Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-13 / 13. szám

Lehetne jobban is... Teljesítették kongresszusi vállalásukat Kamenn^ Most a 376 családi házá­val és a 960 hektárnyi mezőgazdasági földterületével a Stúrovo —Zeliezovce országút mentén terül el. Határát keresztül szeli a szeszélyes Garam, és az egész vidéknek festői képet ad a község határát nyugati és keleti oldalról szegélyező hegykoszorú. A mezőgazdasági termeléshez ked­vező természeti adottságokkal és jó éghajlati viszonyokkal rendelkezik. Egy kis befektetéssel a Garam vize az öntözéses gazdálkodás kimeríthe­tetlen forrása lehetne, a domboldalak pedig a nagyüzemi szőlő- és gyü­mölcstermesztés meghonosítására ad­nak felmérhetetlen lehetőséget. Tehát a szövetkezet gazdasági fejlődéséhez a legfontosabb előfeltételek megvan­nak. S mégis a szövetkezet csak ten­gődik. A gabonafélék hektárhozama álta­lában alacsony. Például az olyan főbb terményekből mint a búza és kuko­rica, csak 21, illetve 24 mázsás hek­tárhozamot értek el a múlt évben. A szárazságot okolják. Lehet, hogy az okolás bizonyos fokig helyes. De hát máshol is volt szárazság és a hek­tárhozamok mégis magasabbak, mint Kamenn? Moston. Tekovské Luzian­­kyban a "természeti viszonyok semmi­vel sem kedvezőbbek, és mégis 43 mázsás hektárhozamot értek el gabo­nafélékből. Ezek után feltehető a kérdés, hogy Kamenm) Moston való­ban csak a szárazság az oka a gabo­nafélék alacsony hektárhozamának? Az alacsony színvonalú növényter­mesztés természetes következménye, hogy az állattenyésztési termeléssel is bajok vannak. Kevés a jó minősé­gű takarmány. így nem csoda, hogy a sertéshús eladási tervét a múlt évben csak 80 %-ra, a tej eladási tervét pedig csak 60 %-ra teljesítet­ték. A tojáseladásban nincs lemara­dás, mert a szövetkezeti és a szép­számú háztáji baromfi, illetve a tyú­kok aktív közreműködésével sikerült egyenlíteni. A nincsből nem vehetsz - tartja a közmondás. Ez a megállapítás vo­natkozik bizony a Kamenny Most­­iakra is. S így hiábavalónak bizonyult a könyvelő és a vezetőség azon igye­kezete, hogy az év végi zárszámadás­nál valami „osztható“ összegecskét kimutasson. Nincs! A nincsből pedig osztani nem lehet. A Kamenny Most-i szövetkezeteseknek pedig meg kell elégedniük a munkaegységenként ki­fizetett 10 korona előleggel. __ Kellemetlen ... nagyon kellemetlen lehet. De vajon ki tehet erről? A vá­lasz egyszerű: először, másodszor és harmadszor is a szövetkezet tagsága! HOGYAN TOVÄBB? Lehetne jobban is, ha a szövetke­zeti tagság kivétel nélkül sajátjának tekintené a közöst Ha végre tuda­tosítanák már mindannyian, hogy a boldogulásukhoz vezető út a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdaságon ke­resztül vezet. Ha az állandóan javuló életkörülményeinket igazoló tények alapján végre beismernék mindany­­nyian az igazat. Azt, hogy az ellen­séges propaganda által — a szocia­lizmus iránt táplált bizalmatlanság minden alapot nélkülöz, s hogy a szo­cialista társadalomban élhet csak igazán emberi módon az ember. S ha a múlt káros csökevényeivel leszá­molva, a szocializmus és a kommu­nizmus győzelmébe vetett hitükben megacélosodva, bizalommal fogadná­nak minden haladót, s újat, és szak­mai felkészültségük szüntelen töké­­letesitésével, közös erőfeszítésük fo­kozásával látnának hozzá szövetke­zeti gazdaságuk felvirágoztatásához. Igen. Lehetne jobban is, ha a kö­zömbösek mielőbb követnék a példás dolgozókat. így Szúnyog Sándort és nejét, akik mint sertésgondozók va­lóban lelkiismeretes munkát végez­nek. Csak azért nem érték el múlt évben a tervezett malacszaporulatot, mert az anyasertések 60 %-át az év folyamán kiselejtezték. De még ilyen körülmények között is 9 malacot vá­lasztottak el anyakocánként. Ez bi­zony megbecsülendő teljesítmény. De érdemes lenne követni Szúnyog László fejőt és nejét is, aki a növendékmar­hák gondozásában mutat jó példát. Persze ahhoz, hogy szövetkezeti termelésük fejlődjön, a szövetkezet vezetőségének is változtatni kell ed­digi módszerein. Öntsenek tiszta vi­zet a pohárba. Ne féljenek őszinté­nek és igazságosnak lenni. Bírálják és a jutalmazásnál is különböztessék meg a kerékkötőket, a nemtörődöm­ség és a közömbösség hordozóit. De ne feledkezzenek meg a dicséretről sem ott, ahol az indokolt. Jobban mehetne a Kamenny Most-i szövetkezet gazdálkodása, ha az új, hasznos munkamódszerek bevezeté­sében kissé rugalmasabbak lennének. Ha nem lenne annyi kerékkötője és ellenzője a 150 hektárra tervezett öntözéses gazdálkodás bevezetésének. Ha a társadalmi szervezetek, a CSISZ és a CSEMADOK helyi szervezete ha­tékonyabb kulturális népnevelőmun­kával segítené a burzsoá ideológia káros hatásának végleges felszámo­lását és a község kulturális felemel­kedését. De ha a jelenlegi körülmé­nyek — amikor a CSEMADOK helyi szervezetét „halottnak“ nevezik, és a tanítók sem fejtenek ki iskolán kí­vüli népnevelő munkát — továbbra is fennállnak, akkor bizony nagyon nehéz lesz a szövetkezet gazdasági életében javulást elérni. SZEGÉNY SZÖVETKEZET, GAZDAG TAGSÄG Az ember ilyen gyönge szövetkezet láttán sokszor sajnálkozik a tagok sorsa felett és önkénytelenül is fel­veti a kérdést, hogy miből és hogyan élnek az emberek. A Kamennjf Most-i szövetkezetesek életkörülményeivel kapcsolatban azon­ban sajnálkozásra nem lehet okunk. Valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy a szövetkezet szegény, de a tagság gazdag. Akármilyen furcsán hangzik, mégis így igaz. Tudják ezt ők ma­guk is. De le sem tagadhatnák, mert jólétükről sok minden árulkodik. így például a lakások többségében található új bútor, a 313 rádió, a 65 televíziós-készülék, a 120 darab mo­sógép, a sok motorkerékpár, a közel­múltban épült sok új ház, amelyek­nek száma c^ak a múlt évben 18-cal szaporodott és még sok egyéb, ami­ről a faluba tévedt újságíró nem sze­rezhetett tudomást. Ez nem szemrehányás akar lenni, hanem csupán jószándékú figyelmez­tetés azok elmére, akik még nem vették észre, vagy nem akarták ész­revenni azt, hogy az épülő szocialista társadalmi rendünk a Kamenny Most-i dolgozók életében is lényeges javu­lást hozott. Sorsunkat saját magunk formáljuk, magunk kovácsoljuk. Ezt az igazsá­got meg kellene szívlelni mielőbb Kamenny Moston is. S ha még jobb életkörülményeket akarnak teremte­ni — amihez nem fér kétség — ak­kor mindenekelőtt is fejlesszék és szakszerűen végzett jó munkával gaz­dagítsák szövetkezetüket, mint egyéni jólétük anyagi bázisát. Pathó Károly A kolárovói EFSZ-ben a közelmúlt­ban értékelték azoknak a kötelezett­ségeknek teljesítését, amelyeket az egységes földművesszövetkezet tag­sága a CSKP XII. kongresszusa tisz­teletére vállalt. A jó szervező és, felvilágosító mun­ka következtében' az EFSZ tagsága tudatosította, hogy a termelés sza­kaszán vállalt kötelezettségeivel gaz­dagítja a közösség vagyonát és hoz­zájárul közellátási problémáink meg­oldásához. De tudatosította azt is, hogy a szövetkezet gazdasági hely­zetének szilárdulásával párhuzamosan javul a tagság életkörülménye is. Ez­zel magyarázható, Hogy a kongresz­­szus előtti időszakban széleskörű versenymozgalom indult a szövetke­zeti tagság körében és 18 termelő­csoport 547 taggal vállalt kötelezett­séget a termelési tervek túlteljesíté­sére. Az értékelő bizottságot komoly feladatok elé állította a kötelezett­ségvállalások teljesítésének elemzé­se, mivel hogy egy többezer hektá­ros szövetkezetről van szó, ahol bi­zony a gazdasági helyzet reális elem­zése komoly áttekintést igényel. Az értékelő bizottság minden gaz­dasági részleget kUlön-külön értékelt és megállapította, hogy a szövetke­zet tagsága a kongresszus tisztele­tére vállalt kötelezettségeit, melyek­nek teljes értéke 1 180 798 koronát tett ki, nemcsak teljesítette, hanem 524 817 korona értékű terménnyel túl is szárnyalta. Szép eredményt ért el a nagygútai termelőrészleg, például az árpa és a borsó termesztésében. Kilencvenhat hektáron termeltek árpát, s a terv 29 mázsás hektárhozamot irányzott elő. Vállalták, hogy 29,5 mázsát ter­melnek hektáronként. S hogy szor­galomból jelesre vizsgáztak, azt sem­mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 40 mázsás hektárhozamot értek el. Ez azt jelenti, hogy az 5220 ko­ronás kötelezettségvállalás helyett 121320 korona értékű árpával ter­meltek többet a tervezettnél. A cso­port 20 hektáron termelt borsót, A tervezett 17,5 mázsás hektárhozam helyett 27 mázsát ért el, s így .95 000 koronával növelte a szövetkezet be­vételét a tervezettel szemben. A kertészeti csoport is jól vizsgá­zott. Egy millió 750 ezer korona ter­vezett bevétellel számoltak, s a kö­telezettségvállalások teljesítése, illet­ve túlteljesítése nyomán a zöldség­termesztésből 2 millió 550 ezer 982 koronát vételeztek be. A versenyben becsületesen helyt­állt a nagyszigeti - termelőcsoport is, s főleg a borsó és a tavaszi árpa termesztésében ért el példás ered­ményt. Például borsóból a 44 000 ko­ronát kitevő kötelezettségvállalása helyett 96 000 korona értékű ter­ménnyel termelt többet, mint ameny­­nyit a terv előirányzott, míg tavaszi árpából 67 000 koronával. De lehetne sorolni még tovább a kimagasló ered­ményeket, melyek mind azt bizonyít­ják, hogy a Kolárovói Egységes Föld­művesszövetkezet tagjai becsülettel helytálltak a kongresszusi munkaver­senyben és megvan minden előfelté­telük ahhoz, hogy közös gazdaságuk virágzó, a falu népe pedig még elé­gedettebb és boldogabb legyen. J. J. K int a februári szél még javában dü­höng, fölkavarja és mesz­­sze viszi a hőpihéket. Olyan az egész termé­szet, mint egy megza­vart méhkaptár. A hideg pirosra csípi az embe­­rek'arcát és megsietteti még a leglassúbb járó­kelőt is. A zord, hideg idővel mit sem törődve dolgo­zik a 15 javító és 6 ta­nuló a Rozúavai Gépállo­máson. Az épületben me­leg van és olyan zaj, hogy az ember a saját szavát sem érti. Minde­nütt gép és gép. Az egyik jobban szétszedve, mint a másik. Pattognak a ka­lapácsok, zúg a hegesztő és a fúrógép. A levegő nehéz a benzin, az olaj és más kenőanyagoktól. Dolgoznak a javítók. Munkájuk eredménye­képpen szivükben már a tavaszt érzik. Míg egy­­egy traktort vagy vető­gépet javítanak - gon­dolatban már a friss ta­vaszi földeket járják és készítik elő a talajt a ringó árpatáblának vagy az aranysárga csövű ku­koricának. Kezük alatt ég a munka. Sietnek a javítással, mert az idő sürget és február 28-ra be akarják fejezni az egész javítanivalót. A munka sok, mert egyre több szövetkezet hozza ide a javítanivalót. Ez a bizonyítéka annak, hogy jól dolgoznak. A Silická Brezová-i és a po­­lomai EFSZ is ide hozta javítani a nagyobb gépe­ket — annak ellenére, hogy mindkét szövetke-A gépek orvosai zetnek már önálló javí­tóműhelye van. Itt ta­pasztalt javítók és jó szakemberek orvosolják a gépeket. No meg le­gyünk őszinték, itt az al­katrészek is könnyebben előkerülnek, mint ott­hon. A szövetkezeti ja­vítóknak sokszor napo­kat kell utazgatni, míg végre sikerül beszerezni a hiányzó alkatrészt. Igaz, még elég gyak­ran a gépállomáson is megnehezíti a munkát az anyaghiány, különösen a Zetor és a Super trak­torhoz a hüvely és a hen­gerfej — amiből még mindig nincs elegendő. Természetesen ha a gép­állomásnak is hiánya van egyes alkatrészekből, úgy nem adhat a szövetke­zeteknek sem. Így tör­ténhet meg aztán, hogy a szövetkezetek az ősz­szel betervezett javítani­való gépek helyett most sokkal többet hoznak, amivel nemcsak a mun­kát, hanem a tervezést is megnehezítik. A javítók Pánik Ru­dolf vezetésével mindent megtesznek annak érde­kében, hogy a gépek ide­jében és a kívánt minő­ségben elkészüljenek. Már többször vállalták, hogy a tervezettnél több gépet kijavítanak. A XII. pártkongresszusra vállalt kötelezettséget még négy kerekes traktorral és 1 lánctalpas javításával túlteljesítették. A szorgalmas és be­csületes munkát bizo­nyítja az is, hogy az üzem több dolgozója kitüntetés, ben részesült. Bolti Kál­mán a javításban elért jó eredményekért kerü­leti kitüntetést kapott. A javítóműhely több tag­ja, így Kravinsky János, Géczi Barna, Máté Árpád, Szőlős András, és Kiss Lajos a kiváló javító­munkájukért már több­ször pénzjutalomban ré­szesültek. De kell is a szorgalom, a becsületes munka, mert a szövetke­zetek még sok helyen géphiányban szenvednek és minden kiesést na­gyon megsínylenek. Pánik Rudolf a javító­műhely vezetője már 12 éve dolgozik ebben a szakmában. A gépjavítás minden csínját-binját is­meri. — Szeretem a munká­mat, mert minden gép javításánál úgy érzem magam, mint egy orvos, ...a gépek orvosa! — mondja kissé huncutan Pánik elvtárs. — A mun­katársaimmal is meg va­gyok elégedve, mert mind lelkes, odaadó dolgozó. Megértik azt, ha sürgős egy-egy gép kijavítása - ilyenkor nem nézik a munkaidőt. — Milyen gépekből ja­vítanak a legtöbbet? — kérdezem Manyúr József mérnököt. — Leginkább kerekes és lánctalpas traktorokat javítunk, de elég gyak­ran sor kerül a cséplő­gépek és a kombájnok javítására is. Persze sok­szor előfordul, hogy a szövetkezetek ide hoz­zák javítani a vontatott gépeket is. — A javítás melyik formáját alkalmazzák ? — Legtöbbször főjaví­tást végzünk, mert ezt csak kevés helyen csi­nálják a szövetkezetek maguk. Ügy vagyunk ve­le, hogy a szövetkezete­sek szívesebben ide hoz­zák főjavításra, mert a mi szakembereink töké­letesen javítanak. No meg aztán a féléves jót­állás is valami! Ezenkí­vül közép- és kisebb ja­vítást is csinálunk. Folyik a munka. Ki ilyen, ki olyan gépet ja­vít. Ahogy így elnézem őket, önkénytelenül is az a gondolatom támad, hogy mennyivel egysze­rűbb volna szalagmunkát végezni. A javítók biz­tosan megörülnének, ha a Moldavai Gépállomás­hoz hasonlóan itt is be­vezetnék a szalagjavitást a Zetor és a Super trak­toroknál. A munka köny­­nyebb és egyszerűbb volna. Zúg a traktor, csattog a kalapács, fénylik a he­gesztés, - újulnak a ta­vaszt megszínesítő gé­pek. Sorjában elhagyják a Rozűavai Gépállomás javítóműhelyét és mun­kára készen várják a ta­vasz érkezését. Zsebik Sarolta A Vőellncei EFSZ-ben meg­történt a zárszámadás. Jó mun­kája elismerése jeléül Lukács Barna 11000, Bajó János pedig 10 000 korona osztalékot kapott Képeink a szép összegek át vételét örökítik meg. Foto: Okos J. Hol keressük a tartalékokat? A nyugat-szlovákiai kerületben az év elejétől 989 448 liter tejjel vásá­roltak föl kevesebbet a tervezett mennyiségnél. A teljesítés csak 92,6 %-ot ért el. A kerület tejtermelési bizottsága megállapította a termelés és a felvásárlás emelésének lehető­ségeit a járási nemzeti bizottságokon és vizsgálatokat hajtott végre némely mezőgazdasági tizemben. Jelentős hiányosságok mutatkoztak a mező­­gazdasági szakosztályok és az EFSZ- vezetők munkájában. E konkrét meg­állapítások ellenére, melyek különö­sen a takarmányozási technikában és a módszerekben nyilvánultak meg, nem sikerült megállítani a termelés és a felvásárlás csökkenését. Ha a nemzeti bizottságok és a szövetkeze­tek vezetői tudatosítanák, hogy mit jelent a 0,3 literes felvásárlási átlag a dolgozók szükségleteinek szempont­jából, teljesítenék az eladási tervet már a legközelebbi napokban. A célt a legjobban megközelítették a tapolcsáni járásban, ahol az utolsó dekád-tervet 96,5 %-ra teljesítették és a napi előirányzathoz már csak 2500 liter hiányzott. A nyitrai járás­ban is hasonló a helyzet. Itt a de­­kádtervet 96 %-ra teljesítették és a napi teljesítmény hiánya 2600 liter. Ha például Pekarek mérnök, a dvo­­ri EFSZ zootechnikusa komolyan vet­te volna a járási mezőgazdasági bi­zottság figyelmeztetését, ma már bizonyosan rend lenne a takarmányo­zásban a 3 tehénistállóban is. Ugyan­is az elletőben, ahol Farkas Sándor, Gergely János és Zsigó Lajos dolgo­zik, példás rend uralkodik. De így van ez abban az istállóban is, ahol Danis bácsi, vagy Broskovics Sándor gondoskodnak a rendről. Ha a többi istállóban is ilyen lenne a tisztaság és az állatokkal való törődés, leg­alább 3—5 decivel több lehetne a fe­­jési átlag. Van azonban más hiba Is a köz­ségben a tejtermelés körül. Az EFSZ- tagok és más állattartók 64 tehénnel rendelkeznek, amelyek után összesen napi 40 liter tejet adnak a közellá­tásnak. Ha a helyi nemzeti bizottság a járási szervek segítségével jobb tömegpolitikai munkát végezne, ezt a kis mennyiséget meg lehetne há­romszorozni. Elmondok egy másik elriasztó pél­dát is. Stará Turá község (trencslni járás) szövetkezetében a háztájiban és az egyénieknél tartott tehenek száma 434. A napi felvásárlás még a 100 litert sem éri el. Nem túlzás, ha a tartalékot ebben a községben napi 400-500 literre becsülik. Meg­döbbentő tény, hogy 1962-ben 206 termelőből csak 3 teljesítette eladási kötelezettségét és 41 tehéntartó egy liter tejet sem adott a közellétásnak. A 116 kisgazdálkodó (0,1-2 hektá­rig) közül csak 28 ad tejet az állami fölvásárlásnak. Ha ilyen módon vizsgálnák meg a helyzetet minden községben, sok tar­talékot lehetne feltárni, amely hoz­zájárulna a felvásárlási terv teljesí­téséhez. A tartalékok igénybevétele nem könnyű feladat és alapos, türel­mes tömegpolitikai munkát Igénye! a helyi nemzeti bizottságok részéről. De ilymódon legalább 2 literre lehet­ne emelni az egy háztáji tehén utáni tejeladást. Az egyéni gazdálkodóknál pedig ragaszkodni kell a helyi nem­zeti bizottság döntése alapján a terv maradéktalan teljesítéséhez. Nem túl szigorú számítások szerint ebben a kerületben a tartalék megközelíti a napi 20 000 litert. A fennmaradó 30 — 40 ezer liter tejet pedig meg lehetne találni az EFSZ-ek és az állami gaz­daságok állattenyésztésében, ha csök­kentenék a saját szükséoletre fel­használt tej mennyiségét. " Michal Jedinák a Nyugatszlovákiai Tejüzemek dolgozója 1963. február 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom