Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-30 / 87. szám
VTI. ÉVFOLYAM « 43 SZÁM A SZABAD FÖLDMŰ V - í> Z AK M t L L c K L E 1 c Vemhes és szoptató kocák takarmányozása A sertéstenyészetek túlnyomó többségében hízott sertések előállítása az elsődleges feladat. Ezen túlmenően rendszerint csak az állomány utánpótlására, esetleg bővítésére nevelnek tenyészanyagot. A tenyészetnek akár egyik akár másik legyen a közvetlen feladata, mindkét esetben a kocaállomány minél nagyobb produktivitására kell törekedni, hogy a hízóként, vagy tenyészállatként értékesített ivadékok tartása a lehető legnagyobb jövedelmet hozza. Ennek elérése érdekében nincs különbség árutermelő és törzstenyészet között, mert mindkettőnek feladata az egy koca után évenként felnevelt malacok számának növelése. A sertéstenyésztésnek ez az alapvető célkitűzése, amely az intenzív sertéstenyésztésben egyáltalán nem újkeletű, a tenyésztői munkában többrétű feladatot jelent. Ezek közé tartozik a tenyészkocák takarmányozásának kérdése is, a vemhesség és a szoptatás alatt, amely azért is különös figyelmet érdemel, mert tudjuk, hogy a tenyésztulajdonságokat (szapuraságot, tejelékenységet) nemcsak az örökletes alap, sőt túlnyomóan a környezeti tényezők alakítják ki. Másszóval az, hogy a koca hány malacot ellik, és ezek neveléséhez a koca mennyi tejet termel, ez a fajták tág határok között ismert adottságain kívül nagymértékben a tényező által irányított takarmányozás függvénye. A kocák vemhesség alatti takarmányozásának a kérdésével egyre ,többet foglalkoznak. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy a levált petesejtek jelentős százalékát a kocák nem hordják ki. így a vizsgálatok szerint a fehér hússertés kocákban levált petesejteknek 23 %-a, a mangalicákban pedig 40 %-a elpusztul. Ez azt jelenti, hogy minden koca rendelkezik azzal a képességgel, hogy a jelenleginél lényegesen több malacot elljen, de nagyobb részt még ismeretlen okok következeiében a petesejtek egy része nem termékenyül meg, vagy a megtermékenyülés után bizonyos Idő múlva elpusztul.' Ennek okait keresve, az bizonyos, hogy a kocák takarmányozásával a búgatás idején és után a legtöbb helyen igen keveset törődnek. A takarmányozásban ilyenkor nem a mennyiség hanem a minőség játszhat fontos szerepet és ezenkívül a vitaminellátás felsősorban A-vitamin). Külföldi tapasztalatok szerint a fedeztetés idején és utána még néhány napig, amíg a megtermékenyült petesejtek a méhben letelepszenek, fehérjetakarmányt is kell a kocákkal etetni. Ügy hiszem, nem lehet kétséges, hogy ennek a fehérjetakarmánynak jó minőségűnek kell lenni és mérgező anyaigokat (pl. tozinokat) még nyomukban sem tartalmazhatnak. A méhben alig letelepedett és osztódás állapotában levő petesejtekre minden ilyen anyag végzetes hatású lehet. A VEMHESSÉG ELSŐ HÁROM HÓNAPJÁRA a vehem lassú fejlődése a jellemző. Ennek következtében a kocák táplálóanyag-lgénye sem jelentős. Ezt az időszakot minden tenyészetben a kocák olcsó tartására kell felhasználni, hiszen az adott takarmányok zöme kifejlett állatoknál az életfenntartást szolgálja. Ezekben a hónapokban a gyomrot jól megtöltő, s így a jóllakottság érzetét keltő takarmányokat — nyáron legelőfüvet vagy kaszált zöldtakarmányokat, télen pedig répát, burgonyát, szilázst, lucernalisztet — kell etetni és ehhez kiegészítéseket kocánként naponta kb 1 kg abrakot. Az abrak túlnyomó részt gabonadarákból [árpa, kukqrica) és kevés korpából vagy borsóból állítható össze. A vemhesség első három hónapjában és a továbbiakban is határozott különbséget kell tenni a fejlődésben levő és a kifejlett kocák között. Amíg az utóbbiaknak elsősorban életfenntartó szükségletükről kell gondoskodni, addig a fejlődésben levő kocáknak testállományukat naponta még 50—60 dkg-mal is növelni kell. Ehhez pedig jelentős mennyiségű táplálóanyagra van szükségük. A növendékkocákkal az említetten kívül azért is kell több abrakot etetni, mert ezek a terimés takarmányokból nem tudnak még olyan mennyiséget (kb. 7—8 kg zöldet vagy répát) elfogyasztani, mint a kinőtt sertések. Mindezeket figyelembe véve az előhasi kocákkal a vemhesség első három hónapjában a terimés takarmányokon kívül még 2—2,5 kg alirakot is etessünk. Ez a gabonadarákon és korpán, borsón kívül lehetőleg még tartalmazzon kb. 5 % szójadarát vagy valamilyen állati eredetű takarmányt. A VEMHESSÉG NEGYEDIK HŐNAPJÁBAN, amikor a vehem már gyorsabb ütemben fejlődik, a koca táplálóanyag igénye is növekszik. Ennek kielégítése érdekében a terimés takarmányok adagjának csökkentése mellett egyrészt növelni kell a koncentrált abrak mennyiségét, másrészt fehérjedús takarmányokat Is kell etetni. Ebben az időszakban az abrak napi adagja kb. 2 kg legyen, és ez tartalmazzon mintegy 8—10 °/o állati eredetű takarmányt vagy olajpogácsa-darát. A VEMHESSÉG UTOLSÖ HÓNAPJÁBAN alkalmazott takarmányozásnak nagy befolyása van a születendő malacok fejlettségére. Ezt igazolta az egyik kísérlet, amelyben a kocák egyik csoportját a várható elles előtt 25 nappal "őségesen takarmá'nyozták, míg a másik csoportot nem készítették elő az ellésre. A kedvezően táplált kocák átlagosan 1,42 kg-os, a kellően elő nem készített kocák pedig csak 0,80 kg-os malacokat ellettek. Minden tenyésztő jól tudja, hogy a kellően fejlett malacok nagyobb ellenállóképességgel rendelkeznek, s így nem es-TAKTALO ÁLLATTENYÉSZTÉS Dr. Csi re Lajos: Vemhes és szaptató kocák takarmányozása . ..... 169 A VILÁG MEZŐGAZDASÁGÁBÓL 170 TALAJERÖFOKOZÄS V a n e k Gáspárné mérnök: A talajfáradság megszüntetése fertőtlenítéssel .... 171 Cervenka Ladislav mérnök: Szlovákia szikes talajairól 172 J Gépesített híglakarmány-etetes A Ltptovsky Mikulás i Mezőgazdasági Gépjavító Üzem újítói a hígtakarmány etetésének tökéletesebb gépesítésére egy érdekes új szerkezetet hoztak létre, amelyet elsőként a helyt Eh'SZ sertéshizlaldájában helyeztek üzembe. Kétség kívül bebizonyosodott e gépi jelszerelés számos előnye, melyek közül legfontosabb a munkaerő-megtakarítás. —ksz~