Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-31 / 26. szám

Szemelvények A. Sz. Sevcsenko A KUKORICA mmmm című könyvéből Gazdaság Kukoricafajta %S%Y'ha f'Wl “««""g Az adonyi „Béke" Mártonvásár 39 839 q 319 38 TSZ Ogyeszká 10 774 q 271 35 VIR 25 498 q 209 42 A Besnyői „Sallai“ Ogyeszká 10 723 q 239 33 TSZ Mártonvásár 39 537 q 231 45 VIR 25 429 q 180 42 Amint látjuk, a tejes-viaszos érés­ben begyűjtött silókukorica hektá­ronként ötször annyi keményítőérté­ket adott, mint a szemre termesztett kukorica és 25-szörösét annak, amit egy hektár zab. De nemcsak a „Béke“ TSZ ilyen kivétel! Vajon nem teremtettek itt kedvezőbb előfeltételeket ? Ném! Amit az is bizonyít, hogy más gazdaságok­ban is elértek hasonló eredményeket. Mint a táblázatból látjuk, a siló- ben az esetben is megmutatkoztak, kukorica termesztésének előnyei eb- (Folytatjuk.) k — Ml nem félünk a szövetke- 5Ji zetek egyesítésétől, ugye Marika? JJf.- jelenti ki derűsen Szilágyi La­jos, a kőkeszi szövetkezet elnöke. eső piaci termelés igen alacsony. Most drágán és keveset termelnek, ami a munkaegység értékét alacsony szinten tartja. Bállá József — Kovács István 1963. március 31. ■ VI. Magyarországi tapasztalatok! A/ígkedélyű, dolgos emberek lak­­* ják ezt a vidéket. Míg lent az Ipoly mentén zsírosak a földek, ke­vesebb munkával is bőven terem a róna, addig itt fent a hegygerinc lá­bánál bizony meg kell jócskán küz­deni a mostohább éghajlati és talaj­­viszonyokkal, hogy a lehető legtöb­bet kicsikarjanak a nehéz, kötött és agyagos talajból. Három falucska — Durkovce, Ka­­menné Kosihy és Sirkovce — szövet­kezetének házatáján néztünk körül, hogy s mint gazdálkodnak, milyen nehézségekkel küzdenek. Nobilis és ignobilis Régi, sárguló anyakönyvekbe lapoz­gatunk. Az akkori társadalmi rétege­­ződésről vallanak a megfakult beírá­sok. Az 1888 —1904-es anyakönyvben a következőket olvashatjuk: Nagy János, béres, Kőkeszi; Bállá Sándor, zsellér, Sirak; Bállá Ferenc szolga, Szelény; Zatykó János ostoros, Sirak; Piksziadesz János jobbágygazda, Si­rak; Kmet Antal bíró, Kőkeszi. Te­hát eképpen oszlott meg a titulus. A nobilis és ignobilis megnevezés­sel egy 1855 —1896-os anyakönyvben találkozunk, ami nemest és nem ne­mest jelent. Néhányat idézünk: Ko­vács Antal, nemes és saját birtokán gazdálkodó; Kovács József nemes, árendás földön gazdálkodó; Kukolik István, ignobilis. A Sztranykovszkik, Lábadiak, Horváthok neve mögött is a nemes sző hivalkodik. Persze, errefelé is nagyot fordult a világ... A volt nemesek elszegényedtek, bocs­­koros nemesekké vedlettek. Legtöbb­jének alig maradt a rangot, jómódot jelentő földből. A régmúlt nemesi világról már csak az anyakönyvek és a padlásokon porosodó kutyabőrök árulkodnak. Mindhárom faluban el­törölte az emberek rétegeződését a szövetkezés. Együtt munkálkodnak a nagy közös családokban a volt ne­mesek, zsellérek, ostorosok, szolgák, sarjai. Ki hogy dolgozik, úgy jussol a munkája után. A három gazdaság mérlegen Megközelítőleg egyformán gazdál­kodnak, mégis a kőkeszi szövetkezet mondható a három közös gazdaság íözül a legjobbnak. A munkaegység értéke csak egy-két koronával kü­lönbözik, viszont a szorgalomból már egyik szövetkezetben több, a másik­ban meg kevesebb van. Főleg a mun­kaszervezés színvonalában vehető észre lényeges eltérés. Míg a kőkeszi szövetkezetben elég jól szervezik meg ‘ munkát, addig Györkiben már kis- . sé.sántikál, leginkább a növényter- ! Tnesztésbéh. Erre- vallanak az ala­csony hektárhozamok is. Burgonyából csak 40 mázsát, árpából pedig 17,5 1 mázsát termeltek hektáronként. i Földterületük egyenként közeljár I 400 hektárhoz, vagy túlhaladja azt. ! Mondani sem kell, hogy a kis gazda- 1 ágokban nem bontakozhat ki a nagy­üzemi termelés, ami egyben fékezője szakosításnak is. Holott az építke­zés is már ezirányban folyik. A gyür­­ci szövetkezetben egy korszerű bor­úneveidét építenek, de felerészben sem lehet a célnak megfelelően ki- , lasználni. Megfelelő sertésszállásuk , viszont nincs. Részben ez is hozzá- , árult ahhoz, hogy a malacok 28 szá­zaléka elpusztult. György József zoo- s ;echnikus olyképpen nyilatkozott, jj íogy a borjúneveidét átépítik. Ez elesleges költség, amit megtakarít­­íatnának, ha egyesítenék a szövet­­cezeteket. — Volt már róla szó... — fejte­­ette György zootechnikus —, de hát ddig még nem tudtuk nyélbeütni. Mi bár az egyesítés mellett döntöt­­ünk, a kőkesziek is ezt akarják, a irakiak viszont még tétováznak ... Gyürkiben a helyi adottságok a bor­únevelésre nagyon kedvezőek; a te­­lenészetnek is főleg itt a jövője, mi­éi elég sok a legelőjük. Nagyon idő­­zerú a szarvasmarhatenyésztés ki­­ejlesztése, mert kevés az istállő­­rágya. Akad olyan tábla föld is, mely 0 — 15 éve nem kapott istállótrágyát. Jövedelmező juhtenyészetet létesíthetnének A siraki szövetkezetben sem sokkal óbbak a termelési eredmények, mint iyürkiben, habár itt két koronával öbbet ért a munkaegység, ami bizo­­yos fokig elbizakodottá teszi a si­­akiakat. De ha mélyére nézünk a olognak, akkor a két korona többlet cissé csalóka; a tejtermeléssel egyál­napi átlagos súlygyarapodása 50-60 deka. Tehénállományuk egészséges. Szilágyi Lajos, a szövetkezet elnöke újságolta, hogy már négy esztendeje nincsen gümőkóros tehenük. Korszerű gazdasági épületeikben rend és tisztaság uralkodik. Ezt ta­pasztaltuk a tehénistállóban, ahol éppen Kosík Bertalan tartott ügyele­tet. Az iparból jött vissza a szövet­kezetbe, hazahívta faluja. — Szeretem a mezőgazdaságot, leginkább a teheneket, nézzék csak, hogy ragyog a szőrük — beszél el­ragadtatással a fejőgulyás. A legtöbb szövetkezeti tag hason­lóan vélekedik. Jó a munkafegyelem. A gépeket is alaposan kihasználják; a traktorosok képzésére is nagy gon­dot fordítanak. Szilágyi Lajos szövetkezeti elnök­kel, Tóth István .agronómussal és Michnya István zootechnikussal foly­tatott eszmecsere az egyesítés elő­nyösségét igazolta. — Mi az egyesítés hívei vagyunk! — jelentette ki hatá­rozottan a szövetkezet elnöke. — Már beszéltünk a gyürki és a siraki szövetkezet vezetőivel. A gyürkiek velünk tartanak, a sirakiak meg majd csak belátják, hogy erőinket, föld­talán nem dicsekedhetnek, ötvenkét tehéntől mindössze 150 liter tejet fejnek naponta. Az egy hektárra jutó húseladás még az egy mázsát sem éri el. Bár 105 hektár a legelőjük, még­sem használják ki gazdaságosan. Er­ről beszélt Dudás Vince, a szövet­kezet zootechnikusa is. — Jobban kamatozhatna a legelő, ha ... Persze, a járási nemzeti bi­zottság is nagyobb megértést tanú­síthatna ... — A juhokra gondolsz, Vince? — Hát mi egyébre! — Bizony a mi falunkban ezer ju­hot is tartottak a múltban, most meg alig számlálunk harmincat — bizony­gatja Ján Miskovkin, a fejőgulyás. Szívesen tartanának ezer juhot is. mert a tehén az erdős, bozótos, víz­mosásos legelőt nem tudja hasznosí­tani kellően. A járási nemzeti bizottság jobban figyelembe vehetné a helyi adottsá­gokat, s ennek megfelelően engedé­lyezhetné a szarvasmarha állomány csökkentését, ezáltal a juhállomány lényegesen felszaporodhatna. A XII. pártkongresszus határozata is emel­lett szól! c nat, mert sem szemtermés, sem ; ■ siló nem lesz. ) Kolbai K. professzor pedig a kuko­­í rica keresztsoros vetésével szembe­­> állította saját módszerét. E szerint i a módszer szerint a kukoricát 40 cm­­: es sortávolságú ikersorokban vetik, i majd 260 cm széles sorköz után is­mét 40 cm-es sortávolságú ikersor . következik. A széles sorközt a terme- I lési időszak alatt többször kultivá­­. torozzák és a kukoricatermés betaka­­; rítása után búzával vetik be. Ezzel . a módszerrel több állami gazdaság és . termelőszövetkezet kísérletezik. ! Ennek dacára már 1958-ban több . termelőszövetkezet, így például az adonyi. „Béke“, a besnyői „Sallai“, a karcagi „Béke“ és „Hunyadi“, továbbá a Hajdúszoboszlói Mezőgazdasági Fő­iskola tangazdasága, a karcagi tan­gazdaság, a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia tangazdasága és még töb mezőgazdasági üzem hozzálátott a tejes-viaszos érésben begyújtott és silózott kukorica termesztéséhez és felhasználásához. Magyar barátaink hatékonyan hoz­zájárultak a silókukorica termesztése haladó tapasztalatainak gyakorlati elterjesztéséhez. Széleskörű népsze­rűsítő kampányt szerveztek és vagy húsz gazdaságban kezdtek kísérletez­ni az új módszerrel. Ezekben a gazdaságokban a kuko­ricát 70X70 cm-es, négyzetes-fész­kes, tehát keresztsoros módszerrel vetették. Fészkenként 2—3, vagy 3—4 magot vetettek. ^A kukoricanövény többségét kétszer, két irányban sara­­bolták. Bár még csak kísérletezésről volt szó, de az elmondottakból azt látjuk, hogy a vetésnél és a növényápolás­nál olyan módszereket alkalmaztak, mintha nagy területeken termesztet­tek volna új módszer szerint kuko­ricát. Mindez azt bizonyítja, hogy a kukorica termesztésének ez az ú módszere, amelyet csak első ízben alkalmaztak az MNK-ban, megfelel bármelyik termelőszövetkezet és álla­mi gazdaság részére. Tájékoztatásként ismertetjük a fon­tosabb tényeket. Az eredmények fel­tárásánál kiindulunk az egyes gazda­ságokból, a kukoricahibrid ékből r és fajtákból. A többéves megfigyelések alapján arra a következtetésre jutunk, hogy az 1958-as év nem kedvezett a kuko­rica termesztéséhez. Kevés volt a csapadék és a száraz időjárás kedve­zőtlenül befolyásolta a terméseredmé­nyek alakulását. Ennek dacára az ú; módszer alkalmazása mellett minden­hol jó kukoricatermést értek el. Az alábbi táblázatban ismertetjük a silókukorica 1958-as évi eredmé­nyeit: A kukoricatermesztesben szerzet tapasztalatok szempontjából a szó cialista országok között Magyarorszái rendkívüli figyelmet érdemel. Ebbei az országban a kukorica szemre vall termesztésének gazdag hagyománya vannak és a magyar földművesei rendelkeznek a szükséges tudással é; tapasztalatokkal is. Amint azt mondottuk, Magyaror­szágon a kukoricát a múltban főlet csak szemre termesztették, s mind­össze a vetésterületének 1 %-ái használták fel silózás vagy zöldtakar­mányozás céljából. Ezek a körülmé­nyek természetszerűen korlátozták i takarmányalap megteremtésének le­hetőségeit és az állattenyésztési ter­melés fejlődését. Lényegesen megváltozott a helyzet a szovjet kormányküldöttség magyar­­országi látogatása után, tehát 1958- ban. Ny. Sz. Hruscsov a mezőgazda­ság vezető dolgozóival széleskörű elv­társi eszmecserét folytatott és meg­győzően bizonygatta a kukorica siló­­zás céljából való termesztésének elő­nyeit.- Győződjenek meg saját tapasz­talataik alapján, vagyis kísérletezze­nek olyképpen, hogy a kukoricater­més egy bizonyos részét silózzák te­jes-viaszos érésben, a többit pedig hagyják beérni szemre. Biztosan meg­győződnek róla, hogy gazdaságosabb a kukoricát tejes-viaszos érésben si­lózni, mint szemre termeszteni — hangsúlyozta Hruscsov elvtárs. Meg kell mondani, hogy ezt a né­zetet a magyar mezőgazdasági szak­emberek nem tették egyik napról a másikra magukévá, hanem sokat vi­tatkoztak róla. A magyar mezőgazda­­sági szakembereknek és földművesek­nek a silókukorica keresztsoros veté­sével kapcsolatban is különböző né­zeteik voltak. Egyesek például azt állították, hogy ez a módszer meg­felel a Szovjetunióban, de nem felel­het meg magyarországi viszonyok kö­zött. Mások azt bizonygatták, hogy a keresztsorosan vetett és ápolt kuko­rica nem hoz nagyobb termést mint az, amelyet hagyományos módszerek szerint vetnek. Ezek az emberek va­lószínűleg megfeledkeztek a kukorica biológiai tulajdonságairól és abból in­dultak ki, hogy minél több növény­egyed van egy hektáron, annál na­gyobb termés várható. De voltak olya­nok is, akik teljesen indokolatlanul arra figyelmeztettek, hogy idő előtti a kukoricatermesztés szovjet tapasz­talatainak népszerűsítése stb. S ami­kor a „Béke“ termelőszövetkezet el­határozta, hogy kukoricát silőzás cél­jából is termeszt, a környező közsé­gek földművesei azt hangoztatták, hogy ebből semmi jó nem származ-A szóbanforgó borjúnevelde jeinket egyesítve juthatunk előbbre Bár a kőkeszi szövetkezetnek jé a tehénállománya, kevés a legelője Míg az 54 hektár rétjükön is sava­nyú széna terem, mert a beiszapoló­­dott patak gyakran elönti a rétet. A talajjavító szövetkezet mihamarabb hozzáfoghatna a medermélyítéshez és a rét alagcsövezéséhez. Meglepő, hogy egy szövetkezetben sincs jelentős gyümölcsös, vagy sző­lészet, pedig a dombos, oldalas dűlők erre tág lehetőséget nyújthatnának. A járás több segítséget nyújthatna az említett szövetkezetnek, szerve­zési és anyagi téren. A három szövetkezetben szerzett tapasztalatok bizonyítják: érett a helyzet az egyesítésre. A szövetke­zetek vezetői és tagjai többet be­szélhetnének az egyesítés előkészü­leteiről. Mindannyiuk érdeke, hogy az egyesítés után áttérjenek a belterjes gazdálkodásra, mert az egy hektárra Jól bevált náluk a kacsatenyésztés a zootechnikus szerint 1500 kacsát i; tenyészthetnek. Emellett kifizetődni a pulykatenyésztés is, mert van elé; legelő. A munkaszervezés jobb, mint Gyür­kiben. Például a mélyszántást sike­rült annak idejében elvégezniük Nagy gondot fordítanak a tehénállo­mány felújítására. Egyetlen gümőkó­ros tehenük sincs. Központ lehetne Ä legjobban szervezett gazdasác - amint már említettük — a kőke­szi, amely az egyesített szövet­kezet központja lehetne a mosto­ha körülmények ellenére elég magas hektárhozamokat ért el. Míg a gyürk: szövetkezetben csak 40 mázsa bur­gonyát termeltek hektáronként, a kő­­kesziben 110 mázsát. A hízósertései 5 De a „Sallai“ TSZ eredményei is azt mesztése minden szempontból elő­bizonyítják, hogy a tejes-viaszos nyös. íme az eredmények: érésben begyűjtött silókukorica ter­x Keményitőérték 1 q keményítőérték' ter­° 1 ha melésének önköltsége Silókukorica 73,5 q 30 Frt Kukorica szemre 24,0 q 220 Frt Zab 11,3 q 330 Frt A kísérletezések alkalmából a ma­gyar földművesek arra törekedtek, hogy a lehető legalacsonyabb önkölt­ség mellett minél magasabb hektár­hozamot érjenek el, de necsak zöld­anyagból, hanem csőtermésből is. Az elért eredmények figyelemre mél­tóak. Nagy jelentőségű főleg az, hogy a négyzetes-fészkes, tehát kereszt­soros módszer alkalmazásával elérték a feltételezett magas csőtermés-átla­­got. Egyes hibridek esetében a cső­termés az össztermésnek 40 %-a volt. Különös figyelmet érdemel az ado­nyi „Béke“ TSZ, ahol a különböző ku­koricafajtákból 681 mázsás átlag hek­tárhozamot értek el, míg a Marton­­vásár 39-es fajtából 839 mázsát. Az plemzés alanián meaálfaoítást nvert. hogy egy hektáron átlag 197,5 mázsa szárazanyagot, 121,2 mázsa keményí­tőértéket és 8,16 mázsa emészthető fehérjét termeltek. A hasonló körülmények között szemre termesztett kukorica 29,5 má­zsa hektárhozamot adott. Ez annyi, mint 25,1 mázsa szárazanyag, 23 má­zsa keményítőérték és 2,08 "mázsa emészthető fehérje. Zabból 10,6 má­zsás hektárhozamot értek el, ami 9,2 mázsa szárazanyagnak, 5 mázsa ke­ményítőértéknek és 0,87 q emészthe­tő fehérjének felel meg. Áttekintés céljából az alábbi táb­lázatban ismertetjük a hektáronként elért keményítőértéket és kitermelé­sének önköltségét. .... - Keményitőérték 1 q keményitőérték tér­ovenH i ha melésének önköltsége Kukorica tejes-viaszos érésben 121,2 q 19 Frt Kukorica szemre 23 q 86 Frt Zab 5 q 290 Frt Például a karcagi „Béke“ TSZ siló­kukoricából (Bukovinszky hibrid) te­jes-viaszos érésben 410 mázsás hek­tárhozamot ért el. Ez annyi, mint 156 mázsa szárazanyag és 66,4 mázsa keményítő hektáronként. Egy mázsa keményítő önköltsége 47 forint volt. Ugyanakkor a szemre termesztett ku­korica esetében egy mázsa keményítő önköltsége 115 forintot, míg a takar­mányrépánál 333 forintot tett ki. Hasznos lenne az egyesülés

Next

/
Oldalképek
Tartalom