Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-10 / 55. szám

A karbamid szakszerű felhasználása takarmányozásra A kérődzők karbamid (hugyany) segít­ségével történő takarmányozása nem újkeletű.1 E módszert világszerte évtize­dek óta alkalmazzák. A szövetkezetek és állami gazdaságok egyike-másika rendel­kezik karbamiddal és azt eteti is. Sajnos, több esetben előfordul, hogy a karbamid túladagolásától a kérődzők egynémelyike megbetegszik. Ennek oka azonban nem a karbamidban. hanem a nem körülte­kintő, helytelen adagolásban keresendő. IA karbamid a fehérjéknél jóval • egyszerűbb, nitrogéntartalmú ve­­gyület. A kérődzőkkel etetett karbamid értékesülése a kérődzők bendőjében élő baktériumoknak köszönhető. A nem fe­hérje- nitrogénből, tehát nem a kérődzők szervezete készít fehérjét, hanem a ben­­dőtartalom tömegének akár 10 °/o-át is elérő baktériumok. E baktériumtömeg egy része az emésztőcső belső szakaszán bekövetkező elpusztulása után ugyanúgy emésztődik meg, mint az egyéb fehér­jék. A kérődzőkkel etetett karbamid nitrogénje tehát a baktériumokban állati fehérjeértékü baktériumfehérjévé alakul át. A bendőbe jutott karbamid egy enzim behatásra bomlik, e folyamat végső ter­méke széndioxid és amrgénia. A bendő batkériumai ezt a karbamidból származó ammónianitrogént veszik fel, és ebből építik fel a testfehérjéket. A baktériu­mok által fel nem vett ammónia jelen­tős része a bendő falán át felszívódik a vérbe, a vérrel a májba kerül, ahol újra karbamid képződik belőle, amely a vesén át a vizelettel kiürül. Ez a folyamat meg­felelően adagolt karbamidmennyiség ete­tésekor nem szenved csorbát. Abban az esetben azonban, ha valamilyen körül­mény folytán hirtelen nagyobb adagokat vesz fel a kérődző, akkor a karbamidból felszabaduló ammónia nagyobb része, melyet a baktériumok nem képesek fel­venni, egy bizonyos felesleg után beke­rül a véráramba és mérgezést okozhat, mert a máj nem tudja már karbamiddá átalakítani. Ilymódon nem a karbamid, hanem a belőle felszabaduló ammónia okoz mérgezést. Mivel a bendötartalom és a vér pH-ja lúgos vegyhatás felé to­lódik, ennek következménye bendőatónia, étvágytalanság, súlyos esetben elhullás. H Karbamid etetéskor a takarmány­­* adag egy meghatározott mértékig fehérjehiányos legyen. Ha u. i. a takar­mányadag fehérjetartalma 12 %-on fe­lüli, akkor a bendöbaktériumok az ebből származó nitrogént, nem pedig a karba­mid nitrogénját veszik fel. Viszont na­gyon sok fehérjeszegény takarmányunk van, pl. silókukoricaszilázs, a takarmány­szalmák, a répaszelet stb., amelyek fe­hérjével történő kiegészítéséhez kevés fehérjében gazdag takarmányunk van, tehát éppen ezeknek a takarmányoknak etetésekor használhatjuk kérődzők ta­karmányozásához célszerűen a karba­­midot. A takarmányadagban megfelelő meny­­nyiségű, könnyen oldódó szénhidrát, így cukor legyen. Ugyanis a karbamidból a bendöbaktériumok csak úgy tudnak ami­­nósavakat képezni, ha életműködésükhöz elegendő szénhidrátot kapnak. Erre leg­­alkalmasab a karbamiddal egy időben adagolt melasz, amely 46—48 % cukrot tartalmaz. Ebből a célból a juhoknak 50 g, szarvasmarháknak pedig 0,5 kg melaszt adagoljunk. A takarmányadag 0,1—0,2 % ként is tartalmazzon, mert enélkül a baktériu­mok testfehérjéik felépítéséhez nélkü­lözhetetlen kéntartalmú aminósavakat előállítani képtelenek. Kéntartalmánál fogva ennek a célnak is tökéletesen meg­felel a melasz. , ' A takarmányozandó szarvasmar­­* * * • hák vagy juhok számára állítsuk össze a táblázattok szerinti takarmány­adagot. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az állatok emészthető fehérje­szükségletét milyen mértékben tudjuk fedezni. Az alaptakarmányban és a pót­abrakban juttatott emészthető fehérje­­mennyiséget az állati szervezet nem vá­lasztja szét, ezért mind az életfenntar­tásra, mind a termelésre adott összta­­karmányban foglalt emészthető fehér­jemennyiség képviseli számításaink alapját. A számítás alapján megállapít­hatjuk, mennyire kell csökkenteni vagy növelni takarmányok hozzáadásával vagy elvételével az adag emészthető fehérje mennyiségét, hogy az állat emészthető fehérjeszükségletének egyharmada hiá­nyozzék az adagból. Ezt kell kiegészíteni karbamiddal. Figyelembe véve, hogy ki­fejlődött szarvasmarhának a karbamid adagolására való fokozatos áttérés után 150—200 g, kifejlődőt juhnak pedig 15 g lehet a napi karbamid adagja, számításba kell venni a karbamid keményítőértékét is. Számitásainkban az alábbiakra le­gyünk figyelemmel: 100 g karbamid 46,7 g nitrogént tar­talmaz. Ha ezt a nitrogént fehérjére akarjuk átszámítani, meg kell szoroz­nunk 6,25-tel. Ez egyenlő 292-vel. Mivel amidről van szó, ez kérődzőknél 50 Ób­ban értékesül, tehát 292 : 2 = 146 g emészthető fehérjével és ennek kemé­nyítőértéke 137 g. Ha az alaptakarmányhoz adjuk a kar­­bamidot, a melaszt és karbamidot old­juk, hígítsuk vízzel és nem lehet eléggé hangsúlyozni: a leggondosabb, huzamos ideig tartó keverés, oldás után adagol­juk a kérődzőknek! Ha kristályos állapotban szórjuk a kar­bamidot pl. az alaptakarmányt képező pácba, itt is össze kell zúzni a karbamid­­csomókat. Bármilyen módszerrel is történik a karbamid adagolása, rendkívül fontos, hogy az állatok az előbbiekben ismerte­tett napi adagnál többhöz ne jussanak! Ha esetleg étvágytalanságot tapasztal­nánk, 1—2 nap szünetet kell tartani az adagolásban. Nagyon fontos az állandó, pontos fi­gyelem a takarmányozás során. Ha mégis jelét vennénk valamely érzékeny egyed rosszullétének, tanácsos egy vödörben 1 liter étkezési ecetet + 3—4 liter vizet összekeverni és azt hosszúnyakú üvegből megitatni az állattal, ügyelve arra, ne­hogy félrenyelés történjék. Szabó Illés aspiráns, (Állattenyésztési Kutató Intézet Állatélettani és Takarmányozási Osztálya) A SZÁZÉVES VADÁSZ A Cava dei Tirren-i vadászok nem­rég ünnepelték G. BENCINCASA va­dásztársuk százéves születésnapját. Nyolcvan éven át volt vadászengedé­­tye. Egész Olaszországból összegyűltek a vadászok küldöttei az ünnepségre. Az öreg teljes vadászdíszben; zöld bársonykabátban, tölténytartóval és puskával jelent meg, akárcsak egy hajtóoadászaton. Az Olasz Vadász­­szövetség elnöke aranyérmei nyújtott át neki. Az ősz vadász kijelentette, hogy lábai ma is fiatalok, és szeme is éles. Az unokákkal és dédunokákkal körülvett ünnepeltet a jelenlevők hosszú életének titkáról faggatták. El­mondotta, hogy magas korát és egész­ségét a gyermekkora óta űzött vadá­szatnak és a természettel való állandó érintkezésnek köszönheti. (Diana Rivista Del Cacciatore) Egy takarmányozási megfigyelés Kombinált takarmányban napi 70 g sze­mes keveréket etethetünk a tojókkal károsodás nélkül. Az adagban a hal­liszt 2%-ra csökkenthető, és a csök­kent állati fehérje pirított szójadara fehérjével pótolható. (Dt. Geft. Wirtseh) Egyes takarmányok térfogategységének súlya Számoljunk. A különböző szálastakarmányokra, széna-, szalma- és polyvafélék­­re, azonkívül a szemtermések, továbbá különböző takarmányozási célra szolgáló ipari melléktermékekre vonatkozó adatokat a különböző mezőgazdasági szak­könyvek tartalmazzák. Nem szerepelnek ezekben a táblázatokban az erötakar­­mánygyári, illetve keverőüzemi abrakkeverékek (tápok). Ezeket a hiányokat pó­toljuk a táblázatban foglalt adatokkal. A következőkben ezek súlytérfogat át­számítását közöljük. 100 100 kg liter térfogata súlya, kg liter Búzacsíra.............................., , . , 45,1 8*1,7 Extrahált földidió-dara , , , , , 67.4 146.4 Extrahált naprafogó-dara • ■ ■ ■ 44 6 224.8 Extrahált szójadara ...<•• 64,7 154,6 Húsliszt (vegyes állati eredetű fehérjeliszt) ,,,,,,, 69,4 144,1 Lucernaliszt . ....... 48.9 853,1 Takarmányélesztő .................................... 31,3 319,5 Erőtakarmányi, illetve keverő­üzemi keverékek: , Nevelő csibetáp koncéntrátum , , , 53,3 167.6 Tojótáp...................................... . , 46,4 206.6 Lótáp.............................., . . . . 496 20*6 Sertés I. táp.................................... 64.1 1566 Sertés II. tép ........ 65,6 1S26 Szarvasmarhatáp........................................... 62,5 1666 Nevelő csibetép............................... . 75,5 1326 Erőtakarmánykeverék-átlag .... 66.9 M9.9 Dr. Kureiec Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom