Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-21 / 67. szám

Első lépések a szakosítás felé A pásztói szövetkezet irodájában épp a pénztárt ellenőrzik. Ugyancsak •izzadnak. Valamilyen kisebb tétel el­kallódott és emiatt nem egyezik a végösszeg. Végre Pető Gyula, a szö­vetkezet elnöke megtalálja a hibát. — Egy kicsit belemelegedtünk — lélegzik fel megkönnyebbülte^ — Érdemes a pénztárral foglalkoz­ni? — Hát, nem nagyon dicsekedhetünk, de azért nem állunk a legutolsó .he­lyen sem. A félévi ellenőrzés szerint 14,50 koronát fizethetünk a munka­egységre. — Az eladási tervet is elég jól tel­jesítik — teszi hozzá Korpás Zsig­mondi termelési instruktor. — Igyekezünk, ahogy lehet — sze­rénykedik az elnök. — Szövetkezetük eddig elég gyen­gén gazdálkodott, mi hozta meg az első eredményt? — Elsősorban is a baromfitenyész­tés és a szakosítás. — Milyen irányban halad a gazda­ság? — Amint már említettem, baromfi­­tenyésztéssel és malacneveléssel fog­lalkozunk legfőképpen. — Mindkettő friss pénzt hoz a ház­hoz ... —f Tényleg így van. Télen főleg to­jásból pénzeltünk. A párbeszéd és ismerkedés után beletekintünk a könyvelési adatokba. A tej- és tojáseladás félévi tervét túl­teljesítik. A 823 hektáros gazdaság (ebből 756 szántó) év végéig 150 db anyakocát tart. Sertéshizlalással nem foglalkoznak. A pénzügyi tervet elég jól teljesítették. Fél évre 924 000 ko­ronát; irányoztak elő és 901000 koro­nát értek el. A kiesés az őszi repce miatt történt, amiből 60 000 koronát kgllett volna bevenniük. A gazdasági udvaron meggyőződünk róla, hogy a szövetkezet vezetősége leleményesen, mindent fölhasznál a többtermelés érdekében. Az elnök pél­dául olvasta az Élet és Tudomány cí­mű hétilapban, hogy a tojópavilonokat télen fel lehet melegíteni, ha a birkák ott hálnak. A tapasztalat nyomán kor­látokat szereltek a baromfiólba és .minden éjjel 250 juhot tereltek be. • Az eredmény nem maradt el. A leg­nagyobb hidegben is 8 fokos meleg volt, és a 2000 tyúk 1200—1300 tojást tojott naponta. Koncz Kálmánná tyúk­gondozó szerint akkor jobban tojtak a tyúkok, mint most. — Mennyi eddig a tyúkonként! to­jáshozam? — érdeklődünk Konczné­­tól. — Száztizet terveztünk, s nem já­runk messze tőle. De legjobban a fő­­tyúkász tudná. Koncz Kálmán bácsi épp befordul a lovasfogattal. A „vándoroknak“ jött abrakért. — Egy kis abrakot viszek a csirkék­nek — mondja. — A 2600 csirkének napi 280 kg-ra lenne szüksége, de mi­vel kint vannak a határban, csak 150 kilót fogyasztanak, s hamarosan annyi sem kell, mert megkezdjük a tarlók legeltetését. A csirkék vándorólas nevelése — fűzi hozzá az elnök — egészségügyi szempontból is indokolt, szinte ele­nyésző az elhullás. Sokan azt mond­ják, hogy a baromfitenyésztésre rá ehet fizetni. Számításunk szerint minden eladott csirkén 6,50 koronát nyerünk. Nyolcezer csirkét dobunk piacra, a tojástermelési tervet pedig túlteljesítjük. A szövetkezet büszkesége a 96 férő­helyes anyakoca-fiaztató, amely meg­felel a legkorszerűbb követelmények­nek. Az anyakocák hatszögletes vas­ketrecekben ellenek, amelyekben a malacok oldalra elhúzódhatnak, tehát a tépésből származó elhullás a lehető legkevesebb. A fiaztatót tapétázták, padlózták, tehát a malacok nem fáz­nak fel. Hidegebb időben majd be­kapcsolják a villanypárnákat is. Végre találkoztunk már kultúr- és szociális helységgel is. Az efetőlyiek a takarmányelőkészítőben külön szo­bája van, ahonnan egy ablakon ke­resztül pontosan megfigyelhetik min­den anyakocát. Tehát nem kell nekik az egészségtelen, ammóniákkal telí­tett istállóban tartózkodnia. A takar­mányelőkészítőben van WC, mosdó, a zuhanyt is hamarosan üzembe he­lyezik. Öröm járni ilyen korszerű fiaztató­­ban. Végre a tervezők is gondoltak arra, hogy a legfőbb érték az ember. Kis módosítással más szövetkezetek­ben is létesíthetnének mosdót, zuha­nyozót és megfigyelő ablakot is vág­hatnának a falba. A szövetkezet vezetőivel, tagjaival folytatott eszmecsere és a helyszíni szemle arról győzött meg, hogy a pásztói szövetkezet a fejlődés útjára A korszerű fiaztatő, előtérben Pető Gyula, szövetkezeti elnök és Korpász Zsigmond, termelési instruktor lépett és annyi év után előrelép az egyhelyben topogásból. A szakosítás bizonyára meghozza az eredményét. Vannak korszerű épüle­teik, és amint látjuk, felhasználják a lehetőséget a többtermelésre, de a belterjesség foka még mindig ala­csony szinten mozog. A féléves érté­kelés alapján egy hektárra 139 liter tej, 214 tojás jut. Megvan minden le­hetőség arra, hogy a termelést emel­jék. Például az új, korszerű fiaztató­­ban átlagosan csak 11 malacot irá­nyoztak elő. Ha már megvan az új, korszerű épület, megfelelő malacsza­porulatot is kell elérni. Sok anyskoca­­gondozó kedvezőtlen feltételek mel­lett is, 16, 17, sőt 18 malacot is választ el egy anyakocától. Természetesen a szövetkezet ilyen eredményt máról holnapra nem érhet el, mert lényegé­ben most állítják be az anyakocaállo­mányt és sokat kicserélnek a régiek­ből. Sok átmeneti kocát állítanak be és a jóhasznúakat meghagyják tovább­­tenyésztésre. A pásztói szemlén kellemesen meg­lepődtünk. Itt sem állt meg az élet, fejlődnek az emberek és fejlődik a közös gazdaság. A szakosított terme­lés pár éven belül lényegesen kihat majd a gazdálkodásra és a szövetke­zet az élenjárók közé küzdheti fel magát. Bállá József A kassai járás méhész­­kei szövetkezete az első félévi tejeladási ter­vét 140 %-ra teljesítette. Terven felül már több mint 10 000 liter tejet adott el. Az év elejétől na­ponta tehenenként 4,2 liter tejet juttattak piacra. A( tehenenkénti évi tejterme­lés 2000 liter körül mozog, ami itt elég jó eredmény­nek számít. Dicséretükre legyen mondva, hogy amikor a Nová Polhora-i és péderi szövetkezetek elindították a 2000 literes mozgalmat, a méhészkeiek ebbe a mozgalomba bekapcsolód­tak és az eredményeket figyelve jól is állnak ezen a téren. Különösen most, a nyári időszakban igyekeznek. Például Június utolsó de­­kádjának tervét 204 %-ra teljesítették, s tehenen­ként napi átlagban 8,8 li­ter tejet adtak el. Molnár Benjamin, a szö­vetkezet elnöke mondotta, hogy különös gondot for­dítanak a takarmányokra. A tehenek ugyan jelenleg is kijárnak a legelőre, de a legeltetés csak másod­rendű szerepet tölt be. A tehenek reggel az istálló­ban friss, vitamindús és nagy fehérjetartalmú zöld­takarmányt kapnak. Igen, Amin még lehetne javítani Méhészkén a borsós keve­rék biztosítéka a nagy tejtermelésnek. Délben .ugyancsak megkapják a részüket és ez nem marad el este sem. ősszel sok takarmányke­veréket vetettek, így kora tavasszal már volt zöldta­karmányuk. Aztán szaka­szosan vetették a tavaszi keverékeket, amelyeket fo­kozatosan zölden etetnek. Ám a lekaszált keverékek helyét azonnal vetik más takarmányokkal, hogy mi­re az első vetés elfogy, le­gyen takarmány a máso­dik vetésből. A jelenlegi 8,8 liter átla­gos napi tejeladás legjobb a járásban. Azt hittem, ez az elismerés megörvendez­teti a szövetkezet elnökét, de csalódtam. Pár percnyi hallgatás után ennyit mon­dott: — Jó az eredmény, de a lehetőségeket figyelve, le­hetne sokkal jobb is. Ez a megjegyzés nem hagyott nyugton. — Hol van hát a hiba? — Arról ne beszéljünk — válaszol. Aztán mégiscsak beszél­tünk róla. Kicsi a szövet­kezet, kicsi a község, csu­pán 64 tehene van a kö­zösnek. Pontosan a terv szerint. A tehenek 100 hektárra eső sűrűsége megfelel a követelmények­nek. Takarmány van ele­gendő. Nincsenek azonban emberek. Képzeljük el, a 64 tehenet csupán két nő és két férfi feji és gondoz­za. Id. Molnár Piroska fér­jével 14 darabot gondoz és fej, Demeter Aranka ugyancsak férjével 20 da­rabot. — S a többi tehén? — Sajnos, a többiek ha­vonta változtatják gazdá­jukat. Az egyik hónapban két asszony feji őket, a másikban más két asszony, aztán ismét mások és így tovább. A tízéves múlttal ren­delkező szövetkezetben ez a helyzet egy kicsit meg­lepő. Az elnök azt mondja, hogy az asszonyok nem akarnak állandó fejőknek menni, mert éppen elég munkájuk akad kint a me­zőn is. Nem vitás, munka mindenütt van, de a fejős­nél váltakozó munkások nem segítik, hanem fékezik a tejtermelés előrehaladá­sát. Miként lehetséges az, hogy Molnár Piroska és Demeter Aranka példáját — akik már hosszú évek óta állandóan fejnek — Méhészkén senki sem kö­veti ? Nincsenek állandó fejő­nők, a szocialista munka­versenyt is mellőzik. Ért­hető, nehéz ott versenyez­ni, ahol minden hónapban mások fejnek. Ogy gondolom, ezeket a nehézségeket a legrövidebb időn belül ki kell küszö­bölnünk. Ezzel a problé­mával komolyan kell fog­lalkozni a pártszervezet­nek, helyi nemzeti bizott­ságnak, a szövetkezet ve­zetőségének, a női bizott­ság tagjainak. A hiányos­ság eltávolítása után a napi 8,8 literes fejési átlag min­den bizonnyal 10 literen felül emelkedne. Bár a szövetkezet irodá­jának falait dicsérő elis­merések díszítik, de egy elismerés vagy kitüntetés a tejtermelésért még oda­férne. Iván Sándor (KoSlce) Saját kárukon tanultak A közelmúltban benéztem a zsélyl szövetkezet irodájába. — A félévi tervértékelésbe sze­retnék bepillantani, — szólok a könyvelőhöz. Határozott mozdulat­tal, készségesen kihúzza az asztal­fiókot és elémteszi az értékelést. Az oldalakat böngészve megtu­dom, hogy a szövetkezet húseladási tervét, amely 403 mázsát irányoz elő, 117 %-ra teljesítette, 475 má­zsát adtak el. A marhahúseladás ter­vét 121 ■%-ra (195 mázsa helyett 237 mázsát adtak el), a sertéshúsból 102 %-ra, juhhúsból 150 %-ra, ba­romfihúsból 88 %-ra teljesítették az eladási tervet. A tejeladás tervét 75 %-ra telje­sítették, a tervezett 105 ezer liter helyett csak 79 684 liter került a dolgozók asztalára. A tervezett 100 000 tojásból csupán 47 000-et adtak el. A tej, a tojás terve nem teljesíté­sének okait keresem. Ez év február­jában 530 tyúkot kiselejteztek be­tegség miatt, így nem tudták telje­síteni a félévi tojáseladási tervüket. A tejtermelésben a hiányosságok fő okozója a hiányos takarmányalap volt. Az értékelés azt mutatja, hogy a takarmányalapot csak 70 %-ra biztosították és az állományból is hiányzott 19 tehén. Jelenleg a szö­vetkezetnek 172 tehene van. Tovább böngészem az aktákat, miközben megérkezett Mladonylcky János zootechnlkus. Arcán elége­dett mosoly ült. — Nyolcvan fiatal üszőt vittünk hegyi legelőre az oremlazi erdőbe. Darabonként 100 koronába kerül a legelő őszig. Nekünk ez nagyon is kifizetődő, mert kevés a legelő, és a több mint 500 szarvasmarhának enni kell. — Milyen a napi tejelékenység? — Csak 4,5 liter között mozog. Fő oka, hogy állományunk nem megfe­lelő. Reméljük, néhány éven belül egészséges fiatal üszőkkel tölthet­jük föl az állományt. Nézzük csak, hogy fest a pénzügyi terv teljesítése? A szövetkezet 873 000 korona össz­bevétel helyett 817 000 koronát vé­telezett be. A tervezett 788 000 ko­rona kiadás a valóságban 814 000 koronát tett ki. Nagy kiadások vol­tak főleg az állattenyésztésre, 40 000 koronát adtak szalma vásárlására. Más kárán tanul az okos — mond­ja a közmondás. De ők a saját káru­kon tanultak. Ne hanyagolják el te­hát a szalmabe takarítást, mert ké­sőbb megbánhatják. Tizennyolcezer koronát a kisebb gépjavításoknál takarítottak meg és 9000 koronát az üzemanyagnál, ami a komplexbrigád érdeme, amely a szocialista munkabrigád elmért ver­senyez. Ka j tor Pál (Zsély) Víz a Szoroskő alatt? A vonat kifut az alagútból, s az utazó elé tárul egy gyönyörű táj. Az egyik oldalon, szorosan a vágányok mellett sziklás hegyoldal, magasan rajta országút. Ez a Szoroskő. Alatta mélyen gyümölcsös, ami szőlőtáblák­kal végződik, távolabb két üresen álló halastó, széjjel a dombokon szántó­föld, majd fákkal körülvéve egy kis falu húzódik meg. Szép kilátás. Az ember ahányszor elmegy mellette, mindig megcsodálja. jövőre az utazó még több szépet láthat az eddiginél. Harminchektáros tavak létesülnek, s majd visszatükrö­ződnek a Szoroskő sziklái. De a két tó nemcsak a szépségét emeli majd e tájnak, hanem a gazdagságát is. Hasz­not hoz a szövetkezetnek, a falu la­kosságának, s nem kis örömet a fü­rödni vágyó fiataloknak. A halastó építését 1961 nyarán kezd­ték. Régen, még az 1700-as években volt itt víz, de most már csak a két gát mutatta az egykori tó széleit. A tó az állam tulajdonát képezi, de teljes használatra a körtvélyesi szövetkezet­nek adják át. Jó szolgálatot tesz majd ez a szövetkezetnek. Sokféleképpen kihasználható, s minden oldalról nye­reséget hoz. Elsősorban is emeli a le­vegő páratartalmát, s ezáltal bővebb lesz a csapadékmennyiség. A szövet­kezet egy 50 hektáros területet akar öntözni a tóból. Itt helyeznék el a kertészetet, melynek az öntözése na­gyon könnyen megoldódik. A harma­dik cél, a haltenyésztéssel összekö­tött kacsatenyésztés. S ami az egyik legnagyobb öröm a fiataloknak — le­hetővé válik a fürdés, csónakázás. A tó pár nap múlva teljesen elké­szül, s a munkások átadják rendelte­tésének. Még csak a nyár közepén vagyunk, így bőven volna alkalom a víz-adta lehetőségek kihasználására. Gyűlhetne a csapadék, lehetne öntöz­ni, hiszen a szövetkezet még tavaly megvásárolta az 50 hektáros öntöző­­berendezést, amit víz nélkül nem tud­nak üzemeltetni. Munka után a tiszta vízben fel lehetne frissülni. Igen, mind ez csak lehetne. Mert a tóra idén még nem lehet ráengedni a vi­zet. Nem azért, mintha nem lenne jól elkészítve, s valamit igazítani kellene rajta, nem is azért, mert a víz felfo­gása nehézségekbe ütközik, hiszen a tótól csak pár száz méterre van az Evetesi forrás, ahonnan gyönyörű, kristálytiszta víz tör elő. A hiba abban van, hogy a szövetkezet egész gazda­sági udvara ebből a forrásból kapja a vizet. Ha most lezárják a tavat, a viz felfogődik, a szövetkezet állatállo­mánya víz nélkül marad. • A szövetkezet vezetősége ezzel szá­molt, s tervbevette, hogy a Felső­hegyről —‘két kilométer távolságból Früstök Sándor, Kalász Ferenc, Früstök István, Urman János és Beke János az utolsó simításokat végzik a tóhoz tartozó halmosón. A türelmetlen fiatalok a tó kevés vizében is örömmel fürdenek. (Felvételek: Zsebik S. a falun keresztül bevezeti az istállók­ba a vizet. így nemcsak a szövetkezet jár jól, hanem a község lakossága is, mert önnyomással minden ház kaphat vizet. Csakhogy a járási építkezési vállalat valahogy megfeledkezett erről a tervről, s az egyre gyakoribb sür­getések ellenére sem akar tudomást venni az építkezés fontosságáról. így hiába igyekeztek a Kassai Talajjavító üzem munkásai, hogy a tó minél előbb elkészüljön, hiába van szüksége a szövetkezetnek a halastó vizére, hiába a fiatalság drukkolása a mielőbbi meg­nyitásért — várni kell vele a jövő ta­vaszig, mert a szövetkezet állatállo­mánya mégsem maradhat teljesen víz nélkül. Most már mindenki abban bízik, hogy a tó nem állhat üresen sokáig, így a vízvezetés sürgős megoldást nyer majd. A jövő tavaszon a két tó megtelik a forrás friss vizével, s az egész Szoroskő alja megélénkül a für­­dőzők vidám hangjától. Üzembeléphet az öntözőmű, 's a szövetkezet az eddi­ginél sokkal több és szebb zöldséget adhat majd piacra. De nemcsak zöld­séget, hanem kacsapecsenyét és ízle­tes halhúst is szolgáltathat a dolgo­zók asztalára. S ha ehhez még hozzá­vesszük a zamatos körtvélyesi bort és gyümölcsöt — s mindez majd kap­ható is lesz a tó mellett — akkor'bi­zonyosan mind a fürdőzők, mind a szövetkezetesek elégedettek lesznek a Szoroskő alatti vízzel. -zs-1963. augusztus 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom