Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-27 / 95. szám
SÜRGŐS3 mé,yS2/níás I w v ii m v w _ fontos a minőség á Tavaszi vetésű növényeink sokfélék. Bár eltérő agrotechnikát igényelnek, vef tési idejük is különböző, mégis valamennyien csak a mélyen átmunkált és a téli 4 csapadékot jól tárolt talajban adnak biztos és nagy termést. Ezt a megállapítást i az elmúlt évek sorozatos száraz időjárása szemléltetően igazolta. Szemtanúi volf tunk annak, hogy az ősszel szántott táblákon a növények kevesebb kárt szenvedf tek a szárazságtól, és sokkal nagyobb termést adtak, mint a tavaszi szántásban » részesült területeken. MIÉRT KELL ŐSSZEL SZÁNTANI? Klasszikus szakíróink állandóan hangoztatták az őszi mélyszántás termésnövelő hatását. Mégis minden évben számottevő terület marad szántatlanul a tél beálltakor. Ennek következményeképpen e területek kisebb termése fékezi a tervek teljesítését. Pedig a tavaszi vetésű növényeink közé tartoznak az igen fontos élelmiszeripari, abrak- és szálastakarmánynövények, amelyek csökkent hozama érzékenyen érinti a lakosság élelmezését, az ipar nyersanyagellátását, az állatállomány fenntartását és termelését. Az őszi mélyszántás az egyik legolcsóbb termésnövelő eljárás. Agrotechnikai előnye, hogy az ősszel fellazított és a felszínen megfordított talajréteg a téli csapadékot jobban tárolja, tavasszal kisebb a nedvesség-vesztesége, mert fordítás nélkül elkészíthető a vetőágy. Az agrotechnikai előnyökhöz sorolható, hogy az ősszel szántott terület tavasszal korábban és gyorsabban bevethető, valamint hogy elmarad a nehéz szántótraktorok okozta tavaszi talaj taposási kár. Üzemi előnye, hogy elvégzésével nagy mértékben tehermentesíthető a kora tavaszi munkatorlódásos időszak. Ezzel szemben a télire szántatlanul maradt táblákról a csapadék tekintélyes része elfolyik, mert a tömődött talaj nagyobb hézagok híján a nedvességet nem tudja magába foglalni. Lejtős területeken emellett még jelentős eróziós kár is képződik, amelyet a szántatlanul maradt domboldalak szomorú látványa kora tavasszal meggyőzően bizonyít. Ezért ősszel a domboldalakat soronkívül, sürgősen fel kell szántani (ekére szerelt talajlazítóval) a rétegvonalak irányában. HOL MELLŐZHETŐ AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS? Az őszi mélyszántást még a fagyok beállta előtt valamennyi talajtípusainkon el kell végezni, néhány kivételes esettől eltekintve. Ezek a következők: Futóhomokos és kotutalajú táblák (lapos területeken), ahol a kisebb szél is könnyen mozgatja a talajt. Az ilyen táblákat ajánlatos szántatlanul hagyni, mert az ülepedett és gyomokkal fedett talaj jobban ellenáll a téli szelek talajpusztító hatásának, mint a felszántott. A szántást csak tavasszal, közvetlenül vetés előtt kell elvégezni, tömörítéssel egybekötve, hogy a kultúrnövény mielőbb takarja a talajt. Szétfolyós szikesek, ahol a téli csapadék hatására a talaj annyira szétiszapolódik, hogy tavasszal újra kell szántani. Ugyanis az ősszel megszántott és a tél folyamán szétfolyt szikesek tavasszal csak későn száradnak fel, mert a néhány centiméteres kemény kéreg alatt a talaj sokáig pépes állapotban marad. A szántatlan szikes tavasszal korábban szárad ki, ezért korábban művelhető. Az ilyen talajt csak sekélyen szabad megszántani akkor, amikor az eke nyomán könnyen 1963. november 27. elomlik. A szántással egyidejűleg pedig le kell zárni a felszínt fogasboronával. A talajviszonyok szerint kivétel tehát elenyészően kevés, szántóink túlnyomó részén a mélyművelés ősszel nemcsak elvégezhető, hanem feltétlenül is kell végezni. A domborzati viszonyok is csak igen kevés területen kívánják meg az őszi mélyszántás mellőzését. Ilyenek a vízállásos, mély fekvésű, részek, amelyek a tél folyamán vagy kora tavasszal minden évben víz alá kerülnek és vetés előtt újból szántásra szorulnak. Ide tartoznak az árterek, ahol az ősszel megszántott talajréteget a télvégi áradás elhordaná, míg a szántatlan területen hasznos is lehet az áradás, ha a szervesanyagban gazdag iszappal egyúttal trágyáz is. MILYEN MÉLYEN LAZÍTSUK A TALAJT? Az őszi mélyszántás gazdaságos mélységének megállapítása már nem ilyen könnyű feladat. A mélység mellett még azt is meg kell állapítani, hogy a talaj művelését kizárólag fordítással, vagy kizárólag mélyszántással, vagy a kettő összekapcsolásával érdemes végezni. Ezekre a kérdésekre csak a művelendő tábla talajviszonyainak alapos ismeretében lehet helyesen válaszolni. A talajszelvények vizsgálata erre jó támpontot ad. Ez megmutatja, milyen vastag a feltalaj, amelyet károsodás nélkül lehet fordítani, hol helyezkedik el az erősen tömődött eketalp-réteg, amelyet feltétlenül fel kell lazítani, és hol kezdődik a nyers altalaj, amelyet semmi esetre sem szabad fordítással (szántással) hirtelen a felszínre hozni, de okvetlenül fel kell lazítani, hogy vízgazdálkodását megjavítsuk és a gyökerek akadálytalan növekedését elősegítsük. A meredek domboldalakon a talajfelszín kisebb-nagyobb világos foltjai már meszsziről elárulják, hogy a humuszos feltalajt a víz elhordta és felszínre került a táplálóanyagban szegény altalaj. Az ilyen lekopott domboldalakon talajvizsgálat nélkül is megállapítható, hogy a területet csak sekélyen szabad megszántani, de az ekére szerelt altalajlazítóval még további 15 cm mélyen lazítani kell, hogy a talaj vízbefogadó képességének növelésével az erózió kártételeit csökkentsük. A mélyrétegű, jó minőségű talajú táblákon szántsunk ekével mélyen. Az irodalomban és a gyakorlatban ez az eljárás őszi mélyszántás néven terjedt el. A név arra utal, hogy ez a művelés, valóban mélyművelés legyen! Mégis ajánlatos szem előtt tartani, hogy hazai viszonyaink közepette a 35—40 cm-nél mélyebb szántás, még a mélyrétegű, jó minőségű és táplálóanyagokban gazdag táblákon sem mindenütt gazdaságos. A mezőségi és öntéstalajokon, valamint a jó minőségű, mélyrétegű erdőtalajokon — ha eddig csak sekélyen szántottak — mélyíthetjük a feltalajt, egyszerre és a kívánatos mélységig. A mélyszántás termésfokozó hatása így azonnal érvényesülhet. Az elhanyagolt, táplálóanyagban szegény talajú táblákon azonban inkább a fokozatos mélyítés ajánlható, bőséges trágyázással egybekötve. Ilyenkor minden évben csak 4—5 cm-rel szántsunk mélyebbre, hogy egy-egy alkalommal csak kevés nyers talaj kerüljön a felszínre. A réti anyag-, szikes és erdőtalajokon eredményes a nyári kizárólagos mélylazítás is, amikor 40—60 cm mélyen fellazítják a talajt fordítás mellőzésével. A sekély feltalajú táblák mélyművelését lehet úgy is végezni, hogy a kormánylemezes ekefejekre altalajlazítókat szerelnek. A sekélyen, 15—18 cm mélyen szántó ekefejek alatt a lazítókések még további 15 cm mélyen meglazítják a talajt anélkül, hogy ez a mélyebb réteg a felszínre kerülne. Ilyen módon jól fel lehet lazítani a szikeseken a tömődött szikfokot, az erdötalajokon az agyagkolloidokban és vasvegyületekben gazdag felhalmozódási szintet és a lekopott domboldalak tömődött altalaját. Az őszi mélyszántás elvégzése sürgős feladat. E munka megkívánja a traktorok kétműszakos, vagy nyújtott műszakos üzemeltetését, mert csak így végezhető el november végéig. Ez időpontig pedig ajánlatos elvégezni, mert ezután már minden nap kifagyhat az eke. ELMUNKÁLNI VAGY NEM ELMUNKÁLNI? Az őszi mélyszántás elmunkálásának a kérdése gyakran felmerül, sokszor vitakérdés. Az elmunkálás célja erre választ ad! A szántás elfogasolásával kedvező viszonyokat teremtünk a felső rétegben heverő gyommagvak kicsírázásához, a fiatal gyomnövényeket pedig a tél elpusztítja, ezzel tehát eredményes gyomirtás végezhető. Azonkívül az elboronált talajban megindul a baktériumélet, a talaj hamarosan beéred, s az ilyen szántás télen nem iszapoiódik össze. Mindkét folyamat azonban csak akkor indul meg, ha az időjárás meleg, a hőmérséklet tartósan 10 C fok körüli, vagy nagyobb. Ez az állapot a nyár végi és kora őszi mélyszántások során. Tehát ezeket célszerű elfogasolni. A novemberi és későbbi szántások kigyomosodására és beéredésére hő híján már nem számíthatunk. Ezért elfogasolásuk felesleges. Ügyelni kell azonban arra, hogy a késői szántások felszíne se legyen erősen ormos,' mert az ilyen szántás tavaszi elmunkálása megkésik, hiszen csak az ormok teljes kiszáradása után kezdhető meg a munka. Ellenkező esetben a simító-, vagy a fogasborona az ormokat elkeni, ezért kötött talajon foltos a kelés, mert az elkent talajcsíkokra került vetőmagy vagy nem, vagy csak vontatottan csírázik. Áz előhántós eke nyomán alig észlelhető orom, ezért is ajánlatos használati mélyrétegű talajokon. ELSŐ A MINŐSÉG! Az őszi mélyszántás elvégzése tehát gondos munkát igényel, a felszántandó tábla talaj- és domborzati viszonyainak mérlegelésével. Aki ezt elhanyagolja, drágán fizeti meg a következményeket! Az ilyen szántás nem haszon, hanem súlyos kár! Nyáron a szántás felszínét azonnal le kell zárni nehéz gyűrűshengerrel a további nedvességveszteség megakadályozása és a beérés elősegítése céljából. Az őszi mélyszántás elvégzése is minőségi munkát kíván! Különösen a mélyítés helyes végrehajtására kéll ügyelni. Ezért a gazdaságos mélységet táblánként állapítsuk meg, a talaj- és domborzati viszonyok, valamint a vetendő növény igényeinek gondos figyelembevételével. Dr. Sipos Gábor egyetemi tanár
