Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-20 / 23. szám

Jó szóból ért az ember

aisi

— Sok türelmet és szakértelmet kíván a csibenevelés — beszéli Sátor Béláné, az Orechová Potofi — vieskat EFSZ baromfigondozója, aki idős Botié Vincével gondoskodik a 4000 darabnyt csipogó regimentről.

/■Foto: NKI)

A legtöbb mezőgazdasági üzemben nem rendelkeznek kellő mértékben a fiatal állatok számára szükséges fehérjékben gazdag abraktakarmányokkal, csak tisztán fehérjés vagy pedig keményítőben gazdag takarmányokat etetnek az állatokkal. Ez nagyon drágítja a termelést. Az egyoldalú takarmányozás rossz őtrendi hatást vált íi, az állat megundorodik, s ez rendszerint súlycsökkenést eredményez.

A takarmányok szakszerű előkészítése terén nagyon jő szolgálatot tesznek mezőgazdasági üzemeink számára a takarmánykeverők, s hogy megtudjunk egyet-mást munkájukról, meglátogattuk a sági takarmánykeverőt, ahol Jozef Rejko

Igényes kollektíva

elvtárs, vezetőtechnikus kiadott takarmánykeveréfelvilágosltással szolgált, keket is.

Ezt a takarmánykeverőt a régi homoki malomban 1960-ban helyezték üzembe, még csak 70 mázsás napi teljesítménnyel. Később emelkedtek a követelmények, s a múlt esztendő elejétől kiszélesítették a termelést napi 175 mázsára. A takarmánykeverő híre ma már messze környéken ismeretes. Az ott dolgozó hat ember — ennyi a személyzet — pontos, szakszerű munkát végez. Laboratóriumi úton ellenőrzik, elemzik, a beérkezett szemeseket, de ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek számára

Jelenleg 27 mezőgazdasági üzem számára gyártják a fehérjékben gazdag abraktakarmányok különböző fajtáit, a szarvasmarhák, sertések és a tojőstyúkok részére.

A termelők egy mázsa kukoricáért 125 kg, egy mázsa egyéb gabonáért pedig 115 kg fehérjés abrakkeveréket kapnak vissza. A takarmánykeverőben nem halmozzák, nem raktározzák a készítményeket, hanem az előállított keveréket naponta az előre gondosan kidolgozott terv szerint a sorrendben következő mezőgazdasági üzemek

számára kiadják. Tehát nem kapnak az üzemek állott anyagokat. így például az Ipelské Sokolec-i szövetkezet, amely minden abraktakarmányát innen szerzi be, hetente 70 mázsa keveréket szállít haza.

Rejko elvtárs és maroknyi kollektívája példás, nagyszerű munkát végez. Eddig még minden hónapban túlteljesítették tervüket 1—2 %-kal. Számukra a legjobb érzés, hogy a szövetkezetekben és állami gazdaságoKban elismerőleg nyilatkoznak készítményeikről. Bizony, ez a kollektíva nagyon igényes saját munkájával szemben. Ez nagy hasznára van mezőgazdaságunknak , s egész társadalmunknak.

—hal—

Néhány szó az önköltségről

Egymáshoz

illenek

A hrhovi szövetkezetesek az elmúlt évek eredményeit boncolgatva, rájöttek, hogy a gazdálkodásukba hiba csúszott. Saját nevelésükből nem tudták biztosítani az állatállomány tervezett létszámát. Így aztán az egyik év a másik rovására ment. Az állammal szembeni kötelezettségüket sem tudták teljesíteni.

Tavaly azonban már javulás mutatkozott. Száz tehéntől 85 borjút vá» lasztottak. A sertéstenyésztés terén is Javult a helyzet, azonban még mindig nem tudják saját nevelésükből biztosítani a tervezett állományt. A tyúkfarmon is rendet teremtettek. Az öregedő tyűkállományt fiatalokkal felcserélték.

Ez a változás az idei eladási terv-Jől indultak

sertést értékesítik azokat. A baromfitenyésztésben is megteremtették az előfeltételt a tojástermelés növelésére, illetve a tojáseladási terv teljesítésére. A termelés fokozása nem ütközik nehézségbe, mert jó minőségű szántóföldi takarmányok biztosítják a kellő mennyiségű fehérjét. Abraktakarmányból sem lesz hiányuk. A kukorica vetésterületének bővítése nagymennyiségű abraktakarmányt nyújt a sertéseknek.

Blanka Knábelová (Roüfiava)

aztán ne csodálkozzanak, ha egy korona osztalék se jut a munkaegységre. Ami az 1963-as évi termelési tervet illeti, elmondhatjuk közelről sem tükrözi az adott lehetőségeket. Például a hektáronkénti húseladás egy mázsát sem tesz ki. Hozzá kell tennünk, hogy még a közepesen gazdálkodó szövetkezetek is kitermelnek 140—150 kg húst és nem ritkaság az olyan szövetkezet sem, ahol 170—180, sőt 200 kg húst termelnek hektáronként.

Az alapos vitából a tagság végül maga is meggyőződött, hogy elsősorban saját házatáján kell söpörni. Mindenekelőtt meg kell szilárdítani a munkafegyelmet. Persze, ehhez hozzájárul a rendszeres gyülésezés is. A tagság kifogásolja, hogy a múlt évben a vezetőség kérelmük ellenére nem hívott össze taggyűlést. De viszont érvényes a fordítottja is, hogy a tagság nem jár rendszeresen a gyűlésekre. Igaz az, hogy jó szóból ért az ember. Nincs semmi akadálya annak, hogy a tagság minél többször beszéljen az égető termelési problémákról. Ha helyes választ . kapnak minden kérdésükre, egyre gyengébb lesz a falusi reakció befolyása. Ne engedjék magukat félrevezetni. Emlékezzenek arra, amikor Balassagyarmatról és Ipolyságról vissza kellett hozni a búzát és a baromfit, mert az a néhány nagyságosasszony, akinek pénze volt, nem tudta mind megvenni. Ma az állam szerződéssel biztosítja, hogy amit a szövetkezetesek kitermelnek, megveszi. És amennyit eladnak, annyit kapnak érte. Ha az 1963-as évi termelési tervet túlteljesítik, a tervezett 16 koronánál többet is adhatnak egy munkaegységre.

A szövetkezet élére Major Lajos, gazdag tapasztalatokkal és szaktudással rendelkező fiatalember került. Megvan minden lehetőségük arra, hogy a fiatal szakerővel együttműködve, túlteljesítsék az 1963-as termelési tervet. Az új vezetőség bizonyára nem húzódozik a taggyűlések összehívásától, s ezeken beszéljen, vitatkozzon minden tag és a jó szóból helyesen értsen minden ember.

Bállá József

nálják és mindent kétséggel fogadnak. Az 1963-as tervben sem bíznak. Még maga Krasznica agronómus is úgy nyilatkozott, hogy fel kellett emelni a hektárhozamokat, mert a járás kívánta így. Pedig egyáltalán nem erről van szó. A járás csak javasolta, hogy a lehetőségnek megfelelően minél reálisabb tervet készítsenek. Cukorrépából 260, búzából 25 mázsás hektárhozamot terveztek. Mondanunk sem kell, hogy ez egyáltalán nem magas. A múlt évben a cukorrépát ugyan bekapálták a tagok, de kevé^ egyedet hagytak és emiatt még 200 mázsás hektárhozamot sem értek el.

Érdekes, hogy a közvélemény, a tagság nézete hogyan megváltozik, ha a jó szó hangján, értelmesen szólnak hozzájuk. Szladovnyík József a járási pártbizottság dolgozója megvilágította előttük, hogy a beadás lényegében szerződés és a tagok nem ingyen adják el a tojást. Lekér elvtárs, a járási bizottság dolgozója szintén azt taglalta, hogy a tojáseladás reális, mert hiszen a tagok kapnak gabonát munkaegységre és megvan a háztáji is. Gerbács elvtárs aktivista nagyon helyesen bírálta Krasznyica agronómust, hogy fél a feladatoktól.

Meg kell mondani, hogy a Vefká Ves-i szövetkezetben a feladatok nem magasak. Inkább a termelés belterjessége alacsony szintű. Például a sertéseknél csak 18 dekás súlygyarapodást érnek el naponta átlagosan, pedig több szemestakarmányuk van, mint az előző gazdasági évben.

Keressük csak mélyebben a hibákat. A szövetkezetnek több olyan tagja van, aki két-l.árom hétig, még munkaszezon idején is hátat fordít a közösnek, és otthon, saját portáján dolgozik. Más szövetkezetek a lucernamagból nagy jövedelemhez jutnak. A nagyfalusiaknak még most is a határban van boglyákban a magrahagyott lucerna. Vajon mikor akarják kicsépelni? Ilyen hiányosságok után

A gazdasági udvarról már többnyire hazatértek a gondozók, de még néhányon kint tesznek-vesznek. Az első istállónál Krasznica János bácsi toppan elő:

— Én volnék a nappaliőr — mutatkozik be és nagyot szippant fél méternyi hosszú csutorás pipájából.

— Hogy szolgál az egészség ?

— Megvolnék, pedig már a hetvenedik tavaszt taposom.

— Hát a szolgálatát, hogy díjazzék?

— Nem sok. Egységenként 10 korona. Se több, se kevesebb, pedig fiazhatna a korona. Nekem is szükségem volna egy kis aprópénzre.

Ilyenfajta ízelítőt kapunk Oroszlán Mihály borjúgondozótól is.

A nagyfalusi szövetkezet bizony nem nagyon dicsekedhet az eredményekkel. No de nézzünk körül, hol szorít a csizma.

— Hogy csak egyet említsek — fejtegeti a pártelnök — van itt egy kis otelló-betegség is. Azt úgy értsék, hogy sok tagnak 25 ár szőlője van és még hozzákap 25 ár földet. Amikor legjobban éget a munka, inkább a szőlőben dolgozik, mint- a közösben. Az otelló miatt előfordult, hogy a kertészetben nem lett idejében elvégezve a munka. Azután csodálkozunk, hogy a kertészet nem teljesítette bevételi tervét.

— Van olyan földünk, hogy 20 éve sem volt trágyázva — toldja meg Takács elvtárs. — Én is amondó vagyok, hogy az otelló sokat ront. A tagok sokszor munka közben is isznak.

— Én már dolgozni sem tudok egyesektől — robban ki Cápák Antal könyvelő. — Az otellótól néha olyan hangos az iroda, hogy sokszor még a saját hangomat sem hallom.

Kifakadások sora követi egymást. Bizony a nemrég lezajlott évzáró gyűlés is hasonló hibákat tárt fel. Már az előzó beszélgetésből is kitűnt, hogy a szövetkezetben általában laza a munkafegyelem. Ennek egyrészt az otelló az oka, másrészt a szövetkezet vezetősége sem tartotta valami szilárdan a gyeplőt. Előfordult például, hogy az építkezési csoport tagjai egyszerűen otthagyták a négysoros istálló építését és „feketén“ egyéneknek mentek dolgozni. Az istálló pedig most sincs befejezve. Főleg a laza munkafegyelemnek „köszönhető“, hogy az évi bevételi tervet nagy hiánnyal teljesítették és év végén egy korona osztalék sem jutott. A kertészetben körülbelül 30 ezer korona érték ment tönkre munkaerőhiány miatt.

Amint már mondottuk, a szövetkezetben kerékkötő a laza munkafegyelem és ezzel párhuzamosan a tagok nevelésének elhanyagolása. Sokszor a tagok a problémákhoz nem megfontoltan, átgondoltan szólnak. Érdemes idézni néhány kijelentést:

— A cukorrépát jól megműveltük, nem a mi hibánkból nem termett elég, a cukorgyár mégsem térítette meg a különbözeiét — okoskodott Gyenes Ferenc. Deák Istvánné pedig kijelentette, hogy nem adják be a tojást. Általában a tagokra jellemző, hogy inkább a tagadó szócskát haszsőt 50 mázsás hektárhozamot. Árpából, kukoricából hasonlóan szép eredményeket értek el. A határjárás alkalmával büszkén szetnlélgették a seüai, kechnecl, Turűanská Nová Ves-i, CeCejovcel és más gazdaságok földjein a kalászosokat és találgatták, melyik milyen hozamot ad.

Ennek a népi akadémiának az 57 legjobb agronómusa az elmúlt héten a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társulat, valamint a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kutató Állomás koáicei kirendeltségének előadóival és tudományos dolgozóival együtt előadás és vita keretében tárgyalta a korszerű talajművelés, az agrotechnika és gépesítés kérdéseit.

— Nagy előnye ennek az akadémiának — mondja, az iskola vezetője Kytka József mérnök — hogy ezidén már nemcsak a kalászosok heklárhozamának növelésével foglalkoztunk, hanem a takarmánynövények és a gyümölcsészet kérdéseivel Is, melyet ebben a Ízületben nem aknáztunk ki kellőlÉppen és még mindig nagy tartalékokkal rendelkezünk. Ez csak az alap, amelyre építeni fogunk. Ehhez hasonló további egyhetes akadémiákat rendezünk a mechanizátorok, zootechnikusok és más fontos beosztásokban dolgozó szövetkezeti tagok részére. Ezt a munkát folytatjuk a tavasziak vetésével, az aratással és az ősziek betakarítása előtti határjárással, mely a legjobb alkalom a tapasztalatok átadására.

Az itt elvetett gondolat tovább gyümölcsözik az egyhetes mezőgazdasági akadémia résztvevőinek agyába. Különösen azok az utasítások és tanácsok, melyeket az értékelésen kaptak a kerület élenjáró tudományos mezőgazdasági dolgozóiktól, a kerületi nemzeti bizottság és a legnagyobb mezőgazdasági üzemfek igazgatóitól. Felejthetetlen élményt nyújtott számunkra a Koáiceí Műszaki Múzeumban tett látogatás, és a Velká Lomnica-i Burgonyanemesltő Intézet dolgozóival történt találkozással egybekötött gazdag eszmecsere.

Szép élménnyel, újabb Ismeretekkel tértek haza a nagy terméshozamok mesterei. Kér, hogy e szép mozgalomnak a présovi és bardejovi JNB mezőgazdasági osztálya nem szentelt kellő figyelmet és csak két-két hallgatót küldött erre az akadémiára, Pedig ők érik el a leggyengébb hektárhozamokat. Vajon nem kellene ebben a két járásban Is nagyobb figyelmet szentelni a talajjavításnak, a terméshozam, az állattenyésztés kérdéseinek és az új munkaformáknak?

Tudatosítani kellene minden mezőgazdasági dolgozónak, — főleg azoknak, akik a nagyüzemi mezőgazdasági termelést irányítják — hogy a szakképzettsőgnövelés igen fontos tényező a mezőgazdasági termelés növelésében.

Béres József (Koiice)

A kelet-szlovákiai kerületben a növénytermesztést pontos tervgazdálkodás alapján két főirányban valósítják meg; területbővítéssel és belterjesebb műveléssel. A kelet-szlovákiai síkság rendezése teljes ütemben halad, de a belterjesebb talajművelésnél, a növénynemesítő munkánál Is szép eredményt érnek el mezőgazdasági üzemeink.

Ez elsősorban is annak köszönhető, hogy két évvel ezelőtt 40 mezőgazdasági üzem legjobb szakemberei verseny formájában elindították ezt a mozgalmat, mely ma már elterjedt és nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is magasabb formákat ölt. Az elmúlt évben például számtalan szövetkezetben és állami gazdaságban búzából elérték a 40—45,

Hasznos tapasztalatcsere- korona, a munkaráfordítás 988 koro- na.

! Az egyes termékek költsége közötti ; különbség a munka költségek közötti ! különbségből adódik. Az önköltséget t tehát főleg az élő munkaráforúítás• sál csökkenthotjük. Az egy hektárra eső költségek azoknál a termékeknél- a legmagasabbak, ahol nagy a kézi- erő szükséglet. A búza betakarítása , pl. teljes mértékben kombájnokkal : történt, az árpából már csak 70 hektár volt kombájnnal aratva. 130 hek-i tár árpát és 56 hektár rozsot arafcé- i cséplőgéppel takarítottunk be. Tehát ebből adódik, hogy ha a gabonafé! lék önköltségét csökkenteni akarjuk,

I egyre jobban gépesíteni kell a begyűjtést.

I PESKÖ LÁSZLÓ (Sálka)

A salkai szövetkezetben egyes mezőgazdasági termékeket sikerült olcsón előállítani. Egy kg sertáshús termelése 4,96, egy tojás 0,45, 1 kg gyapjú 38,78, 1 liter tej termelése 1,75 koronába került. A kukorica mázsája viszont 118, a burgonyáé pedig 31,2 koronába került.

Alaposabb vizsgálat után megtaláljuk az önköltség magas vagy alacsony szintjének okát. Természetesen, ha búzából csak 16 mázsát termelünk hektáronként, az önköltség lényegesen növekedik. Az egy hektárra eső költségek összehasonlítása mutatja meg legjobban a költségek alakulásét. A búza hektárjának összköltsége 1484 korona, a munkaráfordítás 268 korona. Az árpáé 1518 korona, munkaráfordítás 413 korona, a rozsé 1579

ben is megmutatkozott. Eladási tervüket február végén marhahúsból 125, sertéshúsból 114, tojásból 138,6 %-ra teljesítették. A tejtermelésben viszont lemaradtak, mert a 18 000 liter helyett csak 11 869 litert adtak a közellátás céljaira. A tejtermelés fogyatékosságának okát abban látják, hogy sok a borjas tehenük. Azonban ezt a hiányt már a közeljövőben pótolni tudják.

Ahhoz, hogy fokozni tudják a termelést, megvan minden lehetőségük. Hizlaldájukban 96 szarvasmarhát hizlalnak, amelyeket Aj és A2 minőségben értékesítenek. A sertésállományból 380-at hizlalnak s mint sonka-1963. március 20.

J\Jagyon kedves hírrel lepett met tegnap az Otrokoci Helyi Nem

zeti Bizottság titkára. Klinkó elvtárt tréfásan kérdezte tőlem:

— Hallottál-e már az új házasság ről?

Nem tudtam tréfára vagy komo lyan gondolja, így hát szintén vic■ cesen válaszoltam:

— Ej, még jóformán ki se hevertem a disznótorok csömörét, és te máris lakodalomba invitálsz?

— Nono — csillant jel a szeme.

— Arra még várhatsz. Az asszonyok kezdeményezik. Legújabb divat ez. A nők kezdeményezik a házasságot,

— Csakhogy ez komoly házasság lesz — jegyezte meg a titkár.

— Hát, igen — mondom - minden házasság komolyan szokott kezdődni.

— Ej, ne viccelődj már — szólt —, irtsd meg, ez nem olyan házasság. Elmondom, de csak neked. Maradjon

köztünk.

Beleegyeztem. És megnyugtattam, hogy hallgatok, mint a sír.

— Még a múlt nyáron kezdődött, amikor segítségükre ment kombájnunk. A cséplést és aratást 14 nap alatt végezték el. Persze, ebben nagy része volt a kombájnnak. Még akkoriban megpendítettem a húrt. De ők a bejeiek felé kacsintgattak. Amikor azok kerek-perec kimondták, hogy nem kell a menyasszony, mert silány a „kelengye“ — gondolkodóba estek. Ezek az asszonyok, képzeld, mit ki nem fundáltak! No kiről van szó, mit gondolsz?

— A zsóriakról — vágtam rá gondolkodás nélkül.

i — Igazad van, eltaláltad. A mi aszszonyaink túltesznek a férfiakon is.

Igaz, a munka nehezebbjét ők végzik, mert a férfimunkát már annyira sikerült gépesíteni, hogy főleg már csak az állatgondozókon van a teher. Az asszonyok kezét viszont aranyozni kell.

— A feleségedét is beleérted? ~ kérdezem újra .,., mert valahogy szokatlannak tiint ez a nagy nödícséret.

— Természetesen — vágta rá. — Nem is ez a fontos, hanem az, hogy a két falu nőbizottsága körében már folynak a két szövetkezet egybekelésének előkészületei. Otrokocson az utóbbi időben valóban nagyszerűen működik a nöbizottság. Élénkül a nőbizottságok munkája. Klinkó és Keiner elvtársnak is nagy érdeme van a nők aktivizálásában. Az otrokocsiak az asszonyok jó munkája eredményeként magasan túlszárnyalják tejeladási kötelezettségüket.

A házasság létrejötte Is helyes politikai irányxtómunka eredménye. Zsór és Otrokocs egyesítése mindkét gazdaság javára válik. Zsóron palotaszerű művelődési ház van, ám a kultúrmunka sovány. Otrokocsnak csak kocsmája van, ennek ellenére lelkes tánc- és színjátszó csoportjuk messze híres. Otrokocson viszont jó a gépesített csoport, ám nincs javítóműhely, ami viszont Zsóron található, Azt mondhatjuk, egyenrangú mind két fél, a házasság előnyükre válik. Az asszonyok már megtették az első lépéseket, de azért reméljük, hogy a férfiak is követik példájukat, mert férfi-hiúság is létezik a világon,

Horváth István (Otrokoö)