Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-13 / 82. szám

Bär már erősen délutánba hajlott az idő, de az augusztusvégi nap olyan szorgalommal tűzött le a cséplőgép körül szorgoskodó em­berekre, mintha külön prémiu­mot kapott volna érte. A hőségben táncolni látszott a hosszú istálló vö­rös cserépteteje, a szántáscsíkoktól tarka tarlő meg a falut övező erdők sötét sávja. A szalmakazalon izzadó Szabó Imre ügy érezte, menten elolvad a nagy hőségben. Minduntalan maga elé szúr­ta hosszúnyelü villáját, kalapját fel­tolta a homlokára, s nagy piroskockás zsebkendőjével tö­­rölgette vizes hom­lokát. Ilyenkor óva­tosan szomszédaira pislogott szakadozó szalagú, poros ka­lapja karimája alól. Szomszédait figyel­te. Azoknak is me­legük volt, de úgy tűnt, ' hogy nem annyira, mint neki. Az igazat meg­vallva, Szabó Imre szenvedését nem csak a bőkezű au­gusztusi nap okoz­ta. Hiszen a nap már lassan a hegy mögé csúszik, öt inkább onnan — bentröl fűtik. No, nem az ital. Nem volt ő italos ember soha, akkor sem, amikor még egyéni volt. Dehogy is volt ő italos, hiszen ak­kor nem is bigy­­gyesztették volna a neve mellé a fukar jelzőt. Mert már sok év óta így hív­ják. Fukar Szabó Imre. Igaz, ezt azért túlzásnak találta, mert bár nem sze­rette szétszórni a garast, még nem fukar az ember — nem igaz? Tehát nem az ital fűti őt, hanem va­lami más. Igaz, ebéd után megivott két üveg sört. Hát igen. A sör az oka mindennek, ez az oka az ő nagy szorgalmának. Etért érzi úgy magát, mintha forróvizes dé­zsába ültették volna s ezért vet riadt pillantásokat maga köré. Délben kez­dődött a dolog, a sörrel, hogy az a keserves... no.nem káromkodás em­ber ő, de most semmi jót nem kíván Csornai Janinak, az elnöknek. Mert szerinte mindennek az elnök az oka. A múlt héten kezdődött. Egy reggel azt hallja a faluban, hogy az elnök mondta: az idén az aratás alatt náluk is felállítják a bizalomsátrát. Valószí­nűleg a cséplőgép mellett.- Micsodát? Bizalomsátrát? Hát az meg micsoda? - kíváncsiskodtak az emberek.- Hát annak, hogy vásároljanak az emberek —, Így az elnök. — Oszt ki lesz a boltos? Csak nem Fáni ángyó? - nevettek a hitetlen­­kedők, mert Fáni ángyóról mindenki tudta, hogy sorrendben mindjárt a szarka után következik, ha csórásról van szó.- Sem ő nem lesz, sem más -, így az elnök a megmagyarázta, miről van szó. Hitték is, nem is. Hbgy csak úgy ki­állítsanak a tarlóra őrizet nélkül egy csomó árut — sört, málnaszörpöt, ci­garettát, mit... no, ezt mér nehéz elhinni. S hogy senki nem ügyel fel rá, mindenki akkor visz. amikor akar. Hiszi a pici, de ők nem. Ma reggel aztán Szabó Imre is ke­rekre nyitotta a szemét, amikor a cséplőgéptől nem messze megpillan­totta a zöldszinű sátrat. S benne ott volt a sör, a málnaszörp, a cigaretta - szóval minden úgy, ahogy Csornai Jani mondta. Hm ... ez azért érdekes. Szabó Imre csak csőválgatta a fejét. Aztán napirendre tértek a dolog fe­lett. Ebéd után elözönlötték a sátrat. Fo­gyott a sör, a málna, szaporodott a pultra helyezett cipősdobozban az aprópénz. Az emberek jöttek, kiválasz­tották az árut, aztán a dobozba tették az érte járó összeget. Szabó Imre is nagyot nyelt, amikor megpillantotta a katonás pendben sorakozó sörösüve­geket. Igaz, az ebéd sem volt rossz. A szövetkezeti konyháról olyan ebédet hoztak a cséplőknek, hogy mind a tíz ujjúkat megnyalhatták utána, ö is így nokkedlivel meg friss uborkával sze­reti a disznópörköltet. A koayhában meg úgy elkészítették, hogy az asz­­szony se tudta volna jobban. így hát ö is kivett két üveg sört. Kezében ott szorongatta a tízest. A földre maga mellé tette a két üveg sört és a doboz fölé hajolt, hogy fel­váltsa a tízest. A ekkor történt a do­log. Valami gonosz kis ördög ragadta meg a kezét és a fülébe suttogta: ne fizess, hisz úgysem látja meg senki. Látod, hogy nem is néz erre senki. Ne tedd be a pénzt, né tedd be a pénzt! — S még most sem tudja, mi történt vele, de valami rettenetes erő húzta vissza a kezét a doboztól, s ő... igen ... nem fizetett két üveg «őrért. A két üveg sört megitta, aztán foly­tatták a cséplést, ahol abbahagyták. Nem is gondolt a dologra egész dél­után, valahogy nem érezte bűnnek a dolgot. Hiszen annyi pénz volt a do­bozban, még ha meg is számolják, tán akkor sem jönnek rá a hibára. Egész délután nyugodtan dolgozott. Uzsonnakor történt, hogy kijött a A gócs Vilmos: cséplőkhöz Csornai Jani, az elnök is. De nem egyedül. Vele jött a helyi szö­vetkezeti áruház vezetője is. Leállt a gép is, mindenki árnyékba húzódott, hogy elfogyassza uzsonnáját, meg le­­hörpintsen utána egy korty sört.- No, hogy tetszik az új bolt, em­berek? — kérdezte az elnök.- Sehogy —, vágta rá az egyik em­ber.- No-no mi baj van vele? - érdek­lődött az áruház vezetője meglepődve.- Hát azért, mert ma már elsöröz­tem az egész heti zsebpénzemet. Nem is tudom, mit mondok majd az asz­­szonynak —. válaszolja tettetett bosz­­szúsággal a kérdezett. Ezen valamennyien jót nevettek. Majd ismét az áruház vezetője szólalt meg. '- Kíváncsi vagyok, mennyi hiány lesz a pénztárban estig —, s közben az elnökre kacsintott.- Egy fillér sem! — válaszolta ha­tározottan Csornai Jani.- No, azt éppen nem állíthatod ilyen határozottan —, ellenkezett a boltvezető.- Én pedig határozottan állítom, hogy egy fillér sem fog hiányozni, igaz-e emberek? — nézett körül az elnök s tekintetében határtalan biza­lom fénylett.- No, majd meglátjuk este ...- Ne várjunk estig: most rögtön, azonnal számoljuk meg a pénzt, csi­náljunk leltárt és én lefogadom egy láda sörbe, hogy nem hiányzik egy fillér sem! — csapott térdére az elnök. Szabó Imre nem bírta tovább hall­gatni. Úgy érezte, hogy a nyaka közé forró vizet csurgatnak. Ilyen rosszul nem is tudta, mikor érezte magát. Fel sem mert pillantani, akt hitte, min­denki őt nézi. Csak várta, mikor kiált fel valaki, hogy ne fogadj Csornai Jani, mert elveszted a fogadást, hiszen Sza­bó Imre nem fizetett a két üveg sö­rért, amit délben megivott. Ne fogadj Csornai Jani... Felugrott és úgy sompolygott el, mint valami tolvaj. Tolvaj. .. Hm ,.. hiszen voltaképpen az is. Tolvaj. Hi­szen lopott. Meglopta a ... nem is tud­ja hirtelenében, kit lopott meg. De tény, hogy lopott... S ezt nem mossa le a nevéről semmi. Ügy támolygott fel a kazalra is, mint valami részeg. Fél füllel hallotta, hogy az üzletvezető nem mert fogadni. Le­fegyverezte őt az elnök hajthatatlan magabiztossága, a tagságba vetett bi­zalma. Lám, Csornai Jani el sem tudja képzelni, hogy a csoportból valaki lop­jon. Róla, Szabó Imréről sem hinné el. S nem is hitte el. Benne is bízik, — ugyanúgy mint a többiekben. Róla sem hinne el. hogy délben nem fize­tett a két üveg sörért. Hej, magassá­­gos Isten, mit nem adna azért, ha vissza tudná csinálni a dolgot. Az ám! Tényleg még semmi sem ké­ső. Hiszen még nem számolták meg a pénzt! Lám, elment az elnök, meg az üzletvezető is. Ismét üres a sátor környéke. S az sem feltűnő, hogy ha most szépen lemenne a kazalról. Azt mondaná, hogy szomjas. Hiszen mások is fel-felkeresik a sátrat hol ezért, hol azért. Amikor idáig ért gondolataiban, Sza­bó Imre egy kicsit megkönnyebbült. Most már csak össze kell szednie ma­gát, hogy lemenjen a kazalról. Szépen beleszúrja a villát a kazalba, egyet mordul, szidja majd a meleget, esetleg még szól ezt-azt, aztán leballag a ka­zalról. Odamegy a sátorhoz, kivesz egy üveg sört és háromért fizet... Hm, ez sem jó. Hátha valakinek fel­tűnik a dolog. Még azt találnák mon­dani, hogy no nézd csak, a fukar Szabó Imre milyen nagy sörivó lett egyszer­re, éppen most, mikor nincsen felügye­let a kocsmában, akarom mondani a bizalomsátorban. Nem, nem mehet most. Aztán ismét arra gondolt, hogy ha most nem teszi meg, később már nem lesz rá alkalma. Jönnek és meg­számolják 'a pénzt a dobozban. S ott lesz a hiány. S mi lesz Csornai Janival? Mindenki nevetné az elnököt aj nagy bizalmával. S a csúfságot ő idézte elő. Fukar Szabó Imre ... Hát nem. Ezt már nem. Egy ember­rel, aki róla, Szabó Imréről nem téte­lezte fel azt, hogy lophat, azzal nem engedi ezt a szégyent megesni. Arra nem is gondolt, hogj( az elnök a töb­­biekről sem tételezte fel, de hát ez nem is volt fontos ebben a pillanat­ban. ö ezt nem engedi megtörténni. Még akkor sem, ha olyan embernek tartják, aki a szúnyogot is megnyúzná bőréért. Vad dac lobbant fel benne. Hát az a világ megszűnt, amikor róla ezt mondhatták. Érzései hirtelen össze­­kavarodtak. Most már jobban bosszan­kodott azért, mert ezzel a tettével be­bizonyította azt, amit róla évek óta állítottak: azt, hogy valóban fukar. S ezt nem hajlandó elhinni sem most, sem pedig ezelőtt nem hitte. — Hé, emberek, meg kell-e nekünk itt halni a szomjúságtól, az egit a ku­tya világnak —, rikkantotta hirtelen jött Indulattal és poros, hullámos kari­májú kalapját fejebúbjára csapta. — Gyerünk a sátorhoz, most mindenki az én vendégem egy üveg sör erejéig ... Az emberek úgy néztek rá, mint aki­nek elment az esze. Valaki nem is áll­hatta meg szó nélkül. — Mit nem beszélsz, te, csak nem betegedtél meg? — Nem én. Ilyen egészséges tán még életemben nem voltam —, vála­szolta Szabó Imre és sürgetőn nézett körül. — .No, mozgás, mert pipiténk nő. mint a csibének ... " Nem’várt választ, lefelé indult a ka­zalról. A gép leállt és lassan a többiek is utána indultak. Szabó Imrét valami furcsa mámor szállotta meg, amint sorba szedte kifelé a sörösüvegeket és rakta a kinyújtott kezekbe. No, ha még valaki azt gondolja róla, hogy fukar... íme, itt a bizonyíték! Lát­hatja a világ, milyen ember ő. — Te Imre, nem is hiszem, hogy nem találtál aranyat ott fenn a szalmakaza­lon —, hitetlenkedtek az emberek. — Aranyat? Van az aranynál be­csesebb dolog is a világon. Igaz-e Ir­­muskám? — csípett egyet a mellette álló menyecske csípején. — No nézd a vén rókát, fiatal húsra fáj a foga —, ütött kezére a menyecs­ke, a többiek harsány nevetésétől kí­sérve. Szabó Imre is nevetett. Azt nevet­te, hogy ő egészen másra gondolt, mint a többiek. S miközben megszámolta a Elsős vagyok, de már nagy lány... kiivott sörösüvegeket, sorba vissza­rakta őket a ládába és senki sem sej­tette, hogy Szabó Imre tulajdonkép­pen megint csalt. A barna cipősdoboz­­ba nem annyi sörért tette be a pénzt, amennyit most megittak, hanem ket­tővel többért. Azért is, amit délben megivott. Aranyat talált... marha­ság. Hát mennyivel becsesebb az arany> mint a becsület? Semmivel. Miközben az utolsó sörösüveg is visszakerült a ládába - persze üre­sen — Szabó Imre felszabadultan fel­sóhajtott: — No, Csornai Jani, te hiszékeny szamár, most mér fogadhatsz amibe csak akarsz. „ Szüreti bél Ipolyságon Mint minden évben, ebben az évben is megtartották a már hagyományossá vált szüreti bált Ipolyságon. A bált esztrádmüsor előzte meg a városi parkban. Szépen sikerült a fel­vonulás is. Parasztruhába öltözött fia­talok, mint már sok évnek előtte is, lóháton, hintók és kocsik kíséretében végigvonultak a város utcáin. A felvonulás után folytatódott az esztrádmüsor. Énekszámmal léptek fel a magyar középiskola tanulói, utána a mezőgazdasági technikum tánccso­portja következett. Nagy tetszést ara­tott Hulicska Erzsébet, aki táncdalokat adott elő a mezőgazdasági technikum zenekara kíséretében. Majd megkezdő­dött a bál. A táncoló közönséget a ma­gyar középiskola és a mezőgazdasági technikum zenekara mulattatta. A bál a város egyik kávéházában folytatódott. Badó János (Ipolyság) GÁL SÁNDOR: yífjin^en után A kiáltás végig remeg a házak mellett A nyár után barna kérgű merev szobrok az utak mentén fejüket arany pikkelyek fedik lassan hulló arany pikkelyek s a fényt feledik Minden után a harmadik évszak elindított egy kiáltást amely végig remeg a házak mellett ütufiurábs hírek/ • Szlovák grafikai kiállítás nyílt meg a Csehszlovák Kultúra helyiségé­ben Budapesten. A kiállításon a mai szlovák grafikusművészek alkotásait mutatják be. • Arthur Miller új darabját, „A bu­kás után, avagy a túlélő“ címmel ja­nuárban mutatja be a New Vork-I Lincoln Center. Millernek nyolc év óta ez az első színdarabja. • „Auschwitzi gyermekek" címmel film készül a varsói dokumentumfilm­stúdióban azokról, akik az egykori hir hedt haláltáborban születtek s jelenleg Lengyelországban élnek. • József Attila-kötet jelent meg Buenos Airesben. A kötetben szereplő 33 verset Hugo Acevedo fordította. Ő írta a bevezető szöveget is. A kötet a Rosa Blindada-sorozatban jelent meg. Ez a sorozat a világirodalom leg­nagyobb költőinek verseit közli. • Múlnak az évek. Rita Hayworth, a háború előtti évtized legünnepeltebb amerikai filmsztárja, legközelebb új filmszerepet játszik. Egy új filmben Claudia Cardinale, a népszerű olasz színésznő, édesanyját alakítja. Száz­ezer dollár gázsit kap a szerepért és lehetséges, hogy ezért az összegért még nagymamát is hajlandó volna ala­kítani. • Kodály Zoltán Háry János című daljátékát valószínűleg még ebben • színházi évadban bemutatják Mul­­houseban. Ez lesz a Háry János első franciaországi előadása. • J. Ozerov, „A prágai tréfacsináló'' és l. Talankin, a „Messzi utca" rende­zője, a Magyar Filmművész Szövetség vendégei. Magyar újságírókkal beszél­gettek a szovjet és a magyar film­művészet jelenlegi helyzetéről, s a fejlődés további lehetőségeiről. • Budapesten rendezik meg a szo­cialista országok zeneművész szövet­ségeinek idei tanácskozásét. A három­napos konferencia szeptember 30-án kezdődik. • Párizsban megnyílt a fiatal képző­művészek 111. biennáléja. A nemzetközi tárlaton az idén a Szovjetunió is részt vesz és először jelentkeztek alkotá­saikkal több fekete-afrikai állam mű­vészei. A kiállításon 56 ország közel 700 fiatal művészének alkotásai lát­hatók. • Magyar íróküldöttség érkezett Prágába Földeák János vezetésével, a magyar—csehszlovák kulturális egyezmény munkatervének alapján. A küldöttség tagjai: Benjámin László és Fábián Zoltán. • A Szovjet Hadsereg Színháza nagy sikerrel mutatta be Dürrenmatt: Fizi­kusok című drámáját. A darab fősze­repét Andrej Popov a Szovjetunió nép­művésze alakította. • A CSISZ Magyar Népművészeti Együttes Füleken is bemutatta ú] műsorát. A közönségnek legjobban az „Ördöglagzi“ és a „Gömöri Farsang“ tetszett. (Torpis József, Fülek) 1963. október 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom