Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-03 / 53. szám

A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Ismerjük meg az SK-4-es gabonakombájnt Megbízható, jó gépek a szovjet kom­bájnok, ezért bizonyára felcsillant a sze­mük kombájnosainknak, amikor Paducha elvtárs, a Központi Mezőgazdasági Mű­szaki Vállalat igazgatója 1200 darab SK— 4-es kombájn behozataláról tett emlí­tést, amely bejelentést a sajtó közzé­tette. Nagy érdeklődés vette körül az SK— 4-es kombájnt a brnói kiállításon is, ami természetes, hiszen ez a gép a nálunk nagyon jól bevált SK—3-as kombájn több szempontból tökéletesített mása. Az SK—3-as kombájnt pedig már a brüsszeli kiállitáson, 1960-ban a „Grand-Prix“ nagydíjjal tüntették ki. Üzemeltetése folyamán azóta számos tapasztalatot sze­reztek a szovjet gépkezelők és a gyakor­lati tapasztalatok, valamint javaslatok alapján a Taganrogi Kombájnkészítő Vál­lalat mérnökei és munkásai hozzáláttak az SK—3-as kombájn tökéletesítéséhez, így jött létre az SK—4-es, ami a maga nemében kétségtelenül a világ legtöké­letesebb gépei közé tartozik és méltán kiérdemli azt az elismerést, megbecsü­lést, amelyben kombájnosaink részesítik majd. Az SK—4-es kombájnok gyártását a rosztovi „Rosztszelymas“ óriási méretű gyára vette át, és ma már minden négy és fél percben egy új kombájn hagyja el az üzemet. Reméljük, hogy az SK—4-es kombáj­nok az idei aratásban már jelentős részt vállalnak, gépesítőinket ezért bizonyára érdekli az új kombájn néhány tulajdon­sága. Lássuk tehát, hogy mit is „tud“ az SK—4-es kombájn. Az új kombájnokba az előző változat­ban szerelt SzMD—7-es, 65 lóerős motor helyett az új változatban 75 lóerős mo­torokat szerelnek. Az északi körzetek számára kombájnokba SzND—14-K jel­zésű motorokat szerelnek és beindításuk a PD—10-M indítómotorral történik, egyébként az SzMD—15-K jelű motoro­kat alkalmazzák, amelyek elektromoto­ros önindítással működnek. A kombájn további különlegessége a kétlemezes súrlódó tengelykapcsoló, amely az SK— 3-as kombájn egylemezes tengelykapcso­lójánál sokkal nagyobb erőt képes átvinni a sebességváltó szekrénybe. A cséplődob teljesítménye ennek következtében a másodpercenkénti 3 kg-ról 4 kg-ra emel­kedett. Az SK—3-as kombájnon a motor elhe­lyezése sem volt a legcélszerűbb. Az SK—4-es motorja és tartálya között már 40 cm széles folyosó található, ami a mo­tor kezelését lényegesen megkönnyíti, a gépvezető helyét a cséplőház tetejével híd segítségével kötötték össze. A motor megnövekedett teljesítményé­hez mérten emelték az egyes gépalkat­részek teljesítményét is. A cséplőrész teteje 225 mm-rel magasabb és hátra­felé lejt. A szalmarázó lengőládáit 72 cm-rel meghosszabbították és egy ki-Az SK-i-es kombájn bemutatás közben (A szerző felvétele) r ' n TARTALOM GÉPESÍTÉS Makrai Miklós mérnök: Is­merjük meg az SK—4-es ga­bonakombájnt ...............................101 VADÁSZAT Sinkovits Miklós mérnök: A vad lépfenés megbetegedése 102 ÜZEMSZERVEZÉS Takács Lajos: Készüljünk fel az aratásra....................................103 TAKARMÁNYOZÁS Blaho Rudolf mérnök: Zöld­takarmányozás a borjúnevelés­ben ....................................................104 V___________________ egészítő lépcsőfokot iktattak be. A szem­felvonócsiga, a kalászcsiga és az elosztó­csiga átmérőjét 15 cm-re növelték, s megnagyobbították az elevátorok fel­hordó kaparóit. Természetesen a csigák és az elevátorok köpenyburkolatának méreteit is növelték. A c«tgák teljesít­ménye ezáltal a másodpercenkénti 1,5 kg-ról 2,4 kg-ra emelkedett. A kombájnvezető munkáját lényege­sen megkönnyíti az elektromos jelzőbe­rendezés, amely fény- és hangjelekkel adja tudtára a tartály telítődését, vala­mint a szalmagyüjtőben, a csigákban és a főbb alkatrészekben előforduló zava­rokat. A vágószerkezet és a szártermelő motolla hidraulikusan emelhető, folya­déknyomásos vezérléssel működik a se­bességszekrény variátora és a járókere­kekre gyakorolt hidraulikus rendszer hatása következtében a kormánykerék is könnyen kezelhető. A kombájn 4,1 méter munkaszélességű közvetlen aratásra szolgáló vágószerke­zettel készül, de felszerelhető rá 3,2 vagy 5,6, illetve 8 méter szélességű vágószer­kezet is, az aratásra kerülő gabona tö­megének megfelelően. Ezek közül leg­jobban a 46—1 jelzésű vágószerkezet vált be. (A vágószerkezet jelzésé­ben a 4-es szám a másodpercenkénti kg-ban mért teljesítményt, a 6-os a munkaszélességet jelenti.) Ez a vágó­szerkezet vált be a legjobban a rendkí­vül alacsony szalmájú gabonafajták ese­tében, melyeknél indokoltabb a közvet­len aratás. Megosztott aratáskor rendfel­szedő szerelhető a kombájnra. A Szovjetunióban legújabban kombájn­ra is felszerelhető rendrakókkal kísérle­teznek, ilyen például a már kipróbált 10 méter munkaszélességű ZsVN—10-es rendrakó. Ez a rendrakó lényegében két részből áll. A kis szalmájú és ritka ter­mésben mindkét rész befelé forog és ikersorokba egymás mellé rakja a ren­det a kombájntól jobbra. Nagyobb ter­més esetén mindkét rész egyformán fo­rog és így egyszerre két rendet rak a gép, egymástól 5 m távolságban. A kom­bájn így univerzális gabonabetakarító eszközzé válik s gazdaságosabban hasz­nálható ki, ugyanakkor a traktorok más munkát végezhetnek. A ZsVN—10 nagy munkaszélességű rendrakó napi teljesít­ménye az SK—4-es kombájnon eléri a 40—50 hektárt, a tavaly elért legnagyobb napi teljesítménye 72 hektár volt. Az aratás második menetében a rendfelsze­dővel ellátott SK—4-es kombájn órán­kénti teljesítménye a gabona termésétől függően 2—3,5 hektár. Az említett rosztovi mezőgazdasági gépgyár dolgozói egyébként kellemes meglepetést tartogatnak kombájnosaink számára. Már két éve kísérleteznek a (Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom