Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-11 / 73. szám
Ä versenyfelhívás nvomán... A Tornaijai Mezőgazdasági Szaktanintézet versenyfelhívása — a kukorica magas hektárhozamának eléréséért — visszhangra talált a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában is. Tangazdaságuk ugyan nincsen, de ettől eltekintve igyekezetük nagyrabecsülendő. A helybéli szövetkezetnek 50 hektáron termesztenek szemeskukoricát. A nagykaposi szövetkezetesek ezelőtt is szívesen elfogadtak az iskolától minden segítséget, amely a szövetkezeti termelésükben újat, haladót jelentett. Ezt sem bánták meg. Egyébként az iskola és a szövetkezet között nagyon jó az ^ együttműködés. Céljuk: egy hektáron 50 mázsa szemes vagy 80 mázsa csöveskukorica, silókukoricából pedig 800 mázsa zöldtömeg elérése az új technológia maximális kihasználása mellett. A szövetkezet igyekezett mindent megtenni a siker érdekében. Abban egyeztek meg, hogy mivel az iskola nem rendelkezik semmiféle gépi berendezéssel, a szövetkezet végzi el a gépi munkát. A szakirányítást viszont az iskola tanárai nyújtják. így is történt. A szövetkezet a múlt ősszel elvégezte a mélyszántást 30 cm mélyen. Istállőtrágyát nem adagoltak, mivel ezt a területet a múlt éven változtatták át szántófölddé. Ezelőtt legelő volt. A talajelőkészítésnél használtak simitót, kultivátort, boronát, tengert. S közben 3 mázsa nitrogént, 4 mázsa szuperfoszfátot és 5 mázsa kálisót kevertek a talajba hektáronként. A vetést április 24—28 között fejezték be. A sortávolság 70X35 cm. Az egyedek száma hektáronként 35— 40 ezer. A vetőmagszükséglet hektáronként 30 kg volt. Mind az 50 hektárba hibridet vetettek. Céljuk heterózis kukoricát termeszteni, melyet mint vetőmagot külföldre szállítanak. A vetés után két héttel permetezték ki a zeazint 4 kg hektáronkénti adagolással. A kikelés után kétszer boronáltak. Az egyelést mind az 50 hektáron az iskola tanulói végezték, hektáronkénti 16 óra munkaráfordítással. A kasztrálást a szövetkezet hajtotta végre. Az egyelésnél eléggé sűrűre hagyták a kukoricát, viszont az oldalhajtásokat eltávolították. Az egyelésen, kasztráláson kívül semmilyen munkát nem végeztek kézierővel. A helyszíni megállapítás szerint nincs olyan szép a kukoricájuk, mint azokban a gazdaságokban, ahol a Tornaijai Mezőgazdasági Szaktanintézet működött közre. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Nagykapos esetében heterőzis kukoricáról van szó. Magassága meghaladja a 130—160 centimétert. A cső szépen fejlődött, minden második száron két cső van. Az éghajlati viszonyokat tekintve nem nagy az eltérés. Tornaija vidékén a vetéstől kezdve mostanáig több mint 500 milliméter csapadék hullott. Addig Nagykapos környékén alig haladta meg a 110 mm-et. Július közepe táján nagy zivatar jött jéggel, mely 30 %-os kárt okozott a kukoricában. Előreláthatólag elérik a tervezett hozamot, de ha jégkár és szárazság nem hatott volna kedvezőtlenül a kukorica fejlődésére, akkor megközelítették volna a tornaijai hozamot. A versenyfelhívásra reagálva mindent megtettek a nagy terméshozam elérése érdekében, de az említett hiányosságok akadályt gördítettek útjukba. A jövőben majd figyelembe veszik azt is, hogy a tervezett mutatók eléréséhez mennyi tápanyagra van szüksége a talajnak. Bizonyos, hogy a szövetkezetnek a többi parcellán nincs olyan szép kukoricája, mint az említetten, pedig ha mérlegeljük a ráfordításokat, akkor látjuk, hogy a munkaráfordítások között óriási a különbség. A szövetkezetesek kétszer kapálták kézzel a kukoricát, míg az iskola tanulói egy kapavágást sem végeztek. A jövőben az új technológia jobb kihasználása céljából szükséges lesz a szorosabb együttműködés a szövetkezet és az iskola között. Ez azért is fontos, mert közös erővel eredményesebben tudnak küzdeni a fogyatékosságok ellen és az önköltség csökkentéséért. Egyébként az iskola szaktanárai — s kukorica termesztésében — segítséget nyújtanak a csicseri, a ruszkai, a budaházi, a kaposkelecsényi, a szirényfalvi, a ráskai, az abarai és a bési szövetkezetnek is. Jablonci Lajos A vasutasok érdeke is Naptár szerint még a nyárban járunk, de az Időjárás már jelzi, hogy nemsokára itt az ősz. S megkezdődik a mezőgazdasági munkák harmadik része — az őszi betakarítás. A szövetkezetekben folyik a betakarítógépek javítása, tervezgetik a legcélszerűbb munkaszervezést. A dunamocsi EFSZ-ben nem nagy gondot okoz a szükséges gépek javítása. Ugyanis a betakarítás nagyobb részét kézzel végzik. Csak a 170 hektár kukorica egy részénél használják majd a kétsoros kombájnt. Kapásnövényből a kukoricán kívül nem sok van a szövetkezetben. Mindössze 12 hektár burgonya, 12 hektár cukorrépa, és 15 hektár takarmányrépa. A burgonyát felparcellázzák, így azt a kevés részt, mely egy állandó tagra esik, nyugodtan kikapálják kézzel. A tagság szívesen megcsinálja, mert keresni akar. A gazdaságosság szempontjából mégis az volna a helyesebb, ha a szövetkezet vásárolna burgonyakiszedőt. így megkönnyítené a dolgozók munkáját, meggyorsítanák és olcsóbbá tennék a betakarítást. S lényegében véve a dolgozók sem fizetnének rá, mert ha kevesebb volna is a munkaegységük, a megtakarítással emelkedne az értéke. A cukor- és takarmányrépából mindenki azt a részt szedi, melyet kezdettől fogva kapált. Ennek az előnye, hogy igyekeznek a munkák mielőbbi befejezésével, mert egyikük sem akar utolsó lenni, vagy lemaradni a többitől. A szövetkezeti tagok az ilyen betakarításoknál bekapcsolják az olyan családtagokat is, akik nem dolgoznak a mezőgazdaságban. Így minden nehézség nélkül új munkaerőkhöz jut a szövetkezet. A dunamocsi szövetkezet tagsága még nem ismeri a prémizálást. Nincsenek közvetlen érdekeltté téve a termelésben, így csak ösztönszerűen igyekeznek nagyobb eredményeket elérni. Pedig nem volna nehéz a prémízálást megoldani. Vegyük például a cukorrépát: ha a gondozott területen termett répamennyiséget lemérjük, és a terven felüli mennyiség bizonyos százalékát a dolgozóknak adjuk, vagy a pénzértékét kifizetjük, akkor a tagok úgy igyekszenek a növényápolással, hogy a legnagyobb mennyiséget termeljék ki a megszabott területen, így gazdagodik a szövetkezet, s elégedett lesz a tagság. A szállítás helyes megszervezése az őszi munkáknál mindig gondot okoz a vezetőségnek. Nem mintha traktorból kevés volna, mert a 20 traktoros a 15 kerekes traktorral megbirkózik a munkával, csak helyesen kell megszervezni azt. Ami a nehézség, az csak a szállítás. Ugyanis a termékeik eladásra szánt részét a köbölkúti vasútállomásra kell hordani a továbbszállítás végett. Ez az útszakasz 11 kilométeres. Könnyen kiszámítható, hogy a traktornak mennyi időre van szüksége, míg egyszer fordul az állomásról. Ezután már csak gyerekjáték kiszámítani, hogy például a cukorrépa szállításához hány traktorra lesz szükség. Sajnos, azonban az állomáson töltött idő kiszámíthatatlan! Előfordul olyan eset is, hogy a traktor a megrakott pótkocsival elindul reggel és csak este ér vissza. És mindez miért? Mert a vasútállomáson nem törődnek a vagonok időbeni előállításával. Örák hosszat, sőt egész nap kell sok esetben várni egy üres vagonra annak ellenére, hogy a vasútállomást előre értesítették, vagy fordítva; a szövetkezet kapott az állomástól értesítést. Az ilyen esetek egyrészt lehetetlenné teszik a szállítóeszközök ésszerű, maximális kihasználását, megdrágítják a termelést és korlátozzák a dolgozók kereseti lehetőségét. S így lényegesen meglassítják a munkák ütemét. Nemsokára itt a mezőgazdasági termékek szállításának ideje. A vasúti dolgozók is nagyobb figyelmet szenteljenek munkájuknak. Mert az ő munkájuktól is függ a felvásárlási tervek zavartalan teljesítése és a tervszerű jó munkájuk által meggyorsul a termények betakarítása, kevesebb lesz a veszteség. Ez pedig mindnyájunk érdeke. Zseblk Sarolta Legjobbak a Zobor alján A Nyitrai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság értékelte a szövetkezetek szocialista versenyét, amelynek során 26 200 koronát fizettek ki a második negyedévre a legjobb EFSZ-eknek, komplexbrigádoknak és egyéneknek. Elsőnek nyilvánították a zsitvaújfalusi, a Maié Zálu2ie-i és a Tajná-i EFSZ versenycsoportját, másodiknak a meleki, a Veiké Vozokany-i és a Velőice-i szövetkezeteket, harmadiknak pedig a Sládeckovce-i, a Sk^cov-i és a Kostolany pod TrebiCom-1 EFSZ verseny csoportját. Valamennyi között első helyen végzett a zsitvaújfalusl EFSZ a szocialista versenyben, amely elnyerte a jNB vörös vándorzászlaját. A legjobb komplex brigádok közül első lett a járásban a vífcsápapátl EFSZ, második a Nyitralvánkai Állami Gazdaság, harmadik az alekäincel és lukáőovcei ÁG, negyedik a Stefanovlőovái EFSZ és ötödik a slazanyi szövetkezet. Legjobb fejőknek ismerték el Józef ÍJurőíkot a Zitavce EFSZ-ből 10,57 liter tejhozammal, az ugyanazon szövetkezetbeli Stefan Gazíkot 9,82 liter és GaSpar Depest a gólianovői EFSZ- ből 7,82 liter fejéshozammal. A szarvasmarha hizlalásban kitűntek Michal Vnufcko a drázovcei EFSZ-ből 1,17 kg átlagos súlygyarapodásteljesítménnyel, Vojtech Hriviíák a zsitvaújfalusl EFSZ-ből ugyancsak 1,17 kg és Ján Jaros a vícsapapáti EFSZ-ből 0,90 kg átlagos súlygyarapodás-teljesítménnyel. A legjobb sertéshizlalók közé sorolták Anna Solőianskát a velülcel EFSZ-ből, aki 0,73 kg súlygyarapodást ért el darabonként, Emília Baőovát a tajnái EFSZ-ből 0,65 kg és Ondrej Drahost a kishindi szövetkezetből 0,64 kg-os súlygyarapodással. A tojástermelés győztesei közül első lett Katarina Smodrková, aki az első félévben tojóként 102 tojást ért el, második a Viliam Novolny vezetése alatt álló három tagú csoport a Nővé Sady-i EFSZ-ből 99,8 darabbal harmadik a Margíta Hanáková vezette 4-tagú baromfigondozó kollektíva a stefanovicovái EFSZ-ből 95 darab tojással tojóként. A JNB becsületkönyvébe kerültek: Michal Vnuőka, Anna Salőianská és Katarina Smodrková. Marián Takáő (Nyitraj 1963. szeptember 11. A simítok munka közben 1^ em egy járásban gondot okoz a *'* hegyek tövében és a dombokon elterülő szövetkezetek termelésének hatékonyabbá tétele a dolgozó tagság életszínvonalának fokozatos emelése. ökonómiai szempontból bebizonyosodott már, hogy az egyforma föltételek mellett gazdálkodó EFSZ-ek — a jól átgondolt — egyesítés után lényegesen előbbre jutottak, míg azelőtt évekig csak egy helyben topogtak. Persze, szervezés kérdése ez is. Bizonyos, hogy nagyobb területen belterjesebben, hatékonyabban lehet termelni, s emellett az egységre eső termelést költség is alacsonyabb. A losonci járásban több szövetkezet egyesítését előkészítették. Közülük néhányban ősszel már közösen termelnek. Több üzemben mérlegelik a helyzetet, milyen előnnyel járna számukra az egyesítés. Tanácskozások, megbeszélések folynak az Ipoly völgyéhez közel eső gyürki, kőkeszi, szelényi és a siraki szövetkezetekben is. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságon alapos, gondos tervet dolgoztak ki, hogy bebizonyítsák, miiyen előnyök származnának a négy községben egyesítés után a termelés bizonyos arányú szakosításával, amelyet egy nagyobb üzemben könnyű szerrel meg lehetne már az első esztendőben alapozni. Ezt a programtervet akarták megvitatni minap a szelényi EFSZ-ben is, amelyben aprólékosan benne foglaltatnak az említett falvak termelési adottságaihoz mért lehetőségek. A járásiak ígéretet kaptak a helyi nemzeti bizottságtól és a pártszervezettől, hogy összehívják a szövetkezeti tagságot a terv megvitatására, Persze, az ígéret magában még nem elegendő. Csak kocsmazárás után gyűltek egybe a kultúrteremben az emberek, s közülük jónéhánv besörözött állapotban az udvaron külön gyűlést tartott, zavarta Lekyr elvtárs által megtartott, az ő sorsukat is érintő értékes előadást. A fölszólalások legtöbbje a szomszédokat szapulta. Ez nem volt szép. Egyetértünk azzal, hogy rá kell mutatni mások hibáira, de a magunkét sem szabad elhallgatni, kerülgetni, mint macska a forró kását. A fölszólalók pedig azt szerették volna bizonyítani, hogy mindenki más rosszul gazdálkodik, csak, egyedül Szelényben megy minden a legnagyobb rendben. Nos, ha így van, hol maradnak hát az eredmények? Őszintén szólva, nagyon rosszul hatott, hogy a kommuuohanytermesztok Dunamócson már nagyon régen termesztenek dohányt. Sokan többéves dohánytermesztő gyakorlattal rendelkeznek. FÜRSTENCZELLER Gáspár, a£i a szövetkezet dohánycsoportjának vezetője, már 30 éve foglalkozik dohánnyal. A szövetkezet idén 13 hektár dohányt termel. A munkát még a legnagyobb télben kezdték. Mivel mindent idejében elvégeztek, a termés gyönyörűen kifejlődött. Egy hektár területre 14 mázsa száraz termést terveztek, de ennél többet elérnek. A két régi szárító, s az új iker-kukoricaszárító közötti hely, tele van sárguló dohánynyal. A műszárító a szezon elejétől éjjel-nappal szárít. Ötven munkaerő helyett csak húszán dolgoznak, de azok sötéttől sötétig. A fűzést a fiatalok végzik. Az idősebbek a száraz leveleket simítják és kötik csomókba. Eddig több mint 100 mázsát szállítottak el. Trei&a Tibor (Marcellháza) Ä szelénvi dac és ami möoötte van listák nem álltak ki a haladó gondolt mellett. Aki pedig közülük fölszólít, lényegében az egyesítés eller oglalt állást. Ez nem kommunistí aagatartás. Főleg akkor nem, amikoi küldöttek világosan megmagyarázák az egyesítés előnyeit. Mit várhattunk az egyszerű tagokéi, amikor a falusi szervezet elnöki éjét vállai közé húzva hallgat. Igaz már előbb szint vallott, dacosan kielentette, hogy NEM! Itt van hát s iba. Kerestük, s rátaláltunk. A megbeszélésnek persze nem a: olt a főcélja, hogy azonnal döntseek az egyesítésről. Tájékoztató jelige volt, ahol a vitás kérdések« árki okos választ kaphatott volna a: lőadótól. De nem így történt, meri sivaj, zűrzavar uralkodott a teremen, amire lehetetlen volt érdemlegeen reagálni. Ügy látszott, hogy látlatatlan kéz irányítja a háttérből í avarkeltést. Sajnos, a szelényiek nem akartál negérteni, hogy a jelenlegi ökonómia eltételck mellett nem jutnak meszzire, hiszen aránytalanul magas költéggel termelnek. Idén például eg; lektár mezőgazdasági területre töbl nint 86, s ugyanennyi szántóterület« 16 munkaegységet merítenek ki ehhez arányítva a termelés megleletősen alacsony, mivel sokszor a kéz nunkát részesítik előnyben, holot legendő gépük van. Milyen előnyök származnának az egyesítésből? Először is a szövetkezet 1756 hektá nezőgazdasági, illetve 1540 hektá zántóterületen gazdálkodna. Egye fövények termesztésénél áttérhetné iek a nagytáblás rendszerre. Kihasz láthatnák a területi adottságokat é ihhez mérten egészen, vagy részbei jépesíthetnék a növénytermesztést izelényben például 41, Sirakon pedii L05 hektár legelő van, ahol julioka arthatnának, vagy növendékmarhá levélhetnének saját maguk és má .zövetkezetek számára. Nem beszélv trról, hogy közel 200 hektárnyi rét jükről oly nagy tömeg szálastakar Hányra tehetnének szert, amely nagy mértékben fedezné a szükségletet, d- a vetésforgóba beiktatott szántóföldi- évelőkből, másodnövényekből, kettős- i kultúrákból is bőven tartalékolhatná- i nak télre, minek következtében emelr hetnék a jelenlegi állatállomány ha- szonhozamát. Ha megvizsgáljuk a gépesítés fokát,- rájövünk, annyi vonóerőre, mint e amennyi jelenleg a négy EFSZ-ben :, található, egyesítés után nem lenne- szükség. Ugyanis 28 kerekes és négy a lánctalpas traktort mondhatnak magukénak. Aránytalanul sok ez a gép. z Megnevezés e Növénytermesztés 1 ha szántóra Állattenyésztés 1 ha összterület j. Összesen: A számok — amelyek koronákat je• lentenek — a legjobban bizonyítják 3 az előnyöket. Megmutatják, hogy Ipolynyéken 1272,34 koronával nak gyobb értéket juttatnak piacra hek- i táronként mint 4 szomszédjuk együt- tesen. Ezt teszi a körültekintő szer- vezés, a hozzáértés, a becsületes y munka és nem utolsósorban a nagyb táblás gazdálkodás. e Egyesítés után a négy község hatái, rához mérten át lehetne térni a leg- alkalmasabb növények termesztésére, :i amelyek nagy jövedelmet és sok ért tékes takarmányt eredményeznének. Az ottani földeken nagyon jól díszlene az őszi repce, a cukorrépa, burgonya összbevételek 196 K r Növénytermesztésből r Állattenyésztésből s Egyéb ágakból Összesen: s A táblázatból látható, hogy az egyen sített szövetkezetben jövőre 335 000 t. koronával nagyobb bevételre van kig látás, mint ebben az esztendőben — it külön-külön gazdálkodó apró egyséit gekben együttvéve — s ez anélkül, s hogy egyesítés után lényegesebb vále tozást eszközölnének a termelésben,- hiszen a számításnál a jelenlegi állo- mányt és állapotot vettük alapul. Biztosak vagyunk abban, hogy a e nagy szövetkezetben az eddigitől sok-Még ilyen területen sem lehet jól kihasználni. Most pedig nézzük meg, milyen a különbség a nagybani — egyesítés utáni — és a széttagolt apró szövetkezeti termelés közt. Erre a közeli Ipolynyéki szövetkezetei választottuk példának, amely megközelítőleg hasonló föltételek mellett gazdálkodik, mint az említett egyesített szövetkezet gazdálkodna. Vegyük talán a legmegbízhatóbb mutatót, az egységre eső piaci termelést. Ipolynyéki Az egyesítendő EFSZ EFSZ 2366,— Kis 1286,56 Kcs 1911,— Kcs 1718,10 Kcs 4277,— Kcs 3004,66 Kcs és más ipari növényféle. Ezen kívül állami terv gondoskodik arról, hogy az elkövetkező évek folyamán ezen a vidéken nagy kiterjedésű gépi művelésű nemes szőlőfajtákat telepítenek majd, hogy a foglalkoztatást a megfelelően elősegítsék. Nagy fejlődést jelentene ez az ottani nép számára, megváltoztatná a vidék ökonómiai adottságát, s emellett a szövetkezetnek újabb pénzforrások állhatnának rendelkezésére. Hasonlítsuk össze talán a jelenlegi pénzügyi helyzetet és a lehetőségek alapján meghatározott távlatokat, amelyek a következő képet mutatják: i kilátás 1964 terv s-ben Kcs-ben 1 560 000 1 885 000 2 697 000 2 754 000 408 000 371 000 4 665 000 5 000 000 szórta nagyobb jövedelemre tehetnének szert, ami agt eredményezné, hogy a tagságnak munkaegységekre az ideinél legalább 300 000 koronával oszthatnának ki többet, amelyet az emberek életszínvonaluk emelésére fordíthatnának. Hisszük, hogy a szelényiek meggondolják a dolgot és engednek dacosságukból, hiszen saját érdekükben cselekszenek majd. Hoksza István
