Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-11 / 73. szám
A kukorica silózása hugyannyal Állattenyésztésünknek nagy gondot okoz az állatok takarmányozásában tapasztalható fehérjehiány. Több tudományos dolgozó kísérletezik a fehérjék más vegyületekkel való helyettesítésének lehetőségével, hogy így teljes mértékben kihasználhassuk a takarmányadagban található szénhidrátokat, és az állati szervezet fehérjeszükségletét — főként az aminősavakat — fedezni tudjuk. Ilyen szemszögből láttak hozzá a különféle szintetikus nitrogénvegyületek vizsgálatához. A kísérletek folyamán megállapították, hogy a szarvasmarhához, juhhoz stb. hasonló bonyolult emésztőszervekkel bíró állatok főként a bendőjük mikroflórájának segítségével ki tudják használni a szintetikus ammóniákos vegyületek nitrogénjét (pl. a hugyanyt, a savanyú ammőniumkarbonátot stb.). Az állatok takarmányozása terén szerzett eddigi tapasztalatok kihasználását az elmúlt években — főként az elmúlt év téli időszakában — elkezdtük, amikor szövetkezeteink és állami gazdaságaink a silótakarmányt etetés előtt hígított ammóniákkal, esetleg hugyanyoldattal gazdagították. A szilázs etetés előtti keverése az ammóniák vagy hugyany oldatával szövetkezeteink és állami gazdaságaink számára elég sok nehézséget jelentett, mivel az ammóniák büzlött, ingerelte a szem és a légzőszervek nyálkahártyáját, s ezért a dolgozók nem szívesen végezték ezt a munkát. A hugyanyoldat felhasználásához szövetkezeteinknek nem volt elegendő melaszuk, a szilázst nem keverték össze kellőképpen, s ezért az ammóniák vagy hugyany oldata nem oszlott el egyenletesen az egész takarmánymennyiségben. Az említett hiányosságokat kiküszöbölhetjük és a silótakarmány minőségét is javíthatjuk, ha a hugyanyt a silókukoricával együtt lesilózzuk. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat raktáraiban jelenleg elegendő hugyan áll az érdeklődök rendelkezésére, tehát minél nagyobb mértékben ki kell használni a takarmány minőségének növelésére kínálkozó lehetőséget. A silózáskor hugyannyal gazdagított kukoricaszilázs jobb minőségű, a téli időszakban nem kell számolnunk olyan nagy szervesanyagveszteséggel, továbbá a pótolhatatlan aminósavmennyiség is magasabb mint a hugyany nélkül tartósított silótakarmány esetében. A hugyannyal tartósított silótakarmányban a tejes erjedés idején a hugyany egy része fehérjévé, esetleg a fehérjével azonos értékű nitrogénanyagokká változik át. Ezen kívül a silótakarmányban található hugyany semlegesíti az ott keletkező savakat, s ezért a silótakarmány ízletesebb és kellemes illatú. A tejes érésű silókukorica 22—24 % száraz anyagot, 0,90 % emészthető fehérjét, 12—13 °/o keményítőértéket, valamint 3—3,5 % cukoranyagot tartalmaz, érték aránya 1:13—14. A csőnélküii kukorica (kukoricacsalamádé) 18 % száraz anyagot, 0,5 % emészthető fehérjét és 9 °/o keményítőértéket tartalmaz. A tápanyaflarány 1:18, tehát széles, éppen úgy, mint a tejes-viaszos érésű kukorica esetében. A kukoricából készült silótakarmányt minden esetben más fehérjetartalmú takarmányokkal (lucernaszénával, fehérjés silótakarmánnyal, abrakkeverékkel stb.) etetjük, hogy így elérjük a fejőstehén szükségletének megfelelő 1:7 lápanyagarányt, a növendékmarháknál az 1:6,6, s a kifejlődött hízómarháknál az 1:8 táparányt. A fehérjék és a szénhidrátok közötti arányt nagyon hatásosan módosíthatjuk hugyany hozzáadásával is, amellyel teljes mértékben fedezni tudjuk az emészthető fehérjeszükséglet 25—30 %-át. Az előző évben a fejőstehenekkel és a hízómarhákkal végzett széleskörű takarmányozási kísérletek, valamint a Szovjetunióban, USA-ban, NDK-ban, Lengyelországban, Bulgáriában hugyany takarmányozásával végzett kísérletek eredményei teljes mértékben igazolják, hogy a kérődző állatok takarmányába 100 kg élősúlyra 20—30 gramm hugyanyt keverhetünk anélkül, hogy az károsan befolyásolná az állatok egészségét, vagy az állati termékek minőségét. A szarvasmarhát 6 hónapos korától etethetjük hugyannyal kevert takarmánnyal. Ha egy 500 kg élősúlyú fejőstehénnek naponta 30 kg kukoricából készült silótakarmányt adunk, amelyben 150 gramm hugyany is lehet, ez annyit jelent, hogy 100 kg silókukoricához 495 gramm (150X 3,3) hugyanyt keverhetünk. Ezt a gyakorlatban is kipróbálták és állíthatjuk, hogy 100 kg silóanyagba 0,3—0,5 % hugyanyt keverhetünk. Ha a kukoricaszilázsban 0,9 % emészthető fehérje van, és ehhez 0,4 % hugyanyt keverünk, amelyből gya-A tömény oldatot a fekálszekérbe öntjük és ide juttatjuk a maradék vízmennyiséget, amelynek súlyát mázsálással ellenőrizzük. A helyi gazdálkodás hloubetini üzemében a jekálkocsikat a szállítás előtt gondosan ellenőrzik. — ksz — korlatilag 50—75 % ammóniákos hidrogén használódik fel, ez annyit jelent, hogy a silótakarmány 1,6 % felhasználható nitrogénanyagot, emészthető fehérjét is tartalmazhat. A szilázs takarmányértéke tehát 30—50 %-kal emelkedik. Részletes teendők Ha jó minőségű kukoricaszilázst akarunk előállítani, akkor a kukoricát apró — 4 cm-es — darabokra kell felszecskázni és részben zúzni kell. Az apróra szecskázott és zúzott kukoricát jobban döngölhetjük, kiszorítjuk belőle a levegőt és így a hugyanyoldat is egyenletesebben oszlik szét és általában az erjedés is jobb lefolyású. A silókukorica nedvességtartalma 65—70 °/o legyen. Ha a kukorica ennél nedvesebb, akkor egészséges gabonapelyvával vagy szecskázott szalmával keverhetjük 5—10 % mennyiségben. A tejes-viaszos érésű kukorica rendszerint 25—28 % szárazanyagot tartalmaz. A tejes-viaszos érésű kukorica lesilózását 10—14 nap alatt kell befejezni, s ezért jóelőre elő kell készítenünk a silókombájnokat, permetezőket, nagy úrtartalmú pótkocsikat, ki kell tisztítanunk és fertőtlenítenünk a silótérségeket stb. Egyszerre csak annyi hugyanyoldatot készítsünk, amennyit fél nap alatt vagy egy nap alatt felhasználunk. A hugyanyt háromszoros vízmennyiségben oldjuk fel. Abban az esetben, ha 0,4 % hugyanyt használunk fel, vagyis 1 tonna silóanyagra 4 kg hugyanyt számítunk, akkor ezt a mennyiséget 12 liter vízben oldjuk fel. A hugyany 65—70 C° meleg vízben oldódik a legjobban. Ezért helyes, ha a hugyanyt először 1:1, tehát töményebb oldattá meleg vízben oldjuk fel, majd ezt az oldatot a maradék, tehát további két rész vízzel keverjük össze. A tiszta vizet takarmányfüllesztőkben vagy villanymelegítők segítségével melegítjük fel. A hugyanyt lassan szórjuk a felmelegített vízbe, s addig keverjük, amíg teljesen feloldódik. Az oldat készítésére a fekálszekér felel meg a legjobban. A tömény oldatot (1:1) a fekálszekérbe öntjük és ide juttatjuk a maradék vízmennyiséget. A víz mennyiségét mázsával ellenőrizzük. Pl. 300 kg hugyanyt 300 liter vízzel keverünk, ezzel 600 kg oldatot kapunk, amelynek térfogata 510 liter lesz. (10 kg hugyany = 7 liter). Ehhez az oldathoz további 600 liter vizet öntünk és így 1200 kg súlyú hugyanyoldatot kapunk. Ezzel az oldattal 0,4 % hugyanyadag esetén 75 tonna kukoricát silózhatunk le. Az így elkészített hugyanyoldatot a silógödörhöz szállítjuk. A silóanyagot a P—900-as vagy RS—09-es permetezőgépek segítségével hugyannyal nedvesítjük. Egy permetezőgépbe 600 liter oldat fér, amely 400 mázsa silóanyag készítéséhez elegendő. A hugyanyoldat helyes adagolása érdekében az egyes silókukoricával megrakott pótkocsikat mázsálni kell, és az így megállapított súly szerint szabjuk meg a helyes oldatmennyiséget. A silóanyag hugyanyoldattal történő permetezését traktorral vagy elektromotorral hajtott permetezőgéppel végezhetjük, s ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a szivattyú forgássebessége percenként legalább 500 legyen. Ha nincsen permetezőkészülékünk, akkor a legrosszabb esetben a silóanyagot öntözőkannával is nedvesíthetjük. A silótér előkészítése A silógödröt alaposan kitisztítjuk, mésztejjel kimeszeljük és az aljára 20 cm vastag egészséges és hibátlan töreket vagy szecskázott szalmát rétegezőnk. Majd a silókukoricát 20—50 cm vastagon rétegezve hugyany-oldattal nedvesítjük és főként a széleken alaposan ledöngöljük. Például 20 méter hosszú és 6 méter széles silógödörben, ha a silóanyagot 20 cm-es rétegekben helyezzük el, akkor 132 mázsa silóanyag fér el. Erre a menynyiségre összesen 198 liter hugyanyoldatot használunk fel. Az alsóbb rétegeket kisebb mértékben nedvesítsük, s a felsőbb rétegeket fokozatosan nagyobb mennyiségű hugyany-oldattal keverjük. Nagyon fontos ennek az előírásnak a betartása, mivel a felsőbb rétegekből az 1963. szeptember 11.
