Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-25 / 77. szám

Pepo az aranycsillagos tehenész-----------­Országszerte ismerik. Szövetkeze­­tesek, fejők, mindenfelé beszélnek róla. — Pepohoz mennek? Otthon talál­ják. Tegnap a prerovi állattenyésztési vásáron volt, — világosított fel Doh­nál Ján, a Kozusani Helyi Nemzeti Bizottság titkára. — Jó gyerek. Fejő a javából. Bárcsak a mi szövetkeze­tünkben dolgozna. Ott majd látnak szép teheneket... Hluüovicén új kép fogad. Jozef Trousil, többszörösen kitüntetett fejő tehenei korszerű istállóba költöztek. A régi istállóban feleségével 32 tehe­net gondozott és fejt. Évi 4000 liter tejet fejt átlagosan. Amikor a szö­vetkezet összes tehenét az új istálló­ba összpontosították, kíváncsian vár­ták, hogy az aranycsillagos fejő mód­szere meghozza-e az eredményt. Az összpontosítás előtt a szövetkezetben átlagosan 6 liter volt a tejhozam, az elmúlt hónapokban már mind a Hí tehén 10 liter tejet adott naponta, darabonként. A földművelő ember számára minden szemet gyönyörköd­tető itt. Az egyik istálló előtt kifutó­ban esznek a jövő tehenei. Pepo, a kedvenc, épp magyaráz az állatte­nyésztés mestereinek iskoláján részt­vevő hallgatóknak. — Semmi az egész, gyerekek — tárja ki mind a két kezét. — Nevel­jetek jó üszőket, etessétek a tehenet, persze, jól ki is kell fejni a tejet, és akkor telik a sajtár. — Áruljon el valamit az üszőneve­lésről is. — Tudjátok az életből, hogy a lát­szat legtöbbször csal. Nem mindig a legszebb borjakból lesznek a jól te­jelő tehenek. A kiválasztásnál tehát nagyon vigyázzatok, hogy ne a hús­­nevelő-fajta kerüljön továbbtenyész­­tésre. A mutatós, szép borjúból leg­többször pedig inkább hústermelő, mint tejtermelő lesz. — Hogy eteti a növendékállatokat? — Egyéves korukig — mivel ez a döntő a tenyészállat továbbfejlődésé­ben — napi lA kg abrakot kapnak, száraztakarmányból pedig, amennyit fogyasztanak. Később csak a szálas- és silótakarmányt esznek. Persze, jól­­lakásig. — Ezt meg is látni rajtuk — szól valaki —. Olyan üszők ezek, mint a vályog. — Megvan a súly is, meg a tejerek. Nézzék csak a tőgyeket! — mutatja az érdeklődőknek. — Tegnap két üszőnk nyert a prerovi állattenyész­tési vásáron Elit-Rekord díjat. No, de gyertek csak a tehénistállóba. Meg­mutatom a boroshordót. A takarmányelőkészltőben Pepo fürgén szalad föl a 16 hektós hordó karzatára. — Ez az én módszeremnek az egyik része. Ne örüljetek, nem bor van benne. Ebben keverjük az élesztősí­tett takarmányt. Egy etetésre 0,5 kg abrakfélét, 20 kg száraz répaszeletet, 20 kg silóból, 30 kg csalamádé kuko­ricából és 4 kg szárazheréből tevődik össze. Ezzel az összetétellel nem va­gyok megelégedve, főleg a sok csa­lamádé miatt csökkent a tejhozam. Emelni fogjuk a herefélék mennyisé­gét. Attól van a legtöbb tej. — Áruljon el valamit a fejési mód­szeréből is — kérleli valaki. — Fejni mindannyian tudtok. Mit beszéljek erről? Addig kell fejni, míg a tőgyben cseppnyi tej van. — Mégis, mi járul hozzá még a tejelékenységhez — szól közbe egy másik tanuló, — Hát jó. Mondhatok egyet-mást. Huszonnyolc tehenet másfél óra hosz­­szat fejek, három fejőgéppel. Langyos vízzel mindig csak 3—4 tehén tőgyét mosom és kissé maszírozom. A tőgy­törlés után azonnal megkezdem a fe­jőst. Ezt azért teszem, mert a tőgy mosása és masszírozása után azonnal fokozódik a tejtermelés. Megfigyel-Bizakodóan, derűlátón Pepo középen jókedvűen magyaráz. 10—12 kg folyékony melaszt és 6 dkg takarmányélesztöt adunk. Ebből az erjesztett keverékből egy-egy tehén naponta 60—70 litert fogyaszt. • — Más takarmányféléből mennyit kapnak a tehenek? — A napi adag 50 kg zöldanyag. Ez A családvédelmi törvény további javaslatai A család védelméről szóló törvény­­javaslat többek között az elhagyatott vagy elhanyagolt gyermekek felkaro­lását hivatott rendezni. Nemcsak az árván született, hanem árvaságra ju­tott vagy olyan gyermekek nevelésé­ről van szó, akik szüleik részéről nem részesülnek kellő gondozásban. Az arra hivatott szerveken kívül az új törvényjavaslat polgári személyek­nek is lehetővé teszi elhanyagolt gyermekek örökbefogadását. Kétség­telen, hogy a testileg és szellemileg egészséges, erkölcsileg nem terhelt gyermek számára a legmegfelelőbb környezet a szülői otthon, a szülők és gyermek közötti természetes vi­szony megteremtése. A kidolgozás alatt álló törvény kétféle módszert különböztet meg: 1. az örökbefogadást és 2. a felbonthatatlan örökbefoga­dást. Örökbefogadás által ugyanaz a rokoni viszony kelet­kezik örökbefogadók és örökbefoga­dottak, mint szülők és gyermekeik között. Az örökbefogadók tehát az örökbefogadottak nevelése során ugyanazokat a jogokat — de köteles­ségeket is — gyakorolhatják, mint szülők gyermekeikkel szemben, ami kihat az örökbefogadottak örökösö­dési jogára is. Orvosi tapasztalatok szerint egy évnél fiatalabb gyermek­nél nehéz megállapítani az esetleges egészségi fogyatékosságokat, amiért ezentúl nem lehet örökbe fogadni egy évnél fiatalabb gyermeket. Ezzel szemben nagykorúakat sem lehet örökbe fogadni. Örökbefogadó és örökbefogadott között továbbá meg­felelő korkülönbségnek kell lennie, amelynek nagyságát a bíróság hiva­tott esetről esetre megállapítani. Nem engedélyezhető például, hogy 30 éves férfi 17 éves leányt fogadjon örökbe szülő és gyermek közötti viszony módjára. Közösen csak házasfelek fogadhatnak gyermeket örökbe. Szülői hozzájárulás örökbefogadáshoz az örökbefoga­dott szüleinek (gyámjának vagy tör­vényes képviselőjének) hozzájárulása szükséges. A beleegyezéstől eltekint­hetnek a hatóságok: a) ha a szülők legalább egy éven át nem tanúsítanak érdeklődést a gyermek iránt, jóllehet módjukban állott volna, vagy: b) ha meghatározott örökbefogadókhoz való viszonyulás nélkül előre hozzájárul­nak a gyermek örökbefogadtatásához. Áz örökbefogadott felveszi az örök­­befogadók családnevét. Ezen jogügy­let által megszűnnek az örökbefoga­dott és eredeti családja között fenn­állott kölcsönös jogok és kötelessé­gek. Az örökbefogadás engedélyezé­séről, valamint annak megszünteté­séről — akár az örökbefogadó, akár sz örökbefogadott indítványára — a bíróság hivatott dönteni nyomós okok alapján. \ felbonthatatlan örökbefogadás s következőkben tér el az előbbi mó­­iozattól: 1. az örökbefogadó nevét bejegyzik az anyakönyvbe az örökbe­fogadott szülője helyett, 2. az ilyen írökbefogadók csak házastársak le­hetnek vagy az olyan házasfél, aki házasságban él a gyermek szülőjével; >zt a megszorítást feltételként kell érvénybe iktatni, mert csak ilyen negszigorítással lehet feltételezni a gyermek teljes kárpótlásának bizto­sítását az eredeti család elvesztésé­ért, 3. a felbonthatatlan örökbefo­gadás végleges jellegű és nem szün­tethető meg. A készülő törvény javaslatainak fogalmazásából nyilvánvaló, hogy az örökbefogadás intézményének új ren­deltetése lesz a szocialista társada­lomban. Megszűnt jogi kelléknek len­ni annak biztosítására, hogy valaki sgyéb lehetőségek híján „átmentse“ a családi tőkét egy, a családnak lekö­telezett ún. „stróman“ segítségével. Hasonlóképpen befellegzett azoknak a gazdag, gyermektelen spekulánsok­nak, akik valamilyen elszegényedett rokonuk örökbefogadásával életfogy­tiglani olcsó munkaerőhöz jutottak, akinek már előre hálásnak kellett lennie a kilátásba helyezett öröksé­gért. Az örökbefogadás új módozatának célja olyan .környezetbe juttatni az örökbefogadottat, amelyben legjobban kifejtheti egyéni tehetségeit az egész társadalom és saját fejlődése érde­kében. Mindez megnyilvánul a tör­­■ény azon rendelkezésében is, amely ;zerint csak az olyan polgárok lehet­nek örökbefogadók, akik életmódjuk­kal elegendő mértékben biztosítják az örökbefogadott gyermek sikeres nevelését, hogy hasznos tagjává vál­jon a társadalomnak. K. E. hettétek, hogy a sok tejet adó tehén, ha a szomszédját fejik, fejés nélkül is a földre csurgatja a tőgyéből a tejet. — Moszkalenko elvtárs azt javasol­ja, hosszabb ideig fejjünk — szól közbe újból valaki. — Kicsit összecsaptam Moszkalen­­kóval — mondja nevetve. — Én amel­lett vagyok, hogy a tehenet minél gyorsabban kell kifejni, ő meg azt állítja, ha tovább fejünk, több a tej. Most kísérletezek. Meglátjuk, kinek lesz igaza. De erről egyelőre ne szól­jatok senkinek. Ennyi volna az én módszerem. Nincs itt semmi csoda­szer. Amint mondtam, etessétek a te­henet jóllakásig, persze, jó minőségű takarmánnyal, fejjetek becsületesen, ne hagyjatok a tőgyben csöppnyi tejet sem és lesz tejetek. No, de ne hara­gudjatok, nekem már mennem kell, mert szorítja a tej az egyik frissfejős tehén tőgyét. Kapja a sajtárt, és máris rohan, örökké lót-fut, nincs pihenése. Dol­gozik, oktat, tréfálózik. Pepo, min­denki kedvence, a munkaérdemrend­del kitüntetett aranycsillagos tehe­nész. -­Bállá József Bizakodóan indulnak az új gazda­sági évbe a patasi szövetkezet tagjai. Jövőre az ideinél jobb gazdasági ered­ményeket szeretnének elérni. Már most tervezgetnek, latolgatnak és számításaikat komoly alapokra építik. Először is: szövetkezeti gazdálkodásuk óta nem emlékeznek ilyen csapadék­dús őszre. Tavaly és az azelőtti évek­ben az őszieket csak száraz talajba vethették. A magnak a száraz föld­ben várni kellett, míg a talaj meg­ázott. A szárazság sok kárt okozott a mezőgazdaságnak. Szabó László, a szövetkezet elnöke, a szombat délutáni termelési értekez­leten is erről beszélt: Sok egyéb hát­ránya is van a szárazságban végzett vetésnek. Nehezebb a talaj művelése, körülményesebb és jóval költsége­sebb. Ezenkívül, mivel a mag nehezen csírázik, hektáronként 25—30 kg-mal nagyobb a vetőmagszükséglet. A patasiak minden koronával szá­molnak. Kiszámították azt is, hogy az idén — a kedvező csapadékdús ősz következtében — mennyi gabonát ta­karítanak meg. Ez pedig pénzre át­számítva 350—400 hektáron igen ko­moly összeget jelent. A nem szak­ember nem is hinné, hol és hogyan úsznak el a szövetkezet koronái és hol lehet takarékoskodni. Szakáll Zoltán, a traktorosbrigád vezetője, rendszerető ember, pontosan nyilvántartja a traktorosok munká­ját. Figyelemmel kíséri a termelési költségek alakulását. Látja a hibákat, tudja hol gurulnak el a koronák. Sze­retné ezt meggátolni, de ez túlhaladja erejét. Nemcsak rajta múlik. A szövetkezet 1030 hektár szántó­val rendelkezik. Kerekes és lánctalpas traktoruk van elég, de ennyi földre csak egy SK—3-as kombájnt kaptak. Az ezzel járó következményekre a minden koronával takarékoskodni akaró szövetkezeti tagok számos év tapasztalatai alapján lépten-nyomon rámutatnak. Az idén két morvaországi szövet­kezettel kötöttek kölcsönös aratási szerződést. A vendégkombájnosok jó munkát végeztek, azonban nem vár­hatták meg az aratás befejezését, mert közben náluk is beérett a gabo­na és haza kellett menniük. Távozá­suk után még sok gabona maradt lá­bon a földeken. Azzal az egy saját kombájnnal sokáig tartott volna az aratás. A padányi meg az alistáli bri­­gádosok segítettek az aratást befe­jezni. Az ilyen segítséget azonban — természetes — meg kell fizetni. Pén­zébe kerül a szövetkezetnek. — Az idén nagy a szemveszteség, amit elkerülhettünk volna, ha még egy kombájnnal rendelkeznénk — mondja Szakáll Zoltán, a traktorosok vezetője. A patasi szövetkezetben egyébként jó a munkafegyelem. Munkaerőben nincs hiány. A fiatalok nem hagyják el a falut. Ellenkezőleg. Még azok is visszatérnek, akik valamikor eltávoz­tak a faluból. Kurucz Péter például az iparból tért vissza, most az állat­­tenyésztésben dolgozik. Takács János traktoros az állatállomány takarmá­nyáról gondoskodik. A szövetkezeti vezetők fülehallatára mondja: — Minek mennék el a faluból, ha itten a természetbeniekkel együtt megkeresem átlagosan a havi 2000 koronát. Takács szavai bizonyítják, számítá­sukat otthon is megtalálják a fiata­lok. Kevés szövetkezet dicsekedhet ilyen kedvező korösszetétellel. A patasi szövetkezet tagjai méltán büszkék a falu közvetlen közelében épült szövetkezeti telepre. Mindenütt példás rend fogadja még a váratlan látogatót is. A nagy kiterjedésű telep elrendezése és felépítése a szövetke­­zetesek ügyességét, szorgalmát di­cséri. Minden követ, téglái, homokot és meszet, gerendát és cserepet ők szállítottak ide, ők húzták fel a fala­kat, a tetőt. Az iparosmunkák túl­nyomó részét is ők végezték és csak igen kevés munkára hívtak idegen szakembert. Munkájukkal az építési költségeket nagy mértékben sikerült csökkenteniük. Csupa jókedv, bizakodás jellemzi a patasi szövetkezeti tagok minden­napi életét. Bizakodva kezdik az új gazdasági évet és erre a derűlátásra okuk van. Fúry József A nagy hozamok mesterei A kassai járás mezőgazdasági termelési igazgatósága értékelte az első félév szocialista munkaversenyét az állattenyésztés terén. A legjobb üze­meket és dolgozókat pénzjutalomban részesítette. A kukoricatermesztő vidéken első helyen a kenyheci szövetkezet áll, 1500 korona jutalmat ka­pott. Második a migléci EFSZ lett, mely 1000 korona jutalmat kapott, a har­madik pedig a csányi EFSZ 500 korona jutalommal. A répatermesztő vi­déken a péderi EFSZ, a burgonyatermesztő vidéken Kec. Kostolany lett az első. Állami gazdaságok közül a Tornai Állami Gazdaságot jutalmaz­ták 1500 koronával. Hasonlóan értékelték az állattenyésztési dolgozókat is. Eszerint a leg­jobb szövetkezeti fejőnők: Ivan Regina a besztercei EFSZ-ből — 15 fejős­tehenet gondoz, 7,2 liter átlag tejhozamot ért el, 500" korona jutalmat ka­pott. Háromszáz koronás jutalmat a budaméri Skrivánekné és Jurakné ka­pott, akik 15 tehénnél 6,9 liter átlagos tejhozamot értek el. Ugyanilyen ju­talmat kaptak az állami gazdaságok legjobb fejői. Első lett Jámbor János, a Tornai Állami Gazdaságból. A marhahizlalásban Kiss István — a bárcai EFSZ-ből — érte el a legjobb eredményt. A sertésgondozók közül legjobb volt a budaméri Gregor Er­zsébet, aki 110 sertésnél 0,80 kg súlygyarapodást ért el átlag. Baromfigon­dozók közül Tomásné és Gedeonná lett az első, akik 1339 tojótyúkról gondoskodnak és átlag 140 darab tojást szolgáltattak be minden darabtól. Az évi tojásbeadási terv idő előtti teljesítéséért a csányi EFSZ — mely e feladatot már május 12-én teljesítette — 3000 korona jutalmat kapott. A második a migléci, a harmadik pedig a nádasdi EFSZ lett. Mató Pál (Kassa) Megtalálták a tejtermelés növelésének kulcsát Pártunk és kormányunk felhívását a tejtermelés növelésére megtárgyal­tuk szövetkezetünk csoportvezetőivel, akik a helyszínen tájékoztatták az állatgondozókat termelési értekezle­tünk tartalmáról. Ebben az évben a kemény tél átvé­szelése után csak júniusban és július­ban állt be az egyensúly az állatállo­mány takarmányozásában. Májusban őszi keverékkel etettünk, amely azon­ban nem volt jó minőségű. így a mi szövetkezetünk is 40 000 liter tejjel maradt adós az első félévben. Ezt a tartozást júliusban és augusztusban 26 ezer liter erejéig törlesztettük, a maradék 14 ezer litert novemberig szándékszunk kiegyenlíteni. Évi tej­eladási tervünk 1,250.000 litert tesz ki. Tejtartozásunk csökkentéséhez meg is voltak a feltételek, hiszen 30 kg csa­­lamádét és 15 kg zöld lucernát etet­tünk tehenenként azon kívül, hogy az állatok legeltek. Elértük a 6 literes átlagos tejhozamot, de nem eléged­hettünk meg vele, mert 7 literre szólt a tervünk. Kutatni kezdtük a nem ki­elégítő tejhozam okait és megállapí­tottuk, hogy azokat nagyrészt az idő­járásban, másrészt pedig a helytelen munkaszervezésben kell keresnünk. A tehenek éjjel a kifutókban marad­tak és ha megeredt az eső vagy ziva­tar söpört végig a vidéken, másnapra 2—4 deciliterrel csökkent az állatok tejelékenysége. A szövetkezet tehén­­állományánál ez 300 litert tesz ki. További hibát láttunk abban, hogy négy istállóban mindig más-más gon­dozó fejte a teheneket. Amikor azután összehasonlitottuk a többi istálló te­heneinek tejhozamát ezzel a négy istállóéval, kitűnt, hogy a 1 litert is elérte a különbség. De amióta minden tehén számára állandósítottuk a fejő­ket, javult a tejelékenység. Mint példás kollektívát ki kell emel­nünk S v i h 1 o v á elvtársnő cso­portját a fő gazdaságban, Tóth elvtárs nagyszigeti és Illés elvtárs nagygútal kollektíváját. Ezek a munkaközössé­gek 200 literrel nagyobb fejéshozamot értek el, mint amennyi a szövetkezeti átlag. A zöldtakarmányfélék idei termése gazdag, megvan a lehetőség a szarvas­­marha takarmányozásának javítására. Gazdagnak Ígérkezik ugyancsak az évelő takarmánynövények alávetése, amely nálunk 300 hektárnyi területet foglal el. Csupán a begyűjtés körül támadnak aggodalmaink. Legjobban beválna a kézi kaszálás vagy takar­mányzúzó alkalmazása, jóllehet az őszi csúcsmunkák idején nem jöhet számításba a kézi kaszálás, takarmány­­zúzót pedig egész Szlovákiában nem lehet kapni. Ajánlatos volna, ha szö­vetkezeteink mielőbb hozzájutnának ezekhez a gépekhez, mert — ahogyan szövetkezeteseink mondják — jó mun­kát végeznek és nem romlanak el egyhamar. A 300 hektár hozama leg­alább 30 vagon zöldanyagot jelent. A tejtermelési feladatok idei telje­sítése tehát nem a takarmánytól, ha­nem főleg a helyes munkaszervezéstől függ. Szövetkezetünkben pártunk XII. kongresszusának irányelvei szerint igazodtunk. Ennek eredményeképpen már eddig 185 vagonra való jó minő­ségű lucernaszénánk van kazlakban, amelyből egy állatra több mint 7 má­zsa esik a téli időszakra. Bő termés­sel dicsekedhetünk továbbá silókuko­ricából 352 hektáron, amelynek siló­zása folyamatban van. Nehézségeink vannak azonban a tejszállítással. Gazdasági udvaraink némelyike 10 km távolságra esik, ami főleg esős időben növeli a költsége­ket. A rossz utakon gyakran lánctal­pasnak kell a traktort pótkocsival együtt kihúznia a kátyúból. A KNB még 1946-ban kilátásba helyezte az útépítést Vefky Ostrovból kiindulva. További gondot okoz a takarmány­­keverékek megoldatlan kérdése. Ren­desen nem kapjuk meg azt, amire szükségünk van. Nyilvánvaló, hogy ez nem segíti elő az állatok hízását és haszonhozamát. A magdaráló Nemes­­ócsán van, teherautóinknak oda kell járniuk a keverékért, ami újabb költ­séget jelent. Ezen is lehetne segíteni. Szövetkezetünk elnöke, Ö u r í k Mi­­chal elvtárs már többször kérte és indítványozta magdaráló létesítését községünkben egy ilyen hatalmas gazdasági egység számára. Jó karban lévő malom áll rendelkezésünkre, amelyet könnyen fel lehetne hasz­nálni. JÄNY JÁN (Kollárovo)

Next

/
Oldalképek
Tartalom