Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-05 / 36. szám
A magas kukoricahozam feltételei A különböző országok utolsó években elért kísérleti és gyakorlati eredményei, valamint a hazai tapasztalatok is megmutatták, hogy a kukorica nagyon termékeny gazdasági növény és sokkal nagyobb terméshozamokat nyújt, mint a többi gabonafélék. Ám a kukorica termelékenysége csak jó talaj-, hőmérsékleti és tápanyagfeltételek, valamint elegendő vízmennyiség esetén mutatkozhat meg teljes mértékben. A terméshozamok nagyságát ezen kívül további tényezők is befolyásolják, Így például a területegységenkénti tőszámmennyiség, a növényeken fejlődő csövek száma, az azokon található átlagos szemtermés nagysága, a kukoricaszemek nagysága, vagyis abszolút súlya (ezermagsúlya) stb. Például a növényzet sűrűségét csak bizonyos határig növelhetjük, s ha ezt a határt túllépjük, a kukoricanövények terméketlenek maradnak. A terméketlenséget a talajnedvesség és a talaj tápanyagtartalma is befolyásolja; minél kevesebb talajnedvesség és tápanyag áll a növények rendelkezésére, annál inkább fokozódik a terméketlen növényegyedek száma. A Nitrai Mezőgazdasági Főiskola agrotechnikai fakultásának növénytermesztési tanszéke kísérleteket végez a szemeskukorica termesztésének agrotechnikájával, s többek között meg akarjuk állapítani a trágyázás különböző mértékének legjobban megfelelő tőszámmenynyiségét. Kilenc lehetőséggel kísérletezünk, amelynek keretében a növényegyedek száma 28—47 ezer között mozog hektáronként, és a sortávolság 60—100 cm. A tenyésztér 0,21—0,32 m2. Ezen kívül figyelemmel kísérjük az elővetemény hatását is, méghozzá a lucerna és a gabonafélék esetében. A trágyázás mértéke megfelel azoknak a trágyaadagoknak, amelyekkel a következő hét évben számolhatunk. Az ipari trágyákból hektáronként 252 kg tiszta tápanyagmennyiséget várhatunk, s ebben a tápanyagarány a következő: NPK — 1:1, 2:2. A kísérleteket a Lednicei középkésői hibriddel végezzük. Az utolsó két év alatt, amikor a csapadékmennyiség igen csekély volt, és főként 1962-ben 170,2 mm-rel alacsonyabb volt a többéves átlagnál, nem tapasztaltunk lényegesebb különbségeket a többéves átlagnál, nem tapasztaltunk lényegesebb különbségeket az aszály-okozta terméshozamcsökkenésben a hektáronkénti különböző tőszámmennyiség szempontjából. A tőszámmennyiség és a trágyázás hatása a szemeskukorica terméshozamára Szemtermés °/o-b a n Hektáron- --------------------------------------------------__________ Kötés kénti_______________elövetem ény__________________ cm-ben tőszámlucerna gabona mennyiség--------------------------------------------------------------------------— 1961 1962 1961 1962 60 X 35 47 000 100,25 107,51 92,98 99,25 70X35 40 000 100,— 100,— 100,— 100,— 70 X 40 35 000 100,20 90,85 99,48 94,60 70X50 28 000 — 93,07 — 83,51 80 X 40 31 000 99,69 92,95 100,25 90,— A táblázatban a szemléletesség kedvéért százalékban feltüntettük az egyes kísérletek keretében elért terméshozamokat, s alapul a hektáronkénti 40 000 tőszámmennyiséggel elért terméshozamot vettük. 100 %-nak a 70X35 cm-es kötésben termesztett szemeskukoricát tekintjük 14 %-os nedvességtartalommal. Ha összehasonlítjuk az utolsó két évben elért terméshozamokat, akkor megállapíthatjuk, hogy 1961-ben az 5 fajta kísérlet keretében lucerna után vetett kukorica átlagban 2,9 %-kal, a gabona után vetett kukorica pedig 24,7 %-kal nagyobb terméshozamot nyújtott, mint 1962-ben. A két év terméseredménye között igen szembetűnő különbség van az egyes kísérletek szempontjából is. A sűrűbb növényállományú kukorica (47 000 egyed hektáronként) 1962-ben 17,6 Vokal, a ritkább növényállományú pedig 32 %-kal kisebb szemtermést adott, mint 1961-ben. Ez az összehasonlítás is bizonyítja, hogy az 1962-eshez hasonló szárazabb években is körülbelül 40 000 növényegyedet kell hagyni hektáronként a Lednicei középkésői hibridekhez hasonló kukoricafajtákból, előnyös csapadékmennyiség esetén esetleg ennél valamivel többet. A hazai és a külföldi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy kedvező talajnedvesség, talaj- és agrotechnikai feltételek között legelőnyösebb a hektáronkénti 45—47 ezer tőszámmennyiség. Szárazabb feltételek között ennél valamivel kevesebb növényegyedet hagyunk, de a hektáronkénti tőszámmennyiség semmi esetre se csökkenjen a 35 000 alá. A koraibb hibridek termesztése esetén a növényegyedek számát 10—15 %-kal növelhetjük. A legfőbb tényező itt a talaj nedvessége és kisebb mértékben a talaj termőereje. Nagy jelentősége van a tenyészidő alatti csapadékmennyiségnek (főként címerhányás és magfejlesztés idején), de nem kevésbé fontos a talaj víztartalma is. A megfelelő tőszámmennyiséget úgy érhetjük el, hogy egyeléskor a sortávolságnak megfelelő tőtávolságot választjuk. (Az egyes kötések alkalmazásakor kapott tőszámmennyiséget a táblázatban tüntetjük fel.) Az itt feltüntetett sortávolságok esetén fészkenként csak egy növényt hagyunk. Legcélszerűbb, ha a fészekben azt a legjobban kifejlődött növényegyedet hagyjuk meg, amelynek levelei a sorközök irányában fejlődnek. Ezzel lehetőséget teremtünk a világosság jobb kihasználására, s növeljük az aszszimilációt. Ha nem vesszük tekintetbe a levelek fejlődésének irányát, akkor főként a kukorica fejlődésének késői szakaszaiban a levelek kölcsönösen árnyékolják egymást (a kukorica levelei kevés kivétellel a szár két oldalán helyezkednek el). Négyzetes vetés esetén (70X70 cm-es vagy 60X60 cm-es kötés) fészkenként két növényegyedet hagyunk, mivel csupán így tudjuk biztosítani a szükséges tőszámmennyiséget. A kukorica egyelését akkor kezdjük el, amikor a növényzet 10—15 cm-es fejlettségű és 4—5 levélállapotú. A fészkenkénti növényegyedmennyiség és a tőtávolság a vetés módjától és a növényzet zártságától függ. Megtörténik, hogy gondos talajelőkészítés, trágyázás és vetés esetén is jelentős mennyiségű növényegyed hiányzik, amelyet a kártevők pusztítottak el, s így a sorok hiányosak. Ebben az esetben a sorokban egymáshoz közel két növényegyedet is hagyhatunk. Az egyelés elvégzése után a kukoricát nitrogéntrágyázzuk Lovosicei salétrommal vagy hígított trágyalével. A fejtrágyázással nem szabad meghosszabbítanunk a tenyészidőt és a kalászképzés rovására buja szár- és levélnövekedést előidéznünk. Ezt úgy akadályozhatjuk meg, hogy betartjuk a nitrogén, foszfor és kálium helyes arányát. A megfelelő tőszámmennyiség egyike azoknak a tényezőknek, amelyek befolyásolják a szemeskukorica terméshozamát. A helyes tőszámmennyiség termésfokozó hatása akkor nyilvánul meg a legjobban, ha betartjuk az agrotechnikai intézkedések összességét, amelyek közül a tenyészidő tartama alatt a vetésterület gyomtalanítása a legnagyobb jelentőségű. A gyomnövények főként a tenyészidő kezdetén erősen csökkentik a kukorica terméshozamát és erős elgyomosodás esetén lehetetlenné teszik, hogy a kukorica szemtermést érleljen. A gyomnövények elnyomják a kukoricanövényeket, elszívják előlük a tápanyagok nagy részét és elvonják a talaj nedvességét még a mélyebb talajrétegekből is. A szokványosán előkészített, porhanyó talajból sokkal több víz párolog el a gyomnövényeken keresztül, mint a talaj felszínén át. Ebből a jelenlegi időszakban az következik, hogy még a vetés előtti talajelőkészítéssel el kell pusztítani a gyomnövények csíranövényeit, majd, amikor a kukorica kikel és eléri a két-három lombleveles állapotot, a gyomnövényeket a sorokra harántirányban végzett boronálással pusztítjuk el. A boronálást a délutáni órákban végezzük, amikor a kukoricanövények nem annyira törékenyek. Könnyű láncboronákat használunk. Az elgyomosodás foka szerint a boronálást ismételjük egészen addig, amíg a kukoricanövényzet eléri a 10—12 cm-es magasságot. A boronálás egyike a kis költségekkel járó, igen hatásos intézkedéseknek a kukorica gyomnövényei ellen. Később a kukoricát szükség szerint saraboljuk. A sarabolás mélységét a talajnedvesség alapján állapítjuk meg; a szárazabb körzetekben 8—10 cm mélyen sarabolunk, a csapadékdúsabb körzetekben viszont 12 cm-esre állítjuk a saraboló munkamélységét. A gyakorlatban igen gyakran tapasztalhatjuk, hogy gondatlan sarabolással nagyon sok kukoricanövényt pusztítunk el egyrészt a növényegyedek kivágásával, másrészt azzal, hogy a növényeket földdel takarjuk le. A munka minőségének ellenőrzésével és a traktorosok anyagi érdekeltségének bevezetésével meg kell akadályoznunk a növényzet károsodását. A gyomirtásra használatos vegyszerek (Atrazin, Zeazin) alkalmazásakor a darabolások számát a vegyszerek hatása alapján határozzuk meg. A vegyszerek megfelelő nedvesség esetén 10—14 napon belül kifejtik hatásukat. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy gyakran megváltozik a gyomnövények fajtaösszetétele, s egyes gyomnövények nem érzékenyek a herbicidek gyomirtó hatásával szemben (főként a többéves gyomnövények), s ilyenkor erőművi gyomirtást kell végeznünk. Máskülönben a herbicidek használata esetén az erőművi növényápolásnak nincsen lényegesebb termésnövelő hatása. A kukorica termesztésekor állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a nagy terméshozamok előfeltétele mindig az agrotechnikai intézkedések összességének érvényesítése, valamint a megfelelő tőszámmennyiség és a növényállomány szükség szerinti táplálása. Ockay Stefan mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanársegédje
