Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-13 / 82. szám
• Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld N Tanoncok ellátása KÉRDÉS: Szövetkezetünk 1962 szeptember elsején a gépjavító szakmunkás utánpótlás céljából tanoncokat szerződtetett szövetkezeti vonalon. A tanoncképzés még újdonságot jelent, a jogszabályt, melynek alapján e tanoncok ügyeit intézni tudnánk nem ismerjük, Mennyi a tanonc munkaideje, fizetése és szabadsága az első, második és harmadik évben. A fizetésen kívül van-e jogigénye Sxa kkérdésekre^ egyéb juttatásokra (munkaruha stb.). A tanonc miqjlen évben öt hónapig a szövetkezet költségén bentlakásos iskolázáson vesz részt, milyen fizetésre és egyéb juttatásra van joga ezen idő alatt. Megjegyezni kívánjuk, hogy szövetkezeti tagok gyermekeiről van szó. (Egységes földművesszövetkezet, Nagylég) VÁLASZ: Az EFSZ által gépjavító szakmunkások utánpótlására felvett tanoncoknak a következő igényeik vannak: az 1. évben: 36 órás heti munkaidő és 3 heti szabadság mellett évente havi 30—40 korona zsebpénz (vagy költőpénz) jár a tanoncnak. A pontos'összeget a vezetőség állapítja meg a tanonc teljesítményeihez mérten; a 2. évben: 46 órás heti munkaidő és 3 heti szabadság mellett évente 40—70 korona zsebpénzt kap a tanonc havonta; a 3. évben: marad minden úgy mint a 2’. évben, csupán zsebpénz nem jár már a tanoncnak. Azért nem, mert a harmadik évben már dolgozik és keresettel rendelkezik. 80—100 százalékát kapja annak a fizetésnek, amelyet egy ugyanolyan minőségben dolgozó felnőtt gépjavító kapna. A háromévi tanoncidő leteltével vagy a tanonc 18. életévének betöltése után, ha munkaviszonyba lép, már csak évi kétheti szabadság jár neki öt évig, mint minden egyéb kezdő dolgozónak. Munkaruhára nincs igénye a tanoncnak. Ha bentlakásos iskolázáson van a tanonc, csak az említett zsebpénz jár neki. A fentközölt feltételek bizonyos viszonyok között gyakran módosulnak, azért nem lehet őket általánosítani vagy minden egyes esetre alkalmazni. Szerezzék be ezért az illetékes JNB mezőgazdasági osztályától a következő brosúrát: Ciástka 34/1958, Vestnlk Mfnisterstva pődohospodárstva, poradové císlo: 158, prevádzacie smernice k vyhláske o finanénom a hmotnom zabezpeéeni uéflov. A világ legnagyobb barlangja Csaknem egy évszázada annak, hogy egy kanadai vadász vadűzés közben véletlenül rábukkant a világ legnagyobb barlangjára. Méreteit tekintve a Green folyó mellett lévő barlang csodálatos: eddig felkutatott része 240 km hosszú. Az ismert folyosók száma 225. A termeké 47. A kutaké 25. Hidrográfiai szemporitból is nagyon érdekes.* barlang. Három nagy földalatti tóval és három folyóval rendelkezik. Ezek a Green Riverbe torkollnak. Asórendszerű talajművelő Az angol gyártmányú Rotaspa gép vízszintes tengelyre szerelt erős késeivel az emberi ásómunkát utánozza. A talajt 30 cm szélességű sávokra hasogatja, átforgatja és porhanyítja. Munkaszélessége 1,2 m. 40 lóerős traktorral üzemeltetik. A folyók hatalmas függőleges falakon zuhannak a tavakba. A sötétség miatt az óriásbarlang állatvilága csupán elsatnyult látószervvel rendelkezik. A halak, rákok és pókok pedig vakok. A világ legnagyobb barlangja igen fontos turisztikai pont. Ezért villamosították és bevezették a telefonhálózatot. A vezetők elkísérik a látogatót a barlang legrejtettebb sarkaiba. FDN Igyunk mustot A vegyivizsgálatok megállapították, hogy a szőlőmust számos olyan ásványi sót, cukrot, vitaminokat és más egyéb tápanyagot tartalmaz, amelyekért joggal nevezték el növényi tejnek. Könnyen emészthető, fertőtleníti a gyomrot és a beleket, növeli az epe kiválasztőképességét, megóv több bőrbetegségtől stb. A helyesen végzett mustkúra felfrissíti a vért, táplálja az izmokat, erősíti az idegrendszert és hatása egyenlő a szőlőkúrával. De ahhoz, hogy a mustkúra eredményes legyen, a mustnak kifogástalan minőségűnek kell lennie. A mustkészítésnél egyik legfőbb követelmény a tökéletes tisztaság. Csak alaposap mosott szőlőből készítsünk mustot és azt — ha módunkban áll — szűrjük is át. Az így elkészített musttal 15—20 napos kúrát végezhetünk. A napi adagot három decivel kezdjük és fokozatosan menjünk fej a napi legfeljebb másfél literig, persze, lehetőleg egyenlő adagokra és egyenletes időközökre felosztva fogyasszuk. A kúra végefelé az adagokat fokozatosan csökkentsük vissza egészen a három deciig. Arra ügyeljünk, hogy a napi egy vagy másfél literes mennyiséget semmiképpen se lépjük túl, mert az ennél nagyobb mennyiség nagy cukortartalmánál fogva nagyon megnehezíti a vese és máj munkáját. Legjobb a mustot most, szüret idején frissen fogyasztani. Különböző módszerekkel, sterilizációval, koncentrációval és mélyhűtéssel a mustot tartósítani is lehet, de gyógyhatása így némileg csökken. Koncentrált mustból a mustkúrára előirt mennyiségnek csak a felét fogyasszuk. FDN Tudjuk, hogy a méhcsalád a telelésre előre felkészül. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a méhek lakásuk minden nyílását igyekeznek légmentesen elzárni. Gyakran a kijárót is megszűkltik és csak akkora nyílást hagynak, amelyen egy méh kifér. A méhek az így megsjtükltett kijárós lakásban jól telelnek, ha a jó telelés egyéb feltételei megvannak. Valószínűleg ez a tapasztalat indította arra a régi méhészeket, hogy a kasok száját sárral betapasztották, vagy legalább fűvel, bogánccsal betömték akkor, amikor a méheket telelőre a padlásra felhordták. A szűkített fészekben, sőt szűkített kijáróval való teleltetés eredményességét nagyon sok gyakorlati tapasztalat mellett tudományos kísérletek is igazolják. Többek között Taranov azt vlzsgálts, milyen hatással van a méhcsalád telelésére és tavaszi fejlődésére a fészek levegőjének széndioxid-tartalma, vagyis a jobb vagy rosszabb levegőcsere. Mivel a szellőzés mértéke a kijárónyílás nagyságától és elhelyezésétől függ, vizsgálatait különböző kijáróval ellátott kaptárakban levő méhcsaládokon végezte. Megállapította, hogy a méhcsaládok azokban a kaptárakban fogyasztottak legkevesebbet és fejlődtek legjobban, amelyeken csak az alsó kijáró volt nyitva, tehát a fészek levegője legnehezebben cserélődhetétt. Ezekben a kaptárakban volt a legnagyobb a fészek levegőjének a széndioxidtartalma, s a méhek mégis legjobban teleltek bennük. Taranov ezt a látszólagos ellentmondást a következőképpen magyarázza: a méhek téli élete tulajdonképpen az életműködésnek lehető legkisebbre való csökkentése. Minél jobban sikerül ezt a méhcsaládnak elérnie, annál kevesebb életerőt veszít télen, annál több ereje marad a tavaszi fejlődésre. A széndioxid az élettevékenységeket lassítja, tehát a méhcsalád a legnagyobb széndioxid tartalmú környezetben fokozottabb mértékben megőrzi életszállódeszka Sokáig megoldatlan volt kaptáraimon a szállódeszka kérdése. Régóta vágytam rá, mert láttam, hogy milyen jó szolgálatot tesz nagy hordáskor másoknál. Beszerzésétől azonban mindig visszariadtam amiatt, mert a gyakori vándorlások alkalmával a sok terjedelmes lom alkalmatlan és sok veszödséget okoz. Néhány év óta ez a kérdésem is megoldódott. Vidékünkön, így nálam is, olyan kaptárok használatosak, melyek kijárónyílásának elzárására körülbelül 30X14 cm méretű fából készült elzárók szolgálnak, amelyek hosszukban két részre vannak osztva. Az egyik rész sűrű rostaszövettel, a másik ritka fogas-szükitövel borított. Használaton kívül ezeket az elzárókat a kaptártető alatt tartom, szállításkor pedig - biztonság okáért - nem két, hanem négy félfordítóval rögzítem a kijárónyílás elé. Ezek a felfordítok az elzárók négy oldalánál, éspedig az oldalak közepe táján helyezkednek el. Üjabban az elzárókat használom felszállódeszkának a következő módon: A fogasszükítös részt egy megfelelő méretűre szabott bőrlemezzel. két rajzszeg segítségével rögzítve befödöm, hogy a méhek ezen a részen is akadálytalanul közlekedhessenek. A kijárónyílás végei felöli két félfordítót befelé vízszintes helyzetbe fordítom, és ezek felületére mint két tartólapra ráfektetem a börlemezzel borított rész két sarkát. Az elzáró másik oldalán a rostaszöveten át oda- és visszabújtatva egy darabka kerethuzalt kötök, amelynek másik végét a kijárónyílás fölötti félfordítóra akasztom. A huzalt olyan hosszúra hagyom, hogy a most már szállódeszkaként alkalmazott elzárónak megfelelő lejtése legyen, vagyis csurgóra álljon. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szállódeszka felső lapja és a kijárónyílás alsó széle egy síkban legyen. Ezért esetleg áthelyezés árán is, a támasztékul szolgáló oldalsó két felfordítót a célnak megfelelő magasságban kell becsavarni. Vándorláskor a bőrlemezdarabkákat nem szükséges leszerelni az elzárókról, legfeljebb a félfordítókat kell kissé kijjebb csavarni, hogy a megvastagodott elzáró alájuk férjen De ha leszedjük is őket, egymásra rakva és átkötve egészen kicsi helyen elférnek. K. 3. erejét, egészségesebben, életerősebben éri meg a tavaszt, tehát fejlődése jobb és gyorsabb lesz. A szűkített fészekben és mérsékelten szűkített kijáróval telelő méhcsaládot tehát nem kell levegőhiánytól félteni. Közismert, hogy a méhcsalád a telelőfürtöt úgy alkotja meg, hogy azt a lépek szeletekre osztják, vagyis az egyes léputcálfban levő méhek egymással nem érintkeznek. A telelőcsomó a mészkoszorú alatt tömörül, középpontja üres sejteken van, szélei a mézet takarják. A keretek felső léceire fektetett takarás tehát nem akadályozza a méheket abban, hogy a telelőcsomót a szokott és nekik legjobban megfelelő módon alakítsák ki. A fészekszűkítés ugyan arra kényszeríti a méhcsaládot, hogy a méhész által meghatározott lépeken teleljen, de ez csak hasznos, mert így a család nem húzódhat el a mézes lépekről, ami egyébként gyakran megtörténik. A szűkített fészekben telelő méhcsalád léputcát nem változtathat, erre azonban nincs is szükség, mert a téli élelem a méhek által elfoglalt lépekben van. A felső keretlécekre fektetett takarás nagyon hasznos a hőgazdálkodás szempontjából. A hasításnak 34—35 C fok melegre van szüksége. Az ilyen hőmérsékletű léputcákban dolgoznak a fiasítást gondozó fiatal méhek. A felülről takart és zárt léputcákból a meleg nehezebben illan el a szomszédos hidegebb léputcák felé, tehát a kívánatos hőmérséklet fenntartására kevesebb méh is elegendő. Ugyanannyi méh több léputcét tud kifűteni, tehát az anya kora tavasszal gyorsabban terjesztheti a fiasítást a szomszédos lépekre az Ilyen fészekben, mint ott, ahol a fiasítást tartalmazó léputcák melege a keretek fölötti szabad térben -elvész. Egyes méhészek szerint a szűkített fészekben a belülről kiáramló meleg és a kívülről befelé haladó hideg levegő találkozása következtében gőz képződik, amely valósággal melegágya a baktériumoknak. Ez az állítás ilyen formában nem állja meg a helyét. A meleg levegő több vízpárát képes befogadni mint a hidegebb. Ha a sok vízpárát tartalmazó meleg levegő hideg felülettel érintkezik, akkor a benne levő víz egy része a hideg felületen lecsapódik. Ha a fészket úgy szűkítettük, hogy benne ilyen hideg részek nincsenek, akkor lecsapódás sem lesz. Ebben az esetben a kaptár leghidegebb része a kijárónyílás, ahol a belső meleg levegő a külső hideg levegővel érintkezik és a lecsapódás itt következik be, ami azonban nem árt a méhcsaládnak. A fészek lucskosodásától akkor kell tartani, ha a fészket nem szabjuk jól a családhoz, Az elmondottakból láthatjuk, hogy szűkített, jól takart fészekben sikeresen teleltethetjük ét méheinket. | ??* **-t Co *-t fö c: Qv O 09 N 2. § ÍS* S3' Bt » o •— «— Q Ö. 3 o* 't •V» £ 0 N 01 <5, B s. a 0» Qt 5 09 I a g £ 3 (n F 3 'a <o o a. • £ f í §í <2 • ar 6 0 1 I * idzsíigzs-lazs^soigiunfío • ymm V.VI uafíim • ipoßvw ßaiu pigu^D • uoipxai sin fßysvpznßQzan % iupui pvuoiiDH « nuniozsBipn dJJtasapjawDzs ÉTRENDI HATÁS. A takarmány étrendi hatásának ismerete a takarmányozás szempontjából igen fontos. Némely takarmány ízanyagokban gazdag, Így étvágygerjesztő, míg más takarmány unalmas vagy undortkeltő ízével a takarmányfelvételt a minimálisra mérsékli. A táplálék ízletességét sózással, pácolással, vagy pörköléssel fokozhatjuk. Azok a takarmányok, melyek speciális anyagaikkal védik az emésztőcsatorna nyálkahártyáját, alkalmasak beteg vagy lábadozó állatok takarmányozására, tehát diétás hatásúak. Az emésztési zavarokban szenvedő állatok adagjában leggyakrabban a lenmag főzetét használjuk. A vízben, oxálsavban, szerves savakban gazdag, valamint földdel szennyezett takarmányok hashajtólag hatnak. De bizonyos mennyiségen túl hashajtó hatása van a takarmány rostjának is, fokozott mennyisége bélhurutot okoz;ezt különösen azoknak a szálastakarmányoknak bőséges etetésekor tapasztaljaik, amelyekben a rost duzzasztva van. Ezzel szemben rostszegény takarmányok — különösen ha a gyomorban megduzzadnak (például hüvelyes magvak) — a perisztaltikát lassítják, mérséklik az étvágyat, sőt gyakran dugulást, bélsárrekedést okoznak. Az emésztőcsatornában nagy mennyiségű gázképződés közben gyorsan fermentálódó takarmányok puffasztó hatásúak és gyakran idéznek elő felfúvódást. Ilyenek általában a pillangós virágú zöldtakarmányok, főleg ha harmattól nedvesek, vagy ha etetés előtt befülledtek, továbbá a takarmánykáposzta, a repce, az uborka, a dinnye és a könnyen erjedő gyári moslékok. PERISZTALTIKA »* bélmozgás. Lehet keverő (szegmentális) és továbbító (perisztaltikus és antiperisztaltlkus). A keverőmozgás úgy történik, hogy a bél kisebb szakaszai szabályos távolságokban összehúzódnak, majd elernyednek, ugyanekkor a korábban ernyedt részek húzódnak össze, majd ernyednek el ismét. Ennek következtében a béltartalom részekre választódik, majd egyesül és így keveredik. A továbbító mozgás hullámszerűen halad végig a bél egész hoszszában annak következtében, hogy a gyomor felé eső részen összehúzódik, a végbél felé pedig elernyed. A kijárószabályozó, mint védő ... .. mint elzáró... . és mint szállóka 4*# 8 e-o a *o «0 1 4a G N «0 'to G :o § :S> u • At to*» 0 N vj G « a to V* Aí <b eo V. Ai Aí a N co 4a N vj 'to 'to s 1 • 4* N VJ 'to 1 N VJ N VJ '4) VJ a :0 6 :§> u <o | •o c tu £ 5 a Ol 0 E 01 co E •ö I Z 0 § £ £ 01 'O ■ Q \o N I a Ha 4a O e-o to«* ö 32 • o N vj ,2 'S Ö to u Aí VJ 'to ’S 'to Aí Ai C5 N CO •
