Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-20 / 23. szám
most szenteljünk figyelmet aránylag hosszú idő alatt használja fel a tápanyagokat és a legnagyobb tápanyagmennyiségre júliusban van szüksége, nagyon jól bevált az érett istállótrágya alkalmazása. Az istállótrágyát már a középszántással kell leszántani. Tavasszal jól beérett komposztot használhatunk, amelyet azonnal sekélyen leszántunk. Ha komposztunk sincsen, legalább trágyalevet alkalmazzunk, amelybe szuperfoszfátot keverünk és ezt az anyagot a tavaszi talajelőkészítéskor alaposan a talajba dolgozzuk. A hígított trágyalevet sikeresen alkalmazhatjuk a tenyészidő egész tartama alatt. A nitrogénes trágyákat folyékony ammóniák formájában is alkalmazhatjuk mind vetés előtt, mind a tenyészidő alatt. A hektáronkénti nitrogénmennyiség összesen elérheti a 80 kg-ot. A nitrogénes trágyákat foszforos és kálitrágyákkal kell kiegyensúlyoznunk. Ha túlságosan sok nitrogénes trágyát használunk, akkor a szemtermés aránytalanul kisebb, mint a szalmatermés. A foszforos trágyák közül 2—3 q szuperfoszfátot, a kálitrágyák közül 40 °/o-os kálisót használhatunk 2—3 q hektáronkénti adagolásban. Az említett trágyaféléket vetés előtt alaposan a talajba keverjük. Trágyalével vagy salétrommal főként a legyengült növényállományt fejtrágyazzuk. A silókukoricát minden esetben fejtrágyázhatjuk, mivel fokozott nitrogéntrágyáxást kíván. A nitrogénes trágyázás növeli nemcsak a terméshozam nagyságát, hanem a szemtermés minőségét is, mivel növeli a mag és a zöldtömeg nitrogéntartalmát. A szarvasmarha kihasználja az összes emészthető nitrogénanyagokat még akkor is, ha nem fehérje formájában fordulnak elő. HIBRIDHASZNÄLAT Ma már ismert tény, hogy a hibridek jelentősen nagyobb terméshozamot adnak, mint a szokványos kukoricafajták. Ezzel kapcsolatban azonban tudnunk kell, hogy lényeges terméshozam-növekedést csupán az első évben érhetünk el, s a következő években a terméshozam állandóan csökken. Ezen kívül a vetőanyag termőképességét a jó termesztési feltételek is befolyásolják, s a növények életképességének és növekedésének foka viszont a vetőanyag minőségének is függvénye. A vetőanyag csak akkor lesz jó minőségű, ha ügyelünk a betakarítás utáni kezelésére. Minden esetben kizárólag jó minőségű hibridvetőmagot vessünk. Ez a silókukoricára is vonatkozik. Ma már megfelelő mennyiségű hibrid áll a kukoricatermesztők rendelkezésére a kukoricatermesztési és a répatermesztési körzetek különféle feltételei szerint. Ezért olyan hibrideket vessünk, amelyek a körzetesítés alapján termesztési feltételeink számára legmegfelőbbek. Jó lenne, ha minden mezőgazdasági üzemben egyszerű kísérletet végeznének több hibridfajtával és a kísérlet eredményei alapján csakis a legmegfelelőbbeket tenyésztenék. VETÉSSÜRÜSÉG Minden gazdasági növény termesztésekor nagy jelentősége van hektárhozam szempontjából a legmegfelelőbb tőszámmennyiség betartásának. A legelőnyösebb tőszám mindig a növényfajta tulajdonságaitól, valamint az éghajlati és talajfeltételektől függ. A tőszámmennyiség betartása a kukorica-termesztésben fokozott jelentőségű, mivel az esetleg szabadon maradt tenyésztért a kukorica nem képes erősebb bokrosodással kitölteni, mint a szokványos gabonafélék. A hibridek rendszerint csak egy kukoricacsövet fejlesztenek, s azok a kukoricanövények, amelyek a környező kukoricaegyedek kiesése következtében nagyobb tenyésztérrel rendelkeznek, sohasem érlelnek a nagyobb tenyésztérhez viszonyítva arányosan nagyobb és nehezebb kukoricacsövet. Tehát minél több kukoricaegyed pusztul el, annál nagyobb mértékben csökken a kukorica hektárhozama. Kukoricatermesztőink többnyire elfeledkeznek erről a körülményről és túlnyomórészt sokkal kevesebb növényegyedet hagynak a kívánatosnál. A növényegyedek száma különböző okok miatt csökkenhet. A kiesést elsősorban a pontatlanul végzett vetés, a sarabolásnál vagy a kapálás idején kivágott növények okozzák. Ezzel ellentétben nem szabad túlságosan sűrű növényállományt hagynunk, mivel sűrű növényállomány esetén sok olyan kukoricaegyedet találunk, amely nem érlel kukoricacsövet vagy pedig csak kicsi kukoricacsöveket fejleszt. A kísérletek alapján megállapíthatjuk, hogy a késeibb hibridek vetése esetén jó feltételek között 45 000 növényegyedet is hagyhatunk hektáronként, a korai hibridek vetése esetén pedig 50 000-t vagy még ennél is többet. Nem mindig sikerül ennyi növényegyedet biztosítanunk, de a késeibb hibridek vetése esetén a tőszám mennyiség ne csökkenjen 40 000 alá, a korai hibridek vetése esetén pedig minden hektáron legalább 45 000 növényegyed maradjon. Ha minden kukoricaegyed csak egyetlen kukoricacsövet fejleszt, s a rajta található szemmennyiség csupán 100 grammot nyom, akkor is hektáronként 40—45 q szemtermésre számíthatunk. Pedig az ilyen kukoricacsövek valóban kicsinyeknek számítanak és jó agrotechnika eseténvmég rossz éghajlati viszonyok között is könynyen elérhetjük. Nálunk ugyanis a 200 gramm szemmennyiséget adó kukoricacsövek sem mennek ritkaságszámba; s ilyen termés esetén a terméshozam eléri a 80—90 q-t. Ha hektáronként 40 000 növényegyedet akarunk elérni, akkor a kukoricát 70X70 cm-es tőtávolságra kelf vetnünk és minden fészekben két kukoricanövénynek kell maradnia. Ha hektáronként 50 000 növényegyedet akarunk elérni, akkor a tőtávolság 60X60"cm legyen és fészkenként két növény maradjon. Ha soros vetést alkalmazunk, akkor a távolság 70X35 cm-es vagy 80X30 cm-es legyen. A sortávolság ennél nagyobb is lehet, s a későbbi hibridek esetén elérheti a 90 cm-t is, de ilyenkor a tőtávolság körülbelül 25 cm-es legyen. A négyzetes-fészkes kötés biológiai szempontból azonos értékű az említett kötéssel ha fészkenként egy kukoricaegyedet számolunk, de ökonómiai szempontból sokkal előnyösebb, mivel lényegesen csökkenti a kézi munkaerő szükségletet. Főként a négyzetes-fészkes vetés nyújt lehetőséget a kukoricatermesztés komplex gépesítésének teljes mértékű alkalmazására a vetéstől kezdve egészen a betakarításig. Az utóegyelésre vagy a fészkek környékének esetleges kapálására minimális munkamennyiséget kell fordítani, amely lényegesen kisebb, mint a soros vetés esetén. NÖVÉNYVÉDELEM A kukoricaállományt erősen kiritkíthatják a különféle talajkártevők, például a drótférgek stb. A talajt kezdetben Hermal L készítménnyel fertőtleníthetjük, leghamarabb három héttel a vetés előtt, de a kártevők tenyészidő alatti tömeges előfordulása esetén a fertőzési gócpontokat Gamaciddal kell kezelni, amelyet sekélyen a talajba dolgozunk. A gondos alapvető és vetés előtti talajelőkészítés ellenére is megtörténhetik, hogy a kukoricavetés elgyomosodik. Mezőgazdaságunk számára ma már nagyobb mennyiségű megbízható hatású szelektív gyomirtót gyártanak, amelyek közül a triazinos készítmények váltak be legjobban. Ilyen a nálunk már jól ismert Simazin és Atrazin, és a hozzájuk hasonló különféle elnevezésű külföldi gyártmányú gyomirtószerek. Ezeket a vegyszereket azonban nem szabad mindenhatóknak tekinteni és semmilyen körülmények között sem szabad elhanyagolni a már említett szokványos agrotechnikai intézkedéseket. Ezen kívül a vegyszereket hozzáértéssel kell kezelnünk, nehogy a másodveteményekben kárt tegyenek és csökkentsék azok terméshozamát. Legjobb, ha a vegyszereket legalább két héttel a vetés előtt alkalmazzuk. Ilyen esetben jobb eredményeket érhetünk el velük és csökkentjük a másodvetemény károsodásának veszélyét. A könnyebb talajokon általában elég ha hektáronként 3 kg-ot alkalmazunk; a nehezebb talajokon pedig 4, legfeljebb 5 kg-ot. A permetezést gondosan kell elvégezni, hogy egyenletes legyen. Gondatlan permetezéssel saját magunknak okozunk károkat. Ha a kukoricavetés erősen elgyomosodott, nagyobb herbicidadagokat is alkalmazhatunk, de ilyen esetben ezen a területen a következő évben is kukoricát (legjobb ha silókukoricát) termesztünk. A vetés idejét úgy kell meghatározni, hogy a talaj hőmérséklete megfeleljen a kukorica követelményeinek. Nem kell fölöslegesen elhamarkodni a vetést, de nem szabad késlekednünk sem, mivel a késői vetés lényegesen csökkenti a terméshozamot. Ügyelnünk kell azonban a vetés mélységére. A könnyebb talajokon 8 cm, a nehezebb talajokon 6 cm mélyen vetünk. Megfelelő vetésmélységgel elegendő nedvességet biztosítunk a kukorica csírázására és kelésére, s ugyanakkor a megfelelő mélységbe vetett kukorica erősebben fejlődik, jobban gyökeresedik és nagyobb termést hoz. Ezek az intézkedések, ha maradéktalanul, idejében és jól foganatosítjuk őket, jó feltételeket teremtenek a kukorica növekedésére és lehetőségeket nyújtanak arra, hogy a kukorica termőképessége teljes mértékben megnyilvánuljon. Belej Jozef mérnök, C. Se. a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola docense 1963. március 20.
