Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-27 / 95. szám
A szőlő őszi telepítése A szőlőt évszázadok óta tavasszal, a hőmérséklet és talaj felmelegedése után telepítik. A meleg talajba elültetett szőlővesszők gyorsan megerednek, kihajtanak, évközbeni növekedésük pedig a talajmunkától és a növényvédelemtől függően erőteljes. Ezt a szokást számtalan kiváló eredmény igazolta. Kisebb gazdaságban, egyéni termelés esetében ez a gyakorlat mind szakmailag, mind a munkák időpontját illetően elfogadható, mert a munka a kis gazdaságokban a szükségletnek megfelelően végezhető. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után, amikor nagy közös gazdaságok jöttek létre, a sok kis gazdaság termelési feladatát egy gazdaságon belül kell megoldani. Ez a helyzet magával hozza a munkaszervezés magasabb formáját, a termelés többrétűségét, stb. A nagy gazdaságban olyan termelési feladatot is vállalni kell a népgazdasági termelési tervből, amelyekre a kis gazdaságokban nem volt gazdasági alap. A megváltozott helyzetből következik a termelés többrétüsége és a munkák torlódása. A kis gazdaságokban nem jelent nehézséget a folyamatosan jelentkező munkák elvégzése, azonban a nagy gazdaságokban csak a jól szervezett munka vezet eredményre. A nagv gazdaságokban az üzemi szőlők kialakítása elsődleges'követelmény. Az üzemi szőlők szétaprózott telepítéssel történő létrehozása nem vezet kielégítő eredményre nagy gazdaságot létrehozni pedig csakis nagyobb arányú telepítéssel lehet. A mezőgazdaság gépesítése sok munkaerőt szabadít fel és ad át az iparnak. Minél jobban gépesített egy gazdaság, viszonylag annál kevesebb munkaerőre van szüksége. A szőlőtelepítés gépesítése még csak a kezdeténél tart, ezért nagyobbarányú telepítés esetén tavasszal az egyéb mezőgazdasági munkákkal egyidőben torlódás állhat elő. Az ilyen nehézségek áthidalására nagyon jó lehetőség nyílik az őszi betakarítás után. Ekkor a tél előtti időszakot használjuk fel a telepítésre. Többéves tapasztalat igazolja, hogy az, őszi telepítés nem rosszabb, hanem jobb eredményt hoz a tavaszinál. Az ősszel végzett telepítésnek a jobb eredésen kívül számos egyéb előnye is van. Többek között az is, hogy őszi telepítés esetén a szőlőszaporítóanyag a talajban nedvességgel telítődik, a kiszáradástól megóvott lesz és a tavaszi felmelegedés után mindjárt eredésnek indulhat. A szaporítóanyag tárolásának bizonytalansága és a károsodás (penészedés, kiszáradás, fagy stb.) megszűnik, azonkívül költség és munkamegtakarítás érhető el. Az őszi telepítésnek azonban feltételei is vannak, mindenekelőtt a talaj időben történő előkészítése. Ott tehát, ahol őszi telepítésről szó lehet, már az előző évi mezőgazdasági termelési tervben számolni kell. A telepítésre kijelölt területen olyan növényt termeljünk, amely a talajt nem zsarolja, s olyan korán lekerül, hogy a talajforgatást időben el lehet végezni, számításba véve a minimálisan szükséges nyolc hetet a talaj ülepedésére. A szőlő őszi telepítése a tavaszi telepítéssel megegyezik, a gyökeres szaporítóanyag előkészítésekor azonban a vesszőt nem kell visszavágni. Jól lehet, az tavasszal visszavágva munkatöbbletet jelent a csirkék (földhalmok) kibontása, visszahúzása és a vesszők visszametszése miatt, de ezt meg kell tennünk, az esetleges rügysérülés, károsodás miatt. Őszi telepítéskor öntözni nem kell, mert a jobb eredéshez szükséges csapadékot a növény a tél folyamán megkapja. A pajorok kártétele ellen vagy a HCH porozással, vagy az ültetési anyag HCH-s pépbe mártásával védekezünk. Ezeknek a munkáknak az elvégzése után az ültetvény gondozása megegyezik a tavasszal telepített ültetvények gondozásával. Mindent egybevetve, az őszi telepítésnek a munkatorlódás elkerülésén kívül számos előnye van még, ezért mindenütt, ahol a talajt időben elő lehetett késztíeni, ősszel is telepítsünk. Tóth Mihály Földművelésügyi Minisztérium (Budapest) Könnyebben és gyorsabban A Szomotori Állami Gazdaság szőlészetének széles sortávolságú anyatelepén hasznos segítőtársnak bizonyult a Holder 12 jelzésű kistraktor, amely megkönnyíti és meggyorsítja a talajművelő munkák elvégzését. Felvételünk pillanatában a gépet Kökény László vezette. -ksz-. A Nyárasdi Növénynemesítő Állomás tapasztalatai a lencsetermesztésben A lencse nélkülözhetetlen étkezési hüvelyesnövény, mivel igen tápláló, könynyen emészthető és sok fehérjét tartalmaz. Mezőgazdasági üzemeink azonban ennek ellenére csak kis mértékben termelik. A közönyösség okát az alacsony terméshozamokban és elég gyakran a növény rossz egészségi állapotában keH keresnünk. Igaz, hogy leneséből alacsony hektárhozamokat érünk el, de csakis rossz agrotechnika, erős elgyomosodás, vagy kedvezőtlen éghajlati feltételek esetén. A legnagyobb problémát a gyomnövények irtása okozza. Mivel a lencsenövények kezdetben nagyon lassan fejlődnek, a gyomnövények könnyű szerrel túlnövik őket és ilyen körülmények között már nem számolhatunk jó terméseredményekkel. Az utóbbi két év folyamán kísérleteket végeztünk a lencse vetésterületén található gyomnövények vegyszeres irtásával. Bebizonyosodott, hogy a herbicidek közül néhány, így például az A 1114 (Prometrin) herbicid, eléggé hatékony és a lenesenövényzetet 5—6 hét tartama alatt megvédi a gyomnövényekkel szemben. Ez igen fontos, mivel a lencsenövények fejlődésének kezdeti időszakára a növényzetet teljesen gyomtalaníthatjuk. Egy hektárnyi területre 3 kg herbicidet juttatunk. A permetezést a vetés és a sorolás előtt kell elvégezni. Sohasem szabad a növényzet kikelése után permetezni. Érdekesség szempontjából megemlítjük, hogy 1 négyzetméternyi permetezett területen az értékelés idején kb. tíz gyomnövényt számoltunk meg, ezzel szemben az ellenőrző, nem permetezett terület 1 négyzetméterén körülbelül 350 darabot. Természetesen, a herbicid használatának eredményessége a hektárhozamokban mutatkozik meg, a terület elgyomosodásának fokától függően. A Nyárasdi Növénynemesítő Állomáson a Hrotovicei nagymagvú lencse fajtafenntartó szaporításával foglalkozunk. Az elmúlt két év alatt 15 mázsás átlagos szemtermés hozamot értünk el. A termesztés sikerének első előfeltétele a megfelelő vetésterület kiválasztása. A lencse könnyebb, melegebb, szellős és mészellátott talajt kíván. Ilyen talajokon jobb terméseredményeket érhetünk el. A nehezebb talajokon, nedvesebb éghajlati feltételek között a lencse könynyebben megbetegszik. Vetését azonnal a tavaszi árpa vetésének befejezése után végezzük el, 30 cm-es sortávolságra. A Hrotovicei nagymagvú lencsefajta legmegfelelőbb vetési mennyiségét eddig még nem határozták meg pontosan. Szakkönyvekben hektáronként 100—120 kg, sőt 120—150 kg vetőmagot javasolnak. A mi növénynemesítő állomásunkon csupán 80—90 kg magot vetünk el hektáronként és az elért terméshozamok azt bizonyítják, hogy ez a mennyiség teljesen elegendő. A jövőben azonban ezt a kérdést is meg kell oldanunk. Vetés után a vetésterületet A 1114 (Prometrin) herbiciddel permetezzük, esetleg a gyomnövényeket boronálással pusztítjuk. Szükség szerint a növényzetet keskeny saraholóval saraboljuk vagy gyomláljuk. A betakarítást akkor kezdjük meg, amikor a hüvelyek a növényzet alsó részén már beértek. A vetőmagnak termesztett növényzetet hosszabb ideig hagyjuk lábon, hogy a mag jobban beérjen. A növényzetet reggel, harmatosán kaszáljuk, rendeken száradni hagyjuk, majd egyenesen a rendekről kombájnnal csépeljük. Bizonytalan időjárás esetén a lekaszált lencsét szárítókra kell rakni. A Hrotovicei nagymagvú lencsét 1962- ben vettük át fajtafenntartó szaporítás céljából a Celechovicei Növénynemesítő Állomástól, ahol nem megfelelő talaj- és éghajlati feltételek következtében alacsony terméshozamokat nyújtott. Úgy látszik, hogy Dél-Szlovákia termesztési feltételei jobban megfelelnek e lencsefajta termesztésére, s ez hozzájárulhat az említett lencsefajta vetésterületének kibővítéséhez. VRBA M. mérnök, a Nyárasdi Növénynemesítő Állomás dolgozója 1963. november 27.
