Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-27 / 95. szám
A dallasi tragédia Ovidius mondotta, hogy az ember annyiszor hal meg, ahányszor elveszti övéit. Kennedy elnök tragikus halálával nemcsak az amerikai nép, hanem az egész emberiség szívében űr támadt. Egy kiváló államférfi, reális politikus és szerető családapa távozott el az élők sorából, aki az amerikai vezető személyiségek közül leginkább megértette a kor parancsát és politikai elképzeléseit osztályérdeke ellenére is sok esetben igyekezett hozzáigazítani a megváltozott világhoz. John Kennedy annak az amerikai nemzedéknek volt a képviselője, amely a második világháború során a Szovjetunió szövetségeseként fegyverrel a kezében harcolt Európától a Csendes-óceánig a fasiszta barbarizmus ellen. Szemtől-szembe látta a háború borzalmas arculatát, saját magán érezte az emberi szenvedések súlyos terhét. Ez is bizonyára hozzájárult realista életfelfogásához, a jelenlegi világhelyzet észszerű felfogásához, míg közvetlen elődeiről vagy pillanatnyi vetélytársairól nem mondható. Kennedy hároméves elnöki tevékenysége gazdag múltra tekint vissza. Mint a tőkés világ vezető országának képviselője, nehezen tudta ugyan magát kivonni a Pentagon és más szélsőséges csoportok nyomása alól, de a döntő pillanatban mégis józan életfelfogása és ítélőképessége kerekedett felül. Emlékezzünk csak vissza tavalyi Karib-tengeri válság időszakára, amikor elfogadta a szovjet kormányfő javaslatát és megálljt parancsolt a harmadik világháború kirobbantani akarók megtébolyodott hadának. Továbbá tevékenyen közreműködött a Szovjetunió által kezdeményezett moszkvai atomcsend-egyezmény megkötésén is. Emberi tragédiájának kulcsát pedig abban kell keresnünk, hogy Lincoln elnök óta ő nyúlt először következetesen az amerikai társadalom egyik legégetőbb problémájához, a színes lakossággal szemben alkalmazott megkülönböztetés kérdéséhez. Csaknem száz évvel ezelőtt Lincoln életét is ezért oltották ki a fajgyűlölők. Martin Luther King, az amerikai négerek egyik vezére még ennél is többet mond, amikor a New Yord Herald Tribune vasárnapi számában ezeket írja: „Kennedy meggyilkolására, bárki is követte azt el, az egész helyzet és a gyűlölet szempontjából kell tekinteni, amely az utóbbi években állandóan fokozódott hazánkban. Láttunk templomokban megölt gyermekeket, gyalázatosán meggyilkolt embereket, csakúgy mint ahogy azt most Kennedyvel tették. Szembe kell néznünk a tényekkel és el kell ismernünk, hogy van mit tennünk azzal a szociális betegséggel, amelyet oly sokáig igyekeztünk takarni, bár számunkra ez halálos veszedelmet jelent.“ Kennedy elnök temetésének napján egy ismeretlen néger pedig így nyilatkozott a washingtoni rádió riporterének: „Elnökünk halálával mintha hűvösebb lenne Amerikában. Ügy érzem, ml négerek veszítettünk a legtöbbet.“ A Potomac folyó partján álló Ismeretlen Katona sírja mellett, ott nyugszik most már Kennedy elnök is. Az élet — mert ennek így kell lenni —, megv tovább. Mártír halála pedig arra kötelezi utódait, hogy folytassák elkezdett művét; a vitás nemzetközi problémák türelmes tárgyalások útján történő rendezése, az emberiség egyetemes problémáinak megoldása és különösen az amerikai négerek egyenjogúsításának megteremtéséért folytatott küzdelemben. Johnson elnök, a Fehér Ház új gazdája már több ízben hangoztatta, hogy. folytatni kívánja Kennedy elnök örökét. Szavait majd tetteinek kell követnie. E néhány gondolat legyen szerény hozzájárulás ahhoz a nagy részvéthez, amely ezekben a napokban az amerikai néphez fordult nemzeti tragédiájának súlyos óráiban, John Kennedy elnök elvesztésével. (tg) (Befejezés, az 1. oldalról) tat, ahol Cushing bostoni érsek, a Kennedy-család közeli barátja búcsúztatta. A gyászmise után a család kívánságára Kennedyt a Washington melletti Arlington nemzeti temetőben helyezték örök nyugalomra. * * * Kennedy özvegye és Johnson, az új amerikai elnök röviddel a temetés után a Fehér Házban fogadta a külföldi képviselők részvétlátogatásait. «aaiaaaarasojspaasp: £ Helyreigazítás ® Lapunk 92. számának 5. oldalán :■ a „Levelekből röviden“ című roll vatban Nagy József levele téves j számadatot tartalmazott. A KB-2 ■ típusú kombájn nem 605, hanem 65 ■ hektárról takarította be a kukori* cát a Párkányi Állami Gazdaság■ ban. S zlovákia mezőgazdasági főiskolájának fejlődését földművelő dolgozóink élénk figyelemmel kisérik. Ez az érdeklődés jogos is, hiszen a fiatalok egyre nagyobb számban jelentkeznek, hogy elsajátítsák a mezőgazdasági szakképzettség magasabb fokát. A hallgatók száma az idén az első félévben mintegy hétszázzal nagyobb mint tavaly volt és az összlétszám meghaladja a két és félezret. Maga a főiskola is egy_ re bővül. Annak idején két fakultással indult: ma az agronómiái és az üzemgazdálkodási fakultáshoz a kassai állatorvosi fakultás is csatlakozik és a távlati tervek szerint egy műszaki tanszéket is programba vettek. Illetékes mezőgazdasági szerveink mindezt előre látták és az első perctől kezdve tudatában voltak annak, hogy Szlovákia állandóan fejlődőmé, zőgazdasági nevelésének megfelelő ke. retet kell biztosítani, és ezért tervezték a volt nyitrai repülőtéren, 60 hektáron az új aka. démiai negyed — vagy a nagy terjedelemre való tekintettel, az „egyetemi város" felépítését. Az építés első szakasza 1961-ben fejeződött be, eredményeként említhetjük Nyitra első „felhőkarcolójának“, a tízemeletes főiskolai internátus épületének elkészülését. A terv második szakasza nagyrészt ez évben valósult meg. Ez a szakasz a tantermek felépítését tűzte ki feladatul, míg a gazdasági és a többi épületek felépítésére 1964-ben kerül sor. Miután a folyó másik partján az épületek jórészt már készen állnak, felkerestük a főiskola prorektorát, Dr. Martin Torda docenst, aki egyébként az állategészségügyi prevenció katedrájának vezetője, és megkértük nyilatkozzék a további fejlesztésről. Dr. Torda elvtárs ugyanis a főiskola „építkezési felelőse“. „Legfőbb ideje, hogy főiskolánk életébe végre bekövetkezzék a nagy változás, mert a mai helyzet már el seraképzelhető továbbra. Főiskolánk állandóan fejlődik és egyre nagyobb igényeket támaszt, ugyanakkor a két nyitrai fakultás talán tiz különféle épületben dolgozik, a Zobortól a Kálváriáig. A költözködést decemberben akarjuk Új épületekbe költözik a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola kezdeni, de az iskola helyzete megköveteli, hogy az eddigi helyiségekről sem mondjunk le. A központ azonban az egyetemi város lesz! A folyó in-^ nenső oldalán álló toronyépület, az in-' tcrnátus afféle jelzőtornya lesz az új városrésznek. A folyó túlsó partján, a híd mögött már nagyjában elkészült három pavilon (az agronómiái, zootechnikai és technológiai), amelyekhez a boncterem is csatlakozik majd, az előtte levő helyiségekben lösznek az előadó termek. A központi pavilonban is serényen folynak a befejező munkálatok és erős előrehaladást figyelhetünk még a köralakú „aula maxima" (nagy helyiség ünnepi célokra is) épületén is, ahol 700 ülőhely lesz. Szemben a másik oldalon a vegyészeti, a gépesítési pavilonok és az izotop-laboratőrium épületei készülnek. A terület központjaként botanikus kertet tervezünk egy kisebb tóval. A kert mögött létesülnek az állattenyésztési laboratórium, a gazdasági épületek és más helyiségek. A jövő év áprilisában akarunk hozzáfogni az új internátus építéséhez, valószínűleg a botanikus kert túlsó oldalán. A már kész internátusbán csak 1500 diák lakhat, ez azonban ma már nem elég. A távlati tervben még több más épülettel is számolunk.“ Mikor kezdődik a költözködés? „Az elkészült épületekben már be is költöztünk, a továbbiakba persze folyamatosan. így még decemberben szándékozunk megszállni az agronómia! és zootechnikai pavilonokat. Máris használjuk az állattenyésztési laboratóriumot. A központi pavilon és az aula maxima valószínűleg csak a jövő év augusztusában készül el. Feltételeznünk kell azonban, hogy az építkezési vállalat (Pozemné stavby) a szavát tartja. Sajnos, már eddig is van mankójuk. Még szerencse, hogy a hallgatók lelkes brigádtevékenységükkel sokat bepótoltak." Az egyetemi építkezés helyén serény munkának voltunk tanúi. Molnár elvtárs brigádja vígan helyezte el a csempéket a falakra. Remélni lehet tehát, hogy az építkezési vállalat fokozni tudja a munka ütemét, hiszen olyan építkezésről van szó, mely jóformán egyedülálló Szlovákiában. Bizony alig ismeri meg majd ezt a várost az, aki több éve nem járt itt! Mártonvölgyi László Mezőgazdasági gyakorlatok a kilencéves alapiskolákon A kilencéves alapiskolákon, de az általános műveltséget nyújtó tizenkétéves iskolákban is ma már fontos szerep jut a mezőgazdasági gyakorlatok tanításának. Ennek a tantárgynak nevelési és szakmai vonatkozású célkitűzései a munkára való nevelés tantervében vannak Összefoglalva. A növénytermesztési és állattenyésztési munkák tananyaga olyan tárgykört képez a 6 — 9. évfolyamokban, hogy hetente osztályonként átlagosan három tanítási óra jut rá. A tantárgy irányelveit röviden így foglalhatjuk össze: Az iskolatelken és a mezőgazdasági termelés körzeteiben a tanulók megismerkednek a föld tulajdonságaival, annak tavaszi és őszi előkészítésével, zöldség, szántóföldi termények, gyümölcsbokrok és fák termesztésével, valamint egyes apróállatok tenyésztésével. Ezek a munkák szoros kapcsolatban állnak a mezőgazdasági termelés gé- __________ pesitésének és haladó munkamódszereinek megismerésével. Végül a mezőgazdasági gyakorlatok, ha helyesen vannak irányítva, hatással vannak a mezőgazdasági foglalkozás iránti érdeklődés felkeltésére, ami pedig országos érdek. De nagy erkölcsi és társadalomnevelő jelentőséggel is bír, mert elősegíti a helyes viszony kialakítását a fizikai munkához, a környezethez és az embert körülvevő egész természethez. Tanítóink nagy része, a helyi adottságoktól függően iparkodik is ezeket az irányelveket valóra váltani az oktatási folyamatban. Ennek ellenére az eddig elért eredményeket még távolról sem hozhatjuk közös nevezőre, még akkor sem, ha a feltételek az egyes iskolákon körülbelül azonosak is. Ezzel kapcsolatban szeretnék egypár gondolatot felvetni. Kezdjük talán a legelején. Ebben a tantárgyban csak az a tanító érhet el szép eredményeket, akinek megvan a jó viszonya hozzá és szakismeretei is kielégítőik. Jelen pillanatban még kevés olyan végzett tanítónk van, aki mint tapasztalat azonban azt igazolja, hogy a végzett hallgatók elsősorban elméleti szakismeretekkel rendelkeznek, keveset foglalkoztak az iskolában gyakorlati dolgokkal. Főleg a munka megszervezésére, a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködés módozatainak jó kialakítására és a módszertani órafelépítésre fordítottak kevés időt, ami legalább is átmenetileg megnehezíti a fiatal pedagógusok munkáját. A pedagógiai iskolák átszervezése folytán a mezőgazdasági gyakorlat a jövőben már nem képez önálló szaktantárgyat. összevonták a természetrajzzal, amit örömmel fogadhatunk, hiszen a tanításban kölcsönösen kiegészítik egymást. A jövőben azonban helyes lenne, ha az elméleti előképzés mellett nagyobb gondot fektetnének a gyakorlati felkészítésre is, mert szocialista iskolánk helyzete ma ezt már nem nélkülözheti. Mint már említettem, a mezőgazdasági gyakorlatok tanítása nemcsak a kerti növények ápolására korlátozódik, de a mezőgazdasági üzemek rendszeres látogatása, a nagyüzemi munkafolyamatok megfigyelése, gépek ismerete is szerepel a tananyagban. Ifjúságunk csak úgy kedvelheti meg a mezőgazdaságot, ha a kapán és ásón kívül megismeri a szocialista nagyüzemi termelés jelen állapotát és ha tudatosítják vele a fejlődés lehetőségeit. Mindezek ellenére az iskoláknak, ha van kísérleti kertjük, be kell szervezniük azokat a legszükségesebb eszközöket, amit az iskolakerti növények sikeres termesztése megkövetel. Már több éve szerepel ez a tantárgy a tananyagban és azért nehéz megérteni, hogy az egyes Iskolák felszerelései még nagyon is hiányosak. Elég csak megemlíteni a gútai Pionír utcai Kilencéves Alapiskolát, ahol több mint 800 tanuló tanul, de még az elmúlt iskolai évben csak öt kapa, hét ásó és két gereblye szerepelt az iskola leltárában a kisebb felszereléseken kívül. El lehet képzelni, hogyan dolgozhatott eredményesen egyszerre 15—18 tanuló egy tanító irányítása mellett. Igaz ugyan, hogy a nevezett iskolának már van egy szórófejes öntözője, de a gyakorlőkertben nem hasznosítható, mert a vízvezető cső csak a kerítésig ér. Ezzel ellentétes példaként felhozhatjuk a szintén gútai Május 1 utcai testvériskolát, ahol felszerelésben nincs hiány és a kert egész területének öntözéséről gondoskodnak. Ennek az iskolának tervében szerepel egy 13 000 Kcs értékű kerti kistraktor beszerzése, valamint egy nagyobb vizenyős terület víztelenítése alagcsövezéssel és feltöltéssel, ami szintén öt-hatezer koronába fog kerülni. Az összehasonlítás elég szemléltető arra, hogy megértsük, nagyon sok függ az iskolák helyes vagy éppen felületes viszonyától a nevezett tantárggyal szemben. A felszerelés biztosításánál, a munkára való nevelés optimális lehetőségeinek megteremtésénél aktív szerepet tölthetnek be a védnökség! üzemek, szövetkezetek, állami birtokok, virágkertészeti üzemek, de a szülői munkaközösség is, mint erre számos és dicséretre méltó példa van országszerte. Egyre időszerűbb követelmény a mezőgazdasági üzemek és a kilencéves alapiskolák szoros együttműködése. A közelmúltban ez főleg úgy érvényesült, hogy a szövetkezetek vagy az állami birtokok pár hektárnyi területén végezték a tanulók a kapások (kukorica, cukorrépa stb.) egyévi megművelését. Ez azonban az egyoldalúsághoz vezetett és túlságosan is brigádjelleget öltött. Kevés áttekintést kaptak a tanulók az általános munkafolyamatokról, amik egy mezőgazdasági üzem területén folytak. Egyre nagyobb teret hódítanak a jól megszervezett és rendszeres üzemi látogatások a gyakorlati órák idején. Ezeknél természetesen sok függ azoktól a szakemberektől is, akik a mezőgazdasági üzemekben a fiatal tanulókat kalauzolják. Az elmúlt két iskolai év folyamán a gútai Pionír utcai Kilencéves Alapiskolán egy tanulócsoport eredményes munkát végzett a gyümöjcsészeti körben. Ez a nagyközség ismert gyümölcstermelő hely. A tanulóknak alkalmuk nyílott általános képet szerezniük a gyümölcstermelés problémáiról, mert az iskolai gyakorló faiskolában és a kis gyümölcsösben kifejtett munkájukon kívül rendszeresen látogatták a szövetkezet faiskoláját és gyümölcsösét. Itt Ciernik csoportvezető készséges segítségével megismerkedtek a gyümölcsfák felnevelésének munkafolyamataival, de részt vettek a kémiai védekezés és faápolási munkák végzésének megfigyelésében is. A jövőben, szintén a szövetkezettel karöltve egy méhészeti szakkör is megkezdi munkáját. Természetesen mindez csak úgy valósulhat meg, ha a termelő üzemek vezetősége szintén szívügyének fogja tartani az iskolai gyakorlati munkák és érdekkörök tevékenységének segítését. Igaz, ez a segítség csak a későbbi évek folyamán térülhet meg, de megéri, mert a mezőgazdasági munkák megkedveltetése közös ügyünk, egész mezőgazdaságunk jövftje függ tőle. Juhász Árpád, a biológiai és mezőgazdasági gyakorlatok tanítója biológus minden mezőgazdasági gyakorlatot vezethetne. Pedig a természetrajz tanítása szorosan összefügg a nevezett tantárggyal. Még az elmúlt iskolai évben is nagyon sok iskolán mint kiegészítő tantárgyat tanítottak olyanok, akik egyébként műhelygyakorlatból, földrajzból stb. szereztek maguknak képesítést. Természetesen átmenetileg ilyen pedagógusok is vezethetik a gyakorlatokat, ha jó viszonyuk van hozzá és szakismereteiket önképzéssel folyamatosan pótolják. Másik, még ennél elgondolkoztatöbb hiányosság mutatkozik a szaktanítók képzésében, illetve oktatásában. A Felsőbbfokú Pedagógiai Iskolák a múlt iskolai év végéig mezőgazdasági gyakorlatokra is képeztek ki tanítókat. A 1963. november 27.
