Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-26 / 42. szám
Növekszik az érdeklődés Amikor itt-ott szó esik a műkedvelő mozgalom jelenlegi helyzetéről és fejlődésének lehetőségéről, eléggé gyakran találkozunk lemondó kézlegyintéssel és nagyon sokan bizonygatják, hogy a televízió-tulajdonosok számának növekedésével párhuzamosan csökken az érdeklődés a műkedvelő tevékenység iránt. Valóban sok régi műkedvelő csoport esett szét az utóbbi években, s ha ennek oka iránt érdeklődünk — szinte mindenesetben — a „hiába, amióta sok televízió van, nem lehet dolgozni“ választ kapjuk. Érdekes azonban, hogy egyes vidékek műkedvelőinek munkája az említett érvelésekre alaposan rácáfol. Vegyük például a kassai járást, ahol az utóbbi években eléggé megszaporodott a televízió-tulajdonosok száma. Itt nem csökken, hanem szemlátomást növekszik az érdeklődés a műkedvelő munka különböző formái iránt. Elsősorban is a műkedvelő színjátszó mozgalom az a terület, amely mindenféle szempontból fejlődést mutat. Igaz, a múlt években, vagyis a CSEMADOK megalakulását követő időszakban is ez volt a legjobban működő terület. De az utóbbi évek, s főleg az elmúlt téli szezon eredményei szinte túlhaladtak minden várakozást. A járás területén — csak a CSEMADOK keretében — 29 színjátszó-csoport, s azokon belül többszáz műkedvelő végzett dicséretre méltó munkát. A szocialista dráma fesztiválja, melynek keretében 22 műkedvelő színjátszó-csoport vetélkedett, pedig azt bizonyítja, hogy a kassai járásban nem csupán egyszerű mennyiségi növekedésről van szó, hanem az egész mozgalmat az igényességre való törekvés, a színjátszó mozgalom nevelő hatásának elmélyülése jellemzi. Amíg sajnos egyes járásokban a nevetséges, ugyanakkor lényegében bosszantó műsorpolltikával kompromittálták a fesztivált, addig a kassai járási vezetőség céltudatos munkája nyomán olyan műsorpolitika született, amely felöleli a hazai drámaírók legjobb alkotásait, amelyek a fesztiválnak valóban szocialista jelleget adtak. Az ilyen örvendetesnek mondható haladás azonban nemcsak a műkedvelő színjátszás szakaszán mutatkozik. Kibontakozóban s mondhatjuk fellendülőben van népi hagyományaink főleg a népi tánckultúránk ápolását és népszerűsítését szolgáló mozgalom is. A járás területén a CSEMADOK-nak jelenleg 14 tánccsoportja van. S főleg dicséretes az, hogy ezek a tánccsoportok nem most, tehát nem a járási és körzeti dal- és táncünnepélyek előkészítésének idején, úgymond kényszerítő körülmények között születtek, hanem már hosszabb időn keresztül, szinte állandó jellegű tevékenységet fejtenek ki. Csak márciusban és áprilisban, tehát két hónap alatt, több mint 40 alkalommal szerepeltek. Ebben az eléggé nehéz, de szép munkában a szesztai, a tornai, a buzitai, a jánoki és a szinai tánccsoport jár élen. Ezek után érthető, hogy a CSEMADOK járási vezetősége miért tekint oly bizakodóan a járási és körzeti dal- és táncünnepélyek elé. Nem okoz gondot a kellemes szórakozást nyújtó műsorok összeállítása. Gond talán inkább akörül van, vajon hogyan is lehetne minden csoport részére fellépési lehetőséget biztosítani. De biztosan megoldják ezt a kérdést is, hiszen a járási vezetőség négy rendezvénye, a két járási dal- és táncünnepély, amelyet május 26-án Somodiban, június 16-án pedig Nagyidán tartanak meg, valamint a buzitai és szinai aratási ünnepéllyel egybekötött körzeti dal- és táncünnepély sok csoportnak nyújt majd szereplési lehetőséget. Az egy-egy járási jellegű ünnepélyen 15 csoport, tehát körülbelül 360 szereplő, míg a körzeti ünnepélyen 13 csoport, vagyis 280 szereplő fellépésével számolnak. Mint látjuk, a kassai járás dal- és táncünnepélyei már a szereplők száma alapján is eléggé népesnek ígérkeznek. De talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a bemutatásra kerülő műsor is témagazdagnak és színvonalasnak ígérkezik. Ez elsősorban is annak a jó együttműködésnek az eredménye, amely az utóbbi évek folyamán a CSEMADOK járási vezetősége és a Járási Népművelődési Ház dolgozói között létrejött. S ami abban nyilvánul meg, hogy felelősségük tudatában közös igyekezettel gondoskodnak a műkedvelő mozgalom, de azon belül is főleg a néptánc-csoportok fejlesztéséről. A fáradságot nem ismerő szaktanácsadók szinte napról-napra járják a falvakat és szép formákba öntik a tánccsoportok fiatalos lendületét. A dal- és táncünnepélyek közönsége gyönyörködhet majd a Magyarbődi debegőstáncban, a Váskatáncban, az ördöglagziban, a Dobálós táncban és még sok szép műsorszóróban, amelyek közül feltételezhetőleg kiemelkednek majd életünk szépségét dicsérő dalok és kórusmüvek, a szepsi tanítók és a kassai főiskolások énekkarának tolmácsolásában. A járás kultúrára szomjas dolgozói már a dal- és táncünnepélyek jegyében élnek. Ezért dicséret illeti az egységes földművesszövetkezetek vezetőit is, akik a legtöbb községben nemcsak népszerűsítői az ünnepélyeknek, hanem jegyelővétellel gondoskodnak arról, hogy a szövetkezet szorgalmas tagjai ott lehessenek a dal- és tánc szépnek ígérkező seregszemléin. (P. K.) A CSEMADOK losonci járási vezetősége az idén augusztus 18-án Füleken rendezi meg a járási CSEMADOK-napot. A füleki parkban megrendezésre kerülő dal- és táncünnepély nagyszabásúnak ígérkezik. A CSEMADOK-napon valóban a járás legjobb, legtöbb sikert elért népi együttesei lépnek fel, amelyeket a sősári körzeti CSEMADOK-napon jelölnek ki. Az ünnepélyen fellépnek a rimaszombati járás, valamint a Nyugat- és Kelet-Szlovákia legjobb népi együttesei is. A CSEMADOK- nap kiemelkedő eseménye a losonci, rimaszombati és rozsnyói járás gyermek-, ifjúsági és felnőtt énekkarainak ünnepi találkozója lesz. Sólyom László (Losonc) Az elmúit hét végén a dunaszerdahelyi járásban rendezték meg a szocialista dráma fesztiváljának központi körét. A kassai, magyarbéli színjátszó csoportok mellett a 60-tagú zselízi együttes Móricz Zsigmond Őri muri című színmüvet mutatta be sikerrel. Az utolsó felvonás egyik jelenetében az „úri" virtuskodást láthatjuk. A Rovács család 12 -CL élő gyermeke közül Tibor a hatodik gyermek a családban. Most elsőéves bányásznövendék. A közelmúltban itthon járt szabadságon. Az iskolában meglátogatta volt tanuló - társait, beszélt nekik a bányászélet érdekességeiről. Tibor tizenhat éves. X felszabadulás után született, így ö már nem tudja, hogyan éltek régen a cigányszármazású polgárok. A Rovács szülők dicséretére legyen mondva, hogy eddig még minden gyermeküket iskoláztatták. A család már jó néhány éve beköltözött a faluba, ahol takaros házat építettek maguknak. Fiuk bejelentése, hogy bányász akar lenni, egy pillanatra meglepte ugyan a szülőket, de A hatodik minden különösebb rábeszélés nélkül beleegyeztek. Az eltelt időszak azt bizonyítja, hogy sem a fiú, sem pedig szülei nem bánták meg, hogy így döntöttek. Tibor alig tudja szavakkal kifejezni, hogy mennyire örül pályaválasztásának. Büszke bányászegyenruhájára is. Elmondja, hogy tagja a bányászzenekarnak, sportolni jár. Sok-sok szórakozási lehetőségről beszél, amiről ö, a kis „cigányfiú“ azelőtt nem is álmodott. Gondtalanul él bányásztársaival együtt. Tiszta szobák az internátusbán, könyvek, különféle szórakozási lehetőségek, napi ötszörös étkezés, szerető gondoskodás veszi körül. Állandó orvosi felügyelet őrködik egészségükre. Eldicsekszik, hogy jó magaviseletéért és szorgalmáért már többször dicséretben részesült. Szabadsága alatt két fiatalt győzött meg a bányász szakma szépségéről. Jövőre ők is közéjük állnak. Kurucz Nándorné (Iza) Szövetkezeti klubot avattak „Végre ezt is megértük!“ — mondta egy néni a szomszédjának a dolynai szövetkezeti klub avatásán. A nagy tömegben nem tudtuk megállapítani, vajon ki volt az illető. De nem az a fontos ki mondta. A lényeg az, hogy igazat mondott. Mert nem kis dolog egy faluban olyan helyiséget tető alá hozni, ahol csakis a kultúra kap hajlékot. Különösen ott számít nagy eseménynek, ahol eddig nem létezett művelődési otthon. Dolyna is az ilyen községek közé tartozott. A klub megalakításának a gondolata még az ősz elején ötlött fel a szövetkezet vezetőiben, hamarosan határozatba is foglalták a felvetett észszerű javaslatokat, és bár sok nehézség leküzdése után aránylag rövid időn belül, átadták rendeltetésének a szövetkezeti klubot. Az ünnepi megnyitón Havlík József 1963. május 26. a szövetkezet elnöke, ismertette a klub fontosságát. Hisz eddig az iskolán kívül nem volt olyan helyiség, ahol a fiatalok szabad idejükben szórakozhattak volna. Ilyen körülmények között a kultúra terén nem tudtak lépést tartani a rohamos fejlődéssel. A vezetőség azt is el szeretné érni a klub létrehozásával, hogy a fiatalok ne kívánkozzanak el a faluból, és az idősebbeknek is legyen hol szórakozniuk. Irodalmi esteket, teadélutánokat, műsoros esteket rendeznek majd a klubban. Persze naponta megtekinthető a televízió műsora, s a látogatónak ezer kötet könyv, újságok, sakk, zeneszekrény stb. áll rendelkezésére. Jó lenne ha a falu népe minél többször látogatna el a klubba s magáénak tekintené azt. S végül köszönet mindazoknak, akik nem sajnálták a fáradságot és segítettek a klub felépítésében. A műsor, amelyet a helyi alapfokú kilencéves iskola adott elő valóban jól sikerült. Befejezésül a zateci katonai alakulat zenekara szórakoztatta a közönséget. Radóczky J. és Kubik M., katonák Csak így tovább Á CSISZ szádalmási szervezete az utóbbi időben kiváló kulturális tevékenységet fejt ki. A szervezet színjátszó-csoportja bemutatta Gárdonyi Géza „Fehér Anna“ című háromfelvonásos színművét, amellyel a színjátszó-csoport nagy sikert aratott. A későbbi időben ellátogattak a közellévő községekbe is, ahol szintén megnyerték a közönség tetszését. Reméljük, hogy ez a színjátszó-csoport a további időben is sikeres munkát végez majd. Fehérek Erzsébet (Nagykapos) Megérdemelt siker Á zvoleni J. G. Tajovsky szín- X ház Füleken Jaroslav Janovsky: '1 „Parancsol egy cigarettát?“ című komédiáját mutatta be. A darabot '' Ján Slivka dolgozta át. A színmű JI sikert aratott. Megnyerte a füleki < > közönség tetszését. i ► Torpis József (Fülek) Készülnek a nyárra Szövetkezeti dolgozóink az aratási és cséplési munkálatok ideje alatt is érdeklődéssel vesznek részt a kulturális brigádok fellépésein, hiszen tudják, hogy ezt a műsort nékik készítették, mint ajándékműsort, akár dicsérik őket, vagy rámutatnak a hibákra. Léván az aratás és cséplés ideje alatt a múlt évben hat ilyen kulturális brigád működött, és 46- szor lépett fel a környékbeli falukon. Már az idei nyárra is nagy buzgalommal készülnek. Tóth Károly (Levice) Károly, a tizennégy éves fiú, nem tartozott még az iskola közepes tanulói közé sem. Afféle, közvetlen a nagy világégés után született gyerek, tele gátlásokkal és az alacsonyabbrendűség érzésével. Am a bölcs természet, amit egyik oldalon szűk marokkal mér, a másikon bőségesen kárpótolja. Károly — mint már említettem — minden erőfeszítése ellenére is, bizony a hetedik osztályban végezte. De volt és van a fiúban valami, amit végtelenül nagyra becsülök: a munka iránti határtalan szeretete, és őszinte igyekezete, hogy a társadalom hasznos tagjává váljék. így került Károly a mezőgazdasági tanonciskolába. Fűtötte, lelkesítette őt, hogy két év múltán önálló kenyérkeresővé válik és keresetének egy részét (ez mindig hő vágya volt!) takarékpénztárban helyezi majd el. A mezőgazdasági munka, minden szépsége és változatossága ellenére, bizony nehéz munka, egész embert követel. Károly időközben szorgalmasan tanult, dolgozott, egyetlenegy brigádmunkából sem maradt ki, s ha haza-hazalátogatott, panasz nagy ritkán hagyta el ajkát. A két esztendő elröpült, s 1962 júliusában egy napbarnított arcú, vállas fiatalember állt meg a szülői ház küszöbén, kezében kissé gyermekes zavarral tartva a bizonyítványt. Az édesanyja megölelte fiát, aki aztán lassan legyőzte magában elfogultságát és büszkén húzta elő a munkábalépés helyét és idejét megjelölő iratot: „Janíkov dvor, Rusovce“ Károly boldog izgalommal várta a reggelt és magában már előre tervezte, milyen ajándékkal lepi meg szüleit, testvéreit első fizetéséből. Másnap annak rendje és módja szerint jelentkezett új munkahelyén, robbanásig telve munkakedvvel, tenniakarással. Aratás. Ahogy mondják „a munka dandárja“. „Most megmutatom mit tudok“ — tüzelte magát Károly s széles vállát még szélesebbre növesztette a büszkeség, hogy: „most már a magam embere vagyok!" Megropogtatta fiatal, acélos izmait s olyan erőt érzett magában, hogy talán még a Zetor-Supert is méterekkel visszalóditotta volna rosszkedvében. Gondolataiból egy acélos hang zökkentette ki: — No csak, hányán vagytok? Hárman . . . Két fiú, egy lány. Fogjátok csak a vödröt szaporán, keressetek valami rongyot és tisztítsátok meg szépen az ablakokat! Osszenéztek, a szemekben csalódás tükröződött, de azért estére ragyogtak az ablakok. Károly, munka után hazatérve kesernyés hangon beszélte el a „premier“ történetét. Az anyja vigasztalta, hogy nem baj, majd találnak számotokra megfelelő beosztást. Károly látszólag megnyugodott, lehet talán csak azért, hogy édesanyját a saját bánatával ne szomorítsa. Másnap már szakmábavágóbb munkát kaptak. Az acélos hang kapát parancsolt a kezükbe és egész nap répát kapáltak. Károly sajgó szívvel Egy fekete párduc párizsi körsétája Párizsnak Saint-Denis nevű lakónegyedét leírhatatlan rettegetésben tartotta egy fekete párduc, amely a napokban elszabadult egy vándorcirkusz kocsijából. A fiatal állatot megviselte a számára szokatlan repülőutazás, mert csak nemrégen érkezett Párizsba Észak-Borneo ingoványos dzsungelvilágából. Ingerlékeny volt, nem evett, mancsával ellenben cafatokká tépte egy fotoriporter kabátujját, aki masinájával túl közel merészkedett ketrecéhez. A fiatal, de jól megtermett párduc azután „kisétált" börtönének nyitva felejtett ajtaján, átugrott egy négy kacsintgatott a búgó kombájnok, a fürge traktorok felé, de aztán azt gondolta magában, hogy hiába, ember tervez... de a répát is meg kell kapálnia valakinek, s egy ici-pici kárörömmel nézte a mellette dolgozó fújtató és agyonizzadt egyetemista brigádmunkásokat. Harmadnap: répakapálás, negyednap — ugyanaz. Lázadni kezdtek. Egymásközt egyre gyakrabban hangzott: „Mindent tennünk kell, csak azt nem, amire képesítésünk szól“, „Ha így megy tovább, hagyom az egészet!“ „Gyerekek, nekem az az érzésem, hogy kedvünket akarják szegni. Higyjétek el, az idősebbek vagy irigységből és féltékenységből, vagypedig kenyérféltésből kibabrálnak velünk.“ De azért jártak szorgalmasan munkába. Tizennégy nap elteltével szívszorongva lépték át az állami gazdaság bérelszámoló irodájának küszöbét. Lehajtott fővel, hangtalanul távoztak a helyiségből. Hármuk közül talán Károly volt a legcsalódottabb. összedőlt benne minden. Az ajándékvásárlástól a takarékpénztári betétig minden. A sovány tartalmú borítékon ez állt: 64,— Kcs. Károly otthon részben zavartan, részben szégyellve, szomorúan tette le édesanyja elé „fizetését“. Egy darabig maga elé nézett, aztán határozott hangon bejelentette: „Holnap már nem megyünk munkába. Egy sem a három közül. Találunk olyan munkát, ahol legalább annyit keresünk, amiből megélhetünk!“ Következett a munkakeresés. Mindegy volt: építkezés, segédmunkás valamely vállalatnál... bármi, csak munka legyen. Végre a munkahivatal Károlyt a petrzalkai Kovosmalt-ba irányította, ahova azonnal belépett és a mai napig is szorgalmasan, becsületesen, mesterei legnagyobb megelégedésére dolgozik. * * * Eddig a történet. Igaz történet. Az is igaz, hogy a szülők címére hivatalos átirat érkezett, amelyben kimért, a szokott száraz stílusban közük, hogy amennyiben Károly nem tér vissza a mezőgazdaságba, a két év alatt felmerült tanítási, étkezési stb. költségeket a szülők kötelesek visszatéríteni. De ez már rég volt. Ügy látszik, beérték azzal, hogy a szülőket alaposan megijesztették. Azután az egész ügyet ad acta helyezték. Mindkét részről. A mezőgazdaságnak nem hiányzik Károly és a többiek. Jól megvannak egymás nélkül. (Hiába nagy szó ez a békés egymás mellett élés!) Már csak néha gondolok rá, hogy ez nem egyedülálló eset, és bár a párt- és kormányhatározat kétségkívül jót akar, az ilyen és hasonló esetek a kitűzött cél elérését nagyon is kétségessé teszik. * » * Egyébként egy vallomással tartozom: főleg azért ismerem az egész kis történetet, és azért kívánkozott ki belőlem, mert a „főhős“, Károly — az én fiam ... VINCZE GÉZA méter magas falon, majd elindult városnézésre. Egy jószívű algériainak, aki a hajnali szürkületben kivert kutyának nézte és megcirógatta, kezébe harapott. Másnap egy rendőr járőrrel találta magát szembe a város forgalmas utcáján. Az egyik rendőr izgalmában elejtette géppisztolyát, amelyből több lövés dördült el. Az egyik golyó megsebesítette társát, a másik kutyájának mancsát érte, a többi golyó pedig egy arra haladó asszonyt sebesltett meg. Csak a párduc maradt sértetlen, amelyet végül vízsugarakkal sikerült kelepcébe csalni. k. e. Tipikus esel?... Készülődnek már...
