Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-08 / 72. szám

Szaktudás nélkül nincs előreheiadás Szinte filmszerűen peregnek az események. Búcsúra készül a falu. A kocsmaud­varon sörözgető, poharazó emberek pipaszó mellett disputáinak. Egysze­riben dulakodás támad. A békés cse­vegésbe segélykiáltás hasít: — Fogják meg! Gyilkos! A négy szúrást ejtő, bosszútól izzó férfi kezéből kicsavarják a bicskát. Megfutamodik. Később a rend őrei­nek kezébe kerül... Már, már örül a lakosság, hogy nyugton ünnepelhet. Ám, az öröm pírja hamarosan leher­vad az arcokról. Még aznap tudomá­sukra jut: a késelőt bizonyítékok híján hazaengedték. Tovább késelhet Molnár Miska, hiszen a szövetkezet volt juhásza meg sem halt, minek tar­tanák őt fogva? * * * Éjszaka van. A falutól távolabb eső szövetkezeti major udvarán gyanús mozgás. A sertésól körül. De a strá­­zsáló telepőrök rá sem hederítenek. Akkor sem lépnek közbe, amikor a pihentükből felzaklatott négylábúak fején koppan a fejsze, s szalonnájuk­ba vág az éles hosszú kés. A vérfa­gyasztó visítás sem zavarja a strá­­zsálót. Szemet húny, kötelességet mulaszt, ahelyett, hogy jelt adna: baj van a telepen. Így a közöst károsítok szabadon garázdálkodhatnak, s aka­dálytalanul tovatűnnek... Ez a példátlan állatkínzás, a sza­­dizmus netovábbja másodszor is meg­ismétlődik. Végösszegezés: három sertésnek nyoma vész, kétannyinál is több meglékelve, összeszurkálva. * * * Nyomozás. A kérdezettek süketek, vakok. Sen­ki nem tud semmit. Aki fényes nap­pal kicsavarja a kést a garázda kezé­ből, az sem tudja, csak „sejti“ ki volt az illető. Száz liter cefre, vadhús, szarvas­agancs, s vagy harminc lőfegyver ke­rül elő, s mennyi lehet még rejteken? * # * Másnap éjjel. A bosszú lángja ma­gasra csap. Leég egy ház. Harmadnap éjszaka. Ugyanazon idő tájt egy épület kihagyásával a gyúj­togató — aki azt hiszi, hogy az isme­retlenség ködében sokáig rejtőzhet — felégeti a másik portát. Ügy mondják, a vélt gyújtogató, ha alkoholt iszik, megvadul, kivetkőzik emberi mivoltából. Állítólag a tüzeset után is a leégett porták előtt hörbé­­szett berúgottan. A gyújtogatást követően rettegés­ben él a falu népe. A lakók saját há­zuk kényszerű túzórei, oltalmazói. A bedobott jelszó: Holnap a te házad ég...! * * * Hihetetlennek tűnik, sajnos — va­lóság ! Letaglózó, mélyen elgon­dolkoztató. S mindez néhány héttel ezelőtt történik Szálkán. Ebben az Ipoly menti faluban még ma sincs mozi. A művelődés, kultúra ápolása a volt túzoltószertárba szorul. E kicsi hajlok a szövetkezeti klub nevet vi­seli. Szívesen járnak ide a fiatalok. Es­ténként elszórakoznak, hasznosan töl­tik az időt. Zenegép, televízió s egyéb áll a rendelkezésükre. Nem hivatalo­san tehetségkutatás is folyik: erről tanúskodik a magnó-szalag. Míg a fiatalok jól megértik egy­mást — táncmulatságok alkalmával egyetlen szóváltás sem történik — addig a negyven-ötven évesek (tisz­telet a kivételnek) „legénykednek". A fiatalok józanul gondolkoznak. Többnyire az ő soraikból kerül ki a könyvtár másfélszáz olvasója. Visel­kedésükben nincs kivetnivaló. Kive­szik részüket a vasárnapi társadalmi munkákból is, ami dicséretre méltó. Mindenképpen haladást jelez, hogy hat évvel ezelőtt úttörő alig akadt a diákok sorából, most meg...? Nem félnek már a vörös nyakkendőtől. A tréningruha sok szülő szemében szentségtörésnek számított. Volt olyan elvakult, aki kijelentette: inkább ko­porsóba lássa saját lányát fehérruhá­ban, mintsem tréningruhában. A für­dőruha csak az utóbbi években jött divatba. Már nemcsak a lányok, me­nyecskék, fiatalasszonyok is leme­részkednek fürdőruhában az Ipoly partjára, sütkérezni, fürödni. Itt a kisbíró még múltat s mát je­lenít. Az 1660 lakosú falunak nincs hangszórója. A csoportvezető lejárja a lábát, kilincsel, végül négy-öt asz­­szony jelentkezik (a három éves múl­tú szövetkezet még nem lábalt ki a gyermekbetegségből) ... Ez csupán szervezés, nevelés dolga! Az ezerhatszáz hektáros szövetke­zetben lazák, vagy nagyon szilárdak a munkanormák. Aláásója ez a jó munkaerkölcsnek, amin mihamarabb változtatni kell! Most arra töreksze­nek, hogy az előirányzott 128 000 munkaegységet normakiigazítással a felére csökkentsék. Így duplájára nő a munkaegység értéke, érvényre jut az igazságosabb jutalmazás. Ez jó ha­tással lesz majd a termelésre, javulás következik be a közös tulajdonhoz való helyes viszony kialakításában. Egyénenként is érzik majd: a szövet­kezeti gazdaság senki másé, mint az övék. Ahogy gazdálkodnak, úgy néz ki a közös. Kétségkívül a fejlődés útjelzököve: közös vagyonuk összértéke a hatva­nas évhez viszonyítva több mint há­rom millió koronával gyarapodott. Még több új ház épülhetne, a 110 televízió száma felszökhetne hamaro­san akár 200-ra, egyre több vaskapu készülhetne, a szövetkezeti tagok az eddiginél jóval módosabbá válhatná­nak, ha szorgalmasabban vennék ki részüket a közös munkákból, ha nyíl­tan szembefordulnának azokkal, akik szocialista társadalmunk testén élős­­ködnek, s rettegésben tartják az egész falut. Ideje lenne már felhagyni a bűn­pártolással, a „mosom kezeim“ poli­tikával. A gyújtogatok, bicskások, vadorzók, fegyverrejtegetők a soraik közt húzódnak meg, s ártanak. A falu lakosainak becsületesen dol­gozó nagy többsége, a közbiztonsági szervekkel vállvetve dolgozzék azon, hogy az élősködő kullancsok többé soha ne nyugtalaníthassák békés éle­tüket, családi fészkük ne válhassék a lángok martalékává. S akkor a be­dobott jelszó Holnap a te há­zad ég! nem rémiszt halálra öre­get, fiatalt. NÁDSZEGI KOVÁCS ISTVÁN A pederi szövetkezet is azok közé tartozik, amelyek csalódtak az idei termésben. Tavaly rekordhozamokat értek el a gabonafélékből. Igaz, akkor az időjárás is jobban kedvezett a mostaninál. Országos méretben első helyezést értek el. A szövetkezet iro­dájában ott díszeleg a minisztériumi elismerés. Minden munkát idejében és a lehető legrendesebben végeztek el. A bizakodás nagy volt — szerették volna ezt az eredményt a következő években is megtartani. A hektárhozamok tervét ez évre fel­emelték, s ezzel együtt 2,5 vagonnal emelkedett a szerződéses eladásuk is. Minden rendbe lett volna, ha a ter­més most is úgy sikerül, mint tavaly. Sajnos, hiába igyekeztek minden munkát úgy elvégezni, mint az előző évben, — az időjárás csúnya tréfát űzött velük is. A hektárhozamok jóval alacsonyabbak lettek a tervezettnél. Az állam iránti kötelezettségnek ele­get kellett tenni mindenféleképpen. A csökkenést a takarmányalap és a tagság természetbenije sínyli meg. Az aratás az idén nem a legjobban volt megszervezve. A hiányosságot részben a vezetők rovására lehet írni. Az egész határt kombájnnal lehetett aratni, ők mégis csak 128 hektárt arattak vele, a többi 95 hektárt pedig kévekötő géppel. Csak egy kombájn­juk volt, de ez is többször kiesett a munkából. A vezetőség a szomszédos községekből felajánlott kombájnt nem fogadta el. A kisegítő kombájnnal pe­dig megrövidithették volna az aratást is, ami így 15 napig tartott. Nem lett volna baj a csépléssel és a szemvesz­teség is kevesebb lenne. Nem beszél­ve arról, hogy az állami szerződést is előbb teljesítik. (Augusztus 16-ig a terv 86 %-át adták be.) A tavalyi gazdag esztendőt felhasz­nálták arra, hogy az alapokat jól fel­töltsék. így most azt a 320 ezer ko­rona hiányt, ami az alacsony hektár­hozamok elérésével keletkezett bizo­nyos fokig ezzel tudják ellensúlyozni. A biztosítási alapon 280 ezer korona van, úgy hogy a tervezett év végi 6 korona osztalék még nem forog ve­szélyben. A kertészettel sem nagyon dicse­kedhetnek, mert a tervezett bevételt nem tudják elérni. Előreláthatólag kb. 40 ezer koronával lesz kevesebb a tervnél. A szövetkezetben hiányzik a szakképzett kertész. Minél előbb egy iskolázott, szakmailag fejlett embert kell a kertészet élére állítani. A növénytermesztésben felmerült hiányokat részben ellensúlyozzák az állattenyésztésben elért eredmények­kel. Az állattenyésztési termékek el­adásánál a félévi tervet túllépték. Húsból 138 %-ra, tojásból 125,8 %-ra, tejből pedig 124,8 %-ra teljesítették a tervet. Takarmányuk a szemesen kívül lesz elég. „Csupán" az abrakta­karmányból kell vásárolni kb. 15 va­gonnal. így az év végi tervet előre­láthatólag húsból és tojásból jóval túllépik. Tejből viszont éppen elég lesz teljesíteni a tervet. Sok a TBC-s tehén, ami gátolja a magas tejhozam elérését. A fejési átlag jelenleg egy tehéntől naponta 6 liter. Az idei leg­magasabb átlag 7 liter volt. Októberben elkészül az új négyso­ros istálló is, s ezzel megindul az egészséges állomány elkülönítése a TBC-esektöl. S ha minden jól megy, akkor 1965-ben elérik a tiszta állat­­állományt. Ez az istálló nagyon kor­szerű, s mindenféle követelmények­nek megfelelő lesz. Mind az etetés, mind a trágyakihordás gépesített. A gondozókat és fejőket a mosdó és öltözőtermek várják. Az épület még nincs teljesen készen, de már így is öröm és jó érzés bennük járni. Hát még ha az egész istálló benépesül, s megindul bennük a termelés! Az egyre jobban gépesített szövet­kezet talán hazacsalogatja majd a fiatalokat is. Mert eddig nagyon kevés fiatalt találni a szövetkezetben. Har­minc éven alul mindössze kettő dol­gozik a mezőgazdaságban. A munka­erő állandóan csökken, mert az idő­sebbek lassan kiesnek a munkából és nincs kivel pótolni őket. A munkaerők átlagos életkora 55 év. A fiatalság hiányát mutatja a már három éve épülő művelődési otthon is. Az építés „Z“ akció keretén belül történik, s mivel fiatalok nincsenek, akiknek sürgős volna, az idősebbeknek meg már nem kell, nagyon lassan folyik az építése. Pedig ilyen művelődési ház­zal a legigényesebb szórakozni vágyó is megelégedhet. A szövetkezeti tagság azért szor­galmasan dolgozik. Ahol lehet, helyet­tesítik a fiatalokat is. A szorgalmat bizonyítja az is, hogy járási méretben mindig az első három legjobb szövet­kezet között van Péder. Jól gazdál­kodnak, de a meglévőnél még jobb eredményeket is elérhetnének. Ehhez persze szükséges volna a dolgozók szakképesítése. Az egész szövetkezet­ben mindössze a könyvelőnek van érettségije és az agronómusnak két­éves mezőgazdasági mesteriskolája. Egész biztosan akadnának a szövet­kezetben olyan dolgozók, akiket isko­lába lehetne küldeni. Érdemes volna körülnézni, mert szakképzett emberek munkájával emelkedne a termelés, ami az egész tagság érdekét szo’gál­­ná. Zsebik Sarolta. ELADŐ egy ház és egy 33-áros kert Ipolyságon a Lesná cesta 1 sz. alatt. Termő szőlő és gyümöl­csös. Vételár megegyezés szerint. Cím a kiadóban.- Ha egy jó eső esne, túllépnénk a tervezett hektárhozamot - remény­kedik L énárt László, a kiskövesdi szövetkezet elnöke, aki Róth János HNB-titkárral nézegeti a cukorrépát. (Foto: Jablonci). Bevált az új jutalmazási rendszer Adunaszerdahelyi járás szövet­kezeteiben az utóbbi években jelentős fellnedülés mutatkozott az állattenyésztésben és a komplexbri­gádok munkájában. A termelés növe­lése pedig jórészt az anyagi érdekelt­ség helyes alkalmazására vezethető vissza. Megoldatlan kérdés maradt azonban a szövetkezetek vezetőinek jutalmazási módja. Amíg a termelési ágazatokban fokozatosan áttértek a munkaegységeknek az elért termelési eredmények alapján történő kiszámí­tására, addig a vezetők megállapított munkaegységeinek számát az év ele­jén havonta számították be a terme­lési eredményektől függetlenül. Ez a jutalmazási módszer nem keltette fel eléggé a vezetők anyagi érdekeltségét, nem ösztökélte őket az árutermelési terv teljesítésére, illetve túlteljesíté­sére. A régi jutalmazási rendszer tö­kéletlenségéből az következett, hogy lényeges különbségek keletkeztek az azonos területtel rendelkező és azonos típusú szövetkezetek vezetőinek ju­talmazásában. Hiányzott a serkentés nagyobb szaképzettség elsajátítására és a régi, merevebb jutalmazási rend­szer ugyancsak gátolta új szakembe­rek belépését a szövetkezetbe. A felsorolt fogyatékosságok tuda­tában a járási szervek fontolóra vet­ték a vezető dolgozók jutalmazásának kérdését. Beható előkészítés és felül­vizsgálás után úgy döntött a járási pártvezetőség, hogy 1963. január 1-i hatállyal új jutalmazási rendszert kell bevezetni a tisztségviselők, tehát az elnök, az agronómus, a zootechnikus és az ökonómus számára. Az új ju­talmazási rendszer bevezetése azt a célt szolgálta, hogy felkeltse az EFSZ-ek vezetőinek anyagi érdekelt­ségét a gazdaságosság fokozására, az árutermelési tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Az új jutalmazási rendszer minde­nekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a jutalom nagyságát nem a nyerster­meléstől, hanem az árutermelés és a tiszta jövedelem nagyságától teszi függővé. A közérdek ugyanis megkí­vánja, hogy növeljük az árueladás térfogatát, de ugyanakkor a termelés gazdaságosságát is biztosítsuk. Tüze­tes vizsgálat után megállapíthatjuk, hogy csakis ekképpen hangolhatjuk össze a vezetők személyi érdekeltsé­gét a tagság, valamint egész társa­dalmunk érdekeivel. Az árutermelés­nek alapul vétele már csak azért is indokolt, mert minden mezőgazdasági üzem végső célja, hogy minél több árut biztosítson a társadalom számára attól függetlenül, mekkora rész esik saját termeléséből a belső fogyasz­tásra. További indokoltsága abban rejlik, hogy az árutermelés könnyen ellenőrizhető, a nyerstermelést viszont minden üzem olyan számokban tün­tetheti fel. amelyek számára a legelő­nyösebbeknek mutatkoznak. Mindent egybevetve tehát abban csúcsosodik ki az új jutalmazási rendszer előnye, hogy ösztönzőleg hat a mezőgazdasági jellegű termelés növelésére, egyúttal azonban korlátozza a nem mezőgaz­dasági jellegű és nem kívánatos ter­melési mellékágazatokban folytatott tevékenységet. Az új rendszer azt a követelményt is figyelembe veszi, hogy a szövetke­zetek ne csak évi méretben, hanem rendszeresen, havonta is teljesítsék az árutermelés tervét. A vezetők ju­talmának kiszámításánál ezért nem­csak az egész évi teljesítményt ve­szik figyelembe, hanem az áruterme­lés tervének havi értékelését is. De nemcsak az árutermelés, hanem az önköltségek nagysága is szerepet játszik a kiszámításnál. Nem szabad ugyanis az árutermelésnek minden áron történő fokozására törekednünk, mert elengedhetetlen követelménynek tartjuk a gazdaságosság biztosítását is. Mind a termelés terjedelme, mind pedig az önköltségek színvonala a tiszta jövedelem tervének teljesíté­sében tükröződik vissza. A tiszta jö­vedelem tervének teljesítése tehát feltétlenül befolyásolja a jutalom nagyságának alakulását. A jutalmazási rendszer már a ter­vezésnél lehetővé teszi a szövetkeze­tek számára nagyobb árutermelési feladatok vállalását. Ezért kimondot­tan mozgósító jellegű. A vezető dol­gozók jutalmazását pedig két részre osztja: a jutalom egyik részét az EFSZ nagyságához mérten szabott összegben állapítja meg, amelyhez az árutermelés tervének teljesítése ará­nyában havi pótlék járul. A területi nagyság megállapításánál az egyes művelési ágakat szántóra kellett át­számítani, mivel árutermelés szem­pontjából nem lehet például a szőlőt és a legelőt egyazon módon elbírálni. Ezért az EFSZ-ek területét koeffi­ciensek (együttható szorzók) segítsé­gével redukált hektárokra, tehát szán­tóegységekre számították át és ezek alapján osztották be az EFSZ-eket különböző csoportokba. Az áruterme­lési pótlék havi összegének megálla­pításánál a növénytermesztésből és az állattenyésztésből az egész évre ter­vezett bevételeket vették alapul és kiszámították az egy redukált hek­tárra eső árutermelést. Az áruterme­lés fokát illetően 3000—6000 koronáig 250 koronás lépcsőzet alkalmazásával osztályokat állítottak fel és minden kategóriához fokozatosan emelkedő árutermelési pótlékot szabtak. Mivel azonban az árutermelési képesség számos általános körülménytől (az üzem természeti adottságaitól, nagy­részt a talaj minőségétől és összeté­telétől) függ, az üzemeket természeti viszonyaik alapján három nehézségi osztályba sorolták. Mivel szövetkezeteink kevés szak­káderekkel rendelkeznek, az új jutal­mazási rendszer anyagilag érdekeltté teszi a funkcionáriusokat, hogy szak­­képzettségüket fejlesszék. Másfelől elősegíti szakkáderek áramlását a szövetkezetekbe. Éppen ezért minő­sítési pótlékot alkalmaznak a külön­böző fokozatú iskolai végzettség és a szakmai gyakorlat alapján. Havonta teljes összegben kifizetésre kerül a területi nagyság alapján járó alapjutalom, valamint a minősítési pótlék. Az árutermelési pótlékból, amelyet olyan százalékarányban is­mernek el, mint amilyenben a tej, tojás, hús, gabona, cukorrépa és ku­korica eladási tervét teljesítették, havonta 80 százalék kerül kifizetésre, míg 20 százalék letétben marad. Ezt csak az év végén fizetik ki aszerint, milyen mértékben teljesítették egy­részt az árutermelés, másrészt a tisz­ta jövedelem tervét. A járási pártvezetőség plénumának ülésén nemrégen értékelték az új jutalmazási rendszer eddigi tapaszta­latait. Ennek során megállapították, hogy a jutalmazási rendszer nagyjá­ból teljesítette kitűzött feladatait. Nyilvánvaló, hogy sokkal közvetle­nebbül és hatékonyabban érvényesül a jutalmazás szocialista elve: a mun­ka mennyisége, minősége és társadal­mi jelentősége szerinti jutalmazás. Azok a vezető dolgozók, akik üzemük­ben jobb termelési eredményeket ér­nek el, ennek arányában nagyobb ju­talomban is részesülnek. Megállapították, hogy gyökeresen megváltozott a vezető dolgozók vi­szonya az árutermelési feladatok tel­jesítése és az önköltségek csökken­tése tekintetében. Ez már a negyed­évi, havi dekádtervek stb. szétírásá­­nál is megmutatkozott. Nagy lépést sikerült tenni a vezető dolgozók köz­­gazdasági szemléletének fejlesztése terén, mert következetesen figyelem­mel kísérik az árutermelés menetét, ellenőrzik azoknak az intézkedések­nek rendszeres betartását, amelyek a tervezett időpontokban történő eladá­sokat biztosítják. Örvendetes tény, hogy az EFSZ-ek nem törekszenek alacsonyabb tervek kiharcolására 1964-re, mert anyagi érdekük meg­kívánja, hogy tervjavaslataikban ne menjenek az 1963-as tervek, illetve a feltételezett teljesítési lehetőségek alá, mert hiszen ezáltal — alacso­nyabb árutermelési kategóriába ke­rülve — alacsonyabb árutermelési pótlékot kapnának. Előnyösebb min­den vezető számára mozgósító jellegű terveket vállalni és azok teljesítésé­ért küzdeni. Üj és jobb tervezési módszer alkal­mazása előtt nyitotta meg az utat az új jutalmazási forma. Maguk az EFSZ- ek javasolnak olyan árutermelési szintet, amely összhangban áll a tár­sadalom érdekeivel. Az eddigi tapasz­talatok arról is tanúskodnak, hogy lényeges változás állott be a tisztség­­viselők szemléletében a jutalmazási formát illetően. Nem idegenkednek az alkalmazotti viszonyban dolgozók fizetésrendszerétől, megértik, hogy a fél hektár és a háztáji gazdaság nem képezi szükségképpen a vezető dolgo­zók életmódjának nélkülözhetetlen részét. Megbizonyosodtak arról, hogy sokkal következetesebben láthatják el feladatukat, ha nem köti le őket a háztáji gazdálkodás gondja. Leszögez­hetjük, hogy az új jutalmazási rend­szer bevált és lényegesen hozzájárul a termelés növeléséhez, valamint a szövetkezetek további gazdasági fel­lendüléséhez. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az új jutalmazási rendszer még nem teljesen hibátlan. Az eddigi tapaszta­latok elemzése felszínre hozta a hiá­nyosságokat és problémákat. Ezek azonban nem elvi jelentőségűek, ha­nem részletkérdések, amelyeket a já­rási szervek a szövetkezetek segítsé­gével rövidesen megoldanak. Németh Béla (Dunaszerdahely) 1963. szeptember 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom