Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-11 / 73. szám
r ^ TARTALOM Állattenyésztés S z i k o r a András: A pecsenyekacsák vízen való etetésének új módja és tapasztalatai . . 141 TAKARMÁNYOZÁS K a 1 i s k y Dániel mérnök: A kukorica silózása hugyannyal . . 142 NÖVÉNYTERMESZTÉS M. Andrási ik mérnök, F. Adamovsky mérnök: Nagyhozamú gabonafajták és az őszi búza komplex agrotechnikája ................................143 v._____________J VII. ÉVFOLYAM • 36. SZÁM. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE A pecsenyekacsák vízen való etetésének új módja és tapasztalatai A Bodrogközi Állami Gazdaság víziszárnyas-telepén és a szarvasi Kisérleti Halastavak tóegységein üzemszerűen bevezették a kacsák vízen való etetését. A Bodrogközi Állami Gazdaság kacsatelepén a tó közepén cölöpökre helyezték a vályúkat és a fémből készült önetetőket. A gazdaság ebben az évben 5Ó vagon pecsenyekacsát állít elő és ennek túlnyomó részét már a vízfelületen elhelyezett etetőkből takarmányozzák. Az a tapasztalatuk, hogy a vízre helyezett etetők alkalmazásával kacsánként átlagosan 20 dkg súlytöbbletet értek el, mint a hasonló korú és azonos takarmányon tartott kontrol csoportnál. Ez abból adódik, hogy ha a kacsa enni kíván, akkor nem kell a vízről a partra úsznia és vissza ha inni akar. A takarmánypazarlást pedig ezzel a megoldással a minimálisra csökkentették. A nagyüzemi kacsatelepeken az eddigi úgynevezett hagyományos módszerekkel a vízpartján történő etetés esetében általában egy gondozó 2000 kacsát tud ellátni. A vízen való etetés során pedig több mint 5000 állatot tud takarmányozni. Ez kb. 150 H-os munkaerő megtakarítást jelent. Ha figyelembe vesszük a takarmány megtakarítást, amely azt jelenti, hogy kevesebb megy veszendőbe, mint a vízpartján való etetéskor, továbbá azt a megtakarított s a kacsa által elfogyasztott takarmányt, amelyet a súlygyarapodásra használhat fel, a 150 %-os munkaerő megtakarítást és a kacsánként! 20 dkg súlytöbbletet, akkor világosan kirajzolódik a módszer hasznossága. Ez pedig igen lényeges tényező az önköltség-csökkentés elérésében. Köztudomású, hogy a kacsa egyet harap és kettőt iszik. A vízpartján lévő vályúkból teleszedi csőrét és fut a vízhez, miközben a csőrében lévő takarmányt elszórja. Ez a vízre helyezett önetetök használatával nem fordulhat elő. Megfigyelték, hogy a kacsa többet és jobb étvággyal eszik a vízre helyezett önetetőkből, mint a parton elhelyezettekből. A szarvasi Kísérleti Halastavak tóegységeire helyezett kacsák részére tutajszerű deszka építményre helyezték az intézet szakemberei által készített nagy űrméretű önetetőket. Ezt csónakkal bármikor tovább lehet vontatni a tó bármely részére. Az úszó önetetőket alkalmas helyre cölöpökkel rögzítik. A deszkából kiképzett, garatszerű önetető fedett és több zsák kacsatáp fér el benne. Ez a megoldás a munkaerő felhasználást csaknem minimálisra csökkenti. összefoglalva azt a tapasztalatot vonhatjuk le, hogy a vízterület közepére, vagy alkalmas részeire helyezett nagyméretű önetetők alkalmazása látszik ■ iegrentábilisabb megoldásnak. A pecsenyekacsa-nevelés megkezdése előtt célszerű tehát megvizsgálni a vízen való szabadtartás és etetés lehetőségeit. Előbb-utóbb minden gazdaságban követelménnyé válik a pecsenyekacsa önköltségének csökkentése, a takarmány tökéletesebb kihasználása és a termelt árú minőségének javítása. Ezt követeli a nemzetgazdaság és a piac egyaránt. Csehszlovákiában ha csak az állami halgazdaságok körülbelül 45 000 hektárt kitevő tófelületének ötödrészén bevezetnék ezt a módszert, a hústermelés már ez esetben is jelentősen növekedne. Szikora András ▲ A vízre helyezett tutajszerű kacsaetetők alkalmazásával kacsánként 20 dkg-mai magasabb súlygyarapodást értek el. Képeink az etetövátyúkat, valamint a fémből készült önetetöket mutatják be. (A szerző felvételei)
