Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-11-03 / 88. szám

Köntörfalazás nélkül Útkeresés közben Tempósan lépked az elnök, Villant István, a műhely felé veszi útját. Csorbul az ekevas, meg kell néznie, bírják-e szusszal a kovácsok. Az alsó istálló gulyása húz el mellette. Fej­­bólintással köszönt, majd félvállról utánveti a szót: „Hát hogyan, elnök elvtárs, egyesülünk?...“ A csöppnyi irodában, mint kotlós­­tyűk a tollazatát, úgy borzolja lapjait a kalendárium. Egy dátum hivalkodik rajta aláhúzottan: október 11, s be­jegyezve még: — tagsági gyű­lés. * Forr már a pincék bora. Esténként emelkedik a hangulat a palatetők alatt. Van már ereje a karcosnak! Hol is található ez a szövetkezet? A losonci járás délnyugati csücské­ben. Kiiencvenkét tagja 449 hektár földet tud magáénak. Amióta bevezet­ték a szilárd jutalmazást, egyre ritkul a reggeli buszra várakozók sora. Még azok is jelentkeztek, akik a soványabb években faképnél hagyták a közöst. Jelentkeznek újak és régiek. Vonzási erő lakozik a huszonhárom koronás munkanormában. Ebből már meg lehet élni, természetesen, a háztájit is hoz­zászámítva. Nem kell idegenben mun­kát keresni, otthon élhet ki-ki a csa­ládja körében. S nemcsak a legszük­ségesebbre futja a keresetből, hanem televízióra, mosógépre is jut, ha ko­rona koronára van téve... Mennyi a kereset? A növényter­mesztők havonta 1000—1100 koronát, a traktorosok ennél jóval többet visz­nek haza. Például Bíaskó János trak­toros fizetési szalagján nem ritkán 1600—1800 koronát tüntet föl a szö­vetkezet pénzese. Évi keresete Blas­­kónak eléri csaknem a tizenhétezret. Okosan bánik a vezetőség a pré­miumalappal. Idényprémiumra, agro­technikai előírások és határidők be­tartására, a munka minőségének ál­landó javítására 80 ezer koronát for­dítanak. Egy munkanormára egy ko­rona és három fillér jut. Okulva a múlt év hibáiból idén minden lehető alkalmat megra­gadtak, hogy a takarmányalapot gaz­dagítsák. Kukoricaszár, répafej, zöld-A szalóci (Szocializmus Hajnala) egyesített szövetkezetben első­rendű tényezőnek a saját termésből eredő bő takarmányellátás megterem­tését tartották. Ezt sikerült is már több éven át biztosítaniuk. Ezután rá­tértek a meglévő takarmányfélék cél­szerű felhasználására, az etetési és fejési idő pontos betartására, a gépi fejés bevezetésére, s nem utolsó sor­ban nagy gondot fordítottak a tagok anyagi érdekeltségére, s az elsődle­ges nyilvántartás pontos vezetésére. Ezek a legfontosabb tényezők hoztak változást a szövetkezet tejtermelésé­ben. Annak ellenére, hogy az állatte­nyésztésük átszervezés előtt áll — a szakosítás megvalósítása, valamint a tuberkulózis likvidálása szempontjá­ból — nagyon jó a fejési átlaguk. Ez tette lehetővé, hogy az előirányzott 178 000 liter tejet piacra adták, s az év végéig további 30 000 literrel járul­nak hozzá a milliárdos mozgalomhoz. Szalócon, Vígtelkén és Kőrösben vannak a fejőstehenek. A takarmány­adagot aszerint állapították meg, hogy mennyi tejet akarnak egy tehéntől ki­fejni. A takarmányozást tekintve, mind a három részlegen egyenlők a viszonyok. A legjobb hozamot a sza­lóci udvar éri el. Egész nyáron át 10 literen felüli volt az átlag darabon­ként, míg a vígtelki részlegen 7—8 liter között mozgott. Leggyengébb volt a körösi részleg, ahol a tej átlag aiig haladta meg az öt litert. Amikor megtekintettük a szövetke­zet irodájában a tejtermelési naplót, keverék mind-mind a silógödrökbe vándorol. Túl nagy adót fizettek a múlt télen a hiányos takarmányalapot illetően: 23 borjú pusztult el. Nem is csoda, hiszen búza-, meg rozsszalmán tengődték át a telet. A tehenek any­­nyira visszaestek a tejtermelésben, hogy azóta sem bírnak többet fejni tőlük négy-tót liternél naponta. Cukorrépájuk becslés szerint meg­adja a 350 mázsát hektáronként, vi­szont a burgonya csupán a nyolcva­nat. A talaj és az éghajlat nem ked­vez a burgonyának, s ez nemcsak a szövetkezetnek jelent veszteséget, de a népgazdaságnak is. Okosabb lenne felhagyni a burgonya termesztésével ezen a vidéken! Az egy hektárra eső bruttó mező­­gazdasági termelés - 5757 korona. Ez nem naay belterjességre mutat. Vi­szont figyelembe kell venni, hogy az aránylag sok munkaerő mellett (92) a szövetkezet csak 337 ha szántóval rendelkezik. A határ csupa apró, sza­bálytalan parcellákból tevődik össze, ami a gépek kihasználását nagyon megnehezíti. Legbelterjesebb termelési ága a szövetkezetnek: a tíz hektáros ker­tészet. Előirányoztak 400 ezer korona bruttó bevételt, ám a húsztagú kerté­szeti csoport úgy serénykedik, hogy meglesz a 600 ezer korona is. Nyílt beszéd mutatja, hol nyom a cipő Lassan telik a hideg kultúrterem. Vagy ötvenen vannak, amikor az el­nök megnyitja a tagsági gyűlést. Az­tán még szállingóznak egyenként. Bodzsár József könyvelő beszámo­lóját figyelmesen végighallgatják. A nyílt beszéd mutatja, hol nyom a cipő. Aztán kezdődik a parázs vita. Min­den hozzászólásból kitűnik, hogy nem az egyéni, hanem a közös érdek fűti az embereket, a köz java, célja, a ter­melés tokozása. Ha egy-egy hang keményebb is a szokottnál, mindamel­lett a jóindulat vezérli. Mert ki ne kí­vánná, hogy többet termeljünk holnap, mint ma, hogy több jusson mindany­­nyiunknak? Vagy például: — Kéne már egy főiskolás szak­ember. Jó hasznát vennénk! meggyőződtünk a termelési költségek alakulásáról. Egy liter tej termelési költsége Szalócon 1,56; Vígtelkén 1,65 és Kőrösben 2,16 korona. Összüzemi termelési költség 1,79 korona. Amint látjuk, még így is kielégítő az ered­mény. Azonban nincsenek vele meg; elégedve. Céljuk, hogy mind a három részlegen egyforma eredmény legyen. Szerintük ez sikerül is, mert megvan a lehetőség arra, hogy a tél folyamán is tartani tudják a szintet. Abrak­takarmányból ugyan nem termett annyi, mint amennyire számítottak, de egyéb szálas- és silótákarmányból 130 °/e a készletük. A tejhozam emel­kedéséhez nagyban hozzájárul, az is, hogy a borjakat kéthetes kortól ne­veidében tartják, ahol egalizált tejben oldott koncentrált takarmányt esznek. Ezt a borjúnevelési módszert nagyon beváltnak tartják. Most pedig vizsgáljuk meg, mik azok a tényezők, amelyek szerint ugyan­azon feltételek mellett különbözőkép­pen alakul a tejhozam. Kezdjük talán azzal, hogy a szalóci részleg dolgozói kiválóan végzik feladatukat. Nemcsak a munka gyors elvégzésére töreked­nek, hanem minden szempontból fi­gyelembe veszik a rájuk háruló fel­adatot és aszerint cselekszenek. Ért­hető is, hiszen a terven felüli termék kitermeléséért külön prémiumot kap­nak. Hónap végén értékelik a munkát, Itt van az újfalusi vezetőség is. Ä szécsénkei szövetkezet elnöke, Villant István az egyesülés javaslatával hoza­kodik elő. A vendégek felállnak, be­számolnak szövetkezetük eredményei­ről. Alábbhagy a vita, lehűl a hangulat. Hát igen! Mindenki érti, hogy a ter­melés továbbfejlesztése már nem le­hetséges az eddigi kereteken belül. De viszolyognak attól, amit hallanak, hogy az újfalusiak munkaegysége hét koronát ér, de azt sem bírják kifizet­ni. Benne van mindenkiben: Csak ne veszítsük el azt, amit már elértünk! Fontoljuk meg! De azért meg lesz az szavazva... (mármint az egyesülés!) Az elnök elégedetten dörzsöli a ke­zét: „Jó gyűlés volt, mi? Nyílt beszéd, nincs köntörfalazás. így van ez ná­lunk!“ Blaas Géza SBHBBBBBSHBBBHBBSBBíaBBflB Felkészülve várják a telet A csécsi szövetkezetesek elkészítet­ték a takarmánymérleget. Szemesta­­karmánybó! 56 vagonnal van kevesebb mint tavaly, azonban silójuk 80 ton­nával, a szálastakarmány pedig 28 tonnával több. Alkalmazzák a takarmányízesítést, az apróburgonyát silózzák és csök­kentik az abrakadagokat. Az elválasz­tott malacoknál darabonként 1 kg-ról 0,60 kg-ra csökkentették az abrakot, melyet másfél kiló takarmánykeve­rékkel pótoltak. Növelték a lucerna- és lóhere mennyiséget és a szemes­takarmány fogyasztását havonta 860- ról 460 mázsára csökkentették. A bőséges takarmányozás kedvezően hat a súlygyarapodásra és az állatok hasznosságára. A fejőnők például na­ponta 580 liter tejjel adnak el többet mint tavaly ilyenkor. Vanyo Mária és Pologrin Matild eddig átlag 9,6 mala­cot választottak el és ígérték, hogy év végéig elérik anyakocánként a 12 malacot. A sertés-előhizlaldában Sváb Piroska és Dienes Emma átlag 30 de­­kás súlygyarapodást érnek el. Száz­­nyolcvan sertés hizlalását Bartkó Béla kiváló dolgozó végzi, melyeknek da­rabonkénti súlygyarapodása 58 deka. Nem hagyhatjuk ki Krajnyák Istvánt sem, aki 32 hízómarhát gondoz, több mint 1 kg átlagos súlygyarapodással. Mató Pál (Kassa) hogy tiszta képet kapjanak a helyzet­ről, s ha hiba akad, azt eltávolítják. Szalócon nem is történt meg soha, hogy valaki megrövidítettnek érezné magát. A vígtelki szakaszon is jó a munka­erkölcs. Körösben viszont főleg a kellő szak­értelem híján rendszertelenség ta­pasztalható. Néha a munkaegységet is elfelejti beírni az állattenyésztési csoportvezető. A nyilvántartás veze­tése körül is akadnak nehézségek. Er­ről tanúskodnak több esetben a dol­gozók és a csoportvezetők közötti nézeteltérések. Ahhoz, hogy az egyesített szövet­kezet mindhárom részlege között jó legyen az összhang, sok még a tenni­való. Ezt nagyon jól tudják a szövet­kezetesek. Igyekeznek is, hogy minél előbb rendet teremtsenek portájukon. Tevékenységük jól átgondolt és meg­találták a módját a fogyatékosságok eltávolításának. A meglévő feltételek mellett a körösi részlegen is minél előbb rendet tesznek a nyilvántartás körül, hogy az tiszta képet adjon a termelés hogyanjáról. Remélik, hogy úgy, mint a szalóci gazdasági udvar­ban, Kőrösben is megértésre talál mindazon haladó módszer, amelynek alkalmazása nyomán eltűnik majd a különbség az egyesített szövetkezet részlegei között. . Jablonci Lajos Fiatal szövetkezet, alig négyéves. Nem rendelkezik gazdag tapasztala­tokkal, sem hagyományos múlttal. Fennállása óta küszködik, keresi a he­lyes utat. Minden esetre az eddig elért ered­ményt sem lehet lebecsülni. Hiszen jóformán semmi nélkül kezdték a kö­zös gazdálkodást. S ma már egészsé­ges, tágas istállókban vannak az álla­tok. A gépek sem okoznak nehézsé­get, mert az az egy traktor, amivel kezdetben rendelkeztek, mostanáig 11-re szaporodott. Annak ellenére, hogy a határ jelentős része dombos, megtaláljuk a gabonakombájnt is, és van még három silókombájnjuk. A leg­szükségesebb gépek tehát megvan­nak. Ahol lehet, így például a burgo­nyánál is, gépesítenek minden munka­­folyamatot. Könnyíteni akarnak a munkákon, mert a szövetkezeti tag­ságnak így is elég sok a tennivalója. A 760 hektár szántó domboldalakon terül el. A vörös föld nem bírja a szá­razságot. Ezt a vidéket pedig elkerüli az eső. Jól meg kell tehát nézni, hogy milyen növény is legyen a fő termék, s melyik termesztése leghasznosabb. Mert ha a szövetkezet fejlődni akar, márpedig a fejlődés elkerülhetetlen követelmény, akkor meg kell találni a termelésnek azt az útját, melyen a legjobb eredményeket lehet elérni. Ezért olyan növényeket kell kiválasz­tani termesztésre, amelyek jól meg­teremnek a száraz, vörös földben is. Eddig a szövetkezet kenyérgabőná­­ból termelt a legtöbbet, holott éppen ez nem bírja a száraz, vörös földet. Ezt a hektárhozamok mutatják. Búzá­ból, árpából az előző évek átlaga 18 mázsa hektáronként (az idei még gyengébb). A gabonaneműek tehát ne* képezhetik a főterményt. No ez nem jelenti azt, hogy most már ne termeljenek búzát, árpát, de csak a szükség szerinti mennyiséget. Mert ha drágán termelnek, több a kiadás, mint a bevétel. Évekkel ezelőtt a magángazdáknak keményen meg kellett dolgozni a min­dennapi kenyérért. A legszükségesebb búzamennyiséget is nehezen tudták kitermelni. A gabonaneműek termesz­téséből bizony nehéz lett volna meg­élni. De minden családnak volt né­hány szőlőtőkéje, ami pénzt hozott a házhoz. Mert a szőlőnek nagyon alkal­mas a lédeci határ. S ha már a magán­gazdáknak ilyen jól megfelelt a szőlő, mért ne jövedelmezhetne a szövetke­zetnek is? A meglévő másfél hektár területet sokszorosán ki lehetne bő­víteni, csak egy kis összefogás, akarat kellene a tagság részéről. Az első évek költségekkel járnának, de később ez többszörösen megtérülne. S ha már elegendő búzát nem tudnak termelni, legalább borból legyen bőségesen. Hogy a máktermesztés kifizetődő, ez idén is megmutatkozott. A 24 hek­táros táblán átlag 6,8 mázsát értek el hektáronként. A mák ára elég magas, így értékesítése után szép pénzössze­get kapnak. Ezt a jövedelemforrást még jobban meg kell ragadni s ameny­­nyire a lehetőségek engedik, bővíteni a területet. Azt termeljen a szövet­kezet, ami a legjobban megfelel a ta­laj és éghajlati viszonyoknak, vala­mint legkifizetődőbb. Idén megpróbálkoztak a kertészet­tel is. Igaz, a kis területen jóformán csak a tagság részére termeltek pap­rikát, de az eredmény azt mutatja, hogy érdemes lenne kibővíteni a ker­tészet területét. Egy ügyes kertész­szel, aki a zöldségtermesztés csínját­­bínját ismeri, nem lenne nehéz jól jövedelmező kertészkedést folytatni. A kertészet fejlesztésére lehetőség nyílik, mert jövőre megkapják a 25 hektáros öntözőberendezést, aminek segítségével a növények elegendő víz­­mennyiséghez juthatnak. Ezáltal leg­alább 25 hektárra bővíthetik a kerté­szetet. E három növény termesztése felelne meg a legjobban a lédeci szövetkezet­nek. A feltételek megvannak hozzá, csak élni kell a lehetőségekkel. Ter­mészetes, ehhez még szükség van a jó munkára és a kellő tápanyagra, fő­leg istállótrágyára. De ezt nem lehet úgy elérni, ha a trágya szétszórva he­ver az istálló környékén. Márpedig Lédecen ez így van. A látszat azt mu­tatja, hogy nem sok gorrdot fordítanak a szakszerű trágyakezelésre, pedig el­kerülhetetlen fontosságú a jó trágya­­kezelés mezőgazdasági üzemekben. Kifizetődne megbízni egy embert a trágya gondozásával, akinek állandó munkája lenne naponkint kihordani a földre a trágyát. Ezáltal a trágya nem veszítene tápanyagértékéből, és szükség esetén könnyen és gyorsan felhasználható, mert a föld végén van raktározva. Nem beszélve arról, hogy ha naponta elhordanák, nem csúfítaná a gazdasági udvart. Szép dolog az, hogy négy évenként trágyázzák a földet, de nem minden a mennyiség. Kell hogy a trágyának legyen tápanyagértéke is, amit csak helyes gondozással és tárolással lehet elérni. ' Számos probléma vár még megol­dásra a lédepi szövetkezetben. Ezek közül a legsürgősebb, és legégetőbb probléma a munkaerő-kérdés megol­dása. Olyan rosszul állnak ezen a té­ren, hogyha betegség miatt véletlenül egy ember kiesik a termelésből, nincs aki helyettesítse. Az asszonyok, úgy, ahogy, pótolják a férfiakat, de minden munkát nem végezhetnek ők sem. Ha a szövetkezet megtalálja a ter­melés helyes irányát, remélhetőleg jobb eredményeket érnek majd el. S ha többet termelnek, emelkedik a munkaegység értéke is, ami magával hozza a szövetkezeti dolgozók nagyobb kereseti lehetőségét. Ha a szövetke­zet eléri azt a színvonalat, hogy dol­gozóit az ipari üzemekhez hasonlóan tudja jutalmazni, akkor a fiatalok sem idegenkednek majd a mezőgazda­­sági munkától. Elegendő dolgozóval, s főleg fiatalokkal nem lesz nehéz jobb eredményeket elérni. Zsebik Sarolta Olcsó kukoricatároló Ä nyárvégi kiadós esőzéseket a kukorica és a répa rendkívül bő termés­sel hálálta meg. A nemesócsai szövetkezetben, még egy évben sem volt ilyen nagy hozam. Egyes táblákon csöves állapotban 95—100 mázsa kukori­cát is törtünk hektáronként. Am az öröm ebben az esetben gonddal is jár, mégpedig a szárítás, raktá­rozás gondjával, mivel kevés a tárolóhely. Halász János, a szövetkezet el­nöke ajánlotta, hogy építsünk szalmabálákból szárítót, amint azt Nagyfö­­démesen látta. A tároló helyét a gabonaszárító betonon jelöltük ki. Alapja kör alakú. A bálákat lapjukra fektetve hosszában, mint a téglákat, raktuk egymásra. Magassága 10 szalmabála, azaz három méter. A szárító kúpja fent 70 cm­­rel keskenyebb, mint lent. Minden sor bálát vízszintes irányban dróttal szo­rosan körültekertünk. Az aljára egy bála magasságáig rőzsét, kórót rak­tunk és erre került a kukorica. így nem érheti nedvesség, víz a csöveket. A kukoricát a legfelső bálasortól még körülbelül 1,20 méter magasságig raktuk fel és kóróval alaposan betakartuk. Jelenleg kettő van készen és egy ilyen építménybe 10 vagon kukoricát helyeztünk el. A szárítókat szellőztető nyílással és belül ventillátorral lát­tuk el. Nálunk az eddigi tapasztalatok alapján bevált, mert felépítése olcsó, kevés munkaerőt igényel és a kukorica jól raktározható benne. Kása Mihály, Ncmesócsa Még sok a tennivaló Nemrégen még az iskola padjaiban tanult, szorgoskodott Marika és Gab­riella. Ebben az évben már nem keve­sebb, mint 1500 pulykát gondoz a két mosolygós képű lányka. A nyíri szö­vetkezet vezetősége nagyon helyesen kit ereit ette a fürgelábú szárnyasokat a letakarított kukoricatáblára, hogy minden kimaradt szemet összekeres­géljenek. Ezekben a napokban alig kell más élelem a falánk szárnyasoknak. Hogyha megindul a sereg, jól kell szedniük a lábukat, hogy összetereljék a glugoló jószágokat. 1963. november 3. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom