Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-17 / 14. szám
l^utya idők kö■^vetkeztek Mészáros Menyhértre a Demeter-napl da. los-mémoros murcikóstolgatás után... Mert a másodnapos csömör idején fájó fejét szerette volna falba verni nagyhangú fogadkozása miatt, amikor a „kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani“, anynyiszor kipróbált receptje alapján szájához emelte a borzagszüret kénytelen kelletlen elmaradása miatt csak a házifőzésű „lavorovicá“-val töltött üveget, kűrálgatás céljából... — A Jebezeusát a fejednek... — korholta önmagát — kellett neked fogadalmat tenned mint egy életúnt apácanövendéknek... — tette le a kedves fiaskót, ám hirtelen kiderült a közelgő vasárnap miatt borostás ábrázata — Ez az! Van itt egy kis furfang... — bökte meg a homlokát s mielőtt a tehénistállóba ment, bekopogtatott az Irodába. — No, Menyhért — fogadta barátságosan az elnök — klaludtad-e a nagy hajcihőt? — Ki, ahogy ki... — dünnyögte fejfájósan Mészáros — csak az a pohár Agócs-féle bicskanyitogató csígér fekszi meg a gyomrom ... — S a szívedet nem nyomja semmi? — kacsintott rá az elnök. — Emlékszel-e vajon mit fogadtál tegnap borközi virtussággal? — Persze, hogy emlékszem... — felelte Menyus — engem még a bor nem gyalázott el ügy, hogy nem tudnám, mit mondtam — húzta ki magát. — Akkor állód is a szavad ugye? — kérdezte Nagy Dénes várakozóan. — Én a magam részéröl állnám ugyan, csak egy hiba van ... — mondta, s szemébe felcsillant a hajdani furfangos fény. — Hiba? — hökkent rá az elnök. — Miféle hiba akadályozhat a fogadalmad tejlesísésében? — Mindkettőnk haladószellemü gondolkodása! — vágta ki merészen. — Micsoda? — tolta fel Nagy Dénes a szemüvegét. — Miféle badar beszéd ez? — Idefigyelj Dénes! — emelte bütykös ujját a levegőbe Mészáros Menyhért. — Kik tesznek fogadalmat? Az apácák 1 Hát apáca vagyok én? — s hetykén kivágta a jobb bakancsát ezzel adva nyomatékot szavainak. . — Az Igaz, hogy nem vagy apáca — mosolygott az elnök — de hát nem Is tettél te semmiféle fogadalmat tegnap Menyhért... — No, ugye, hogy nem... — könynyebbült meg a furfangos tehenes. — Nem hát... — hagyta helyben az elnök — csak azt mondtad, hogy addig nem iszol, amíg be nem hozod a szövetkezetbe Panni udvarlóját, Rubin Sanyit... Ezt mondtad, vagy nem ezt mondtad? — Ezt mondtam, az Igaz, de ... — Szóval kötelezettséget vállaltál arra, hogy azt a fiatalembert megnyered a szövetkezetnek — vágott a szavába Nagy Dénes. — így volt? — így... de... — Nincs de! — vált szigorúvá az elnök hangja — Remélem a kötelezettségvállalás eléggé haladószellemű, sőt kimondottan szocialista gondolkodásra vall, szerinted is? Vagy talán más a véleményed? Mészáros Menyhért megvakarta a tarkóját, megcsóválta a fejét és kifakadt: — A Jebezeusodat Dénes! Honnan a csudából szedted a furfangos eszed, hiszen fuvaros se voltál... — szólt elismeréssel. — Ezzel az erővel inkább aláírhattam volna azt a kötelezettségvállalást, amit a múltkor kínáltál, azt a hogyishívjákot, no ... nem jut eszembe ... — A szocialista munkabrigádról... — Arról hát... — dünnyögte Menyus — abban nem volt az a passzus, hogy ne igyák ... — Még bevehetjük, ha akarod ... — Hogyisne! — kiáltott fel Mészáros Menyhért. — Hogy a hatból öt vígan szlopáljon én meg nyeljek, mi? Azaz, hogy... — derült fel az arca — várjunk csak várjunk... Ha én így, akkor ők miért úgy? Csak be kell írni azt isi Tudják meg ők is, hogy mi az! — tüzelt. — Akkor írd alá ... — nyújtotta az elnök a tollat. — Ha te már aláírtad, akkor a többi sem fog vonakodni igaz-e? — mondta csendesen az elnök. — Micsoda? Hogy aláírjam azt az Izét... azt a szocialista munkabrigádot? Mire fel? — hördült fel Mészáros Menyhért hevesen. — Hát nem te magad mondtad, hogy csak vegyem be az absztinenciát is... — Micsodát? — bámult a furfangos tehenes Nagy Dénesre. — Az italtól való megtartóztatást... — Hát' én, ha már ilyen csávába kerültem, meglásd —, keresztül vimint alkudozó szem azt az izét... azt az abszenciát... — Az kéne még csak! — horkant fel az elnök, mint akit darázs csípett meg. —Miért? — csodálkozott Mészáros — csak írd be nyugodtan, hogy a tehenesek kötelezettséget vállalnak arra, hogy abszenclát csinálnak! — Jól is néznénk kil — markolt Idegesen gyérülő hajába az elnök. — Idefigyelj Menyhért! Mondtam már, hogy az absztinencia „szeszesitaltalanságot“, az abszencía pedig munkamulasztást Jelent... — Vagy úgy? Beszélj magyarul Dénes! Szóval írd be, hogy a tehenesek szocialista munkabrigádja szesznemlssza lesz és nem lesz munkakihagyő. így mindenki megérti... — Jól van, no... — egyezett bele az elnök — meg még azt, hogy együttesen jártok szórakozni... — Meg van ez brigád nélkül is... —' legyintett Mészáros. — Hogyhogy? — érdeklődött Nagy Dénes. — Úgy, hogy minden nap együtt kártyázunk a kocsmában! — mondta. — Szép kis szórakozás! — csóválta a fejét Nagy Dénes. — Férfias időtöltés az ... — védte az ördög bibliáját Menyus — Mindenki mindenütt kártyázik máma ... — No, nem éppen mindenki — vélte az elnök. — Dehogyisnem! Nézd csak meg az embereket. Alig várják, hogy az autóbuszban, vonatban leülhessenek, máris veszik elő a paklit s verik a blattot. Azelőtt a gyerekek, úgy akartak férfinek látszani, hogy cigarettázni kezdtek ... Ma, alig nőtt ki a kisiskolából itt a falun s kezd bfcjárni a városba hatodikba, még a legénytoll sem pelyhedzik az állán, de befelé, visszafelé csak úgy üti a kártyát, mint a felnőttek, hiszen tőlük tanulja... — Elég szomorú — csóválja fejét az elnök — 'Más szórakozást is lehetne találni... — Itt falun? — legyintett Mészáros. — De minek volna más. A városiak is csak azt csinálják s mégis csak legombol az ember a partnerektől valami kis dugeszpénzt... — Aminek az asszony meg a gyerekek adják meg az árát... — Az asszony? — biggyesztette a száját Menyus. — Miért az asszony? Dolgozzon szorgalmasabban, hogy behozza amit az ura itt-ott elkártyázik — felelte könnyedén az öreg furfangos — Férfiembernek úgy kell a kártya, mint az ital... Azaz, hogy kellene... Ott egye ki a fene! — könnyített magán s folytatta: — Ha már ital nincs, legalább kártya legyen! — De mégis... — próbált lelkére beszélni az elnök, de Mészáros Menyhért nem engedte szóhoz jutni. — Hagyd el Dénes... ha a kártyáról akarsz lebeszélni,. akkor itt sem vagyok, mert a kártyára szükség van ... éppen a szocialista munkabrigád szempontjából — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. — Menyhért, Menyhért, — fenyegette meg Nagy Dénes — te már megint valami furfangot forgatsz abban a fuvaros kobakodban! — Az lehet — mósolyodott el Mészáros a bajsza alatt elégedetten. — Haj, komám, van itt ész! — bökött homlokára. — Nem a gólya költött engem! Szóval ha aláírom, akkor már a tehenesek szocialista munkabrigáddá alakulnak. — Hohó — kiáltott fel az elnök — csak lassan a testtel. Először is, a te aláírásod az kevés... a többinek is alá kell írni. — Azt bízd csak rám! — húzta ki a mellét önelégülten Menyus. — Másodszor, ha aláírtatok, akkor versenyezni fogtok a cím elnyeréséért. — Versenyezni? — tátotta el a száját csodálkozóan Mészáros. — Aztán már kivel? — A többi brigáddal... például a baromfitenyésztők már megalakították a magukét... — Hijnye a Jebezeusát! — könnyített a lelkén Menyus — A feleségemék? Csak nem? — Csak igen! — erősítette Nagy Dénes. — Könnyű nekik! — sóhajtotta Menyus. — Nem kell kötelezettséget vállalni az iszákosság ellen. Te Dénes — vigyorodott el hirtelen — nem lehetne nekik egy külön passzust betenni mond csak? — Miféle passzust? — bámult rá az elnök. — Hát hogy lemondanak a pletykáról! — nevetett a furfangos. — Te képes lennél rá Menyus — mosolygott jóízűen Nagy Dénes. — Sajnálod talán bizony tőlük azt a kis szórakozást Is? — Te meg a férfiaktól sajnálod Dénes — felelte Mészáros Menyhért — hogy felhánytorgattad azt a kis kártyát is. De Jó, hogy szóltál... Most már csak azért is megmutatom, hogy nem pipál le a saját feleségem... Eddig én voltam az úr a házban, hát mi lenne, ha ő megelőzne ... Még a gondolatra is beleizzadok... Hoci, hamar azt a papírt! Az elnök odanyújtotta a tollat s ő nagy verébfej betűkkel alákanyarította a nevét... — Akkor rendbe vagyunk Dénes? — kérdezte. — Dehogy vagyunk... — felelte az elnök. — Hát a többi brigádtak aláírása? — Meg lesz az is, csak türelem... Minden esetre tanúm vagy, hogy én még tegnap vállaltam a kötelezettséget, lgaz-e? — furíangoskodott megint. — Tudom bitang miben sántikálsz... — fenyegette meg tréfásan az elnök — Hogy meg ne előzzön az asszony, mi? — Nem hagyom magam kifaggatni! — düllesztette ki a mellét nagy hangon — Csak egyre kérlek Dénes ... Addig, amíg a többiek is mind alá nem írják, az ég világon senkinek ne szólj arról, hogy én már kötelezettséget vállaltam... Megígéred? — nyújtotta a kezét az elnök felé. — Nem tudom, mit fundálsz ki már megint, de hát legyen! — parolázott Nagy Dénes. — Csak azután betartsd te is a szavad! — Én-e? — hangoskodott Menyus. — Negyven esztendőt ültem a bakon, de hallottad-e egyszer is hogy Mészáros Menyhért nem tartotta be a szavát s nem ment el fuvarba? Ugye, hogy nem! Hát akkor énfelőlem ne tarts! — gőgösködött. — Te Menyus — szólt az elnök csendesen. — Megmondom őszintén... Azt a teljes megtartóztatást nem kell egészen komolyan venni... Csak a részegeskedést, azt kell megszűntetni... Tudod, hogy a költő is azt mondja: „Egy pohár bor a hazáért meg nem árt...“. De Mészáros Menyhért erélyesen közbevágott: — Vagy minden, vagy semmi! Nem alkuszom... — aztán kis szünet után csendesebben tette hozzá: — Legalább is. a lakodalomig nem... MIKOLA ANIKÓ: Testvéreim,: tüzek Néha eszembe Jut, hogy milyen parányi vagyok; De mégsem erőtlen mert rokon a tűz az emberekkel! Apánk a tűz Anyánk a tűz: Testvéreink: tüzek, mert minden tűz ami él. Tűz. van a fában falevélben csírázó magban és bennünk is mert ml is tüzek vagyunk! Tűz van a vérünkben agy sejtjeinkben, szívünkben, szemünkben. Apám a tűz anyám a tűz testvéreim: tüzekI és bennem is tűz van a csontjaimban véremben mert én is tűz vagyok szememben s a testvéreim: tüzek! ZALA [OZSEF A vonatban Ismerős táj. Ahogy a vonat száguld, az elvillanó fákról Ismerem, még akkor ts, ha csupán rebben kábult szunyókálásból kiváncsi szemem. Az állomások tábláját megnézem. Félig átélem, félig álmodom vonaton töltött, hajszolt gyermekségem, réti nyúl álmú, iskolás korom. Oldalamhoz simul most is a táskám, ösztönszerűen megtaptntgatom; Vereknye, Paka, mintha viszontlátnám a társakat, de hallgatnak nagyon. A zakatoló vonat újra lassít, éber álomból végképp riadok. Valaki szól: „Jóska, miért maradsz itt?“ — s rádöbbenek, hogy Mihályfán vagyok. Mezőgazdászok a színpadon aSahy-l Mezőgazdasági Technikum hallgatói a kulturális tevékenység terén is élenjárók. Az iskola zenekarát és tánccsoportját már jól ismerik a környékbeli falvakban. Több alkalommal vegyes műsorban szerepeltek. Az irodalomnak szintén sok kedvelője akad és ezért irodalmi esteket is szívesen rendeznek. A tanári kar és főleg TrnoVsky nevelő azon igyekeznek, hogy az iskola hallgatói a különböző népművelési ágakat megismerve, sokoldalúan képzetten kerüljenek ki az életbe. A színjátszó csoportjuk aktívan működik. A közelmúltban Trnovsky nevelő rendezésében Sípos Jenő Bolondóra című vígjátékét tanulták be. Ezt a vígjátékot azzal a céllal tűzték műsorra, hogy minél több községbe ellátogassanak vele, mivel olyan fontos kérdéssel foglalkozik, mint az ifjúság kérdése a mezőgazdaságban. A színmű fő gondolata megerősíti azt a valóságot, hogy a ma faluja már nem a régi, maradi falu és a fiatalság megtalálja szórakozásét, valamint megfelelő munkakörét a gépek mellett. Kardafalván kijavítatlanul, kihasználatlanul állnak a gépek. Az elnök tanácstalan. Végül is a borocskát meg nem vető „falu eszét“, az öreg Menyhértet invitálja meg tanácsádás-Menyhért és a taxis az egyik vidám jelenetben. ra. A nyolcadik pohár után megszületik a „haditerv“. Leszerelő keresztfia „tőrbeejtésére“ mozgósítja Menyhért a falu „szépeit“. A keresztfiú megérkezik. De tévedésből taxisöfőr barátjának a gomblyukába kerül a piros szekfű és ez egy csomó bonyodalom okozója. Végül is győz a szép nem és a kifeszített hálóban vergődnek a fiatalok — és kiváló fiatal szakembereket kap a szövetkezet. A drámaíró elképzelése a fiatalok megnyerésével kapcsolatban sokszor kissé naivan nevetségesen hat, viszont főleg a harmadik felvonásban a sematizmus jellemző a műre. A kissé széteső vígjátékon mégis jót mulat, A színdarab befejeztével a zenekar talp alá valót játszik. nagyokat kacag a néző; ez főleg az ötletes „beköpéseknek“ köszönhető. A technikum hallgatói tehetségükhöz mérten igyekeztek a legjobban megvalósítani feladataikat. Ez sok esetben nem volt könnyű, mivel 17-18 éves fiúknak, lányoknak korosabb embereket kellett alakítania. Viszont az igyekezetük, a jó szereptudás dicséretre méltó. Külön érdemes megemlíteni a Menyhértet alakító Monkái Alfrédot, a leszerelő Pistát alakító Balyó Lászlót és a brígádvezefőt, Kajtor Tibort. Balyó Lászlóról érdemes megjegyezni, hogy amilyen szeretettel rúgja nyáron a „bőrt“, és egyben ő is a gólkirály az ipolysági „ifi“ csapatban, olyan jó színésznek is bizonyult a Bolondórában, sőt tanárai jó tanulóként is emlegetik. A vígjátékban szereplő iskolai zenekar meglepetés. Antal Vilmos és társai jól összeszokott zenekarként hatnak. A zenekar tagjai főleg végzős diákok. Kár, hogy nincs kellő utánpótlás az alsóbb osztályokban. Eddig már nyolc környékbeli község színpadán szerepeltek a diákok. Legutóbb Presefanyban és Tesmagon szereztek kellemes estet a nézőknek. Munkájuk jutalma a fel-fel csattanó tapsvihar: Ez lelkesíti, bíztatja a további szereplésre a jövő mezőgazdászait. tő
