Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-08 / 72. szám

• Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már * • Meztigazdasági kis lexikon • Csináld Hagymafélék termesztése 2 (Folytatás) Dughagymát nem minden fajtá­ból termelhetünk ki. A hazai fajták közül dugványról termesztjük a Vsetatyi és a Morva vöröshagymát, az idegen fajták közül a Zitavai, a Holland és a Stuttgarti hagymát. A termesztés két éves. . A dugványnak termesztett vö­röshagyma alá éppen úgy készítjük elő a talajt, mint a magról nevelt vöröshagyma alá. A magot géppel vetjük 30 cm-es sortávolságra. A gépet úgy állítjuk be, hogy a sorok szélesebbek, szétszórtabbak legye­nek, mivel a vetést nem ritkítjuk. A legutóbbi időben azzal kísérle­teznek, hogy dughagyma termesz­tésére augusztus végén szabad­földbe vetik el a magot; a dug­hagyma kint telel át és júliusban takarítják be. Egyébként áprilisban vetünk, hektáronként 150 kg ma­got. A termést nyárutóján takarít­juk be. amikor a szár elsárgult és elhalt, s a hagymák jól burkoltak. A dughagymát a levegőn megszá­rítjuk, majd eleinte alacsony hő­mérsékleten (de fagypont felett), december végén és januárban pe­dig 18 C° hőmérsékleten tároljuk, majd a kiültetésig 20 C° melegben tartjuk. A dughagymát március—április­ban nehéz sorházéval kijelölt szán­­tőföldön kézzel 10—12 cm mély barázdákba ültetjük. Az ültetéskor Alkalmas-e a rácsos padlózat az alomszalma helyettesítésére ? Tudjuk, hogy a tehéntartáshoz rengeteg alomszalma kell. Kísérle­tek folynak világszerte arra, ho­gyan csökkenthető az egy tehénre eső alomszalma-szükséglet. Angliá­ban normál betonpadlózatra 7,6 cm vastag és 5,1 cm oldalú préselt míí­­kölapokat fektettek le úgy, hogy közöttük hézag maradjon. Erre a kőpadlóra a szokásos alomszalma­­réteget terítik. A vizelet a padló­lapok között leszivárog. Ezzel a módszerrel a téli alomszükségletet 20%-kai, azaz tehenenként 120 — 150 kg-mal sikerült csökkenteni. Kipróbálták az alom nélküli rács­­padlózatot is. A padlózat alá 100 — 110 cm mély aknát építettek, amely a tapasztalatok szerint alkalmas a lélen összegyűlő trágya tárolására. A padlózatot fából vagy vasbeton­ból készítették. Az állatok éppen olyan egészségesek voltak, mint az alomszalmán tartottak. A rácsos padlózata megoldások a szocialista országokban is ter­jednek. A rácsokat úgy készítik, hogy azok könnyen felszedhetök legyenek. Van olyan megoldás is, a dughagymát olyan mélyen nyom­juk a barázda aljára, hogy a hagy­ma felső része egy szintben le­gyen a földdel. Ültetés után a ba­rázdákat deszkával behúzzuk s a talajt hengereljük. A sortávolság 30 cm, a tőtávolság 8 cm. 1 ha-ra 6 q dughagymát ültetünk. A te­­nyészidő alatt a vöröshagymát sa­­raboljuk és kapáljuk, a nyár fo­lyamán négyszer is. A magszárat (bördőt), amint kibújik, eltávolít­juk. A fokhagyma könnyebb, hu­muszban gazdag, tevékeny, jól át­melegedő vályog-, vályogos homok­vagy homokos vályogtalajt kíván. A túlságosan kötött és elnedvese­­dett talajokban rothad. Megfelelő tápanyagkészlettel ellátott talajra van szüksége, napos, meleg fekvést kíván. Fejlődésére a legmegfele­lőbb hőmérséklet 19 C”, 7 °-os ki­lengéssel fel- és lefelé. A fagy iránt nem érzékeny. A fokhagymát a vetésforgó má­sodik szakaszába soroljuk be. Ki­sebb területeken és háztáji zöld­ségeskertekben szokták termeszte­ni. A vetésforgóba sohasem sorol­juk be kétszer egymás után. Trá­gyázott termények, pl. burgonya után iktatjuk be, melyek jó álla­potban gyommentesen hagyják a talajt A friss istállótrágyával való közvetlen trágyázást nem bírja. A ha-onkénti trágyeadagok: ősszel hogy a trágyatároló medencében valamennyi vizet is tárolnak és ta­vasszal a trágyáiét kiszivattyúzzák.-pio—í LÉGYFOGÓ KÉSZÜLÉK A fényforrásra összegyűlő szár­nyas rovarokat szívó levegőáram nyeli el és leejti a készülék alá függesztett műanyagzsákba. Súlya villanymotorral együtt mindössze 3 kg. 4 q Thomas-liszt, tavasszal 3 q 40 %-os kálisö, ősszel vagy kora tavasszal 2 q kénsavas ammónia, Illetve valamennyi trágya helyett 10 q cltrofoszka. A fokhagyma-gerezdeket kézzel, nagyobb területen különleges ül­­tetőgéppe! ültetjük. Kisebb terüle­teken 15—20 cm-es sortávolságra és 10 cm-es tőtávolságra; nagyobb területen a barázdák 30 cm-re esnek egymástól, a tőtávolság 10 cm. A barázdákat nehéz sorjelző­vel húzzuk meg, mélységük 10—12 cm. ültetéskor a gerezdeket a ba­rázda aljába nyomjuk, s a barázdá­kat deszkával elsimítjuk. Kisebb területeken ügy ültetünk, hogy a gerezdek teteje egy síkban legyen a földdel. Egy hektárra 5—6 q ge­rezdet ültetünk ki. Ültetés után a talajt hengerezzük. Az őszi ülte­tést szeptemberben, a tavaszit márciusban végezzük. A fokhagyma idejében való be­takarítása igen fontos. A szedést akkor kezdjük, amikor a szára sárgul, töve szárad és megdől. Ha a fokhagyma túlérik a talajban, eltarthatósága csökken, gerezdjei a földben szétesnek. A termést ki­sebb területen kiássuk, nagyobb területen ekével kiemeljük és az­után kihúzzuk. Nem hagyjuk soká száradni a szántőföldön, mert sok illóolajat veszít. Az őszi ültetés termését júniusban, a tavasziét augusztusban takarítjuk be. A fok­hagyma hektárhozama 70—75 q. Hűvös helyen tároljuk. A helyiség hőmérséklete 1—3 C°, közepesen nedves legyen. Ne legyen túl vilá­gos, mivel a száraz és világos he­lyiségekben a fokhagyma kiszárad. Az alacsony rétegekben tárolt fok­hagyma kb. egy évig eltart. HOLT ERES (túlérés) a teljes érés után Is lábon maradt növényen következik be. A levélzet, szár rendkívül törékeny, a mag a legkisebb érintésre pereg. Minő­sége — különösen, ha esőt kap, — állandóan romlik. HOLT TALAJ. A szerkezet nélküli és amellett erősen kö­tött talajokban — amennyiben talajművelés hiányá­ban a minimális szerkezetesség sem alakult ki — nedves állapotban a talaj tömődöttsége folytán rend­kívül csekély a levegő. Ezért a hasznos mikroorganiz­musok alig tevékenykednek, s ez a növényzet táp­anyag-, de főként nitrogén ellátásában fennakadást idéz elő. Ez az ellátási zavar a növényzet fejlődésének megakadályozását, sőt a növény elpusztulását ered­ményezi. Az ilyen talajt a gyakorlatban holt talajnak nevezzük. HOLT VlZ. A növények által nem felvehető víz. A talaj­részecskék felületén erősen kötött (adszorbeált) és a gyengén kötött víz változó része. A növények víz­kihasználásának a gyökerek szívóereje, a legkisebb talajpórusok, (amelyekbe a gyökérbolyhok nem tud­nak behatolni) mérete és a hártyavíz csekély mozgé­konysága szabnak határt. Mennyisége főként a talaj szemcseösszetételétől (homokban kevesebb, agyag­ban több a holt víz), kisebb mértékben a növénytől, fejlődési állapotától, a talajoldat ozmózis nyomásá­tól, a légkör hőmérsékleti- és páraviszonyattól függ. OZMÓZIS. Oldószer nyomáskülönbségére visszavezethető olyan jelenség, amely akkor keletkezik, ha különböző töménységű oldatok (az egyik oldat tiszta oldószer Is lehet) félig áteresztő hártyán érintkezik egymással. Ekkor az oldószer kicsiny molekulái mindkét irányban átdiffundálnak a hártyán, de a higabb oldatból sokkal több molekula hatol a töményoldatba, mint fordítva. Az oldószer molekulák egyenlőtlen diffúziója követ­keztében nyomáskülönbség lép fel. Az ozmőzisnál fellépő nyomás az ozmózisos nyomás. Az oldószer­­molekulák diffúziója következtében a két oldat tö­ménysége kiegyenlítődik. Teleltetés kockacukorral A leggondosabb beteleléssel is érhet veszteség. Meleg épitményü kaptárakban a méhek nem tudnak mindig a fogyó méz után vonulni. A rossz eleség hasmenést okoz. Felületes, rossz beteleléskor, az etetés elmulasztásakor Idő vagy pénz hiánya miatt pedig évről évre nagy a pusztulás. Én a kockacuk­ros etetést alkalmazom. Valameny­­nyl család felső keretléceire, a te­lelő fürt fölött kockacukros kere­tet boritok. A telelő fürt állandó kapcsolatot tart a cukorral, ezt fogyasztja. A család mézkészlete a tavaszi hónapokra marad. A koc­kacukros keretet a következőkép­pen készítem: Az országos méretű kis keretet a távolságtartó eltávolítása után a níűlépragasztó deszkára fektetem. Kockacukorral rakom meg úgy, hogy a cukor élével legyen lefelé, így a kockák a keretléc felső ré­széig érnek. A kis országos keret­be 1,6 kg cukor fér. Utána kötő­réteggel vakolom be, a kockák szilárd egybekapcsolására. Ez a visszamaradt cukortörmelékből ké­szül. Kicsi lábosban annyi vizet öntök hozzá, amennyit fölvesz. Gyenge tűzön enyhén melegítem, míg kásásán folyékony nem lesz. Ezzel a cukorpéppel a kockák kö­zötti aprő hézagokat megtöltöm, a cukor felszínét pedig bevonom. A cukorvakolatnak nem szabad hígan folyósnak lennie, mert akkor meghűlése után szilárd zománcot alkot, s a méhek nehezen bontják le. Ha a cukorvakolat kihűl, meg­dermed, a keretet megfordítom, s túlsó oldalát is bekenem cukros péppel. A cukros keretet október végén vagy novemberben szoktam a te­lelő fürt fölé borítani. Laza szal­­mapárnávai takarom. A cukor a telelőfürt páráját könnyen magába veszi, meglazul tőle, oldódik, és a méhek könnyen fogyasztják. A kaptár pedig mentesül a páralecsa­pódás okozta lucskosodástól, pené­szedéstől. A cukrot télen is bead­hatjuk alkalmas időben, pl. tisztuló kirepüléskor. Ha a méhek korábban kapják a kockacukrot, feloldják és lépekbe raktározzák. Ez így serkenti őket. Serkentésre bármikor használható, kutatást vagy rablást nem okozunk vele. Teleltetés cukorlepénnyel A méhek legtermészetesebb téli elesége a méz. Helyesebben az akácméz, mert ebben van a leg­kevesebb emészthetetlen anyag. Ezt én is jól tudom, mégis már 15 éve a rendes mézkészleten felül a méhcsaládjaimat 3 kg cukorle­pénnyel takarom. Egy-egy tábla 1 kg. Ezzel kettős célt érek el. Egyik a zárt léputcás telelés, a másik pedig, ami annál is fonto­sabb, hogy a családok a téli méz­készletből alig fogyasztanak vala­mit, mert a fejük felett levő cu­korlepényt egész télen át siívo­­gatják. A mészkészlet nagyobb része megmarad a tavaszt fejlődés idejére. A telelés is biztonságosabb így. Ez a kis gondoskodás még a legzordabb és leghosszabb télen Is megmentette méhcsaládjaimat. Ti­zennyolcévi méhészkedésem ideje alatt veszteségem nem volt. Van­nak, akik a cukorlepény helyett kockacukrot tesznek a felső lécre helyezett rostaszövetre, mert leg­több méhésznek a cukorlepény el­készítése nem sikerül. H. A. R petrezselyemgyökéi téli tárolása Győr—Sopron megyében a gyö­kérfélék termelésének hagyomá­nyai vannak. A megyében főleg hosszú fajtájú petrezselymet ter­melnek. Különleges téli tárolási módja alakult ki. amelyet a terme­lők már régóta alkalmaznak, de az eljárás nagyüzemekben Is kiválóan alkalmas. A gyökeret tárolás előtt külön­leges csomagolási forma szerint kötegelik, a kunszigeti szóhaszná­lat szerint „pékli"-zlk. A földből kiszedett gyökeret oldalgyökerei­től megtisztítják, zöldjét 2—3 cm vastagra visszavágják, vigyázva, hogy a szívlevelek meg ne sérül­jenek, osztályozzák. Az így előké­szített árut — váltakozóén, a gyö­­kérrésszel szembenézően — meg­felelő sablonba rakják és fűzfa­vesszővel gömb vagy négyszög alakú formába kötik. A gyökér fej­lettségétől, azaz hosszúságától és vastagságától, továbbá a kötegbe rakott mennyiségtől függően 5—8 kg-os kötegeket kapnak. A köte­gelés e módja kiválóan alkalmassá teszi a gyökeret a sérülésmentes szállításra és a vagonok jó kihasz­nálására. Az exportárú csomagolá­sának is igen alkalmas módja ez. A TÉLI TÁROLÁS Lehetőleg sík területet válasz­­szunk, amelynek talaja 1,50 m mélységig egyöntetűen középkötött vagy kötött. Laza, homokos terü­letek a sáncárkok beomlása miatt nem alkalmasak. A terület közepén kocsiút halad­jon, jobbra és balra pedig az árok­sorok. Az árkok Irányát lehetőleg az uralkodó széllel keresztbe kell megválasztani. Egy-egy sáncárok hossza maximum 20 m, szélessége 70 cm, 1,10 m mélységű meredek fallal. Egymástól — árokközéptöl árokközéplg — legalább 3 m tá­volságba ássuk ki. A kikerülő föl­det az árkok közötti részre dom­­borüan halmozzuk fel úgy, hogy az árok szélével érintkező mindkét részen 25—30 cm padka maradjon. Erre a területre, Illetve padkára rakjuk fel később a szigetelő ku­­korlcakóró kévéket. A sáncárkok közötti részt útnak használjuk a be- és kitároláshoz, s Itt tárolhat­juk előre a betakarításhoz hasz­nálandó kukorlcaszér-kötegeket Is. Egy-egy árokban általában 4—5 sor köteg fér el egymás fölött, így folyóméterenként körülbelül 150— 200 kg, összesen körülbelül 30— 40 q kötegelt gyökér tárolható. A TÁROLÁS MÓDJA A gyökérkötegeket a 20 m-e& árokba, annak irányával keresztbe fektetve rakjuk be. Az első sort az árok alján pontosan a közepén vé­gig rakjuk. Egy köteg körülbelül 50 cm hosszú, így az árok fala mel­lett mindkét oldalról 10 cm hézag mutatkozik. A második sort már a sáncárok közepétől Jobbra és balra kezdjük és gúlaszerűen rakjuk úgy, hogy az egymásközti mélye­désbe kerüljön a ráfektetett kö­vetkező sorbeli köteg. 20 m hosszú árokban azért célszerű középen kezdeni a berakodást, mert Így a munkaerő leggazdaságosabban használható fel. A második sortól felfelé, soronként körülbelül 3 m­­enként, kitámasztjuk a sorokat, Ez úgy történik, hogy a kötegeket nem keresztbe, hanem a kettőt egymás mellé hosszában rakjuk le. Ezzel elkerüljük, hogy a kötegek fejrészükkel az árok valamelyik falának dőljenek, kihajtsanak vagy szellőzés hiányéban megromolja­nak. A kitámasztást minden sor­ban más-más helyen végezzük. Ez a helyes szellőzés végett szüksé­ges. Az árokban a kötegek nagyságá­tól, vastagságától függően 4—5 sort rakunk fel oly magasságban, hogy az az árok felső szélétől leg­alább egy tenyérnyi szélességgel lejjebb húzódjék. Ez a helyes ta­karás érdekében fontos. Amint egy árok megtelt, azonnal letakarjuk. A takaráshoz szükséges kukorica­­szár-kötegeket — hosszuk 1,8—2 m legyen — az árokra keresztbe, fej-, illetve szárrészükkel váltot­­tan szorosan egymás mellé rakjuk. Nappalra a hőmérséklettől füg­gően, a fagyok beálltáig az árkok két végén 5 m-enként vagy csak a közepén két-két köteg kőrónyl­­lást hagyunk, a szellőzés érdeké­ben. Erre feltétlenül szükség van, nehogy az árokban lecsapódjon a pára. Esős időben és 0 C° alatt az árkokat teljesen letakarjuk. Ke­mény téli hidegben — 10—15 C° körül — már kétsorosán takarunk, sohasem földdel. A FELSZEDÉS A takarást felszedjük, majd a sáncárok egyik szélénél kezdjük a kiszedést, fokozatosan haladva középig. Hasonlóan emeljük ki a kötegek másik részét is, a sánc­árok másik felétől kezdve, a másik oldalra. AZ ELŐNYÖK Az árok géppel is ásható, a taka­rás könnyen végezhető. Az árok­ban tárolt gyökér üde. friss, rop­panó marad. A tárolás Idején az apadás egészen csekély. Megfelelő takarás esetén még a felső sor sem fagy ét. Több év gyakorlata szerint még mínusz 15 C* esetében sem száll a belső hőmérséklet fagypont alá. A sáncárkok pára­­tartalma a föld nedvessége követ­keztében igen kedvező. Legfeljebb kisebb mértékű szürkepenész-fer­­tőzés fordult elő Idáig, fehérpenész sohasem. A tárolás! mód esetében, össze­hasonlítva a pincei homokba rakott és a szabadföldi prizmás eljárással a gyökér minősége mindig kedve­zőbb, az apadás jelentéktelen, a cslrásodás elkerülhető és az üzemi költségek legalább 30—50 %-kal alacsonyabbak. Az így tárolt áru úgyszólván bármikor felszedhető. • fdzsftQzs ■ főzsasoiguinfi^ • vwiijpa Qpi ushim • ipnbnm ö»ui pipufso • stq fßvsopzvßgzapi • iuviu pDnoWH • yuniozsßim 9u^s$pu3^DZS •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom