Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-31 / 26. szám
tfAcom, kéi/i két francát Ez a mostani márciusi hétvége ugyancsak izgalmasnak bizonyult Rimavská Sobotában. Pénteken estére a plakátok „Most légy okos Domonkos“ estet hirdettek, ami a „Ki mit tud“ gömöri változata. Az érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint a zsúfolásig megtelt nézőtér. Tizenhat fiatal jelentkezett a nézők közül, hogy résztvegyen a vetélkedőn, és ügyességével, rátermettségével bebizonyítsa, hogy a mai fiatalság egészen mai, modern, s a tudása jól megalapozott. A vetélkedő három fordulója után a győztesek sorrendje a következőképpen alakult: Az első helyet a közgazdasági iskola végzős hallgatója Molnár Zsuzsika szerezte meg. Második Boros Zoltán, a RISO dolgozója, harmadik Beke Gizella, szintén a közgazdaságiból, s a negyedik helyet pedig Princ Sándor érdemelte ki a tizenkétévesből. Szombat délután kezdődött a CSEMADOK járási konferenciája, majd este a konferencia résztvevői Kónya „Senki fia“-t látták a helyi színjátszó csoport előadásában. Ezekről az eseményekről adnak számot felvételeink. A játékmester Mács Zoltán Molnár Zsuzsikával, a „Most légy okos Domonkos“ győztesével. Kép és szöveg: — gás — Ketten a CSEMADOK járási konfe-A „Most légy okos, Domonkos“ esten rencia résztvevői derül a közönség közül. Falu esze Okos Gergő, agya éles, nyelve pergő, ám most mégis búsan gubbaszt, latolgatja hol ezt, hol azt. Férjhez megy a Főzi lánya, ezt biz Gergő nem is bánja, lagzi miatt gyötri a gond, pislog mint egy ijedt vakond. Görnyedten ül a küszöbön, számol négyzeten és köbön, s elfogja az aggodalom: nagy költség egy lakodalom! Húsra ugyan nem lesz gondja, sok csirkének sok a combja, bor is termett elég bőven, kitart még ez esztendőben, de pálinkát kell, hogy vegyen ... pénzzé ugyan mit is tegyen? Bekopogtat Juli néni, kérdi mi baja van néki? S mikor hallja a bú okit, felráncolja a homlokát, s mézes hangon szól a néne: „Pálinka biz bőven kéne, de mivel oly nagyon drága megtanítlak a módjára. Nem kell tinta kalamáris, el is mondom neked máris. Nem nagy költség, bátran alhatsz, jó pálinkát olcsón kaphatsz: Élesztő kell, víz meg cukor, két hét alatt szépen kiforr, s akkor egy lavór, meg fazék, köménymag is, jó nagy marék, s ha ánizst is teszel bele, finom, ízes lesz a leve!" Megörül ám Okos Gergő! Nem búsul már, nem keserg' ő, csálé bajszán nagyot pödör, kezében a vizes vödör, teknóbe meg két dézsába cukrot tesz s vizet önt rája. Élesztővel elkeveri — kilenc demizson lesz teli! — A nőnének eszébe jut, — ismeri az egész falut — vigyorog a ráncos képe: „Jó Menyhértnek van ám gépe! Kölcsön kéne tőle kérni, azt a kis vámot megéri!" Közeleg a lagzi napjü, készül apraja és nagyja, zsongó méhkas a ház tája, mindenkinek van munkája. Éjjel van már, nyáréjszaka, száll a bazsalikom szaga, világít a hold sugára, benne fürdik Gergő háza. Rég lehúzva minden zsalu, szunnyad már az egész falu, csak Gergöék nem alszanak, gyertya mellett virrasztónak, sógor, koma egyrakáson, munkálkodnak a padláson. A finom pálinkát főzik, kóstolgatni alig győzik... Csetlik-botlik Okos Gergő, nyelve bezzeg már nem pergő! A sógor is csuklik szegény, bimbó nőtt az orra hegyén, komának is víg a kedve, alig forog már a nyelve. Nászuram meg keresztbe néz, lábra állni jaj de nehéz .., A Bodri vendéget jelent — vajon ki lehet odalent? — Kinéz Gergő egy kis lyukon a csendőrség a nyakukon!!! Nekilátnak ám a háznak, a padlásra is felmásznak, s szegény Gergő majd szörnyethal, attól, amit lát is meg hall. A padlást jól „rendbehozzák", a pálinkát elkobozzák géppel együtt! — Mit szól Menyhért?! aki csak egy tizedrészt kért... — A sok cefrét lecipelik, három hordó színig telik, s kiöntik mind a trágyára ... Szegénynek mily nagy a kára!!! A lagzi is bizony gyászos, nem ízlik a túrós, mákos kalács, sem a csirke combja, mert Gergőnek nagy a gondja, haja szála mered égnek, panaszkodik a vendégnek, mily sérelem esett rajta, oda a pálinka-fajta, s pénzbírságot róttak rája!... .. .Ez a Gergő balladája... 1963. március 31. csoportvezetőt, szomszédokat, egykori iskolatársakat, abból a pár fillérből ami megmarad. Mert a nagyokat anya söpri be. Ott, ahol fizetnek, ott a helyiségben Mihály háta mögött áll és amíg a fia aláírja, ő már össze Is szedte. így, idegen emberek előtt nem kiálthatsz rá, aztán meg már késő. Mihály ugyan nem bánná, ha neki is írnának egy olyan vörös könyvecskét azok a takarékpénztári emberek, akik az ablak alatt szoktak ülni. Manyasz Györgynek is ott volt a pénze. Nálunk legfeljebb a vásznak tömegei nőnek a szekrénybe. De anya nem ad, egy szót sem szól, csak szoknyája alatt a zsebekben eltűnnek a százasok csomagjai, melyeket az idősebbik és ifjabb Paska kerestek. Tavaly juttatott két százat — költőpénznek. És hát most is így lesz? Először apa írja alá.- Utána én. Anya eldugja a miénket és aláírja a sajátját. Ebből van a legkevesebb. Belőle osztja ki apának és nekem a költőpénzt és elrohan a bolt-autóbuszokhoz. Aztán csak egyszer tavasszal megjönnek a fuserok, elkezdjük ragasztani a vén vittyilót. De te csak nősülj meg, Zsuzsát pedig hozd ide, a szép szobában laktok majd, anyának könynyebb lesz a sora ... Nem válaszolt. A bika legalább fújtat egy mérgeset, az állami gazdaság igazgatója ordít egyet az igazmondóra, a tiszteletes űr pedig talán a szószékről is elátkozna, de Mihály csendben van. Kár is talán, hogy így kussulok, gondolta. De hát mit tegyek, ha egyszer így kellemesebb? Dörögjenek csak az öregek, mondogassák csak a magukét, hiszen így is lehet élni! De hát aztán ha a többiek még jobban élnek? Az ilyen Manyasz... Mindig és örökösen Manyaszék, a házuk. A fürdőszoba. György szobája ott fenn, a tető alatt. És mire a vörös könyvecskén ismét megsokasodnak a számok, bebútorozza azt az üres szobát. Asszonyt is fog magának vinni oda. És én hova vigyem? Nem kell apával veszekedni. Az én kívánalmaimat úgy sem érti meg. Saját lábamra kellene állnom. A kifizetésnél. Asztalra rakják ismét azokat a barnaszinű csomagokat. Anya a hátunk mögött fog állni. Csak el ne kezdjen kiáltozni ott, az idegen emberek előtt. Na és ha kiabálna? — felsóhajtott és ismét a rég elolvasott újságra hajolt. Nem akar apa arcába nézni, ne vegye észre, hcigy fia elhatározta — fellázad minden ellen, ami mindeddig Paskáék udvarában törvénynek mondatott. Anya elrakja apáét. Maga előtt látta, hogy apa odább lép, kezetfogni az elnökkel és háta mögött anya elrakja apa pénzét feneketlen zsebeibe. És a fiáét várja. Akkor majd Mihály megfordul, int a városi hivatalnoknak, aki olyan vörös könyvecskét töltöget ki. Odahívja. Csak aztán írja alá. Elmosolyodott. Apa megelégedetten bólintott, kényelmesen kinyújtotta lábát az asztal alatt. — Mert azért — szólt komolyan és dicsérettel: — Látom, hogy okos vagy. Te csak igyekezz pénzt keresni és majd én aztán megmondom, hogy hogyan és mit kezdünk. Meg aztán el ne feledd, hogy az életben a fő dolog — szót fogadni! Arcát az újság mögé bújtatta, nehogy apa észrevegye a gúnyos vigyort, mely egész testét megrázta. más és hangos szülői beszédektől nem tudott elaludni és szívesen szundítana még egyet — kihajtja őt a szülői szó idejekorán. Prédikáció is lesz, mert apa nem felejti el naponta megemlíteni, hogy tizenkét éves kora óta télen-nyáron négykor kelt. Csak most, öreg korára szerette meg áz ágyat. De Mihály csak menjen dolgozni. És megüzeni a csoportvezetőnek, hogy apa nem jön ma. Hogy tegnap se dolgozott? Tegnapelőtt se? De hiszen Jön, eljön ő, maga mondta, hogy eljön. Ha majd a fájás elmúlik a derekából. Ám az ilyen téli estéken helyet foglal az asztal mögött. Ott van a Mátyás régi füzete, Mihály bátyjáé, akiből úr lett, elszökött a városba kalauznak, asztalra a füzettel és gyerünk számolni, számolni. Nem egyezik, vakarja üstökét, káromkodik és számol. Nem egyezik. És nem engedi. Beszélni se enged, mert ő a ház ura. Nem a kereső, hanem az, akinek erősebb a hangja. —- Jó lenne — szólalt meg csendesen — több kényelmünk lenne és én ... — gondolkozott egy darabig — ... nekem talán már nősülnöm Is kellene... — Kéne — krákogott az apa. — Meg kell nősülni. Mindenki megnősül és családi életet folytat. Meg kell nősülni, asszonyt hozni a házhoz, legalább anyádnak is kevesebb dolga lesz. De új házra nincs szükségünk. Jó ez is. Mátyásból úr lett, városban lakik, neki hely nem kell, te pedig elférsz az asszonyoddal az elülső szép szobában. Anyának kevesebb dolga lesz... Anya gyakrabban mehet majd a városba. Apának nem kell egyedül melegítenie az ebédet, amikor nem megy dolgozni, majd a menye frisset főz. Vagy a menye is dolgozni fog menni, apa pedig pipájával és fájdalmával az istálló előtt ülve várja majd a gyógyulást? Mihály arca elborult. Nem bánja, még ha apa észre is venné. Vegye észre! Ügy se lesz ennek jó vége. Amíg a házban apám a gazda, amíg én a hülye, engedek, addig úgy sem állok meg soha a magam lábán. Keményen fognak, jó kemények, nehogy neadjisten kicsússzak a kezükből mint Mátyás. Mert ha én is... Hiszen ha én is megbokrosodnék, vége a könynyű, csendes de örömteljes életüknek és mindkettőnek meg kellene fogni a munka jobbik végét. Manyászné már reggelente ötkor kezdett főzni, hogy mindahányan elmehessenek dolgozni. Talán az anyjuk keyesebbet járt a szövetkezetbe, hogy a házat is rendben tarthassa, de az apa és a fiú egy napot ki nem hagytak. És az öreg Manyasz már több mint ötven éves, nem mint apa, aki csak halad az ötödik tizes felé. Apát a frász is kitörné, ha egyszer életében úgy kellene dolgoznia, mint ahogy a Manyász dolgozik. A sajátján? ... Még ma is csak azt fújja, mennyit gürcölt, kínlódott és soha egy fillér készpénze nem volt. Ma megelégszik azzal, amit a fia hoz és amit ők — az öregek — hozzá keresnek. Hát bizony, az öregek csak a gyenge negyedét keresték meg annak, amit vasárnap délelőtt kifizetnek ... Haza csak estére kerülnek. A nagy fizetés után táncot hirdetnek. Meg a városi üzletek is megfigyelik, mikor hol fognak fizetni, három olyan autóbusz is el szokott jönni, amelyikekben bolt van. És a söntésben is meg kell állni egy szóra, illik megkínálni a deig, mint a nótában? Még így is legalább hármat kellene várni. Ha a bank adna, talán kesebbet is, ki tudja? Meg kéne kérdezni, a járásra Is elmenni, megtanácskozni az építkezési engedélyt. — Tata — szólalt meg az újság mögül. — No — morogta az apa. Keresztbehajtogatta az újságot az asztalon, rákönyökölt, állát megtámasztotta. — Fejünkre potyog a ház? — kérdezte. Az apa csóválta a fejét és vállat vont: — Hát fejünkre ... éppenséggel talán nem is ... — Meddig bírná még? — Kibírni? ... Még a gyermekeid gyermekei is benne fognak lakni. Örökké fog állni. Csak a pénzt nem szabad tőle sajnálni. — Tudja mit? — szólt óvatosan. — Építsünk újat! Apa felélénkült, ceruzáját az asztalra helyezte és megvakarta borzas üstökét, a sűrű hajat, a Paskáék fajtájának büszkeségét, mely oly későn őszül. Csak fejét csóválta hangtalanul. Nem fog ő már az új házról tárgyalni. Megmondta a magáét és azzal kész is. Már vagy kétszer butáskodott a kölyök azóta, hogy a Manyászék építeni kezdték házukat. Micsodát? Házat? Villát? Valódi villát? Uraskodnak, hivalkodni akarnak, dühíteni a szomszédságot. Villát építettek. Paskáéknak nem kell. Az atyai házzal megelégszünk, új mórest a földeken tanítgassanak, ha már egyszer így fordult a világ, de otthon ne! — Amíg én élek, újat nem építünk — válaszolta komolyan — Nem engedem csak úgy, szélbe szórni a pénzt! Nem engedem! Tarts a bika orra alá vörös rongyot, mondd a szomszédos állami gazdaság igazgatójának a szemébe, hogy suszter volt eredetileg, hányd fel a tiszteletes úrnak, mennyi pénzt szedett össze a faluban kapa alatt és mondd Mihálynak azt, hogy Paskáék házatáján az apa nem enged pénzt kidobální! Hát így vagyunk! Apa kereste, apa nem engedi! Ügy szokta mondani, hogy Misi, ma csak egyedül mész, nekem fáj ám a derekam. Anyát majd felveti a házimunka, csak éppen annyi ideje marad, hogy hébe-hóba elfusson a városba valami konyhapénzt kalmárkodni. A pénzt pedig lakat alatt se tudja megőrizni. Nem, nem dobálja ki csak úgy könnyűvérrel; nyisd ki a ládát vagy az új szekrényt, hát csak úgy recsegnek a polcok a különféle fehérnemű súlya alatt. Még olyan darabok is vannak, amelyeket a megboldogult nagyanyó hozott magával házasságába, egy emberöltőn át hozzájuk se nyúltak, de anya még mindig csak vásárol. Jó háromnegyedét Mihály kereste a pénznek. Ne félj, hiszen ha nem volna kedve felkelni — ha a hosszadal■ — Kevés — mondta az apa és ceruzájával az asztalra koppantott. Mihály nem nézett fel. Ügy tess most, mintha újságot olvasna és nerc hallgatna oda, különben nem lesz « szóhalmozásnak se vége se hossza És igazán a legjobb — nem hallani nem válaszolni, neadjisten, veszeke dés törhetne ki. — Kevés, az anyjuk mindenit, ke vés lesz és én tatarozni akartam — morogta Paska a magáét: — És talár fogok is. Más dolgokat fogok kurtábbra, de a ház garast akar látni. Ügy sem csapod be. Apa tudja hogy hallgatod, persze, hogy hallgatod, hiszen már negyedik vagy ötödik napja csak pénzről folyik asztalunk mellett a szó. Kevés a tatának, ke vesll, nem egyeznek a számok. A hétköznapok felfalták előlegeinket, mos! hát a nagy kifizetésre várunk. Har minckétezer meg valami apró. Kevés — Nem szükséges — válaszolt« csendesen és nem emelte fel szeméi az összegyűrt papírról; nincs biz annak sora sem, mit el nem olvasót! volna, csak nézni kell, úgy tenni mintha olvasna, nehogy apa morogni kezdjen. így este nem lóghatsz meg előle. Hová is menne? Ki a házból? A fagyba? Sétálni? Apja pislogott. — Nem szükséges? — morogta rosszallóan. — Majd pont téged kérdezlek! Éppen magát vártam, hogy megengedi-e kegyelmed, vagy meg méltóztatik tiltani. Ott bújd az újságodat! Köszönjük szépen, válaszolná Mihály, mert hát éppen ezt akarta elérni, hogy az újsághoz utasítsák. Csak ne szólna apa olyan nagyon magas lóról! A gazduram! Kevesli, másképp számolta, többet várt. Ameddig nem híresztelődött el, hogy alacsonyak lesznek az egységek, füle botját se mozgatta, csak hétfő óta dögönyözi az öreg füzetet és számolgat nagyban. Tatarozni a házat. Ugyan mi a szösznek? Dehát az öreggel nem tudsz zöld ágra vergődni, elhatározta és ha valóban többet kapnának, beleverné a vén vltyillóba, úgy ragaszkodik hozzá, akár az életéhez. Pedig Mihályt az apai házhoz nem csábítják vágyak. Mit is láthat rajta? Az évek megrendítették falait és az öreg, fuserkézzel épített házának kamráján úgy hullott ki az üveg, mintha önmagától tört volna össze. Csak amikor közelebbről nézték, látták, hogy az ablak rámája nyomorodott meg a vén falak nyomásától; az új üveget is úgy kellett görbébbre vágni és azóta inkább nem is bántják az ablakot. Hiszen ha apával lehetne okos szót váltani! Szerényebbre húzni a nadrágot, három-négy évig: kifizetődne akár hosszabb időre is, takarékoskodnának, új házat építenénk. Elegánsát, kényelmeset, mint a Manyászék. Három évig kínlódtak vele, de megérte. Csakhogy György apja nem állt ellen. Lehet hogy eleinte veszekedtek is — ki tudja? De hát nem mindenki oly konok, mint a mi apánk. Üj házat? Csak rálegyintett. Mi a fenének új ház? Ezt még apám építette, a te nagyapád — jó ez nekünk Is, meg a te kölykeídnek is. Csak alaposan rendbe kell hozni, nem sajnálni rá a pénzmagot és akkor Manyászék is elbújhatnak. A fürdőszobájukkal együtt. Mi a frásznak fürdőszoba a parasztnak? Hol vagyunk? Filmen? Mihály hallgat és nézi az újságot, de nem betűket lát, hanem Manyászék házát. Még emeletet is húztak a tető alá. György egy ágyat rángatott ' fel oda magának, asztalt csapott össze, két padot és egy fogast. Semmi parádé, de kényelmes. Nem kell már a szüleivel aludnia. Két ágy a kamrában, egyiken apa a mamával, távolabb Mihály. Ha otthon vagy — a szülők késő éjszakáig tereferélnek, ők már nem alszanak olyan könnyen, mint egy fiatal. Ha kimaradsz a házból és egy cseppet később érkezel, megkérdik hol voltál és utána megkezdik a kiabálást, jajgatást, figyelmeztetéseket: mit se számít, hogy már a katonaéveidet is leszolgáltad. Meg aztán az eljövendő évekre is gondolni kéne. Hova hurcolom az asszonyt? Az elülső szobába? A parádésba? És állítsam Zsuzsát anyával együtt egy tűzhely mögé, egy fazékhoz? Hiszen ha apával lehetne okos szót váltani! De neki csak a ván kunyhó jár az eszében. Igaz, úgy néz kx, mintha már roskadozna, de kibírnánk még benne az üj ház megépítéséig. Előre kell gondolkozni. Avagy úgy
