Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-08 / 72. szám
Zvolenben 34 millió koronányi költségráfordítással új takarmánydaráló üzem létesül. Rendeltetése, hogy az egész közép-szlovákiai kerület, sőt további körzetek gazdasági állatállománya számára biztosítsa a rendszeres és folyamatos takarmányozást. Az üzem teljesítő képességét ugyanis olyan nagyarányúra tervezik, hogy távolabbi körzetek takarmányszükségletét is fedezni tudja. Maga a termelési főépület szélessége 100 m, magassága 40 m lesz. E mellé sorakoznak a termelési mellékágazatok üzemei, az adminisztrációs épület és a nyersanyagraktár csarnoka, amely előtt éppen folyamatban van a Neresnica patak szabályozása. Ennek vizét az üzemeltetésnél gazdaságosan tudják értékesíteni. Az említetteken kívül még számos más kisebb létesítmény készül a hatalmas mű szolgálatában, amelyeknek építését Ján Lepies építésvezető irányítja. Búkor József (Zvolen) Sürget a vadkacsa-állomány védelme Csírájában elfojtották a betegséget Előtérben az új fürdő, háttérben a bojnicei vár tornyai 1963. szeptember 8. A szőlőtermesztő munkájának, egész évi fáradozásának célja a bí szüret. A szüretelés helyes időpontja függ a szőlőfajták érési sorrendjétől, továbbá a felhasználásától. Így például a borszőlőt teljes érésben, a csemeaeszölőt oedia étkezésre kész állapotban szüreteljük. A szőlész a közelgő szüret idejét gyakorlatilag a fürtön, bogyón látható jelekből tudja. Ekkor már a kocsány megfásul, barna színt vesz fel, a bogyó héja megvékonyodik, áttetszővé válik. A szüret ideje megállapítható próbaszüreteléssel és jódpróbával is. A próbaszüretet hetenként kétszer végezzük a telep több tőkéjéről. A leszedett és összekevert szőlőt kisajtoljuk, majd megállapítjuk a must cukorfokát. Ha az előző és az utóbbi mérés cukorfoka között lényeges a különbség, várjunk a szürettel. Ekkor ugyanis még édesedik a szőlőnk. A jódpróbás vizsgálatnál a bogyókocsány metszlapját jódoldatba mártjuk. Ha a bemártás után az oldat megkékül — a kocsányban lévő keményítő hatására — a bogyó még nem érett teljesen. Ha az oldat színe nem változik, vagyis a kocsányban már nincs keményítő, kell szüretelnünk. Szüret előtt elkészítjük a szüretelés tervét, melyben az egyes fajták, illetve táblák szüretelési sorrendjét tüntetjük fel. Meghatározzuk az eladás, feldolgozás menetét, valamint a munkás-, szerszám- és anyagszükségletet. Ha tervszerűen végezzük a munkánkat, nem lesz fennakadás, kisebb lesz a szüreti veszteség stb. A szedést először a korábbi érésű fajtákon kezdjük, főleg pedig a rothadásra, kírepedésre hajlamosakon. Utána a középérésű, majd a késel fajták következzenek szedésre. Az eltartásra szánt szőlőt a teljes érésnél hamarabb szüreteljük, így jobban eláll. A borszőlő szüreteléséhez előkészítjük a szedő és gyűjtőedényeket, a feldolgozó gépeket és pincét. A faedénveket hideg vízzel kívül és belül jól kimossuk. Az abroncsokat rajta meghúzzuk. Az erjesztőhordók állapotát ellenőrizzük. Az új hordókat használat előtt gőzöljük, majd kiforázzuk 2 %-os forró szódás vízzel, utána pedig hideg vízzel kiöblítjük. A kissé penészes hordókat először mindig hideg vízzel mossuk ki, s csak azután forróval. A legtöbb hiba éppen itt tápasztalható. Ha forró vizet használunk elsőnek, ez kitágítja a dongák pórusait és még inkább beleáztatja a dongákba a penészek anyagcseretermékeit. Az erősen penészes hordókat klfenekeljük, kisúroljuk, kigyaluljuk, majd kigőzöljük és hideg vízzel kimossuk. A hordók külső részét szépen letisztítjuk és az abroncsokat minlummal, a dongákat olajjal bekenjük. A présházat és pincét ugyancsak alaposan kitakarítjuk. A présház falát mésztejjel kimeszeljük, melybe 3 százalékos rézgálicot is feloldunk, a penészgombák elpusztítása céljából. Az erjesztőpincét alaposan kisöpörjük, kikénezzük, légköbméterenként 30—32 gramm kén elégetésével. A pincében nem tűrünk meg romlandó anyagokat, mint burgonya, káposzta stb. Ezek ott gőzölögnek és a pince levegőjét megrontják. A szüretelést mindig derült, vagy esőnélküli Időben végezzük. Az esőben, harmattal szedett csemegeszőlő nem áll el, a borszőlő pedig alacsonyabb cukortartalmú lesz a felvett víz által. Szürethez mindig zománcos szedővödröket használjunk. A közönséges bádogkannák, vagy vasedények anyagát a szőlő sava oldja, tehát ezek kevésbé felelnek meg. A rothadt szemeket, fürötket ajánlatos külön szednünk. Legjobban megfelelnek ezért a modern szőlészetekben is alkalmazott két rekeszes edények. Ügyeljünk arra is, hogy a földre hullott szemeket összeszedjék a munkások. Ne engedjük meg, hogy a szüretelők munka közbén kenyérmorzsát és más ételmorzsát hullassanak a vödrökbe, puttonyokba stb., mert az ilyen anyagok a bor minőségére is kihatnak. A leszedett szőlőt lehetőleg még aznap fel kell dolgoznunk. A fel nem dolgozott szőlő a hordóban erősen felmelegszik, a héján levő ecetbaktériumok rohamosan elszaporodva ecetesedést okoznak, ami a must cukortartamának csökkenését eredményezi. Csak szakszerűen és tisztán szüretelt és kezelt szőlőből nyerhetünk kiváló minőségű borokat. Vasas Ferenc, a Karvai Szőlészeti Iskola tanítója Bendik állatorvos még május 13-án felhívta a hozoleci EFSZ vezetőinek a figyelmét a borjak szájfájásos megbetegedésére. Az állatokat átnézték és így már az első napokban 41 darabot megmentettek. Mindjárt megvalósították a fertőző intézkedéseket, így nem terjedt el a betegség a poprádi járás egyetlenegy községében sem. Tizenkét borjút és 9 tehenet megfertőzött a betegség s ezért le kellett őket vágni. Ezenkívül az állatorvosok 42 000 szarvasmarhát, 15 000 juhot és kecskét, 12 000 sertést oltottak be %, Járásban. A kerületi nemzeti bizottság értékelte ennek a betegségnek a likvidálasát és kifejezte elismerését mindazoknak, akik segítettek a betegség megszüntetésében. (bnk) Beköszöntött a várva várt vadkacsavadászat idénye, az őszi portyázások nyitánya. Volt idő, amikor július derekán is szabad volt vadrécére durrogatni, de mivel az állomány apadása veszélyes méreteket kezdett ölteni, a Csehszlovákiai Vadászszövetség a vadásztársulatok indítványára augusztus 15-ig hosszabbította meg a tilalmi időt. Tagadhatatlan, hogy a tilalmi rendelet meghosszabbítása indokolt volt. Ahogyan — például a zétényi vadászok — zokszó nélkül lemondtak a nyárvégi foglyászás örömeiről, hogy ekképpen is hozzájáruljanak a felette hasznos madarak soraiban mutatkozó hézagok feltöltéséhez, éppúgy belátták a vadrécék fokozott védelmének hasznosságát. Annál türelmetlenebbül feszengtek azután a tilalmi idő lejártakor és az első „szabad" szombatot, augusztus 17-ét azon melegében felhasználták vadászszenvedélyük csillapítására. Alig pltymallott, óvatosan osonó puskásokkal és kutyákkal népesedett be a 3 hektáros Vékei tó partszegélye. Adott jelre azután nekiiramodtak i türelmetlenül ficánkoló kutyák, víj csaholás verte fel az ébredező náda: méla csendjét, szinte belerezgett í Kerek-tó körül ültetett kanadai nyárfák lombja. Lecze vadászgazda sípjának hangja is mintha felmelegítette volna a nyirkos, hajnali hideget. Égj csapásra vége szakadt az állatvilág éjszakai nyugalmának, izgalmas napre ébredt a százszínü madársereg. Elsőnek egy csapat vörös és szürke gém ügyetlenkedett a repüléssel, azután egy sereg apró testű, hosszú lábú „gólyaszecs“ röppent fel fészkéből. Legtöbb bámulója mégis annak a hattyúfehér kócsagnak akadt, amely a mocsárvilág áthatolhatatlan mélyéből bukkant föl méltóságteljes szárnycsapásokkal. A szárnycsattogás egyenetlen ritmusába belevegyült a vadászok buzdítása: „Keresd, Bogár! Rekszi, keresd!“ Elvétve egy-egy lövés esett, de igazi eredmény — semmi, Kovács Pál vadásztársam epésen meg is jegyezte, hogy: „Kísért a múlt, tavaly is így jártunk!“. Kovács nem is nagyon fogott mellé, Tény, hogy a Bodrogköz, a keletszlovákiai síkság talajrendezésével rohamosan fogynak mocsaraink, szűkülnek a vízimadarak tenyésztelepei, pusztulnak az állatok. A kegyetlen tél is hozzájárult a szegény, éhező récék könyörtelen pusztulásához. A hiányos védelmi rendelkezések folytán csatangoló kölykök büntetlenül rabolják ki a madarak tojásait, a vadkacsatojás különben is kedvelt csemegéje az orvvadászoknak. Az idei év is szerencsétlenül kezdődött, mert a fagyokon kívül a kora tavaszi árvíz sem kímélte a korai költéseket. Az emberen kívül a szarka, a hamvas varjú és a réti héja is ráfanyalodik az ízletes tojásokra. Az emberi és állati tojásrablók az elemekkel karöltve tehát „egész munkát" végeztek! Jól tudja ezt, lépten-nyomon tapasztalja minden bodrogközi vadász. Siktertelenség jár nyomukban, akár az esti-hajnali húzásokon, akár a nappali „taposással“ próbálkoznak. Fel kell számolnunk tehát azokkal a téves nézetekkel, amelyek szerint vadkacsa — úgymond — annyi van, mint réten a fű, vígan kielégíthetjük rajta vadászszenvedélyünket, marad belőle elég. Tudatosítanunk kell végre, hogy sopánkodással nem segítünk a dolgon, hanem meg kell szerveznünk a helyes vadkacsa-védelmet. Ennek feltétele pedig, hogy ínség idején rendszeresen etessük az éhező jószágot és különös figyelmet szenteljünk a tojások védelmének. Csak így várhatunk jobb eredményt és szebb terítéket! Balogh Kálmán (Zétény) A bojnicei állatkertben Amikor elhaladtunk a kosztolányi Wilhelm Pieck Vegyiüzem négy különös alakú hűtőtornya előtt, karavánnak beillő kocsisort láttunk északnak tartani. Mire megálltunk a bojnicei vár felett elterülő tisztáson, még több autót fedeztünk fel a prievidzai úton. Autók, autóbuszok és motorkerékpárok tarka tömkelegé kígyózott Bojnice irányába.- Mit csinálhat ennyi ember Bojnicén? - vetette fel a jogosnak tűnő kérdést egy üzemi kiránduló csoport autóbuszvezetője.- Fürödni jönnek ide - válaszolt egy másik kocsivezető.- Vagy megnézik az állatkertet - világosította fel a kérdezősködöt egy szakmabelije. Mire az állatkerthez értünk, bebizonyosodott, hogy a másodiknak volt igaza. Sttrü sorokban tolongtak a látogatók a bejáratnál, mindenki be akartjutni. Annál is inkább, mert a kifelé jövök nem győzték eléggé dicsérni a látottakat. Az évenként egyre terjeszkedő, bővülő bojnicei állóikért csakugyan az újdonság Ingerével hat állandóan a látogatókra. Kiterjedése ma már a Kis Magúra egyik hegyoldalát foglalja el s ha mindent meg akarunk tekinteni, bizony ajánlatos a jelzőtáblákhoz igazodni. A bejárat vadkanszobrától kiindulva az első nyíl kis tó felé mutat, amelynek tükrén gágogó, bugyborékoló és gargalizáló vízimadarak fogadják a madárvilág kedvelőit. A parton kármlnpiros csörü, szénfekete tollú hatytyút etetnek az örömükben visítozó gyerekek. Mellette egy fajának színétől ugyancsak elütő, fekete gólya kelepet idegesen. Következnek a különböző sólymok, baglyok, kányák ketrecei, köztük a kárpáti szirti taq egyik fennséges példányával. Tovább haladva a gyermekvilág kedvenceihez, a majmokhoz érünk. A mö-Kas auatoK nemcsaic a Kicsinyénél, ae a legkomorabb felnőttet is megnevettetik csínyjaikkal. A medvék közben már új „lakosztályhoz" jutottak mesterséges sziklacsoportokkal és fatörzsekkel, ami szintén újdonság. Megszaporodtak az akvárium vizének lakói, a hüllők pedig két falánk kajmánnal gyarapodtak. A napon elnyújtózkodó farkasok ártalmatlan kutyusoknak látszanak addig, amíg ki nem nyitják vérengzésüket eláruló, zöldes színű szemüket. Kérdés, vajon az ordasok szomszédai, a sörényes oroszlánok felveszik-e a versenyt velük falánkság tekintetében? Újabb „madárrészleghez" érünk: elöl egy fehér szárnyú gödény mutogatja hatalmas csórét, mögötte a színes tollazatú papagályok hada éktelen rikácsolást rendez. Sziklaodvakból picike mormoták bújnak elő, de csakhamar visszatérnek rejtekhelyükre. Valamikor ez a mormotadomb képezte a mostani hatalmas állatkert zömét. Most jóformán szabadon élnek itt az állatok, csupán drótsövény választja el őket a „külvilágtól“. A vezetőség igyekszik minden egyes állat számára a fogságban is olyan környezetet teremteni, amilyenhez a természetben szokott. így a szarvasok, muflonok, bölények, lámák és tevék alig tudatosítják helyzetüket. Ma a bojnicei állatkert Szlovákia legnagyobb létesítményének tekinthető. Célja a hazai állatvilág ismertetése, vagy olyan példányok bemutatása, amelyek régebbi korszakokban éltek hazánk területén. Mindez kitűnik a célszerűen elhelyezett táblák magyarázó szövegéből. Az ötletes, szemléletes és áttekinthető rendezésért minden dicséret megilleti Cmarka mérnököt, az állatkert igazgatóját, akinek szívügyévé vált a zoo felvirágoztatása és oktató jellege. Mártonvölgyi László (Nitra) Szarvasmarhatenyésztésünkben évről-évre jelentős kárt okoz a tarlósömör. Számos gazdaságban mégis elhanyagolják e betegség megelőzését, illetve gyógyítását. Látszatra nem nagy a veszély, ha jelét mutatja egyegy állat a betegségnek, de amikot elharapódzlk, a belőle keletkező veszteség nagy összegre rúghat. A betegség leginkább fiatal állatokon üti fel a fejét. A fertőzött állatok nem hasznosítják kellőképpen a takarmányt, fejlődésükben visszamaradnak, súlyosabb esetben elhullás is előfordulhat. A tarlósömör parazitás ragályos bőrbetegség. Okozója a Trichopchyton — és a Microsporon gombák különböző faja és változata. Mindkét gomba vastag fonalakból áll, szaporodásuk vénytűrő spórák útján történik. A spórák ellenállóak, életképességük egy évet is meghaladja. Nálunk a Trichopchyton gomba okozta bőrbetegség uralkodik. Idén a hosszantartó hideg tél következtében bizony megsokasodott a fertőzött állatok száma. A fertőzés kétféleképpen történhet: közvetlen vagy közvetett érintkezés útján. Megelőzése nem könnyű feladat, mivel nehéz annak elsődleges megállapítása. Tünetei csak akkor tapasztalhatók, amikor a bőrön és szőrzeten kiütéseket látunk. Annál inkább fontos feladat a betegség azonnali kezelése. A betegség észlelésekor első teendőnk az állat elkülönítése. Ezt semmiképpen nem szabad elhanyagolni, mert gyors beavatkozással elejét vehetjük a további fertőzésnek. Az istálló páratartalmának helyes szabályozása, a rendszeres almozás és a trágya kitakarítása is elősegíti a betegség továbbterjedését. Ma már megbízható gyógyszereink vannak a betegség gyógyítására. Ilyenek például a Aphlegmin-kenőcs, Caspelani-folyadék, Dibovin stb. Legújabb tapasztalataink szerint jól bevált a nátriumblosulfát sósavas kezelés is. Mivel a betegség állatról emberre Is átragad, fontos, hogy az. állatgondozók elővigyázatosan, megkülönböztetett gonddal ügyeljenek az állatokra. A gyógykezelést végző dolgozók fertőtlenítése elvégezhető 3 %-os Chlorseptol vagy 2 %-os Chloramin oldatával. A nyári hónapokban meleg, száraz időben könnyebb, célravezetőbb a betegség gyógyítása. Ezért használjuk ki a még hátralévő szép időt, hogy a téli hónapokig végezzünk a betegség felszámolásával. Bugár István, állategészségügyi dolgozó Téaett;;lllt a tarlósömör ellen Müven gyógynövényeket avűitsünk? a mar ismertetett gyógynövények közül szeptemberben a következőket továbbra is értékesíthetjük: az aranyvirágfű, a fehér árvacsalán és a mezei szarkaláb virága, a fekete áfonya termése, az aranyvirfigfű, a fekete áfonya, a vörös áfonya, a nagy (vagy kétlaki) csalán, a málna, a martilapu, a csattanó maszlag, a nadragulya, a közönséges nyír, az erdei szamóca és a lándzsás útifű levele, a közönséges cickafark, a réti here, a kamilla (vagy székfű), a kerti körömvirág, a homoki szalmagyopár és a százszorszép virágzata, az északi kakukkfű, a mezei katáng, a madárkeserűfű, a palástfü, a közönséges párlófű, az orvosi pemetefű, a libapimpó, a kopasz porcika, az orvosi somkóró, az orvosi szemvidító, a szurokfű, az orvosi tisztestül fehér üröm és a mezei zsurló szára, valamint az izlandi zuzmó és a tölgyfazuzmó egész telepe. — A fekete bodza érett, fekete termése szár nélkül (7,60 korona). A mezei macskagyökér jól megtisztított gyökértörzse (29 korona). A csarab seprővirág száréról lemorzsolt virágocskák (7 korona) és szára a növény virágzása kezdetén (2 korona). K. E
