Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-20 / 23. szám
Tavaszi simítózás A kukoricának már Ma már általánosan ismert tény, hogy a kukorica éghajlati viszonyaink között is a legértékesebb egyéves gazdasági növények egyike, A kukorica termesztésével az északibb körzetek mezőgazdasági üzemei is elegendő jó minőségű, lédús takarmányt biztosíthatnak a szarvasmarhaállomány számára. Legnagyobb jelentőséggel mégis a kukoricatermesztési körzetek számára bír, ahol a szemeskukorica termesztése fedezi legnagyobb mértékben az abrakszükségletet, a silókukorica termesztésével pedig lehetőség nyílik az őszi keverékek után felszabaduló területek kihasználására. (Befejezés a 41. oldalról) egyidejűleg, vagy ha a talaj nedvesebb, akkor az után, a legrövidebb idő alatt fogasolnunk kell. Simítózásra használhatók a rendelkezésünkre álló összes simítótipusok. Minél nehezebb és kötöttebb jellegű a talaj, annál nehezebb simítok szükségesek és viszont. Ha a talaj hantos, úgy igen jól beválnak az állítható, elől és hátul fogazott egyengető lemezzel ellátott simítok, továbbá a deszka, vagy szekrénysimítók. A talajhoz történő idomulásuk révén jól működnek a 4—5—6 keréksínből álló, láncokkal egymáshoz kötött keréksín-talajsimítók. Jó munkát végeznek a vasúti-, avagy iparvasúti sínekből összeállított simítok is, különösen, ha fogasboronákkal együtt gépcsoportban dolgoznak Könnyebb jellegű talajokon jól működnek a gerendákból öszszeállított gerendasimítók, melyek ré~ ázei lánccal vannak csuklószerűen egybekötve. Ezek gömbölyű vagy fűrészelt gerendákból készülhetnek. Igen gyakran az első gerenda boronafogakkal ellátott, melyek a boronát hivatottak helyettesíteni. Ha a gazdaságnak nincs simítója, úgy e célra felhasználhatja a láncra kötött szekéroldalt vagy a fogaival felfelé fordított nehéz fogasboronát is. A simítókat. legyenek azok bármilyen alakúak, időben kell alkalmazni. Idő előtt használt simítok kenik, mázolják a földet és szerkezetét rontják. Későn alkalmazott simítózás már csak egy részét tudja megmenteni a talaj tárolt nedvességének, ezenkívül még porhanyóssá is teszi azt. Ha a talajt ősszel túl mélyen és barázdásan szántották meg, úgy egyszeri simitózással nem érünk el olyan sima talajfelszínt, amelyet a gépesített talajápolás és aratás megkíván. Ilyenkor a fogasolással egybekötött simítózás után egy ellenkező irányú simítózást is végzünk, természetesen fogasolással együtt. A már megismételt simítózáson kívül több simítózásnak nem lehet helye. A gyakorlatban két simítózásra csak elvétve kerül sor. A simítok természetesen csak akkor kerülnek használatba, ha a talaj felülete kitavaszodáskor hullámos volt. Ha a talaj hóolvadás következtében, vagy még az őszi fagyok beállta előtt beiszapolódott, vagy leülepedett, tavaszi simítózásra csakis a porhanyítás céljából alkalmazott kultivátorok után kerülhet sor. A simítok különben minden talajelőkészítés során használhatok, a tenyészidő bármely szakában. Feladatuk mindenkor elsősorban a talaj felületének egyengetése. Viljamsz a simítónak túlzott jelentőséget tulajdonított, és azt állította, hogy ez az egyedüli talajművelő eszköz, amely a talaj szerkezetének rontása nélkül képes azt vetés alá előkészíteni. Ez túlzás és ezen elvet a gyakorlat sem tette soha magáévá. Meg kell állapítani, hogy adott körülményeink között a simítok feladata a talaj előkészítésében pótolhatatlan, munkája gyors, eredménye pedig jó A simítok tavaszi alkalmazásának ideje már küszöbön áll, ezért gondoljunk arra, hogy jó állapotban álljanak rendelkezésünkre, s mire a tavaszi munka megindul, üzemképesek legyenek. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára A szemeskukorica sokkal nagyobb terméshozamot biztosít, mint a szokványos gabonafélék. Az élenjáró kukoricatermesztők hektáronként több mint 100 mázsa szemtermést értek el, míg a 70— 80 q/ha terméshozam sem jelent rendkívüli terméseredményt. Ezzel szemben a többi takarmány-gabonafélékből ritkábban érnek el nagy terméseredménynek számító 50 q/ha hozamot. A szemeskukoricából nagy terméshozamokat érnek el nemcsak az ismert kukoricatermesztők (például a Dedina Mládeze-i szövetkezet, az Ivanka pri Dunaj-i szövetkezet stb.), hanem lényegében Szlovákia csaknem minden mezőgazdasági üzeme. Az elmúlt évben is, amely a kevés csapadék következtében kedvezőtlen feltételeket biztosított a kukorica számára, sok mezőgazdasági üzemben nagyobb területeken 60, sőt 70 q/ha termést takarítottak be (például a kehneci szövetkezet az LSP hibridből tavalyelőtt 70 q/ha, a Cesticei Állami Gazdaság pedig 67 q/ha termést takarított be annak ellenére, hogy a kassai járás a szárazságtól legjobban szenvedő járások közé tartozott). Ezzel szemben sok szövetkezetben olyan alacsony terméshozamokat értek el, amilyenre az utolsó években alig találunk példát. Mindez azt bizonyítja, hogy helyes agrotechnikával lényegesen csökkenthetjük az aszály kedvezőtlen hatását, s ugyanakkor rossz agrotechnikával még a kedvező éghajlati viszonyok ellenére is csökkenthetjük a kukorica termőképességét. A kukorica ugyanis nagy termőképességgel rendelkezik, de csakis képességgel, tehát csupán akkor ad nagy terméshozamokat, ha képességeinek megnyilvánulásához szükséges előfeltételeket teremtünk. A 100 q/ha szemtermés hozam sem jelent nálunk végső határt, ennél nagyobb terméshozamokat is elérhetünk. De ha nem teremtjük meg a legfontosabb előfeltételek némelyikét, akkor nem várhatunk nagy kukoricatermést, sőt az agrotechnika elhanyagolása esetén nagyobb csalódással számolhatunk, mint a szokványos gabonafélék termesztésekor. Elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy a kukoricát megfelelően soroljuk a vetésforgóba. Nem szabad elfelejteni, hogy a kukorica csak akkor nyújt nagy termést, ha a vetésterületet előzőleg istállótrágyával trágyázzuk, vagy pedig jó humusztartalmú talajba vetjük. Ebben az évben azonban már nem változtathatjuk meg a vetésforgót és a kukoricát csakis azok után a termények után vethetjük, amelyekkel a vetésforgóban számoltunk. TALAJELŐKÉSZÍTÉS A nagy terméshozamok nagyon fontos előfeltétele a gondos talajművelés. A talajelőkészítést most, a tavaszi hónapokban a lehető legkorábban végzett simítózással és további felületi talajelőkészítéssel kell megkezdenünk, hogy a talaj felszíne állandóan porhanyó legyen és a kukorica vetésterülete gyommentessé váljon. Ezzel biztosítani tudjuk a talaj téli nedvességének megőrzését és a további csapadék visszatartását, s így talajnedvesség-tartalékot halmozunk fel az esetleges csapadékszegény időszakokra. A kukorica annak ellenére, hogy a vizet gazdaságosan használja fel és erősen kifejlődött gyökérrendszerével a mélyebb talajrétegekből is vizet merít, nagy terméshozam esetén mégis nagymennyiségű vizet fogyaszt. A szükséges talajnedvességről már kora tavasztól kezdve gondoskodni kell, nem szabad csupán a tenyészidő alatt lehullott csapadékkal számolnunk. Milyen nagymenynyiségű vízre van szükség, azt abból is láthatjuk, hogy egy jól kifejlett kukoricanövény a tenyészidő alatt 2—3, sőt még ennél is több hl vizet használ fel. A porhanyított talaj fogja fel a legtöbb vizet, s ugyanakkor a porhanyított talajból párolog el a legkevesebb nedvesség. A talajnedvesség visszatartása minden évben fontos feladatot jelent. Idén azonban még nagyobb figyelmet kell szentelnünk ennek a kérdésnek, mivel tavaly nyáron és ősszel hosszú ideig tartó szárazság uralkodott, s így a talaj nedvességtartaléka erősen kimerült. A késő őszi és a téli csapadékmennyiség nem volt elegendő arra, hogy főként a talaj mélyebb rétegeiben, ahonnan a kukorica a tenyészidő későbbi időszakában a nedvességet meríti, megfelelő nedvességtartalék halmozódjon fel. Mivel a tavaszi munkálatok nagyon eltolódnak, minden figyelmünket a tavaszi gabonafélék és más tavaszi termények gyors elvetésére kell fordítanunk. A nagy csúcsmunkálatok idején sem szabad azonban elfeledkezni a kukorica vetésterületének gondos és idejében elvégzett talajelőkészítéséről, mivel ennek elhanyagolása visszatükröződik az alacsonyabb terméshozamokban. A gondos és rendszeres talajelőkészítéssel nagymennyiségű gyomnövényt pusztítunk el, s ez megkönnyíti a tenyészidő alatti növényápolást. Tudatosítanunk kell, hogy a legtöbb talajnedvesség éppen a gyomnövényeken keresztül illan el minden kihasználás nélkül, s ezen kívül a gyomnövények elvonják a termesztett növényektől a tápanyagokat, főként a nitrogént, beárnyékolják a kukoricát és rosszabb fejlődési feltételeket teremtenek számára. Mivel a kukoricát aránylag későbben kell elvetni, elegendő időnk marad arra, hogy a kukorica vetésterületét gondos talajelőkészítéssel megfelelően gyomtalanítsuk, és így a kukorica tenyészidejének kezdetén a gyomok káros behatása nélkül fejlődhessen. Ugyanis a gyomnövények éppen a tenyészidő kezdetén okozzák a legnagyobb károkat. Ezt a körülményt azért hangsúlyozzuk, mivel a kukoricaállomány elgyomosodása elég gyakori jelenség nálunk és sokszor nem is tudatosítjuk, milyen nagy mértékben csökkenti a hektárhozamot. TÁPANYAGELLÁTÁS A kukorica nagy terméshozam esetén valóban nagymennyiségű tápanyagot használ fel, s főként nitrogénből elég gyakran kevés tápanyag áll rendelkezésére. Jó trágyázás nélkül nem várhatunk nagy terméshozamot. Mivel a kukorica
