Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-11-03 / 88. szám

Az algériai—marokkói határviszály rendezésére tett diplomáciai erő­feszítések sikeres befejezésének híre első helyen szerepelt a rádió, sajtó és hírügynökségek tudósításaiban. A Bamakóban tartott négyhatalmi csúcsértekezleten Ben Bella algériai elnök és II. Hasszán marokkói ki­rály egyórás négyszemközti tárgyalásának igen figyelemre méltó az eredménye: szombaton éjféltől elhallgatnak a fegyverek a két szom­szédos arab állam határán. Egyes amerikai, angol, nyugatnémet és francia érdekeket érintő poli­tikai kérdések megvizsgálása azért fontos, mert közös nevezőjük van: az atlanti táborban újból felszínre tört a politikai kötélhúzás állandóan lappangó kérdése. Az Ázsiából érkező hírek között elsősorban a Dél-Vietnamban tartóz­kodó világszervezeti megfigyelő bizottság tevékenysége és az ezzel kap­csolatos fejlemények érdemelnek figyelmet. Tűzszünet Algéria és Marokkó határán Halié Szelasszlé etiópjai császár ré­széről sikerrel jártak a közvetítő tár­gyalások Algéria és Marokkó között. A bamakói négyhatalmi csúcsértekez­leten részt vett Ben Bella és II. Hasz­­szán, valamint az etiópiai és a vendég­látó kenyai államfő csütörtökön a kora esti órákban parafálta azt a megálla­podást, amelynek értelmében fegyver­­szünet jön létre az algériai és ma­rokkói határon, továbbá, hogy a har­cok helyén fegyvermentes övezetet létesítenek. Kenyai és etiópiai tisztek fognak őrködni, hogy a harcok ki ne újuljanak. Algéria és Marokkó képviselői m-j­­egyeztek abban, hogy kölcsönösen megszüntetik országaikban az egymás elleni rágalmazást a sajtóban és rá­dióban. A bamakói megegyezés híre nagy megelégedést váltott ki az ENSZ- körökben is. U Thant főtitkár külön nyilatkozatban foglalkozott a tűzszü­­neti egyezmény jelentőségével és an­nak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy békés úton sikerül majd rendezni a határkérdést Marokkó és Algéria között. Diplomáciai megfigyelők egyaránt megegyeznek abban, hogy a Bamakó­ban kötött kompromisszumos meg­állapodásban külön érdeme van Hailé Szelasszié etiópiai császárnak, aki az incidens kirobbanásának első pillana­tától felajánlotta közvetítő szerepét. összegezve: a bamakói tüzszüneti egyezmény jelentős lépés a Marokkó által kiprovokált határviszály végle­ges rendezésének útján, de távolról sem jelenti azt, hogy azok a reakciós körök is leteszik a fegyvert, amelyek a kulisszák mögül irányították a fegy­veres támadást. Az atlanti politika ütközői Azoknak a politikai megfigyelőknek lett igazuk, akik a bonni és londoni őrségváltás után bizonyos taktikai változásokat jósoltak az atlanti tábor vezető nagyhatalmai között. De néz­zük a tényeket. Rusk amerikai külügyminiszter né­hánynapos bonni látogatása után az eddiginél fokozottabb mértékben ki­domborodott az a régóta hangoztatott washingtoni követelés, hogy a hideg­háború hosszú évein át gyakorolt amerikai katonai kiadásokból nagyobb szerepet kell vállalniuk az európai szövetségeseknek. Tekintve, hogy né­hány hónap óta lényeges javulás állt be a nemzetközi helyzetben, a Fehér Ház egyre gyakrabban tesz olyan lé­péseket, amelyek kínos meglepetés­ben részesítik az enyhülés ellenzőit. Legutóbb a „Big Lift“ néven ismert amerikai csapat-átdobásokat említ­hetjük Nyugat-Németországba, ame­lyet a bonni keresztény-demokraták­hoz közelálló sajtó egyenesen „áru­lásnak“ nevez. Jóllehet, a bonni reak­ciós körök attól tartanak, hogy Was­hington ezek után csökkenteni pró­bálja a Nyugat-Európában állomásozó csapatok létszámát. Bár az amerikai külügyminiszter Frankfurtban tartott beszédében Igye­kezett eloszlatni a nyugatnémet veze­tők ezzel kapcsolatos aggodalmait, a NATO időszerű problémáival kapcso­latban ismét azt hangoztatta, hogy az Észak-atlanti Szövetség terheit a szervezet tagállamainak közösen kell viselniük. Különösen Londonban igen hevesen reagáltak Rusk azon megjegyzésére, hogy „bizonyos szövetségesek“ nem veszik ki teljes részüket a szövetség terheiből. Noha nem nevezte meg Angliát, az angol sajtó úgy értelmezi a dolgot, hogy Rusk Nyugat-Német­­országot választotta Nagy-Britannia „alattomos megdorgálásának“ színhe­lyéül. Washington ugyanakkor azzal próbálja csillapítani az angolok felhá­borodását, hogy Rusk kénytelen volt valamit mondani a „Big Lift" légi szál­lítás által Bonnban keltett bizalmat­lanság eloszlatására. Az azonban már kevésbé biztató a sok bábáskodás kö­zepette megszületett új angol kor­mány szántára, hogy magasrangú amerikai tisztek támogatásával új mozgalom van kialakulóban Washing­tonban, amely Anglia helyett Nyugat- Németországot tekinti az Egyesült Államok elsőszámú szövetségesének. Az eszme hívei például utalnak arra, hogy a nyugatnémet hadsereg sokkall A moszkvai Kreml kongresszusi palo­tájában hétfőn kezdte meg munká­ját a szovjet szak­­szervezetek XIII. kongresszusa. A ta­nácskozáson mint­egy 6000 küldött és vendég vesz részt. A 68 millió szovjet szakszervezeti ta­got képviselő kül­döttek azokról a feladatokról tár­gyalnak, amelyeket a szovjet dolgozók legnagyobb tömeg­szervezetének a ki­bontakozó kommu­nista építés idősza­kában kell teljesí­tenie. A kongresz­­szusra 80 országból érkezett szakszer­vezeti küldöttség. (Foto CTK — TASZSZ) ******* *****»-****■**'**'*'*■*"*-***•********■'*■********* *******-*-*-*-**■****•********:***■*****■* fontosabb, mint az angol, amely még nem érte el a remélt létszámot, és hogy Bonn „politikai megbízhatósága" éles ellentétben áll a jelenlegi angol kormány köntörfalazásával. Különösen a sokoldalú NATO-atom-ütősrő hívei hangoztatják ezt, akik azt állítják, hogy Bonn feltétel nélkül elfogadja az amerikaiak tervét, míg az angolok állandóan alkudoznak. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy de Gaule tábornok továbbra is az ön­álló nemzeti atom-Utőerő megterem­tésének híve, sőt legújabban az egész NATO-rendszer revízióját követeli, szinte kínálkozik a következtetés: is­mét teljes a kötélhúzás a különben is állandóan politikai, gazdasági és kato­nai ellentétek tömkelegében levő at­lanti-tábor országai között. A kérdés egyelőre az, hogy ezeket az állandóan meg-megismétlődő ellentéteket mikor váltja fel végre a nagy világproblé­mákat békés úton rendezni kívánó, a nemzetközi helyzet lényeges megjaví­tására való törekvés egységes útja N-r '■-ton is? ENSZ-bízott ság Dél-Vietnamban Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének egyik jelentős gyakor­lati intézkedése volt az a határozat, hogy számos afro-ázsiai ország javas­latára világszervezeti megfigyelő bi­zottságot küldött Dél-Vietnamba a buddhista vezetők és hazafiak ellen elkövetett megtorlás kivizsgálására. A Diem-kormány azonban mindent elkövetett és továbbra is elkövet an­nak érdekében, hogy akadályokat gör­dítsen az ENSZ-bizóttság munkája elé. Mindjárt azzal próbálta fékezni a bizottság tevékenységét, hogy kü­lönböző, a küldetésükkel egyáltalában nem összefüggő programokat, fogadá­sokat, hivatalos látogatásokat, sőt még langversenyeket is iktatott a bizott­ság munkatervébe, hogy ezáltal kor­látozza az objektív tájékozódás lehe­tőségeit. Például a sajtó nem közölte azokat a lehetőségeket sem, amelyek útján a lakosság, valamint a börtönbe zárt buddhisták és hazafiak közölhet­ték volna észrevételeiket az ENSZ képviselőivel. Közben Saigonban — a bizottság jelenléte idején — újabb buddhista szerzetes választotta az önkéntes tűz­­halált, tiltakozásul a Diem-rendszer tarthatatlansága miatt. Erős jelek mutatnak arra, hogy az ENSZ ténymegállapító bizottságának dél-vietnami útja döntő mértékben befolyásolja majd a washingtoni kor­mány álláspontját is, amely már „elv­ben végzett Diem-mel“ — jegyezte meg Walter Lippmann, a világhírű amerikai publicista. Nhu asszony sikertelen amerikai körútja is arra enged következtetni, hogy az amerikai kormánynak elege van már a saigoni diktátorból, csak a megfelelő formát keresi Diem eltávo­lítására. (tg) Algéria nemzeti iimiepe Algéria népe november 1-én ün­nepli a nemzeti felszabadító mozgalom kezdetének 9. évfordulóját. Ez a nap Algéria legnagyobb ünnepe, a szabad­iig, a függetlenség n|RÍa;. Szerte az országban nagyszabású ünnepségekre kerül sor. Az idei nemzeti ünnep annál is je­lentősebb, mert az algériai—marokkói határviszályban sikerült fegyverszü­netet elérni, amely kimondottan az algériai nép érdeme. Ben Bella mi­niszterelnök Bamakóból történt haza­utazása után többek között kijelen­tette, hogy az ország a béke jegyében ünnepli a szabadság és függetlenség napját. Algéria nemzeti ünnepére a világ számos országából, köztük hazánkból is, küldöttségek érkeztek. (CTK) • Souvanna Phouma herceg Moszk­vában. A laoszi koalíciós kormány miniszterelnöke és felesége a szovjet kormány meghívására néhánynapos látogatásra Moszkvába érkezett. A szovjet és a laoszi kormányfők be­szédeikben hangsúlyozták a kölcsönös eszmecsere hasznosságát. Souvanna Phouma beszédében hangoztatta, hogy ismertetni szeretné a szovjet kor­mánnyal azokat a komoly problémá­kat, amelyek országának életében fel­merültek. • Csehszlovákia és Malaisa meg­osztja nem állandó tagságát a Bizton­sági Tanácsban. New York-i jelenté­sek szerint jövőre hazánk, 1965-ben pedig -Malaisia képviselője lesz a Biz­tonsági Tanácsban. • Kompromisszum a néger kérdés­ben. Az USA képviselőházának jogi bizottsága 23 szavazattal 15 ellenében megszavazta a polgári jogokról szóló kompromisszumos törvényjavaslatot. A törvényjavaslat tiltja a faji megkü­lönböztetést a különböző nyilvános helyeken, — a kisebb szállók és üze­mek kivételével. A törvényjavaslat megerősíti a négerek választási jogát, a faji megkülönböztetés kiküszöbö­lését az iskolaügyben stb. Tyereskovd és Nyikolcjev házasságot kötnek A Magyar Távirati Iroda közölte, hogy Valentyina Tyeresková, a világ első űrhajősnője és Andrej Nyikola­­jev, a harmadik szovjet űrhajós szom­baton házasságot kötnek. (CTK) A szovjet mezőgazdaság útja • Hogyan érhető el az 1970-ben szükséges 14 milliárd púd gabona • A chmelnlcki kolhozparasz tok kezdeményezése Hruscsov elvtárs nemrég Krasz­­nodarban olyan nyíltan beszélt a szovjet mezőgazdaságról, ahogy azt már nála megszok­tuk ha a Szovjetunió gazdasági problémáit elemzi. Beszéde közben többek között így szólt: „Igen elv­társak, ezek tények és sajnos, szo­morú tények. De mi bátran beszélünk hiányosságainkról, mert ezáltal le­leplezzük azokat. Megtanítottuk már a kapitalistákat ma nevetni, és holnap elismerni sikereinket." A kapitalista külföld nagy zajt csa­pott e nyilatkozat körül. Természete­sen bejelentette (kitudja hányadszor), „a Hruscsov-féle mezőgazdasági po­litika csődjét“, pártolta a már túlélt fűvesforgó vetésrendszert, ennek aka­démikusait, sőt már éhségről beszélt a Szovjetunióban. Hruscsov elvtárs az időjárás szem­pontjából rendkívül nehéznek jelölte meg az idei évet. A tél nagyon hideg volt, amely számos európai országon kívül a Szovjetuniót sem kerülte el. Nagy területeken kipusztultak az őszi vetések, főleg a. búza, amelyeket ta­vasszal más termékekkel kellett he­lyettesíteni. A nyár megint túl meleg, száraz volt és pont a legszükségesebb időben csapadékhiány volt. E kedve­zőtlen időjárás óriási területeket érin­tett, nemcsak a Szovjetunió európai részében", hanem Kazahsztánban, Szi­bériában és másutt is. Hruscsov elv­társ nyilatkozatában azonban leszö­gezte, hogy mindent nem lehet az idő­járásra foghi. Aki jól gazdálkodott ebben a kedvezőtlen évben is, jó eredményeket ért el. A napokban ér­keznek a párt Központi Bizottságához és a kormányhoz a kerületi és vidéki 1963. november 3. jelentések, amelyekből kitűnik, hogy az említett tények nem alaptalanok. A chmelnicki mezőgazdasági igaz­gatósághoz tartozó kolhozok és szov­­hozok például több mint egymillió púddal több gabonát takarítottak be mint tavaly (1 púd = 16 kg). Össze­hasonlításként érdemes megfigyelni a következő számadatot: 1962-ben egy millió 900 000 pudot adtak el az állam­nak, míg ez év október 1-ig már 2 925 000 púd került a raktárakba. Ha­sonló eredményeket értek el Nyugat- Kazahsztán több kolhozában és szov­­hozában is, ahol összesen 75 200 000 púd gabona van, több mint 15 000 000 púd terven felül. A MEZŐGAZDASÁG EGYSZEREGY JE Tehát távolról sem a „Hruscsov­­féle mezőgazdasági politika csődjéről“ van szó, hanem fordítva, e mezőgaz­dasági politika helyességének alátá­masztásáról. E mezőgazdasági politika lényegében a következőkön alapul: az ország mezőgazdasági termékekkel való biztosítását nem a területek to­vábbi kiszélesítésével kívánja megol­dani, hanem a már megművelt föld jobb kihasználásával, a tudományos és műszaki ismeretek felhasználásá­val, magasabbfokú gépesítés beveze­tésével és öntözéssel. Tudnunk kell, hogy a Szovjetunió a szűzföldek megművelésével négy­szer akkora szántóföld-területet nyert, mint köztársaságunk egész te­rülete. A szűzföldek feltörése előse­gítette a gabonatermelés fellendítését a Szovjetunióban, hiszen három év alatt nem kevesebb, mint 3 milliárd púd gabonát takarítottak be. Meg kell még jegyeznünk, hogy aránylag ala­csonyabb költségvetéssel, mert a szűzföldeken külterjes gazdálkodás folyik. Csakhogy az SZKP programja sze­rint 1970-ben 14 milliárd púd gabonát kell termelni, 5 milliárddal többet mint tavaly. Ezt kimondottan csak a hektárhozamok emelésével lehet el­érni. A számítás egyszerű. Jelenleg 136 millió hektáron termelnek gabo­nát a Szovjetunióban. A tavalyi átla­gos hektárhozam 10,9 mázs3 volt. Ha az átlagos hektárhozamot 30 mázsára emelnék, a kitűzött 14 milliárd pudot 80 millió hektáron is elérhetnék. A Szovjetunióban jelenleg nagyon erőteljesen keresik azt az utat, amely e cél eléréséhez vezetne. Ez itt már nemcsak egyszerű számtanpéldán mú­lik. Itt a maradiság, a régi felfogások ellen kell leginkább harcot indítani. Ezek a régi felfogások túlélték Sztá­lint még a legmagasabb helyeken is. Hruscsov elvtárs az észak-kazah­sztáni mezőgazdasági dolgozók érte­kezletén a következő példát hozta fel: TÖRTÉNET A GOSZPLÄNNAL A szovjet miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt azzal a kéréssel for­dult a Goszplán (a Szovjetunió leg­felsőbb tervezővállalata) vezető kép­viselőihez, valamint a földművelésügyi minisztériumhoz, hogy számítsák ki, milyen mennyiségű és minőségű mű­trágyát akarnak a közeljövőben gyár­tani, és milyen beruházásokra van ehhez szükség. Ügy tájékoztatták őt, hogy körülbelül 40 millió tonna mű­trágya lesz szükséges a gabonaföl­dekre. Megjegyezték közb.en, hogy ez óriási kiadásokat igényel — összesen 170 millió rubelt. A mezőgazdasági termelés szükségleteiről van sző, amely biztosítja az élelmiszer-ellátást — mondotta Hruscsov elvtárs — és a tervezőknek remeg a kezük e szám­adat közlésénél. Meg kellett nekik magyaráznom, hogy egy ilyen összeg a Szovjetunióban nem tűnik olyan nagynak, hogy félni kellene tőle. Ami­kor 3—4 milliárd rubel befektetésről beszéltem, a Goszplán emberei mind­járt bátrabbak lettek és egészen más­nak tűnt a műtrágyagyártás fokozá­sának távlati terve. A Szovjetunió az idén 20 millió tonna műtrágyát állít elő. Az 1970-es évben ezt a mennyiséget 100 millió tonnára akarják emelni. Az USA-ban 35 millió tonnát termelnek, de ott 118 millió hektár vetésterület van, míg a Szovjetunió 218 millió hektárral ren­delkezik. KÖZÉP-ÁZSIA LEHETŐSÉGEI A műtrágya-gyártás emelése első számú kérdéssé vált a Szovjetunióban. A második számú kérdés egy feltét­lenül megbízható, állandósult gabona­alap megteremtése, amely nem lenne függő az időjárás szeszélyeitől. Más­fél vagy kétmillió púd búza, rizs, ku­korica elég lenne ahhoz, hogy a szá­razságok, amelyek oly gyakoriak Nyu­­gat-Szibériában Kazahsztánban, a Vol­ga mentén és Ukrajnában, ne okoz­nának többé nehézséget a gabonaellá­tásban. E megbízható gabonaalap meg. teremtésének időpontja még nem dőlt el. Az öntözőrendszerek felépítése ha­talmas beruházásokat igényel, az egészet még jól át kell gondolni. Már most vannak kitűnő lehetőségek, kü­lönösen Üzbegisztánban, ahol az ön­tözött földeken a gyapoton kívül 300 millió púd gabonát is ki lehet ter­melni. így van ez más közép-ázsiai szovjet köztársaságban is. Vagyis ha az összes öntözött területből leszá­mítják azokat a földeket, amelyeken gyapotot, zöldséget, gyümölcsöt és mást termelnek, még mindig marad 2,5 millió hektár a búza, kukorica és rizs termesztésére. AZ UKRAJNAIAK KEZDEMÉNYEZÉSE Minden az emberektől függ, a tudá­suktól, gazdálkodásuk becsületességé­től. a munkához való lelkiismeretes viszonyuktól. Ezt a gondolatot tették magukévá az elmúlt hetekben Ukrajna számos kolhozában és szovhozában, ahol egy felhívást tettek közzé: „Se­gíteni a lemaradó kolhozokat és szov­­hozokat, hogy azok a legjobbak szín­vonalára emelkedhessenek.“ E nagy­szerű kezdeményezés nagy visszhan­got váltott ki a Szovjetunió többi me­zőgazdasági körzetében is. Szinte na­ponta érkeznek jelentések a párt Köz­ponti Bizottságához a mozgalom sike­reiről. Ukrajnában például a szakemberek kiválasztásával, a lemaradó kolhozok­ban való segítségük megszervezésével kezdtek munkához. Szinte nem múlik el nap, hogy a szovjet újságokban, folyóiratokban ne olvasnánk az ukrajnai mezőgazdasági dolgozók felhívásáról. Üzbegisztán, Kazahsztán, Szibéria és más kerületek mezőgazdasági dolgozói teszik magu­kévá a felhívást, és egyben újabb hek­tárhozamok emelésére tesznek ígére­tet. A Szovjetunióban e napokban sokat beszélnek a mezőgazdasági termelés fellendítésének szükségességéről. Ke­resik, kutatják azt az utat, amely az SZKP programjában megjelölt nagy gazdasági fellendülés mielőbbi meg­valósulásához vezet. A mezőgazdáság szempontjából azok a legfontosabb problémák, amelyekről a cikk során beszéltünk. (M. §.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom