A burgonyaszedésből, kukorlcatörésböl és a cukorrépaszedésből minden dolgozó derekasan kivette részét. A jó munkának meg is lett az eredménye/ eladva 89 700 koronát írtak a bankszámlájukra. Ez azt jelenti, hogy a kilenc-tizenegy hónapos korú sertésekért átlag 3322 korona jött be. A nyárasdiak 20 darabbal a nyáradiakat szerencséltették, 8 darab pedig a perbetei szövetkezetbe került. A nyárasdi szövetkezetesek a jövő évben 300 darab tenyészsertés eladását tervezik. Csupán ebből egymillió korona bevételre számítanak. E kétnapos tenyészállatvásáron Nyugat-Szlovákia húsz mezőgazdasági üzeme 279 tenyészállatot hajtott föl, amely mind elkelt. Csak a Jednota itala-étele maradt meg: az alkalmazottak még a déliharangszőig sem tartottak ki. Elviharzottak — a pálinka, olcsó bor túl kevés haszonnal kecsegtetett, (ko) Burgonyából 120 mázsás hektárhozamot értek el átlagosan. A cukorrépa 300 mázsán felül fizetett. Kukoricatermésük Is jóval nagyobb a szokottnál. A betakarítási munkák főleg azért haladtak jó ütemben, mert a dolgozók anyagilag érdekelve voltak a magasabb hozam elérésében. Az őszi mélyszántás is jó ütemben halad. A tervezett 275 hektárból több mint 200 hektárt szántottak fel. A még hátralevő hektárokba Istállótrágyát szántanak le. A mélyszántást ugyan már befejezhették volna, ha a cukorrépa hamarabb lekerül a földről. Azonban csak akkor foghattak hozzá a betakarításához, amikor a cukorgyárral kötött szerződésben meghatározott idő-terv előírja. A sikerek főleg annak köszönhetők, hogy a szövetkezet vezetősége előre megfontoltan, minden munkáról iránytervet dolgozott ki, s eszerint szervezték a munkát. Varga Albert agronómus, Abosi Pál és BUdi Mihály csoportvezetők jól szervezték a munkát. Céljuk az volt, hogy minden munka folyamatosan menjen, egyik a másikat ne hátráltassa. Ez tette lehetővé, hogy mind a betakarítási munkálatokat, mind pedig az ősziek vetését határidőn belül elvégezték. Az őszi kalászosok határidőn belüli elvetéséért 1000 korona prémiumot kapott a szövetkezet a járástól, melyet érdem szerint osztottak szét a munkában részt vevők között. A mélyszántásért a traktorosok külön prémiumot kapnak, minden hektárért 2 koronát a járástól és külön a szövetkezettől. Minden szempontot figyelembe véve jó munkát végeztek a szövetkezet dolgozói. Az őszi vetés határidőn belüli befejezéséért Abosi Sándor és Szaniszló Gyula dicséretet érdemelnek. Varga Bertalan és ifj. Varga Gyula, akik a lánctalpas traktorukkal kora reggeltől késő estig szántottak minden elismerést megérdemelnek. Jabloncl Lajos 1963. november 6. Röfi-vásárban Ezen az októberi napon Felbár TM utcáit goromba, hideg szél söpörte végig. Jócskán megleckéztette azokat a halandókat, akik az egykori brigádközpont tágas udvarában lévő tenyészállatvásárra könnyedén öltözve érkeztek. Behúzott nyakkal jártakkeltek a fázósak, mígnem szélvédett helyet keresve, a Jednota egyetlen, elárvult sátránál kötöttek ki. Mert úgymond, a fázást egynéhány kupica „papramorgó" elriasztja. Legalábbis, ezt vallja Érsek bácái, aki hagyománytiszteletből — no meg kötelességből is — egyetlen tenyészállatvásárról sem hiányozhat. Nélküle nem „áll- a vásár. A cseppfolyós „fűtőanyag“ meg olyan természetű, hogyha kevés jut belőle a megfelelő helyre, hát csak olyan a melege, mint a frissen vágott jegenyefáé ... Nos, a szapora kupicázás tüzbehozta az öreget. Eldanolta, hogy: „Nótáskedvű volt az apám.».“, meg afféle lovas-nótákat. Mennyivel másabbak, emberibbek ezek a mostani vásárok. Nem a kupecek, ingyenélők kénye-kedve szerint alakul az ár, kötődik az alku, mint hajdanában, hanem szakbizottság bírálja felül, milyen az értékesítendő állat minősége, s aszerint szabják meg az árát. Ritka eset, hogy egyik mezőgazdasági üzem becsapja a másikat. Annál gyakoribb jelenség volt ez a múltban, amikor az állatkereskedő nem egy esetben selejt-állatot tukmált rá a megszorult vevőre. Az egyik azért duhajkodott, hogy beFehérköpenyes bírálók — és a bíráltak csaphatta embertársát, a másik meg azért adta ivásra a fejét, hogy meglopták, „lóvátették“. Egy-egy ilyen mai tenyészállatvásár célja, hogy a mezőgazdasági üzemek kitűnő minőségű állatokkal tölthessék föl állományukat: másrészt, a tenyész. gazdaságok is jőljárnak, mert a tenyészállatnevelés szépen jövedelmez. Például a munkaérdemrenddel kitüntetett nyárasdi szövetkezet 27 tenyészsertést hajtott föl erre a kétnapos, kerületi méretű vásárra, amelyből 13 darab E/A, ugyanennyi E/B és egy darab pedig I. osztályú minősítést kapott. Ha ezt a 27 darab sertést húsra értékesítik, a szállítási veszteség darabonként 5—7 kilóra rúgott volna, s legfeljebb 38 400 korona került volna a közös gazdaság pénztárába. Viszont tenyészállatként Deres mark
