Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-26 / 42. szám

Takarmánytermelés - föld nélkül A moldvai kolhozokban és szov­­hozokban megkezdték a vízi — — termelőtalaj nélküli — zöld­­takarmány-termelést. A növények táplálása ásványi anyagok hígított oldalával történik. E módszer ki­dolgozását a Moldvai Állategész­ségügyi Tudományos Kutatóinté­zet kezdte meg három évvel ez­előtt. Ma már 300 speciális me­dencét használnak erre a célra. Egy négyzetméternyi területről 10 naponként 50 kg zöldkukoricát nyernek! A takarmány előállítása rendkívül olcsó, és ami a legfon­tosabb: egész éven zöldtakar­mányt ad. A szocialista országok gyorsan növekvő állattenyésztése élezi a takarmánykérdést. Különösen fon­tos az állatok vitaminhiányának leküzdése, hogy gyorsuljon fej­lődésük és növekedjen a beteg­ségekkel szembeni ellenálló-ké­pességük. Ehhez nagy segítséget jelentene a moldvai kísérletek si­kere és az általuk alkalmazott eljárás széleskörű meghonosítása. — pio — Adatfeldolgozás gépekkel Magyarországon megkezdte munkáját az ország első mezőgazdasági gé­pi adatfeldolgozd üzeme. A 36 gépből álló üzem egy év alatt 6 milliő adatot dolgoz fel s ezek a mezőgazdasági tervezéshez, irányításhoz, ügy­vitelhez és adatnyilvántartáshoz nyújtanak nagy segítséget. E gépekkel végezték a termelőszövetkezeti zárszámadások adatainak feldolgozását is, amelyet két hónappal korábban fejeznek be, mint a régi számolással. A gépek egy része a számadatokat kartonokra „lyukasztja“ mások a lyu­kasztások szerint osztályozzák az adatokat tartalmazó kártyákat, végül az összesítő szerkezet a kartonok lyukasztásait számoszlopokká alakítja és a kívánt számtani műveletek után a végeredményt írja le. Képünkön: Az adatok a lyukkártyákra kerülnek. — N ó b e r — Jól gazdálkodtak a takarmánnyal Nem általánosíthatjuk azt a néze­tet, hogy mezőgazdasági üzemeinkben az elmúlt időszakban mindenhol ta­karmányhiány mutatkozott. Sok olyan szövetkezet van, amely már több éven keresztül önellátó. Az állataikat is jól takarmányozták. Szövetkeze­teknek eladtak és még maradt tarta­lék is. A Velk^ Blh-i szövetkezet (rima­­szombati járás) több éven át nagy súlyt fektetett a takarmánytermesz­tésre. Idejében meggyőződtek arról, hogy a viszonyaiknak megfelelően az állattenyésztési termelés a jövedel­mezőbb és ehhez mérten a növény­termesztésükben a takarmányos ve­tésforgót alkalmazták. Nem is csa­lódtak. Az elmúlt évben saját termé­sükből biztosították a takarmányt, sőt még a tartalékalapra is jutott. Jelenlegi helyzetük is azt bizonyltja, mert a szárítóban még ma is van csöveskukorica, ami újig kitart. Szé­nájuk és silókukoricájuk is marad. Igyekezetüket siker koronázta. Egész télen keresztül a fejési átla­guk 5 liter volt, annak ellenére, hogy a 258 darab tehénből a 40 %-a szá­razon állt. A hízómarhánál átlagosan 1 kg, a sertéseknél 0,55 — 0,65 kg a napi súlygyarapodás. Ez tette lehe­tővé, hogy az eladási tervüket min­denből túlteljesítették. Végh Géza zootechnikus szerint az elért jó eredmények ellenére sem elégedettek. Ami az igazi belterjes gazdálkodás belterjességét illeti, még akad elég tennivaló. Tevékenységük azonban oda irányul, hogy további javulást érjenek el. Idén szántóföld­jük 7 %-án őszi keveréket, 2 °/o-án tavaszi keveréket, 4 °/o-án nyári ke­veréket, 8 %-án lucernát, 13 %-án lóherét, 8 %-án szemeskukoricát, 8 %-án silókukoricát, 1 %-án takar­mány cukorrépát termesztenek. A föl­det lehetőleg két termésre állítják be. Az őszi keverék helyére takar­mánykáposztát és csalamádét vetnek. A nyári takarmányozási időszakra megszervezik a gazdasági udvar kö­rüli zöld futószalagot, amely késő őszig biztosítja a zöldtakarmányt. Ide sorolták be az őszi-tavaszi-nyári ke­veréket, a lucerna és a lóhere egy részét, a takarmánykáposztát, vala­mint a legelőt. Ezeket egész nyáron át hígított trágyalével öntözik, ön­töző berendezésük megvan. A legelő feljavításáról sem feledkeztek meg. A síkterületet műtrágyával szórták meg és a gyomos részről eltávolítot­ták a gazt. A 180 hektár rétjüket is rövid időn belül rendbehozzák. A Ba­log folyó szabályozását ezidén befe­jezik és a rétet alagcsövezik, egy részét pedig felszántják. Meggyőződ­tek arról, hogy a növények király­nője, a kukorica a legnagyobb meny­­nyiségű és legjobb minőségű takar­mányt nyújtja. Szemeskukoricából 68 hektárt vetnek és a vegyszeres gyom­irtást alkalmazzák. A silóra termesz­tett kukoricát lóbabbal keverve ve­tik, hogy minél nagyobb hozamot ér­hessenek el. A műszaki fejlesztést is napirendre tűzték. Megalakult két komplexbri­gád, az egyik a takarmánytermesz­tési munkálatokat fogja végezni. A szálas takarmány nagy részét hideg­levegős szárítással tartósítják. Bíz­nak abban, hogy az új munkamód­szerek bevezetése javulást hoz a ter­melésben. Az eddig felmerült mun­kaerőhiány megoldódik. Azokon a munkaszakaszokon, ahol géppel vég­zik a munkálatokat, csökken az élő­munka ráfordítás, a munka idejében elkészül, emelkednek a hektárhoza­mok és olcsóbbá válik a termelés. J. L. A Endrődi felhívás. Az endrődi szövetkezetben is az egyik legsürgő­sebb feladatnak a cukorrépa egye­­lését tartják. Gépeiket igyekeznek jól kihasználni erre a célra. Ezen­kívül felhívással fordultak a lévai járás szövetkezeteihez. A felhívás lényege: május 25-ig befejezni a cu­korrépa egyelését, egy hektáron 80 — 90 ezer egyed meghagyása mellett. (bji) Időszerű teendők a szőlőben Megkezdődtek a szőlőben az állandó munkák, mint a kapálás, hajtás­válogatás, aggatás, kötözés, permetezés, stb. Ezeket a munkákat idejében és szakszerűen kell végeznünk, mert igen nagy kihatással vannak a tóke állapotára, termékenységére, valamint a termés minőségére is. A SZŐLŐ KAPÄLÄSA Nyitás metszés és a karózás alkal­mával a szőlő talaját erősen letapos­suk és így tömődötté lesz. A talaj fellazítása, levegőssé tétele, a téli csa­padék megőrzése és a gyomok irtása a kapálás célja. Az első kapálást aján­latos 12—15 cm mélyen végeznünk. Ha fagyra van kilátás, várjunk a ka­pálással, mert a frissen kapált talaj gyorsabban lehűl és a fagy az ilyen szőlőben nagyobb kárt okoz. Nem szabad kapálnunk szénkénegezés után sem 2—3 hétig, hogy a talajba fecs­kendezett kének, gázok el ne illanja­nak. Lejtős talajú szőlőben a lejtőre ke­resztirányban bakhátasan kapáljunk, mert így a lezúduló víz esők alkal­mával nem hordja el annyira a talajt. A kapálást mindig óvatosan végez­zük és nagyon ügyeljünk arra, hogy a tőkét meg ne vágjuk a kapával. Ez ugyanis rákos daganatokat, oltványnál pedig legtöbbször a tőkefej pusztu­lását eredményezi. a hajtásválogatás A célja, hogy a csapokból és tőke­fejből előtörő hajtások közül a jövő évi metszéshez szükséges hajtásokat meghagyjuk a feleslegeset pedig el­­távolítsuk. Sok gazdaságban ezt a műveletet nem tartják elég fontos­nak, pedig éppen olyan nélkülözhetet­len, mint például a metszés. Legnagyobb jelentősége a fejműve­­lődésű tőkéknél van, mert ezekből rendkívül sok hajtás tör elő (főleg az olasz rizling, Othello stb. fajták­nál). Hogyan végezzük a hajtásváloga­tást? A mi gazdaságunkban mindig kötözés előtt történik közvetlenül. Ezt a munkát a legnagyobb szakérte­lemmel rendelkező dolgozókra bízza a szőlész. Ha túl korán végezzük a hajtás­válogatást, nem érünk célt, mert ek­kor még nem látható, hogy melyik hajtáson mennyi virágfürt kezdemény alakul ki. Tehát nem tudjuk ponto­san, hogy a leszedett hajtásokon nem lett volna-e termés, illetve a megha­­gyottakon lesz-e. Ha pedig a munkát későre hagyjuk, a megerősödött hajtások feleslegesen sok erőt elvesznek a tőkétől és az eltávolításuk is nehezebb. Ugyanis a fásodott hajtások lecsavargatása kéz.­­zel nehéz és a tőkén jelentős sebek keletkezhetnek. Általában a 20—25 cm-es hajtásokat válogatjuk meg. A dolgozók először kiszemelik a tőkéken levő termőugart és biztosító hajtá­sokat, és ezután leszedik a feleslege­ket. Egy jó fejlett, erőteljes fejműve­­lődésű tőkén 10—12 hajtást hagyunk. A tőkenyakból és a tőkefej közepéből előtörőket eltávolítjuk. Kordon- és lugasmüvelésű tőkéin­ken arra törekszünk, hogy a termő­alapokat a karokban egyenletes tá­volságra osszuk el. Szálvesszős mű­velésnél csak a vesszőn levő termő és tartalékhajtásokat hagyjuk meg, a meddőket nem. Az olyan tőkéknél, ahol a tőkefej pusztulóban van, egy­két hajtást hagyunk meg a nyakból előtörők közül és az erősebből lesz a tőkefej, a szárazfejet ps-díg lefüré­­szeljük. Döntés vagy bújtás céljából a tőkéken kevesebb hajtást hagyunk meg, hogy ezek hosszabbra, erősebbre nőjjenek. Jegyezzük meg, hogy minél jobb erőben van a tőke, minél több táp­anyag áll rendelkezésére, annál na­gyobb jelentőségű a hajtásválogatás. Ha a tőkén több hajtást hagyunk meg a kelleténél, azok vékonyak, apró le­­velűek lesznek. Ha kevés hajtás ma­rad a tőkén, megsínyli a tőke, a gyö­kérzet. A hajtások rendkívül erősek, a levelek nagyok lesznek és a ter­mést is könnyen elrúgják. El kell ta­lálnunk azt a középutat a megválasz­tásnál, amely a legmegfelelőbb. Ez pedig csak sok gyakorlat és alapos tanulmányozás segítségével lehetsé­ges. A KÖTÖZÉS Mihelyt a hajtások 20—25 cm hosz­­szúak, felaggatjuk őket, hogy a szél le ne csavarhassa. Az aggatás elmu­lasztása esetén a hajtások szétterül­nek a földön, kevesebb kénhez jut­nak, lassabban nőnek, a kártevők és betegségek is hamarabb megtámad­ják. A virágok megtermékenyülése is rosszabb a fel nem kötözött hajtáso­kon. Az első kötözést aggatásnak mondjuk és a válogatás után követ­kezik. A hajtásokat óvatosan körül­fogjuk és összekötjük, hogy azok függőlegesen megálljának a karó mel­lett. A második kötözés valamivel szorosabb, a harmadik és negyedik még szorosabb, úgyhogy a hajtások a karó mellett dongásan álljanak. Ügyeljünk a kötözésnél, hogy a le­veleket, virág és termésfürtöket ne kötözzük át, mert könnyen megsérül­nek, sőt el is pusztulnak. Szélvihar után járuk át a szőlőnket és az el­szakadozott kötéseket újakkal pótol­juk. A PERMETEZÉS Főképpen a gombabetegségek — peronoszpóra, lisztharmat — ellen irá­nyul. Szőlőinkben először a perono­szpóra jelenik meg, mert a liszthar­mat nagyobb hőt igényel és ez rend­szerint csak júliusban szokott bekö­vetkezni. A peronoszpóra ellen réz­­vegyületekkel készült permetező vagy porzó szerekkel védekezünk. A pe­ronoszpóra fertőzéséhez csapadékos időjárás (legalább 10 mm csapadék), és legalább 13 C fok hő kell. Formálódnak a munkamódszerek A Kosicei Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság eddigi tevékenysége és feladatai Üj irányító szervünk csak nemrég kezdte meg Működését és első feladatként természetesen a munkamódszerek kialakítását tűzte maga elé. Ezen a téren már most eredményekről számol­hatunk be. Hogyan is láttunk a munkához? Járásunkat 15 körzetre osztottuk, amelyeknek mindegyikébe 4-7 szövetkezetei soroztunk be. Tekintetbe vettük az egyenlő vagy hasonló jel­legű termelési viszonyokat. Minden körzetbe instruktorokat osztottunk be, akik közvetlenül a helyszínen irányítják az üzem tevékenységét, vagyis magában az üzemben távolítják el a hi­ányosságokat a munkaszervezés és a munka irá­nyítás terén. Az igazgatóság munkamenete úgy folyik, hogy minden héten hétfőn, amelyet egyébként a felek fogadására is fenntartottunk, gyűléseket és meg­beszéléseket tartunk. Ezen a napon megjelennek az igazgatóságon az instruktorok és délelőtt az ő részvételükkel elemezzük előző heti tevékeny­ségüket. Egyszóval mindazt, amit az instruktor végzett körzetében. Majd szétosztjuk az új fel­adatokat, kiindulva az előző héten tapasztalt hi­bákból, ezek leküzdésére irányítjuk tevékenysé­güket. Délután az instruktorok és az igazgatóság ter­melési osztályának számára rendszeres tudomá­nyos oktatásokat tartunk az állattenyésztés és a növénytermesztés kérdéseiről és az új tech­nológia bevezetésében nyert tapasztalatokról. Ilyen témák például a borjak egalizált tejjel való itatása, a tojóstyúkok tenyésztése mélyalmon, a szakaszos legeltetés, a kukoricatermesztés szi­­lázsra és magra, a burgonya és cukorrépa mód­szerei, a legelők és rétek kezelése, a farm mel­letti vetésforgók kialakítása stb. Olyan ismeretek ezek, amelyekre minden instruktornak szüksége van munkájában. A fenti módszert azért vezettük be, hogy in­struktorainknak, akik különféle munkahelyekről kerültek hozzánk, ne kelljen némely kérdést kü­lön tanulmányozniuk, ami hosszabb időt venne igénybe, amikor erre a gyakorlatban máris szük­ségük van. Az előadásokat az igazgatóság főzoo­­technikusa és más szakmai dolgozói tartják. Ez a képzési forma azért is bevált, mivel az instruktorok és a többi dolgozók ezeken az ösz­­szejöveteleken egységesítik nézeteiket és a prob­lémákkal gyorsan megismerkednek. Módszerünk hatékonysága megmutatkozott az üzemeknek nyújtott segítség eredményeiben is. Az instruktorok szükség szerint hosszabb ideig tartózkodnak az üzemekben, egészen addig, amíg a szőbanforgó problémát teljesen meg nem old­ják. így jártak el a prémiumrendszer bevezeté­sénél is a szövetkezetekben. A prémiumrendszert minden körzetben példaképpen egy szövetkezet­ben vezették be. Kidolgozták a prémiumrend­szert az összes termelési ágak, az állattenyész­tés, a növénytermesztés, valamint a traktorosok és a gépesítés többi dolgozói számára. A rend­szer bevezetését és az ennek alapján történő jutalmazást meg kellett előznie a pontos és na­ponta végzett nyilvántartásnak. Nyilvántartják az állattenyésztésban, a tehenek és az üszők folya­tását, az anyasertések búgatását, a növényter­mesztésben a mindennapi teljesítményeket, va­lamint más feljegyzéseket végeznek, melyek szükségesek a prémium kifizetéséhez. Ebben nyújtanak segítséget az instruktorok és más szer­vek dolgozói (a fajnemesítők, az állategészség­ügyi dolgozók) a szövetkezeteknek. A növénytermesztés szakaszán az instruktorok megvizsgálták minden EFSZ-ben, hogy a növé­nyek hogyan teleltek át és ahol ez indokolt volt, ott javasolták a vetés kiszántását és más gabo­nafélék vetését. Megvizsgálták továbbá a talaj­előkészítés helyzetét is a cukorrépa, a burgonya és a kukorica vetésterületén. Ezen a téren nagy segítséget adtunk a mezőgazdasági üzemeknek, részben a szakmái megbírálással, másrészt a _ , , Az első permetézésnél 0,5 %-os bor­dói levet permetezünk a levelekre, vetőmag biztosításával, valamint a gépjavítás te- később pedig a töménységet fokozzuk rén is. A szövetkezeteket az instruktorok és 1—1.5 %-ig. A bordóilé elkészítésekor más szervek dolgozói rábírták arra, hogy ebben eső vagy folyóvízben — ennek híján az évben a takarmányra szánt szántóterület min- kútvizben — feloldunk tiszta oltott­­den darabját teljesen használják ki és az adott meszet. A mész olyan súlyú legyen, feltételek szerint két termést érhessenek el mint a rézgálic. Az így elkészített ebben az évben. Ezt csak a körzetekre való el- mésztejhez állandó kevergetés közben osztás segítségével lehetett elérni, amikoris min- hozzáöntjük a másik edényben felol­­den körzetnek van termelési instruktora. Ugyan- dott rézgálieot. Ezt a sorrendet pon­­is csak így lehetett elérni az intézkedések gyors tosan tartsuk be, mert ha a mésztejet és határozott végrehajtását a földeken és a jó öntjük a rézgálicoldatba, a permetünk munkaszervezés érvényesítését. gyöngébb hatású lesz. De nem maradtunk el az állattenyésztésben sem. Erről tanúskodnak az elért eredmények az állati felvásárlásban. Ebben a járás üzemei túl­haladták a száz százalékot. Az eladás teljesíté­sében majdnem minden üzem kivette a részét. A marhahúseladás teljesítésének érdekében ok­tató előadásokat tartottunk a trágyaleves takar­mányozásról három szövetkezetben, amelyek te­kintetbe jöhettek a módszer bevezetése szem­pontjából. A szemléltető bemutatás Kocerovské Kostolany-ban, Kenyhecen és Tornán történt, a többi szövetkezetek dolgozóinak jelenlétében. A szövetkezetesek az új módszer iránt nagy érdek­lődést tanúsítottak. A módszer nem új és sok helyen már sikerrel alkalmazzák, így például a kenyheci EFSZ-ben ezzel a módszerrel 1,30-1,50 kg-os súlygyarapodást értek el. Hasonló intézkedések vannak folyamatban az állattenyésztés más szakaszain is. így például a járásban 1500 átmeneti anyasertést állítunk be, 1600 borjút nevelünk fel a járás borjúistállóiban a szarvasmarhaállomány kiegészítésére és a gü­­mőkór százalékarányának csökkentésére, vala­mint 500 000 csirkét keltetünk. Nem feledkeztünk meg a zöldtakarmányozásra történő átmenetről sem. A járásban a lehető leg­nagyobb mértékben akarjuk alkalmazni a vil­lanypásztor segítségével az adagolt és a sávos legeltetést. Ezeket a feladatokat tűzte a termelési Igaz­gatóság maga elé és reméljük, hogy feladatain­kat nemcsak teljesítjük, de túl is szárnyaljuk. Inz. Becka Milan, Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság Kosice. A bordóilevet fa vagy beton, eset­leg rézhordóban készíthetjük. Vas­hordóban nem, mert hatását veszíti. Csak derült időben permetezünk és lehetőleg a levelek fonákját. Itt van­nak ugyanis a levél légzőnyílásai — nagyrészben ahova a gomba behatolt. Borult, esős időben rézmészport szór­junk. Ez jól rátapad a levelekre és ugyanolyan hatású, mint a bordóilé. Permetezhetünk-e virágzáskor? Le­hetőleg akkor ne permetezzünk, mert a virág-kötődés rosszabb lesz. Azon­ban az erős peronoszpóra-veszélykor feltétlenül permeteznünk kell. Med­dig van hatása a bordóilének? Esős időben 10—12 naponként permetez­zünk. A bordóilevet még aznap fel kell használnunk, a másnapra meg­maradt anyag már rosszabb hatású és perzsel. Ha meg akarjuk őrizni ere­deti tulajdonságát, hektoliterenként 10 dkg cukrot keverünk az oldatba. Vasas Ferenc, a Karvai Szőlészeti Iskola tanítója 1963. május 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom