Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-10 / 55. szám

A bonni zarándok rögös útja Amikor a műit hét végén hat mi­niszterének kíséretében de Gaulle elnök visszatért Bonnból, röviden ennyit mondott a repülőtéren vára­kozó újságíróknak: „Az egyezmények olyanok, mint a fiatal lányok, vagy rózsák: egy ideig virulnak, aztán her­vadni kezdnek.“ Ha ehhez még hozzá­tesszük a francia Aurore című lap kár­örvendő megjegyzését, hogy de Gaul­­le-t, ugyan több százezres tömeg kí­sérte nyugatnémetországi útján, de Kennedyt legalább egymillió, mind­járt kitűnik, hogy a tábornok ezúttal nem sok babért aratott bonni barát­jánál. A fent említett kijelentése hí­ven tükrözi, mennyire rádöbbent, hogy a bonni „özvegy" kegyeiért foly­tatott francia—amerikai párharcban pillanatnyilag az utóbbinak áll jobban a szénája; jóllehet azért utazott Ade­­nauerhez, hogy színvallásra bírja: Franciaországgal vagy az Egyesült Államokkal kíván-e tovább haiadni? A politikai körülményeket és lehe­tőségeket természetesen komoly és súlyos érvekkel mérik. Nézzük meg hát közelebbről, hogy Kennedy elnök nyugat-németországi útja és a bizo­nyára féltékenységi látogatást tett de Gaulle „munkaértekezlete" után hogyan áll a Washington—Párizs ve­télkedő. Diplomáciai megfigyelők szerint a Fehér Ház főnöke Bonnban nem fe­lejtette el hangsúlyozni a következő tényeket: először is azt, hogy Nyugat- Németország az USA-nak köszönheti létezését és területén félmillió ame­rikai, nem pedig francia katona állo­másozik; másodszor azt, hogy bár Nyugat-Németország tagja a Közös Piacnak, külkereskedelmének három­negyed részét e tömbön kívüli orszá­gokkal, elsősorban az USA-val bonyo­lítja le; végül pedig azt, hogy ha Bonn atomfegyverekhez akar jutni — ez pedig így van — az amerikaiak hama­rabb és nagyobb mennyiséget tudnak biztosítani számára, mint a még gyer­mekcipőben járó francia atombomba­gyártás. Nagyjából tehát úgy tűnik, hogy Kennedynek behozhatatlan előnye van de Gaulle-al szemben. Nézzük azon­ban itt is a tényeket. A nyugat­német kereszténydemokraták legna­gyobb része, főleg a bajorországi tar­tomány pártcsoportja erősen francia­barát. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy itt a pártvezér szerepét Strauss, volt bonni hadügyminiszter tölti be, aki sosem tudja megbocsátani Kenne­dynek, hogy az ő tevékenysége alatt nem volt hajlandó atom-fegyvereket adni a Bundeswehr kezébe. De Gaulle további érvei közé tartozik, hogy Franciaország hajlandó az eddiginél nagyobb összeget is biztosítani a nyu­gat-németek számára a közös atom­fegyverkísérletek megteremtésére, ezzel szemben Washington „áldoza­tok árán" inkább zsarolást helyez ki­látásba Bonnal szemben. Végül a francia elnök nem felejtette el em­lékeztetni bonni baráját, hogy míg az USA és Anglia rövidesen tárgyaláso­kat kezd a Szovjetunióval a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről, ad­dig az atlanti nagyhatalmak közül ép­pen Franciaország harcol a legkövet­kezetesebben a Kelet és Nyugat közti enyhülés megteremtése ellen. Ez pe­dig jelentős ütőkártya de Gaulle ke­zében a bonni revansistákkal folyta­tott cimboraságban. Az alapkérdés, amelyet fel kell ten­nünk: merre tart a degaullista poli­tika és merre Nyugat-Németország? A válasz egyszerű: mindkettő hatalmi politikát követ, saját befolyásának növelésére törekszik a NAXO-ban, sőt, az egész nemzetközi politikában. Noha most alkalmi szövetség fűzi őket egymáshoz, ha útjuk nem is, de cél­jaiknak valahol el kell vállniuk. Kétségtelen, hogy az atlanti poli­tikai helyzet igen bonyolult. Párizs még soha sem állt olyan messze a NATO-tól, mint éppen most. Bonn pedig aligha állt valaha olyan közel az amerikaiakhoz, mint most Kennedy látogatása után. További bonyolító tényező, hogy a bonni kormány né­hány hónap múlva gazdát cserél, s az új, kijelölt kancellár, Erhard profesz­­szor inkább angolszász szimpátiájáról ismeretes. A francia sajtó a Bonn—Párizs­­tengely egyik „munkaértekezletének" nevezte de Gaulle útját. A kiadott közlemény azonban az egységre való hivatkozás frázisnak tűnő voltán kí­vül alig említ meg komolyabb tényt a kétnapos megbeszélésről. Ezek után nyugodtan mondhatjuk, hogy az atlanti tábort behálózó politikai, gaz­dasági és katonai ellentétek sűrű bo­zótjában rendkívül rögös útja volt de Gaulle-nak, aki sokkal több tövist talált mind rózsát. A rózsák pedig, — mind maga mondotta — csak bizonyos ideig virulnak ...! -tg-Pattogő zeneszóval fogadta a ha­jógyári fúvószenekar az ava­tásra érkezó küldötteket és vendégeket. Bizony az alapkő letételétől 1956-tól sok huza­vona után érkezett el ez a nagy nap, amikor ünnepélyes keretek között ke­rült sor a Szlovák Nemzeti Felkelés terén a modern, most épült Eurőpa­­szálló és a hatalmas lakótömb szom­szédságában — épült Szakszervezetek Háza kapuinak megnyitására. A júniusi langyos reggeli szélben lobogva adta hírül a szakszervezeti Új művelődési otthon Komáromban és országzászló e nagy eseményt. A feldíszített művelődési otthon előtt ünnepre készültek az emberek, vár­ták az ünnepi pillanatot. Botlik elvtárs, a Steiner Gábor Ha­jógyár üzemi bizottságának elnöke üdvözölte a küldötteket és vendége­ket. A széles lépcsősoron két CSISZ- egyenruhába öltözött kislány kihúzta a szalagot, melyet Frantisek Zupka elvtárs, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke ünnepélyesen elvágott. Megnyíltak a kapui... első ízben a több mint hét millió korona befekte­téssel épült új modern szakszervezeti művelődési otthonnak, a komáromi hajógyár és még hat komáromi üzem új kulturális fellegvárának. • Az érdeklődő tekintetek gyönyör­ködhettek már az előcsarnoktól kezd­ve a sok művészi festményen és fal­berakáson. A színpadon helyet foglal­tak a küldöttek és elkezdődött az ün­nepélyes aktus. A hajógyári ÜB elnök köszöntője után Zupka elvtárs mon­dotta el avató beszédét. Hangsúlyozta a szakszervezetek V. kongresszusának célkitűzéseit, azt, hogy mennyi küz­delem előzte meg annak a lehetővé válását, hogy a munkások ilyen szép művelődési otthont kapjanak. Hiva­tása teljesítésével kapcsolatban hang. súlyozta, hogy a magyar és szlovák nemzetiségű dolgozók kapcsolatainak megszilárdítására, kulturális tevé­kenységük fellendítésére kell össz­pontosítani a figyelmet. Mindehhez sok sikert, eredményekben gazdag te­vékenységet kívánt. Az átadási ünnep­séget gazdag kultúrműsor követte, melyben a Dunaj tánc- és énekegyüt­tes, számos hajógyári és városi együt­tes, zenekar, az egyes körök tagjai szerepeltek a szűnni nem akaró tap­sok közepette. A szép kultúrházat Stefan Imrlch mérnök korszerű terv« alapján építették. Az egyemeletes épület 28 helyiséget foglal magába, ötszáz személyt befo­gadó nézőterével. A gyermek- és báb­színházban százan férnek el. Kren és Král' akadémiai festőművészek alko­tásai, valamint a berendezés minden igényt kielégít. A komáromi MATESZ és hat üzem kulturális élete folyik majd itt. Szénássy János, (Komárom) Hasznos együttműködés A falu szocialista átalakulásában jó úton halad Nyárazsd is. A ma­gyar és a cigány származású pol­gárok között eltűntek az ellenté­tek, — most már baráti légkörben szorosan együttműködnek. A falu lakossága közös megértésben, ön­zetlenül segíti a cigányszármazású családokat, hogy életüket szebbé, kultúráltabbá tegyék. Erre hű példa a nyárazsdi kőműves munka­brigád, amely már nem egy családi házat épített fel cigányszárma­zású munkások számára. Neki kö­szönhető, hogy Nyárazsdon már eltűntek a nádfedeles vityillók. Csölle József (Nyárazsd) A művelődési otthon ünnepélyes átadása. Aktuális káderproblémák A Latorca partján Az iskolaév sikeres befejezése után a kör­nyékbeli fiatalok is ki­vették részüket a szi­­rénfalvai erdőben meg­rendezett Béke-ünnep víg hangulatából. Bár tikkasztó hőség volt, az ünnepély láto­gatói már a délelőtti órákban összesereglet­­tek és az erdő hüs lomb­sátra alatt pattogó ci­gányzene hangjai mel­lett megkezdődött a víg nap. A helyi NB elnöke köszöntötte a jelenlevő­ket, majd Jesso elvtárs, körzeti tanfelügyelő tar­tott politikai beszámo­lót, amelyben hangsú­lyozta a népek kiállását a béke megszilárdítása érdekében. Azután a nagyszelmenci kilenc­éves iskola tanulói Czap Judit és Nagy József tanítók vezérletével ér­tékes műsorral szóra­koztatták az ünneplő közönséget. A kultúr­műsort a helyi Svüzarm által rendezett motor­­kerékpár- és lövészver­seny követte, amelyen a környék falvainak leg­jobbjai vettek részt. A szórakozás fürdéssel és nyilvános táncmulatság­gal folytatódott. Min­dent összegezve, a rész­vevők általában kelle­mesen érezték magukat; kár azonban, hogy az egyébként ragyogón el­töltött napot egy, a dol­gozók szolidaritására egyáltalában nem jel­lemző eset árnyékolja be. Amint tudjuk, Rusz­­ka - Budaháza közös gazdálkodást folytató, két egymástól elég távol fekvő község. Ennek ellenére Károly Viktor elvtárs, a szövetkezeti teherautó vezetője, aki Ruszkán lakik és a fel­nőttekkel együtt az is­kolásokat is elhozta, Budaházára nem volt hajlandó elhajtani. Hagy­ta, hogy a háromhóna­pos gyermeke megszop­­tatására siető tanítónő a több mint két kilomé­teres utat gyalog tegye meg, csak azért, hogy ő maga pf perccel ha­marabb ebédelhessen. Ha már a két községben közös a munka, 'a szö­vetkezet teherautója is rendelkezésre álljon minden dolgozó ember­nek az adott esetben, hogy jövőben a dolgo­zók számára megrende­zett ünnepély mindenki részére kellemes emlék­ként maradjon meg. KOZMA ANNA (Budaháza) Mezőgazdaságunk egyik legégetőbb problémája még mindig az üzemek el­látása szakemberekkel. Sok helyen azonban már az is problémát okoz, hogyan helyezzék el a már rendelke­zésre álló szakkádfereket. Az állami gazdaságokban ez a kérdés könnyeb­ben megoldódik, a szövetkezetekben azonban gyakran kényes üggyé válik egy-egy technikus vagy más, szak­tanintézetből hazatérő dolgozó elhe­lyezése. Különösen a jelenleg funkci­ókkal bíró embereket nehéz meggyőz­ni gyakran arról, mennyire szükséges az EFSZ ellátása szakemberekkel. Em­beri szempontból érthető is, különö­sen a tisztséggel bíró idősebb vezetők elégedetlensége, hogy a jövőben, bár magasabb képesítésű, de sokkal fia­talabb korosztályú személyeknek le­gyenek alárendelve. Ne feledjük el azonban, hogy a termelési év szep­temberben újra kezdődik, és ezért fontos, hogy az új gazdasági évet már mindenki a munkahelyén kezdhesse. Az iskolákból most kerültek ki az egy évig újra padban ült szövetkeze­ti funkcionáriusok is, akik — zse­bükben érettségi bizonyítvánnyal — visszatértek falujukba. Elhelyezésre várnak, s a szövetkezetek vezetőségén múlik, hogy mikor állnak munkába. Az ifjúság aktivitása a kelet-szlovákiai kerületben Az ifjúság eddigi részvétele a talaj­javítási mozgalomban nagyon aktív­nak mondható. Tayaly az ifjúság se­­gtíségével a kelet-szlovákiai kerüle­tekben 196 794 köbméter komposzt készült. Ezen kívül a CSISZ tagok az elmúlt évben a kelet-szlovákiai ke­rületben 20 038 ha rétet és legelőt hoztak rendbe. Az ifjúsági szervezetek mindezen kívül nagy segítséget nyúj­tottak a helyi nyersanyag-források mésztartalmú anyagainak kitermelé­sében és a talajjavítási munkáknál. Sok jő példa akad erre, pl. a kelet­szlovákiai kerületben a Spisská Nová Ves-i járási mezőgazdasági műszaki iskolái felsőbb osztályainak CSISZ tag­jai mind politikai, mind szakszem­pontból segítségére voltak a falusi helyi szervezeteknek a jó minőségű komposzt elkészítésében. A talajjavítás és a termőföld jó ki­használásának országos mozgalmába bekapcsolódtak a pionírok is. A ke­rület több járásában az ifjúság- és úttörő szervezetek segítettek a gyü­mölcsfák és a díszfák ültetésében. Így jöttek létre a kerület több községé­ben az ifjúsági vagy pionír kertek. Sok helyen a régieket kibővítették vagy a létező kibővített parkok mellé fasorokat ültettek. Füves, lombos gazdasági központok jöttek létre, stb. mint pl. Maskovcén, Semsán és a ke­rület más községeiben. NEM CSEKÉLY FELADATOK Az ifjúság ezévi kötelezettségválla­lásait megtárgyalták a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tavasszal tartott vezetőségi ülésein. Az ifjúság segítő .munkájának összehangolására — mező­­gazdasági és más vonalon — megala­kultak a CSISZ járási- és kerületi bi­zottságai mellett működő brigádköz­pontok. Jelenleg folyamatban vannak a szerződéskötések a munkavállaló üzemek, a mezőgazdasági üzemek és az ifjúsági szervezetek között. Mindezek mellett szükséges meg­említenünk, hogy az ifjúság segítségét csak kis mértékben használták fel a nagy vízgazdálkodási építmények te­rületén. A koáicei Inzinierské stavby részéről ez évben a nyári szünidő fo­lyamán csak 160 főiskolás-brigádos lép munkába, a preSovi Pozemné stav­by pedig egyáltalán nem igényel fia­talokat. Mindkét munkavállaló üzem az építkezési munkálatok nagyfokú gépesítésével indokolja a brigáderők kis számban való alkalmazását. De ezen a vidéken is segítenek a CSISZ tagok — az ifjúság nyári ténykedése keretében — a meliorációs építmé­nyek létesítésében. Michalovcén az Ifjúsági Meliorációs Társulás, ahol mind a vezetőségben, mind a gépeken nagyobbára CSISZ ta­gok dolgoznak — az ifjúság megszer­vezésével évről évre túlszárnyalja a talaj termőerejének fokozására és a talajjavításra tervezett feladatokat. A kelet-szlovákiai kerület főiskolái­ból 1600 fiatal jelentkezett a szünidő mindkét hónapjára és a CSISZ szlo­vákiai KB a többi kerületből is 670 főiskolást toboroz. A brigádközpont a következő üzemekhez osztotta be eze­ket a főiskolásokat: Inzinierske stav­by, Kosice, Kerületi Meliorációs Üzem Kosice, Hutné Stavby Kosice, Pozem­né stavby Poprád, ÄG Spisská Nová Vés, AG-ok a poprédi járásban, ÄG- ok a michalovcei járásban és a Li­­pany-i Állami Gazdaság. A meliorációs társulások, de főképp a Mezőgazdasági Meliorációs Kerületi Üzem, sokkal több főiskolás-brigá­­dost igényel. Maga a MMKÜ 10 melio­rációs építkezéshez 410 főiskolást kér, viszont a CSISZ Kerületi Bizottsága mellett működő Brigád Központ az említett üzemhez csak 30 főiskolást oszt be. Itt szükségesnek mutatkozik az a megoldás, hogy a mezőgazdasági munkára beosztott főiskolások egy ré­sze a meliorációs munkálatok elvég­zésére legyen beosztva és helyüket — mezőgazdasági munkáknál — közép­­iskolásokkal töltenék fel. Ez ideig a járások többségében a brigád központoknak nincs áttekinté­se a toborzott brigádosokról és még rosszabb a helyzet a gazdasági szer­ződések megkötése terén. A gazdasá­gi szerződéseknek csak a bardejovi, humennéi és a rozsnyói járásokban közelednek a befejezéséhez — ezeken a helyeken összesen 1100 középiskolás jelentkezett. Itt megemlíthetjük, hogy ebbe a számba nincsenek beszámítva azok a brigádosok, akik kötelező gya­korlaton végzik brigádmunkájukat. Ennek a gyakorlatnak a keretében lépnek munkába p’l. a mezőgazdasági szak-tanonciskolák és a mezőgazda­­sági iskolák, továbbá az építő-szakis­kola idetartozó tagozata. Szükségesnek mutatkozik az előké­születek meggyorsítása — a központok munkájának megjavítása. Hiszen ak­tivitásra serkentenek a szocialista kötelezettség-vállalások is — és azok nem kicsinyek! A kelet-szlovákiai ke­rületben a CSISZ tagok vállalták, hogy részt vesznek 1000 ha-on a meliorá­ciós munkálatokban a talaj megter­mékenyítése keretében, 25 000 ha rét és legelő rendezése és gondozásában, s hogy 440 000 köbméter komposztot készítenek. Ezen kívül segítséget nyújtanak egyéb talajjavítási munká­latok elvégzésében, az ifjúsági csapa­tok, főképp az öntöző berendezéseknek a zöldségtermesztésben való kihaszná­lásánál segédkeznek, továbbá a talaj tápanyag-ellátását biztosító csapatok megszervezésében stb. A zöldségter­mesztés fejlődése, a vidék zölddé-té­­tele és a talaj teljes kihasználása ér­dekében 100 000 darab zöldfácskát és bokrot ültetnek el. A kelet-szlovákiai kerületben a CSISZ tagok már ez év első öt hónap­jában nagyon szép munkát végeztek. Ennek bizonyítéka, hogy 95 000 köb­méter komposztot készítettek, 13 000 ha rétet és legelőt gondoztak és több mint 8000 darab gyümölcsfa-csemetét ültettek ki. Bohuá Nemcek, KNV, Kosice Ilyenformán van ez Bajany-ban is, ahol ugyancsak hazaérkeztek már a tanuló funkcionáriusok. Egyelőre még kérdéses, milyen álláspontra helyez­kedik velük szemben a vezetőség, de az is, hogyan vélekednek elhelyezke­désükről ők maguk. Kérdés, nem lesz-e passzív magatartású valame­lyik fél. Hallottunk már arról is, hogy a hazatértek közt akadnak olyanok, akik legszívesebben mellőznék üze­müket, amely iskolába küldte őket és más üzemben, mondjuk valamelyik állami gazdaságban keresnének elhe­lyezést. Tudunk azonban olyan ese­tekről is, hogy a vezetőség kihaszná­latlanul hagyja és nem veszi igénybe a már szakképzettek tudását és olyan munkát végeztetnek, amihez szaktudás nem szükséges. Bármennyire is sem­leges szeretne maradni a Bajany-i vezetőség, mégis neki kell látniuk az ügy elintézéséhez, mégpedig azonnal, mert a huza-vonára csak a tagság fizethet rá. A szövetkezetnek a most megérkezettekkel együtt csak négy technikusa lesz (mérnöke egyáltalá­ban nincs), tehát az elhelyezések kér­dése nem okozhat gondokat. Az ügy mielőbbi elintézését a helyi pártszer­vezetnek és a HNB-nek is szorgal­mazni kell. Bajanyban 3 — 4 évvel ez­előtt még nem volt mezőgazdasági szakiskolát végzett ember, ma ezzel szemben a szövetkezetesek már saját embereik közt választhatnak. Az ö gazdaságuk is csak akkor fejlődhet gyorsan, ha minden poszton a meg­felelő ember áll majd. És ezt jól tud­ják Bajanyban, hiszen minden évben hol felnőtteket, hol pedig serdülő fia­talokat küldenek mezőgazdasági isko­lába, s ily módon a jövőről is gon­doskodnak. Jelenleg is egy mester­iskolái és öt szaktanintézeti hallgató­ja van a falunak. A rendelkezésre álló kádereket azonban már most kell felhasználni, mivel a szövetkezet a reá háruló fel­adatokat csak akkor teljesítheti si­kerrel, ha kellőképpen értékesít min­den tartalékot. Nem arról van itt szó, hogy azon­nal elnököt vagy más hasonló funk­cionáriust csináljunk a szakemberek­ből, de nem nézhetjük sokáig ölhe­tett kézzel az egy helyben topogást, vagy a vontatott ütemű fejlődést, se­hol sem. Tapasztalatokból tudjuk azt is, hogy a funkcionáriusok gyakori cserélését is a szövetkezet sínyli emg, és ezért ilyen intézkedéseket csak ki­vételes esetekben szabad hoznunk. Szalay Gyula, Bajany Időben kezdeni és vigyázni minden szemre (Befejezés az 1. oldalról) lyen szemveszteséggel dolgoznak. Ha nagy a sze-mveszteség, akkor azon­nal tegyenek lépéseket a géphiba vagy emberi gondatlanság kiküszö­bölésére. Ha a kombájn 3-as vagy 4- es munkasebességgel dolgozik és nagy a szemvesztesége, akkor inkább csök­kentett munkasebességgel dolgozzon, mivel így hektáronként 0,5 mázsa ga­bonát is megtakaríthat. Az aratásban minden emberre fel­adat vár és együttvéve, éppen úgy mint külön-külön, mindnyájan hozzá­járulhatunk az aratás sikerességéhez vagy sikertelenségéhez. Csak ész és szív kell hozzá, hogy az idei aratás tovább fokozza hazánk földművesei­nek jó hírnevét.-gir-

Next

/
Oldalképek
Tartalom