Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-07 / 54. szám
Utólag elmondom... A muzslai szövetkezetben a közelmúlt napok egyik estéjén tagsági gyűlést hívtak össze, amelyen magam is résztvettem. Ahogyan a terembe beléptem, kissé meglepődtem, mivel csupán három idős bácsi és egy néni volt jelen, továbbá azok, akik a beszámolót tartották — a szövetkezet vezetői. Beszélgetni szerettek volna a szövetkezet tagjaival. Végre este kilenc órakor megkezdhették a gyűlést. A beszámolók közül sokatmondó volt az Állami Bank képviselőjének, Retkes elvtársnak beszéde, amely arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a szövetkezet miként gazdálkodott év elejétől. A beszámolók után mint rendesen, vita következett. A felszólalások és megjegyzések arra mutattak, hogy a szövetkezetben nincs teljes egyetértés, nincs meg a kellő bizalom az emberek közt, s enélkül pedig igen nehéz dolgozni. Akkor hirtelen nem is jutott eszembe, hogy mit kellene mondani a bizalom érdekében. Az ott el nem mondottakat most utólag így fogalmaznám meg: Miért nem hisznek olyan embernek mint P e t r í k elvtárs, a szövetkezet elnöke, aki eddigi munkájáért is dicséretet érdemel, mert feladatait mindig becsülettel s odaadással végezte, mindannyiunk érdekében. Tevékenységét a legjobban a legutóbbi eredmények igazolják. Legyen hát végre Muzslán is megértés, hisz enélkül jő közös munkát lehetetlen végezni. Ha ellenkezőleg történnék, ez mindannyiunk kárára volna. Vadkerty Tibor, Muzsla Aratás előtt két gépállomáson Gyorsan, szemveszteség nélkül Két újszerű repcearatási módszer alkalmazása terjed Szlovákiában az utóbbi két esztendő folyamán. Egyik a kétmenetes módszer (melynek ÍR 305 jelzésű rendrakóval végzett első menetét képünk is bemutatja) másik pedig a közvetlen kombájnos aratás. (Foto: Kúti Sz.) AZ ARATÁSRÓL — a gabonafélék veszteségmentes, gyors betakarításáról van szó. Hogy ezt a fontos munkát valóban rövid idő alatt tudjuk befejezni, helyezzük előtérbe az új technológiát! Nem kell külön boncolgatnunk ezt a kérdést, hiszen hazánkban sok mezőgazdasági üzem bebizonyította ezen haladó módszer előnyét a régivel szemben. A terebesi járás mezőgazdasági üzemei 1960-ban még csak 1500 hektáron végezték az aratást kétmenetesen. 1961- ben viszont 900 hektáron, míg 1962- ben már 18 480 hektár aratását végezték az új módszer szerint. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bevált ez a haladó betakarítási eljárás. Idén az aratásra váró gabona 26 835 hektár. Ebből 18 000 hektárt kétmene-M int az előző évek* * ben, idén is nagy gondot fordítanak a kukorica termesztésére az apácaszakállasi szövetkezetben. Tudják, hogy az állatállomány takarmányozása kukorica nélkül el sem képzelhető. Ezért nindent megtesznek, hogy bőséges termést takaríthassanak be. Szemre 210 és silóra 75 hektárnyi kukoricát termesztenek. Tavaly 120 hektáron vegyszerrel irtották a gyomot a kukoricából. A vezetőség elégedett volt az elért eredménnyel, s ennek alapján az idén tovább növelte volna a vegyszeres gyomirtás területét, vagyis a Simazinozást. De a vegyszeres gyomirtás feltételezi a kukorica monokultúráját — kukorica után több éven át kukoricát termesztenek —, s így maradtak a megkezdett 120 hektárnál. A nagyobb eredmények elérésének egyik ösztön-...rica, ...rica, I ző formája a dolgozók anyagi érdekeltsége a termelésben. Ezt a prémiumrendszerrel oldották meg. Ez tűnik ki Tánezos Sándor elnök szavaiból is. — Nálunk igen nagy volt a kapálási láz, olyanynyira, hogy más munkaszakaszokon munkaerőhiány mutatkozott. Kukoricából minden tagra két hektárnyi kapálnivaló jut. Aztán hol van még a többi? Vagy talán azért olyan szorgosak, hogy sok van belőle és mielőbb végezni akarnak? Ez is igaz, de minden esetre a fő lendítőkerék a prémium. Egyszerű premizálást mindjárt az egyelés után alkalmaztak. Feltétel: minden hektáron a 32 000 egyed legyen. Egy ilyen hektárnyi kukorica után 100 korona p/émium jár. Ezt a verseny-bizottság ítéli oda. Ezen Jdvül van még az évvégi prémium. Ha hektáronként elérnek 60—65 mázsa csöveskukoricát, akkor a terven felüli kukoricatermés 10 százalékát prémium címén kapják meg. Nagyobb hozam esetében, amikor 65—70 mázsás a hektárhozam, akkor 20 %-kot, hetven mázsán felül pedig 30 °/o-ban részesülnek. így aztán minden tag érdekelt a munka jó minőségű elvégzésében: ezáltal a szövetkezet nagyobb eredményeket érhet el, viszont a tagoknak is lesz annyi kukoricájuk, amennyi a háztáji gazdaságban szükséges. Ez a szövetkezet a lehető legnagyobb mértékben gépesíti a kukoricatermesztést. Négy kukoricabetakarító kombájn áll a rendelkezésükre... Cél: minél kevesebb élőmunkára legyen szükség. Vásároltak egy kukoricacső-fosztó gépet, amely oly nagy teljesítményű, hogy mind a négy kombájn után győzi a fosztást. A szárítással sem ütköznek nehézségbe. Nem penészedik meg a kukorica még akkor sem, ha ősszel nedves állapotban kerül be a földről. Nyolc szárítójuk van, ebből négyet az idén először használnak. Tehát, minden feltétel megvan arra, hogy a termést jól, szakszerűen raktározzák. Az idén a kukorica kétszer olyan hektárhozamot ígér, mint tavaly. Ha a szövetkezeti tagok szorgalma továbbra sem törik meg, s az időjárás is kedvező lesz, akkor minden bizonnyal elérik a várt hektárhozamot. (zs) tesen, 500 hektárt hárommenetesen, s 4000 hektárt kombájnnal takarítanak be. A járás 192 kombájnja közül még 13 vár javításra. Szakemberben nincs hiányuk: 417 kombájnosuk van, ami annyit jelent, hogy minden kombájnra két embert biztosítottak. Járási méretben az aratást 12 — 14 napra tervezték. Azonban ezt a határidőt lerövidítik, mégpedig úgy, hogy a presovi, bardejovi és a Spisská Nová Ves-i járásból 48 kombájn jön kisegítésre, mivel ezekben a járásokban később kezdődik az aratás. A trebisovi járás viszont az aratás végeztével viszonozza a segítséget. Említésre méltó még a konibájnosok kötelezettségvállalása. A ZM —300-as kombájn kezelői közül huszonötén vállalták, hogy túlteljesítik a tervezett 130 hektár aratását, míg a SZK —3-as kombájnkezelők közül 32-en vállalták, hogy több mint 150 hektárról takarítják be a gabonát. A kötelezettségvállalások teljesítését a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság ellenőrzi majd és a győzteseket megjutalmazza. Miben nyilvánul meg a terebesi gépállomás segítsége az aratási munkálatoknál? Elsősorban meg kell említeni, hogy a gépállomásnak nagy érdeme van az új technológia bevezetésében, a komplexbrigádok munkájának tökéletesítésében, a gépjavításban, a szakember-képzésben,, valamint az aratási munkálatoknál felmerülő hibák eltávolításában. Az aratási tervben meghatározták a raktári és műhelyszolgálatot és azt a segítséget, melyet a mozgóműhely által nyújtanak a szövetkezeteknek. Rendelkezésükre áll 6 mozgómühely a kellő szakemberekkel. A gépállomás technikusai pedig közvetlen segítséget nyújtanak az új technológia bevezetésénél azokban a szövetkezetekben, ahol ez még ismeretlen. Ezenkívül egynapos járási aktívát rendeztek mindazon gépkezelők részére, akik közvetlen részt vesznek az aratásban. Kétségtelen, hogy a terebesi járás szövetkezetei és állami gazdaságai jól felkészültek az aratásra, bíznak abban, hogy nem marad el az eredmény. NEHEZEBB LESZ A HELYZETÜK a rozsnyói járás mezőgazdasági üzemeinek. A betakarításra váró 8630 hektár gabonából csak 4000 hektáron alkalmazzák az új technológiát. A többi 4630 hektár aratása kévekötőgépekre vár. Itt azonban meg kell említeni, hogy a domborzati viszonyok közt • ZM —330-as kombájn nem állja meg a helyét, viszont ebből 28 darab áll rendelkezésre. Egy-egy kombájn kb. 130 hektár gabonát arat majd le. Terv szerint az aratást 14-16 nap alatt kell elvégezni, azonban a poprádi járásból néhány kombájnt hoznak segítségül, mely lehetővé teszi a tervezett idő lerövidítését. Nagyobb gondot okoz a traktoroshiány. A gépállomás ugyan egész télen át rendezett tanfolyamokat, de a szövetkezetek nem küldtek elég hallgatót. így aratásra egyes üzemekből hívnak sofőröket, hogy a meglévő traktorokra biztosítsák a szakembereket. Ugyancsak így áll a helyzet a cséplőgépkezelökkel is. Nincs elegendő és így kénytelenek az üzemektől kérni olyan embereket, akik értenek a cséplőgéphez. A gépállomás egyébként megtett minden intézkedést az aratás sikeres elvégzése érdekében. A szövetkezetekben a gépek javításánál közvetlen segítséget nyújtottak T ó b i s z és Manko elvtársak, a gépállomás technikusai, akik odaadó munkájukért dicséretet érdemelnek. A gépállomás részéről két vándorműhely biztosítja a gabonatáblákon adódó géphibák eltávolítását, valamint a gépállomás műhelyében állandó szolgálatot tartanak a gépjavítók. MINDEN SZEM GABONÄRA szükségük van a szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és az országnak. Mindennél fontosabb a veszteségmentes betakarítás, ez főleg azokon az embereken múlik, akik az ara<ásf végzik. JABLONC1 LAJOS fiöiit/iituif 3 1963. július 7« Mi van a „Nyugdíjas paraszt“, mögött? Útvavalé Kl«irágó a lévai já■^/ rásban eddig kél szövetkezetéről volt nevezetes. Egyik az alvégen, a másik pedig í fölvégen volt. Június 22-én nagy napra ébredi a falu. Egyesítették t két szövetkezetét. As egyik már 12, a másik 6 esztendőre tekinthel vissza. Ha meg kellene állapítani, melyik gazdálkodott jobban, nem lenne könnyű kimondani t döntő szót. Talán úgj jellemezhetnénk őket a legjobban, hogy közepes volt mind a kettő Szebellay elvtársnak, a JNB mezőgazdasági bizottsága elnökének szavai szerint egyik sem tartozott a járás 24 legjobb szövetkezete köze, de most már minden lehetőségük meglesz ahhoz, hogy oda kerüljenek.' Az egyesítés előkészületeit a helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet már évek óta szorgalmazta. Az a cél vezette őket, hogy olyan gazdasági egységet hozzanak létre, amely a jövőben teljes mértékben megfelel a nagyüzemi termelésnek. A pártszervezet az évzáró közgyűlés óta minden öszszejövetelen ezzel a fontos kérdéssel foglalkozott, míg végre megszületett az új, 810 hektáros egyesített szövetkezet. Most már csupán az a fontos, hogy a vezetőség és a tagság jól megértsék egymást, a feladatokat közösen oldják meg. Ilyen értelmében beszélt B i r i c z elvtárs, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője is. A nyíriek az állattenyésztés terén már ezelőtt is az ágóiak előtt jártak. Szükséges, hogy most, az egyesülés után ez érvényre jusson az egész szövetkezetben, s a tagság boldogulását szolgálja. Duchony Lajos, Nyírágó A kedvező jelenségeket már megismerhettük a Szabad Földműves április 3-i számából a „Nyugdíjas paraszt“ cím alatt megjelent cikkből, amelyben a helyi, vagyis a pathi tudósítónk méltatta a szövetkezet volt elnökének — a nyugdíjba vonult Koczka Géza bácsinak eredményes munkásságát, mely a szövetkezet szervezeti és gazdasági életének megszilárdulását eredményezte. A sors — no meg a sors kezét irányító pathi szövetkezeti tagok azonban úgy akarták, hogy az említett kedves írást valamilyen másabb — a valóság árnyoldalát is bemutató — tehát kevésbé kedves újságcikk kövesse. Nem akarom próbára tenni a kíváncsi olvasó idegeit. Ezért már a kezdet kezdetén elárulom, hogy mit találtunk a pathi valóság árnyas oldalán. Nehéz, súlyos szavak következnek! Olyanok, mint például a közös javak jogtalan elsajátítása, az ellenőrzés mellőzése, a párt vezető szerepének lebecsülése, a kollektív vezetés elvének megsértése, egyenetlenkedés főleg azok között, akiknek az egységes közösségi szellem kialakításán kellene munkálkodniuk és így tovább. Igaz, hogy Path nem tartozik azok közé a községek közé, ahol az említett káros jelenségek legélesebb formában nyilvánulnak meg. De léteznek és bizonyos fokig kedvezőtlenül hatnak a közös gazdaság fejlődésére és a közösségi szellem kialakulására. A pathi szövetkezeti tagokat azonban dicséret illeti, hogy felismerték ezek káros jellegét, de főleg becsületükre válik, hogy hibáikat nem takargatják, azokat tanulságként, őszintén feltárták és nyilvánosságra hozták. Érthető, hogy személyemre kellemetlen hatással volt, amikor megtudtam, hogy a pathi szövetkezet, amelyet a termelési eredményei alapján gyakran a legjobbak között emlegettünk, még mindig terhes az olyan jelenségektől, melyek fékezik fejlődését. De ugyanakkor reménytkeltő biztatásként hatott és az egészséges kibontakozás jelét láttam abban a hatalmas hangzavarban, amely az Igazság keresése közben keletkezett, s melyből bár nehezen, de talán mégis sikerül leszűrni a helyes következtetéseket. Véleményem szerint a szövetkezet vezetésében és gazdálkodásában előforduló hibákért, tehát azért, hogy múlt ősszel a szövetkezet vöröshagymájából több mázsa — sokszor az esti és az éjjeli órákban — személyautókkal Komáromba, tarisznyákkal és szatyrokkal pedig a helyi szövetkezeti tagok kamrájába vándorolt, s hogy a szövetkezeti tagok a hagyma után rákaptak a kukoricára is, nemcsak a volt elnök felelős. De vegyük a másik esetet, vagyis a Morvaországba kölcsön adott két új cséplőgépmotor körül kialakult helyzetet. Az elnök természetesen hibát követett el, hogy a vezetőség és a tagság hozzájárulása és kezelőszemélyzet nélkül küldte el a motorokat. De vajon a szövetkezet gépesítöje, aki a visszaérkezett és időközben kijavított motorokat mégcsak kipróbálni sem hajlandó, nem érezheti magát felelősnek? Ügy látszik, hogy egyesek szerint nem. Pedig ha már felelősségmegosztásról beszélünk, akkor a gépesítő legalább olyan felelős a motorok körül kialakult kedvezőtlen állapotért, mint a szövetkezet volt elnöke. Vajon helyénvaló törekvésnek nevezhetjük azt, miszerint egyesek a volt elnököt igyekeznek felelőssé tenni azért, hogy az ősz folyamán 150 hektár mélyszántás elmaradt, hogy körülbelül 3 vagon takarmányrépa „ott ment tönkre, ahol megtermett", s hogy a kukoricát december közepén térdig érő hóban törték? Semmi esetre sem nevezhető helyes törekvésnek. Ez csupán arra jó, hogy egyesek, akik időközben rádöbbentek a mulasztások miatti felelősségükre, — úgymond megnyugtassák saját lelkiismeretüket. Ne essék félreértés. Nem szándékom a nyugdíjba vonult elnök tisztára mosása. Nem kétséges, hogy sok hibát követett el. Főleg azáltal, hogy több esetben önhatalmúlag — a széleskörű vezetőség és a tagság megkérdezése nélkül intézkedett és döntött olyan kérdésekben is, amikor nem lett volna szabad mellőzni a kollektív véleményét. De hibás azért is, hogy nem i harcolt következetesen a közösség ■ javainak jogtalan eltulajdonitói ellen. Helytelen lenne, ha a pathi szövet: kezeti tagok az említett káros jelen■ ségekért csak a volt elnököt maraszr talnák el. Meg kell mondani nyíltan, • hogy a szövetkezet életében előfor: dúló hibákért a volt elnök mellett ■ felelős az egész vezetőség és felelős 1 az ellenőrző bizottság is, mert ellen. őrzési jogának gyakorlásában csupán , a könyvelési tételek felülvizsgálására i szorítkozott. Mit tett a helyzet megjavítása érdekében a szövetkezetben dolgozó 15 ; kommunista? Vajon tettek kísérletet j a párt vezető szerepének megszilár. dítására és a szövetkezeti demokrácia t alapelveinek érvényesítésére? Lehet, i hogy egyes elvtársak részéről történ. tek ilyenirányú kísérletezések. De hogy nem volt meg a helyzet rendej zésére irányuló egységes törekvés, az . biztos. Állítólag még ma is három j egymással viaskodó csoport létezik, t Ideje lenne a szövetkezet további fej: lődése és a tagság életszínvonalának . növekedése érdekében is mielőbb fel. hagyni az egyenetlenkedéssel. Ebben . az irányban, vagyis az egészséges kö. zösségi szellem kialakításában pedig járjanak élen a szövetkezetben és a . község vezető szerveiben dolgozó , kommunisták. Pathó Károly » * * + r , • A tósnyárasdi Győzelmes Üt szövetkezet dohánytermesztési csoportja j vállalta, hogy az előirányzott bevételi j tervet túlteljesíti. A kilenctagú kolektíva ugyanakkor felhívással fordult a járás valamennyi dohánytermesztőjé( hez, hogy kövesse példáját, kapcsolódjék be a szocialista munkaversenybe. (Mécses J., Galánta) MERLEGEN A BECSÜLET Szövetkezeteink többsége idejében teljesíti a tej, hús és tojáseladási tervét. Sőt, olyan szövetkezetek is akadnak, amelyekben az első félévi eladási tervet jóval túlszárnyalták. Ez utóbbiak közé tartozik az 534 hektáros bodrogi szövetkezet, amely első félévi eladási tervét tejből 20 000 literrel, a tojást 33 400 darabbal, a baromfihúst 940 kilóval, a marhahúst 10 mázsával, a sertéshúst pedig 21 mázsával túlteljesítette. Minek köszönhetők ezek a szép eredmények? Elsősorban a bőséges és jóminőségű takarmányalap biztosítása, a tagok akarata és kiapadhatatlan szorgalma, valamint az is elősegítette, hogy a tagok érdekeltté vannak téve a termelésben. Legszorgalmasabb állatgondozőjük Battyányi József, aki a tehenektől naponta és darabonként 9—10 liter tejet fej. A szomszédos bodrogvécsi szövetkezet szintén szép eredményeket mutathat ki. Forgács Mihály, a szövetkezet elnöke, aki őszülő fejjel végezte el a mezőgazdasági technikumot, az iskolában tanultakat a gyakorlatba is bevezette. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy a természetbenin kívül égy munkaegység értéke 22 korona volt. Kertész Pál, Nagykapos
