Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-03 / 53. szám
Zöldtakarmányozás a borjúnevelésben A tejtermelés ökonómiája szempontjából nagyon fontos, hogy a fejőstehén a tej lényeges részét gazdasági terimés takarmányokból állítsa elő. Ezért szükséges a borjak takarmányadagjába még a tejjel való táplálkozás időszakában szénát, zöldtakarmányt vagy silótakarmányt is adagolni, mivel az említett takarmányfélék előnyösen befolyásolják az emésztőszervek növekedését és a gazdasági terimés takarmányok kihasználásának fokát- idősebb korban. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy ennek ellenére nálunk a borjúnevelést nagy tej- és abrakadagokkal végezzük. A borjaknak csak étrendi okokból adunk lédús takarmányokat, s azt is csupán a leválasztásuk után és kicsiny adagokban. A borjúnevelésnél a takarmányozási technikán kívül figyelembe kell venni a takarmányozás gazdaságosságát is, s ezért helytelen, ha a borjakat egyes fejlődési szakaszaiban nagy adag tejjel és abrakkal takarmányozzuk. Ezek a takarmányfélék lényegesen növelik a borjúnevelésre fordított költségeket, és nem biztosítják, hogy jobb minőségű és nagyobb termelékenységű állatokat nevelünk fel. Az említett okok miatt a drága tejet és abrakot részben olcsóbb, de jó minőségű gazdasági terimés takarmányokkal kell pótolni. Ezzel az intézkedéssel több húst, tejet és más állati terméket állíthatunk elő. Ahhoz, hogy a tehén sok tejet termeljen, az űn. öröklődő tényezőkön kívül az emésztőszervek intenzív működésére (bendő, lép, bél stb.) is szüksége van. Ezt csak úgy tudjuk elérni, hogy nagy mennyiségű terimés takarmánnyal etetjük. Megállapítást nyert, hogy a gazdasági terimés takarmányokon tartott borjak jobban kihasználták a takarmány nitrogéntartalmát, mint a nagy mennyiségű tejen és abraktakarmányon tartott borjak, s amikor tehénné váltak, nagyon jól kihasználták a terimés takarmányokat a tejtermelésre. A Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézetben végzett kísérlet is bizonyítja, hogy nagyobb mennyiségű iédüs takarmánnyal etethetjük a borjakat egészen fiatal koruktól kezdve. A két csoportba osztott borjaknak azonos mennyiségű tejet, de különböző mennyiségű abrakot, szénát és zöldtakarmányt adtak. Az első csoportba osztott 6 hónapnál fiatalabb borjaknak 254 kg abrakot, 120 kg szénát és 493 kg zöldtakarmányt adtak. A második csoportba sorolt borjak 158 kg abrakot, 145 kg szénát és 595 kg zöldtakarmányt fogyasztottak el. Tehát a második csoportba sorolt borjak 1G2 kg zöldtakarmánnyal, és 45 kg szénával többet fogyasztottak, ezzel szemben abraksziikségletük 96 kg-mal alacsonyabb volt, mint az első csoportba osztott borjaké. Az első csoportnak adagolt nagyobb mennyiségű abraktakarmány ellenére a két csoportba osztott borjak élősúlya 6 hónapos életkorukban csaknem azonos volt. (Az első csoport átlagos élősúlya 165 kg, a második csoporté pedig 152 kg volt). Ezért a borjakat minél hamarabb rá kell szoktatnunk a zöld takarmányra, hogy idősebb korukban minél nagyobb mennyiséget tudjanak belőle elfogyasztani. MILYEN LÉDUS TAKARMÁNYFÉLÉKET ETESSÜNK? Nyáron réti füveket és pillangós növényeket (lucerna, stb.). Ezen kívül a borjakat 5—6 hetes koruktól kezdve a legelőre hajthatjuk. A borjak legeltetése a zöldtakarmány etetésével együtt csökkenti a borjúnevelés költségeit és növeli a borjak elienállóképességét. A téli takarmányozási időszakra jó minőségű fehérjés silótakarmányt kell készíteni. Erre a célra a pillangós virágú növények felelnek meg a legjobban. A pillangós virágú növényeket azok nagy fehérjetartalma miatt elég meéiéz silóim i, s ezért * tartósítást tortaosíitó tiegsav képzéséhez szükséges cukor képződése céljából a pillangós virágú növényekhez nagy kémén yítótertatoú takar, many féléket (kukorica- és árpadarát) kewriimk. A silözott takarmányokon kívül a borjak etetésére nagyon jól megfelelnek a takarmányrépához és a marokhoz hasonló vitamindűs takarmánynövények. A ZÖLDTAKAR MÁNYOZ ÁSSA!. NEVELT BORJAK GYAKORLATI ETETÉSÉRE VONATKOZÓ JAVASLATOK: ■ 1. A borjakat 4—é beles koruktól kezdve zöld takarmányra szoktatjuk, mivel a zöldtakarmány a terlnaés takarmányokkal (szénával) együtt elősegíti az emésztőszervek fejlődését és csökkenti a borjúnevetés költségeit. ■ 2. A borjakat fokozatosan szoktatják a zöldtakarmányokra. Nagyobb adagokkal csak azután etethetjük őket, ha már a borjak rászoktak a zöl-d'takarmányokra. Így 3 hónapos korukban a széna- és abrakadagon kívül 1.5—2 kg zöldtakarmányt, 4 hónapos korukban 4—S kg zöldtakarmányt, ö hónapos karukban pedig 1# kg zöidtakaranányt kapnak. A zöldtakarmányok használata a feorjúnevelés új, tökéletesebb módszerét jelenti. A borjúnevelés olesöbbításáu kívül lehetőséget nyújt, nagyobb adag gazdasági takarmány és póttakarmányfcént adagolt minimális abrakadag felhasználásával a termelékenység növelésére. Blaho Rudolf mérnök, a Nyitrai Ä11 stteryésztési Kutatóintézet dolgozója A Zvolenská Slatina-i EFSZ sertéshizlaldájában ián Mojzis „etető“ 800 hízó gondozását végzi. Az etető meghatározás nem pontos, mert figyelme elsősorban a gépek működésére irányul, ezért talán helyesebb lenne őt gépkezelőnek nevezni. Munkájáról így beszél: — Egyedüli fáradságos fizikai munka, amelyet végzek abból áll, hogy a burgonyát magam öntöm a mosóba. Az etetőberendezés azután megmossa, a vágó feldarabolja, és a keveröben a gőz megfőzi. Korpát, darát keverek hozzá, * ezzel kész a munka. Ezt naponta két szer-háromszor megismétlem. A szivattyúk azután üvegcsöveken keresztül a kutricák felett lévő tartályokba nyomják a híg táplálékot A sertések napi 52 — 60 dekás súlygyarapodást érnek el. Elmondhatjuk, hogy húsgyár ez, amelyet egyetlen ember irányít. (Foto: Búkor József) 4
