Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-27 / 95. szám
Gyakorlati tapasztalataink egy EFSZ giimőkóros tehénállományának tömeges csontlágynlására vonatkozóan Az elmúlt év küszöbén a lévai járás Tőre községének EFSZ-ében felszámoltuk a szarvasmarhák Bang-féle fertőző elvetélésnek jelölt betegségét. A likvidált állatok helyébe a fertőtlenítés tökéletes elvégzése után a nyár végén, gümökóros teheneket helyeztünk el a járás több részéről (vagyis ún. giimőkóros izolátumot létesítettünk . Az itt elhelyezett tehenek átlagkora kb. 7—8 év volt (Tudniillik, azóta a gümőkőr felszámolása is megkezdődött, habár lassúbb ütemben, így tehát az öregebb teheneket az előrehaladott gümőkőr és a csontlágyulás következményeként létrejött törések végett, húsra értékesítettük). A szövetkezet ezeket a teheneket a tél folyamán naponta egy darabra eső 30 kg kukoricaszilázzsal etette, amely mennyiséghez a vemhes tehenek esetében még napi 2 kg. a fejősek takarmáryadagjához pedig 4 kg lucerna járult. Ez év március hó vége felé mint ügyeletes állatorvost értesítettek a már fent említett szövetkezet tehénállományának tömegesen jelentkező sántaságáról. A 27 tehén klinikai tünetei (nehézkes felkelés a lábak fájdalmassága révén létrejött tipegő járás, a csüd és bokaizületek duzzadt állapota, nyaiakodás stb.) mindjárt az első percekben Ca — anyagforgalmi zavarokra (csontlágyulásra) engedtek következtetni. A talajvizsgálat és takarmányelemzés eredményei, következtetésünket véglegesen megerősítették. A szilázsnak szánt kukorica a szövetkezet B—7-es számú parcelláján termett. Mivel azonban a rossz időjárási viszonyok mellett még elég későn takarították be, az előbb készített szilázs a Skorpik— Bartos-féle szilázsminöségü osztályozó rendszer szerint, csak a IV.-ik minőségi osztályzatot kapta. Ami a silókukorica talajai illeti, vegyi vizsgálat után savanyú kémhatást mutatott. A savanyú kémhatású talajokról pedig tudjuk, hogy mészhiány esetén (mint ebben az esetben is) az alumínium és a vasvegyületek kötik le a foszforsavat, ami a növények számára nehezen válik felvehetővé, míg a lúgos talajokban a mész köti le úgy a növények, mint az állatok részére olyan fontos foszforsavat és káliumot. Továbbá a savanyú talajokból a könnyen oldható növényi tápanyagokat a bőséges esőzések lemossák az alsó talajrétegbe és az ezzel egyidejűleg végbemenő ásványi bomlás eredményeként a lúgos kémhatású mállástermékek kilúgozódnak, a talaj telítetlenné válik (podzolosodik). A talaj ilyen átalakulása értékcsökkenést jelent. • Eredménye a takarmánynövények lassú és rossz fejlődése, amely takarmányok etetése (mivel mész- és foszfortartalmuk lényegesen csökkent, a szervezet savbázis-egyensúlya az acidósis irányba tolódott) mint a tényezők egyike szerepelt az állatok csontlágyulásának előidézésében. Mint társtényező, ehhez még hozzájárult az állatok rossz kondíciója és giimőkóros állapota is. A csontlágyulás kór-oktanára nézve a megbetegedés, már mint említettük, mész és foszforszegény talajviszonyok között rendszerint tömegesen lép fel. Kórfejlődése a vérplazma ion-egyensúlyának fenntartásában nyilvánul meg, melynek érdekében, ha a takarmányban kevés a Ca vagy a P, ügy ez a csontokból áramlik a vérbe szükség szerint, minek folytán a csontok szilárdsága csökken. Ez elég alkalom arra, hogy a test különböző csontjain repedések és törések jelentkezzenek, amelyek lefekvést, felkelési vagy egyéb kísérletek közepette jönnek létre. Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy a csontlágyulás lefolyása sokkal kedvezőbb egy azelőtt Idinikailag egészséges egyed esetében, mintha az állat gümökóros, mert ilyenkor a szervezet ellenállóképességét a kedvezőtlen körülmények (fertőzés, meghűlés, táplálkozási zavarok stb.) már letörték. A csontlágyulás tömeges előfordulása kedvezőtlenül befolyásolja mind az állomány egészségi állapotát, mind az állatok húsra történő értékesítését, tejelékenységét stb., ami súlyos nemzetgazdasági károkat okoz. Ezért ebből kifolyólag kiegyensúlyozott szemlélet szükséges, hogy főleg az üzemi takarmányozás keretében felmerülő nehézségeket megnyugtató módon oldhassuk meg. Erre való tekintettel szükséges, hogy a takarmányozás mennyiségileg kielégítő, minőségileg megfelelő, kiegyensúlyozott és időben egyenletes legyen. A csontlágyulásban megbetegedett fejős és vemhes tehenek orvoslása tekintetében első feladatunk a takarmányösszetétel javítása volt, amivel az állatok tápfelvevóképességét szabályoztuk. Kidolgoztuk a szükséges szárazanyag, keményítőérték és emészthető fehérjéken kívül a PjOj és CaO, valamint a vitaminszükségletet is, természetesen figyelembe véve a vemhességet és a tejelékenységet. A hiányzó mész pótlására minden 1M kg élősúlyra naponta és egyedenként S g Ca és 2,5 g P-t adagolunk szénsavas mész (takarmánymész) alakjában. Bebiztosítottuk a beteg tehenek bőséges almozását és a felkelni nem bíró tehenek naponta többszöri kíméletes lábakon keresztül történő átfordítását, hogy ezzel elkerül» jük a felesleges felfekvéseket (decubitusokat). Ugyanakkor a hát, ágyék és farizmok bedörzsölésére, csípős bőrizgatókat rendeltünk. A gyógyulás meggyorsításaként a vemhes, úgyszintén a tejelő tehenek esetében 2 hónaponként A és O vitamint adagolunk egyszeri befecskendezéssel bőr alá, illetőleg izomba Adevetin forte-olajos oldat alakjában, amely a szükségletet 2—3 hónapra biztosította. Ajánlhatjuk hasonló esetekben a mangánszulfát, kobaltszulfát, ferroszulfát, rézszulfát, cinkszuifát, káliumjodid egyenlő keverékéből készített lA %-os vizes oldatot, amelyből egyedenként és naponta egy evőkanállal az abrakra öntünk kb. 8—lő napig, amit szükség szerint 1—2 hónap múlva megismételhetünk. Az imént ismertetett orvoslás eredményeként 20 fejős tehénen nyolc napon belül javulást észleltünk, a vemhes ség utolsó hónapjában levő 7 tehén szövődménymentesen leellett, azonban ebből az elles után medencecsonttörés és előrehaladott gümőkőr végett kettőt húsra értékesítettünk. Rövid közleményünk befejezéseként megjegyezhetjük, hogy gyakorlati tapasztalataink alátámasztják azon törekvésünk helyességét, miszerint a Ca és P- anyagcserével a legújabb kutatások alapján behatóbban kívánunk foglalkozni. Dr. Herényi Tibor körállatorvos, (Zselfzj) A telepítés mélységének hatása a szőlő növekedésére és terméshozamára A telepítés mélységének hatását a Güntza fajtán tanulmányozták a gyökérzet fejlődésének jellegével, a növekedési eréllyel és terméshozammal kapcsolatban tipikus csernozjom talajon. A vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy az újonnan telepített tőkék gyökérfejlődése az oltványok talpánál kezdődik, tehát a telepítés mélysége visszatükröződik a földalatti és feletti részek első évi növekedésében. Minél mélyebbre telepítik a tőkét, úgyhogy az oltvány talajrésze optimális körülmények közé jusson (forgatás), annál nagyabb a gyökerek súlya és az éri növekedés. Adott viszonyok közt a 40 cm mély telepítés mutatkozott optimálisnak. (Izv. Centr. NIÍ Eoz i Via.) Különböző időpontokban történő etetés hatása a hizlalásra Két kísérletben vizsgálták, hogy a szokásos reggeli és esti etetés helyett háts rángok bekövetkezése nélkül lehetne-e gyökér- és gumóstakarmányok etetése esetén a teljes napi adagot reggel és délben, vagy az egészet egyszerre csak reggel adni a hízó sertéseknek, ami a dolgozók számára nagy könnyebbséget jelentene. A fűzők 1 kg abrakkeveréket és párolt burgonyát kaptak jóllakásig. finom mórzsalékos-pépes állapotban és vályúkból etetve. A 28 német nemes sertéssel 43 — 115 kg-os súlyhatárok közt végzett kísérletben a napi súlygyarapodás a következő volt: reggel és este etetve 659 g, reggel és délben etetve 638 g, csak egyszer etetve 577 g. A takarmányértékesítés hasonló arányú volt. Az egyszeri etetés 73 — 115 kg közt nem okooztt nagy különbséget. A vágási eredményben nem mutatkozott határozott irányzat, a módosított etetés hatására azonban a karajizom metszet területe kisebb lett, a zsírosságban nem volt eltérés, a húsban és zsírban valamivel több volt a víz. (Tierzucht) I' I' Í Nagy térállású ültetvények lehetőségei és határai Az utóbbi évtizedben a Nahe mentén (NSZK) kb. 130 — 150 ha szőlőt telepítettek nagy térállásra L. Moser szerint, hogy a munkák okszerű gépesítésével a kézi munkában 30 - 40 %-os megtakarítást érjenek el- Az ilyen ültetvények létesítése a szánló szőlőtermelő. vagy a tisztán szőlőtermelő nagyüzemekbe való. Nem ajánlható a nagyon száraz, vagy a kiváló minőséget adó fekvésekbe, sem a túlmeredek lejtökre. Azonos szüreteiéit idő esetén az alacsony és a magas tőkeművelésü ültetvények mögött mustfokban az utóbbiak egyel alacsonyabbal, savban 2 Ve-kai magasabbat mutatnak. (Weinberg und Keiler) !j i; <» t 4 0
