Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-05 / 36. szám
Állattenyésztők a javából A topotníkyi állattenyésztők virágágyakkal szépítik munkahelyüket Foto: nki A topol'níkyi EFSZ azok közé a szövetkezetek közé tartozik, amelyekről elég gyakran lehet hallani. Jó híre van az országban, ami nem is csoda, hiszen szép eredményeket ér el, a gazdálkodás nem idegenkedik a haladó módszerektől. A falu külső képe is azt tükrözi, hogy a tagok’ életszínvonala is szépen emelkedik. Egyszóval Topofníky jó úton halad a nagyüzemi gazdálkodás korszerű útján. Érdemes ilyen mezőgazdasági üzemmel részletesebben is foglalkozni és ezért egyik termelési ágat, a szarvasmarhatenyésztést választottuk ki és látogattuk meg. Ebben az ágban még külön Bognár Károly szocialista brigádjával beszélgettünk. Forró Géza zootechnikus volt a vezetőnk, aki fürgén kalauzolt minket a telepen és készségesen ellátott a szükséges felvilágosításokkal. A vele folytatott beszélgetésből kitűnt, hogy a szövetkezetnek sikerült az állattenyésztés legfontosabb kérdését, a takarmány problémáját megoldania. Van takarmány bőven a szövetkezetben, de nemcsak mennyiségileg elég, hanem minőségileg és összetételben is megfelelő. Nagy szerepet szántak a takarmányalapban a borsónak, melyből 1962-ben 80 hektárt vetettek tisztán és keverék formájában. Már maga ez a tény is arra utal, hogy nem idegenkednek az új módszerektől. Jelenleg 467 tehenük van és a jövőben az állományt 900-ra emelik. Ha ezt rászámítjuk az 1943 hektárt kitevő szántóterületre, kitűnik, hogy 100 hektárra 46 fejőstehén fog esni, ami bizony figyelemreméltóan magas arány. Mindehhez természetesen takarmány is kell, és nem is kevés. Ezért úgv tervezik, hogy a szántóterület felén a jövőben takarmányt fognak termelni. Ez az intézkedés már szoros kapcsolatban van a szakosítással. Az állatbetegségek elleni harc is eredményes, és mindinkább csökken a TBC-s állatok száma, pedig még nemrég 100 °/o-osan TBC-s volt az állomány. Az eredményekről röviden csak annyit, hogy a múlt évben 9 literes volt az átlag egy tehénre és a téli takarmányozás ellenére márciusban is elérte a 7,64 litert. Ez az egész szövetkezeti átlag, de Bognár Károly szocialista brigádja a március hónapot is 10 literes átlaggal zárta. Már itt is vagyunk a szocialista munkabrigád munkahelyén, ahol Bognár Károly, a brigád vezetője, Gál Dezső, Tóth Kálmán, Csölle István, Varsányi Ferenc, Forró Lajos és Várady Dezső brigádtagokat lázas munkában találjuk. Kilencvenhat jól ápolt, szép külemű fejős áll az állásokban. A brigád éppen a második fejést készíti élő (háromszor fejnek naponta) és bizony az újságírónak csak úgy menetközben válaszolgatnak a brigád tagjai. Nem hagyják magukat zavarni. És úgy látszik ez a legjellemzőbb Bognár Károly brigádjára. A szorgalom és az alapos munka. És az eredmények azt bizonyítják, hogy mindez nincsen hiába. A márciusi átlaghozam 10 liter volt, és az első negyedévben a tervet 8000 literrel toldották meg, ami mindenképpen szép siker. Egy tehén évi átlaga 2900 liter. Ezt sem kell különösebben méltatni. A takarmányadag összeállítása a zootechnikus szakértelmét dicséri. Érdemes feljegyezni, hogy mások is tanuljanak belőle. 28—30 kg silótakarmány, 3 kg szárazanyag, 1,5 kg heredara, 30 dkg melasz, 20 dkg élesztő, 0,5 kg lenmagdara és 2,5 kg erőtakarmány egy tehén napi kosztja. A munkaszeretet, a fegyelem, a gondosság tekintetében nem is lehet kifogás a brigádra. Nem szeretném azonban ha okvetetlenkedésnek vennék két megjegyzésemet. Az egyik a kézi fejésre vonatkozik. Nem fogadhattuk el általános érvényűnek Bognár brigádvezető elvtárs magyarázatát, hogy ilyen vegyes termelékenységű állományban nem gazdaságos a gépi fejés. Azt hisszük, hogy legalább a magas hozamú teheneknél gazdaságosabb a gépi fejés. Mi történne például, ha a nagyobb hozamú teheneket elkülönítenék, természetesen a brigád munkahelyén és megpróbálkoznának a gépi fejés bevezetésével. Másik észrevételünk magát a szocialista brigád lényegét érinti. Nem mondunk újságot, ha azt állítjuk, hogy még nem minden az, ha a brigád tagjai közösen dolgoznak. Meg kell nyilvánulnia a közösségi szellemnek, az élet más szakaszain is. Közössé kellene tenni a művelődést, a szórakozást, a szakmai fejlődést, közösen lehetne megoldani egymás gondját, részt kellene vállalni egymás bajában, de örömében is, hogy teljesen összeforrjon a brigád és szocialistává formálódjon benne az egyéniség. Bizonyosak vagyunk affelől, hogy ez nemcsak az eredményeket fokozná, hanem teljesebbé és szebbé tenné a szocialista közösség életét. Nem akarunk azonban ezzel a bíráló záróakkorddal búcsúzni ezektől a kitűnő, dolgos és lelkes emberektől. Amit elvtársi bírálatként elmondtunk, semmit sem von le érdemeiből. Bognár Károly és társai igazán a szívüket adják a közös ügyért. Szorgalomban példamutatók és igazán szocialista emberként harcolnak a mezőgazdaság felemelkedéséért. Mégis azt kérjük tőlük, gondolkozzanak el az elmondottakon. A gép arra való, hogy az ember munkáját megkönnyítse, sőt arra is, hogy munkaidejét megrövidítse. A szabad idő pedig jól felhasználható arra, hol kultúráltabban, emberibb módon éljünk, több szakmai tudást, műveltséget gyújtsunk össze munkánk eredményessé tételére, életünk megszépítésére. P. E. A bő takarmányalap érdekében A kechneci szövetkezetét már. nem kell külön bemutatnunk olvasóinknak, hiszen ma is a járás egyik legjobb szövetkezete, amely feladatait rendszeresen teljesíti. Szilárd munkadíjként 18 koronát fizetnek minden teljesítménynormára, pontosan a meghatározott napon. Ha Tóth »Imrének, a szövetkezet elnökének, vagy Pataki Gyulának, a mezőgazdásznak feltesszük a kérdést, hogy a jó eredményeket milyen módon érték el, röviden csak annyit válaszolnak, mindent a jó takarmányalapnak köszönhetnek. Ahol a takarmánytermesztést alaposan megszervezték, ott bizony van rá mód, hogy eredményesen gazdálkodjanak. A kukoricatermesztés szempontjából pedig a kenyhecieknek gazdag tapasztalataik vannak. Tavaly a kedvezőtlen időjárás ellenére is hektáronként 48,6 mázsa szemet es 480 mázsa silót nyertek. Éppen a kukoricának köszönhetik, hogy termelési feladataiknak minden tekintetben ele■get tettek. A kitűzött feladatok elérése érdekében őszszel időben elvégezték a mélyszántást és hektáronként 350 mázsa ístállótrágyát adtak. Tavasszal a vetéshez a már bevált hibrideket alkalmazták. A kukorica ápolási munkálatait egészen a betakarításig a komplex-brigád tagjaira bízták. Amint látjuk, ebben a szövetkezetben a bő takarmányalap megteremtését tűzték ki célul, amelyben majd a kukorica viszi a főszerepet Reméljük, hogy a jó példa kedvezően hat majd a többi szövetkezetre is. Iván Sándor, (Koáice) .. .hogy legyen elegendő gyümölcs Kihasználni minden talpalatnyi földet, hasznosítani a parlagon heverő, a növénytermesztés céljából kevés hozammal járó területeket gyümölcstermesztés céljára. Erre kellene törekedni másutt is, mint a komárnói járásban teszik. Első lépés volt a „szabad“ területek fölkutatása, majd ezt követőleg a talajelemzés és járási szinten mindezek után összehívták a szakembereket, akik javaslatokkal szolgáltak a gyümölcsészet fejlesztését illetőleg. A kollektív vélemény után megszületett a gyümölcstermesztés fejlesztésének tizenötéves távlati terve. A szakemberek a környékre jellegzetes hosszúéves tapasztalatokból indultak ki, s persze, figyelembe vették a mostani helyzetet is. Megállapítást nyert, hogy a járásban levő 543 133 gyümölcsfából csak 188 416 a nagyüzemi gazdaságok tulajdona. Ezen az arányon javítani kell, ha azt akarjuk, hogy dolgozóinkat bőséges hazai gyümölcsfélékkel lássuk el. Az említett járási terv éppen ennek megoldását tűzte ki célul. A véleményezés után a járási szervek mérlegelték a helyzetet és kijelölték a 17 mezőgazdasági üzemet, ahol gyümölcstermesztéssel foglalkoznak majd. Egyes üzemekben már tavaly megkezdték a munkálatokat, s a tervezett 10 555 helyett 21 910 gyümölcsfát ültettek. A nesvadi, Dóin? Peter-i, valamint a Radvanyi EFSZ-ekben egyenként 5—5, a kolárovolban pedig 10 hektárt telepítettek. Ez évben 101,5, 1904-ben 95, 1965- ben 142 hektárt ültetnek be, az 1965- ös 1970-es években további 787, az 1970—1975-ös években pedig 548 hektárt gyümölcsösítenek. A telepítésnél elsősorban a nedves gátközi területeket hasznosítják. A nedvességet jól bíró Ontárió alanyba nemes almaféléket oltanak. Komárno környékén főleg a Jonhatán viszi majd a primet. A vidék minden tekintetben megfelel erre a célra, hiszen a napos órák száma igen kedvezően befolyásolhatja a gyümölcstermesztést. Elsősorban kajszi barack és almafákat ültetnek. Kajszit és barackot Kameniöná, almát pedig Kolárovo, Kava, valamint más falvak környékén ültetnek, hogy az elkövetkező években dolgozóink asztalára legyen elegendő gyümölcs. —hai— Az elmélet és a parasztlogika A kelet-csehországi kerületben, de különösen Trutnov környékén, a termelési körzetre jellegzetes vöröstarka fajtamarhát tenyésztik. Az állomány fajtatisztaságának megőrzéséről a kísérleti intézetek és a tenyészgazdaságok hálózata gondoskodik, állandóan szem előtt tartva a haszonirányt és annak tökéletesítését. A tenyésztésre kedvezően hat az ottani éghajlat s nem utolsósorban a tenyésztők gondossága, szakszerű, hozzáértő munkája. Egy ilyen gazdaságban jártam a közelmúltban. A vlcicei szövetkezet dimbes-dombos földjeivel a burgonyatermesztő körzetbe tartozik. Amikor megalakult, sokan azt jósolgatták, nem lesz hoszszú életű, mert itt aztán nem lehet belterjes növénytermesztést folytatni. A borúlátók persze tévedtek, meggondolatlanul eltúlozták a dolgot, mert az idő bebizonyította, hogy igenis, van rá mód, csak meg kel. „Rend a lelke mindennek" — avagy minden a maga helyére találni a fortélyát. Rájöttek: a növénytermesztést olyan irányban kell fejleszteniük, hogy képes legyen ellátni takarmánnyal az állattenyésztést, amelynek alapját a tej-, hústípusú vöröstarka marha képezi. MILYEN LEGYEN A Jö AGRONÖMUS? Sajátságos vélemény alakult ki erre vonatkozólag a szövetkezetben, amely a következőképpen hangzik: „Jó agronómus csak az lehet, aki a rábízott földeken bőséges takarmánymennyiséget termel, ellátja a szövetkezet állatállományát, de ugyanakkor növényi termékekből a szerződéses eladást is maradéktalanul teljesíti“. A gyakorlat igazolta az állítást. Az agronómus és az egész tagság magáévá tette ezt a kritériumot, s ez a termelésben kifejezésre is jutott. Ennek bizonyítására több lehetőség is kínálkozna, de válasszuk talán a legegyszerűbb módot, hasonlítsuk össze az 1957-es és az 1962-es évek termelési eredményeit. Búzából például 1957-ben 18,75, 1962-ben pedig 40,39 mázsát értek el hektáronként. Ugyanez idő alatt árpából 14, burgonyából 72, szárított herefélékből 15 és réti szénából pedig 22 mázsával emelték a hektárhozamot. Ha az 1957-es év termelési eredményeit 100 %-nak vesszük, úgy rövid hat esztendő alatt {az 1962-es év végéig) a termelés 201 °/o-ra emelkedett, vagyis megkétszereződött. De nézzük meg az elsőrendű feladatnak kitűzött takarmánytermesztést. Nagyon érdekes, és egyáltalán nem véletlen műve, hogy a szántóföldi takarmányok termesztési területét évente csökkenti (1957-ben a szántó 47,09, 1963-ban pedig már csak 38,87 °/o-án termelnek ilyen takarmányokat), miközben a takarmány ellátottság egyre javul. — Mesebeszéd! — mondhatná az ismeretlen, de rátérek a módszer hogyanjára. Előszöris azokon a területeken, amelyeken egyáltalán nem jöhet számításba a szántóterületté alakítás, mindent elkövetnek a magas takarmányhozam elérése érdekében: Ez abból is látható, hogy míg 1957-ben a rétek hektárhozama 32, addig 1962- ben már 40,30 mázsa volt, s ugyanakkor a szántóföldön termesztett hereféléknél is hasonló a helyzet, háromszori kaszálásnál a kezdeti 55-ről 77,8 mázsára emelték a hektárátlagot, amit jő tápanyagellátással értek el. Különösen nagy gondot fordítanak az állandó legelőkre. Erre a célra olyan traktorost választottak ki, aki megfelelő mezőgazdasági szaktudással rendelkezik Ez az ember a rábízott eszközökkel végzi a talajművelést, a tápanyagellátást, a legeltetés idején megfelelő szakaszokra osztja a legelőt, a legeltetési terv szerint áthelyezi a villanypásztort és a lelegeltetett területen trágyaleves öntözést alkalmaz. Évente a legelőkre átlagban 120 kg nitrogént juttat tiszta tápanyagokban. A nagy körültekintéssel végzett munka eredménye az, hogy egy legeltetési időszakban ugyanazon szakaszok legeltetésére ötször is sor kerül. Ezenkívül a szövetkezet arra törekszik, hogy a szántó mind nagyobb területén másodnövényt termeljen. A szövetkezet hegyaljai jellegére tipikus, hogy aránylag nagy a csapadékmennyiség, s ebből eleinte jelentős károk származtak. Tudvalevő, hogy a here igen kényes a nedvességre, sok tönkrement, elrothadt belőle. A szövetkezetben ezt a kérdést is megoldották, mégpedig úgy, hogy óriási teknőkre emlékeztető betonmedencéket építettek és a herefélék legnagyobb részét lesilózták. Ez a módszer már néhány éve folyik és azóta egy szál takarmány se ment kárba. így állataikat a téli időszakban is elláthatják herefélével, amely igen jól hat a tejelékenységre. „HA MEGLÁTOD A FEJÖNŐT, MESSZIRŐL ÜDVÖZÖLD!“ Miért beszélnek itt jelszavakban — kíváncsiskodom. Nincs mögötte formalizmus? A tények hamarosan megnyugtattak. Mik ezek a tények? íme, beszéljenek magukért. Míg 1957-ben egy hektár mezőgazdasági területre 791, addig 1962-ben 1312 liter tejet termeltek. A tehenenkénti $vi tejtermelés 2949-ről 3701 literre növekedett, tehát magasan túlszárnyalták a vöröstarka fajta termelési standardjára meghatározott haszonhozamot, s ugyanakkor 100 tehéntől 101 borjút választottak el. Tehát a jelszavaknak tűnő fogalmaknak igenis, van gyakorlati értelmük. Az asszonyok valóban kitesznek magukért. Milada Svatousová és munkabrigádjának tagjai ügyelnek arra, hogy a termelésben föl ne üthesse fejét a formalizmus. Megbecsült tagjai ők szövetkezetüknek. Tavaly például 979 677 koronát tett ki a tejtermelésből származó pénzjövedelem. A bevételi nyilvántartáson egyetlen tétel sem közelíti meg a tejből származó bevétel összegét. Itt látszik meg igazán, mit jelent a szövetkezetnek a szakosítás. A Sládeckovcéből (nitrai járás) származó Vojtech Michalik, a szövet- Vojtech Michalik kezet elnöke naszövetkezeti elnöki0" b"szk* az asszonyokra. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy az utóbbi öt esztendő alatt az állattenyésztésben a termelés 2,3- szeresére emelkedett. Ez természetesen a jó takarmánytermesztésnek és a jó üzemszervezésnek is köszönhető. Részese ennek az is, hogy a gépeket a fő munkák befejezése után azonnal kijavítják, konzerválják és esőtől védett helyre teszik. így aztán nincs kapkodás, de a gépkiesést sem ismerik. Ügy-e lehetne ez így nálunk is? Hoksza István 1963. május 5. Bőven van a heresilóból
