Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-01 / 61. szám

Új élet sarjad a pusztán Három folyó, az Ondava, Labore és a Latorca szegélyezi Nagyerdő pusz­tát. Ennek ellenére nem sok hasznot hajtott lassan hömpölygő vizük. Cserjés, bokros, sovány legelők bo­rították, azelőtt csak tengődött rajta a gulya. Az iszapos, gyér fű kevés táplálékot nyújtott, de bősé­gesen terjesztette a májmételyt és egyéb betegsége­ket. Benyúlott ez a szomorú vidék Céke, Kaáov, Szür­­nyeg, Jastrab, Aba­­ra, Imreg és még jőnéhány szövet­kezet határába. v A vízszabályozás módot adott rá, hogy gazdag ter­mőföldekké változ­tassák ezt a pusz­tát. Igenám, de emberlakta településnek csak Kucany falucska tekinthető alig 15 házával, amelyik közigazgatásilag Abarához tartozik. Olyan senki földje volt ez a néhány száz hektár 16 falu határában. Sok gondot okozott ez a terület a járás vezetőségének is. Felhívták az érdekelt szövetkezeteket, hogy szánt­sák fel a silány legelőket. Nem vál­lalták. Azzal érveltek, hogy távol esik a községüktől, rossz megközelíteni. Ezekután nem volt mit tenni, az ifjú­sághoz fordultak segítségért, mint Nyugat-Szlovákiában az Ifjúságfalva megalakítása idején. Így jött létre Kelet-Szlovákiában az első ifjúsági gazdaság, amelynek a történetét mindössze az elmúlt év október 10-től számítják. Négy „dé­­té“, meg néhány lelkes fiatal jelent meg akkor az 1044 hektárnyi „szűz­­földön“. Mostoha körülmények kö­zött, megállás nélkül, éjjel-nappal dolgoztak egészen december 12-ig. A lehulló hó már 915 hektár fel­szántott földet takart be. Tavasszal fokozódott csak igazán a munka; többszörös tárcsázás, mű­trágyázás, végül április 8-án az év­— Emlékszem, egy ízben megszó­lított az öreg, akinek a fáskamrájá­ban háltam; — Oszt, mit akartok itt csinálni, fiam? , Gondolkodás nélkül soroltam, hogy gabonát, kukoricát meg egyebet ter­melünk majd. Az öreg csak legyin­tett. Még arra sem méltatott, hogy ellenkezzen velem. Azóta megváltozott a falubeliek véleménye. Eddig még nem nagyon mutatják, de az eredmények, a hal­latlan lelkesedés gyümölcsei mind­jobban meggyőzik őket. Amerre csak a szem ellát, gabonától, kukoricától tarkállik a határ. Az ember szinte el sem hinné, hogy a Nagyerdő-pusztán jár. Ahol tavaly a lánctalpasok álltak a szabad ég alatt, most új csinos faházikők sorakoznak. A rögtönzött irodahelyiségen még alig száradt meg a vakolat. A két lány az irodából, Fekete Adél és Bukus Piroska még az itt szokásos belépési áldomást sem fizették le. Júliusban jöttek csak ide. Azelőtt az irodai munkát is Sloven­­ské N. Mestón végezték. Most egy kicsit megnövekedett, hát ezért itt helyben kell intézni. No, meg ha min­den jól megy, őszre önállósul a gaz­daság. Egyelőre oda tartoznak, ami egy kis hátránnyal jár, mert nagyon messze esik Kucanytól. A gazdaságnak jelenleg 63 állandó dolgozója van, ebből 45 CSISZ-tag. Ha lelkesedésben, tenniakarásban nincs is hiány, a szervezeti életben még vannak nehézségek. — Nincs kultúrtermünk, mégcsak egy kötet könyvünk sincsen — ezt nem panaszképpen mondja Kuchar­­csik László, a szervezet elnöke. — No meg nem is volt eddig ilyesmire idő. De lesz, minden lesz, csak egyenesbe jöjjünk — és szavaiból szilárd meg­győződés árad. Kibővül a gazdaság. A traktorosok javítóműhelyt és kocsiszínt kapnak. A közeljövőben megkezdik egy 200 férőhelyes istálló építését, ugyancsak az idén befejeznek egy sertésistál­lót. Őszig 14 kukoricaszárítót elkészí­tenek, mert a 250 hektár kukorica jó termést ígér. A silókukorica is sok jóval kecsegtet. Kell is ám. A tervek szerint fajállattenyésztő gazdaság lesz ezen a részlegen. — Mintagazdaság - hangsúlyozza büszkén Rásky Zoltán. Felismerhetetlenségig megváltozik a vidék arculata. Üj élet sarjad a pusz­tán. Palágyi Lajos Két rendrakó vágja a hónaljáig érő sűrű tavaszi árpát a Turnyai Állami Gazdaság . dűlőjében. A dús kalászok vastag rendre hullnak. A széles földön itt-ott megdűlt az árpa, súlyos kalászterhe alatt; de a rend itt is oly szép, hogy kézi kaszával sem lehet különbet vágni. Zsigrai József agronómus a tarlón le és fel járva sűrűn figyel, mintha nem hinne a szemének. A dűlő végén megállt egy autó az országúton, s s belőle kilépő há­rom férfi feléje tart. — Nem mond­tuk? — szól a2 egyik, akiben rég ismerősét, a kuta­tóállomás dolgozó­ját fedezte fel aí agronómus szeme — Miért nem vállall többet, Zsigrai elv­társ? — Azért, hogj jobban túlteljesít­hessük vállalásun­kat. Igaz, ezt sen vállaltam volna í tátrai értekezleten ha rá nem beszél­nek. Máskor úgj szoktuk, hogy ha­zajövet gyűlésen beszéljük meg a dolgot és a többség dönt. Itt fordítva történt. Előbb döntöttem, aztán vi­tattuk meg. Igaz, az itthoniak is azt mondták, hogy miért nem vállaltam többet. Ez a kötelezettségvállalás még a Tátrában történt, amikor Sabovík Óndrej elmondta, hogyan érték el a 60 mázsás átlagos hektárhozamot szemeskukoricábói. Ebédkor az egyik sarokban levő asztalhoz telepedett a Turnyai Álla­mi Gazdaság hat mezőgazdasági szak­embere. Hosszas terefere után úgy állapították meg, hogy Zsigrai necsak Sabovíkot hívja versenyre, hanem a kerület minden gazdaságát és vala­mennyi főnövény termesztése terén. így is történt. De amikor felszó­lalt, mindjárt kérték, hogy határozza meg a hektárhozamokat is. Rásky Zoltán és Kucharcsik László az első termési szemlélik szazaaoKig parlagon nevert toiaon megindult az első vetőgép. A pihent föld szinte nyelte a magot, hogy gazdag termés formájában adja visz­­sza. Pedig nem volt könnyű dolga a merész hódítóknak. — Mikor idejöttünk, nem volt itt semmi — emlékszik vissza Rásky Zoltán, aki a beteg Fuösko István helyett az egész gazdaságot vezeti. Huszonhat éves, szikár fiatalember. A leleszi mezőgazdasági iskolában érettségizett, azelőtt a Slovenské N. Mesto-i Állami Gazdaság Károly­­tanyáján dolgozott. Itt a növényter­melést vezeti, most meg az egész gazdaság gondja-baja szakadt a nya­kába. — Nem tudtuk hová lehajtani a fejünket, a szabad ég alatt meg fészerekben aludtunk. Egyesek még ki is nevettek bennünket. Váltig han­goztatták, hogy ez a föld bogáncsnál egyebet nem terem. Jó barátok Gépek serege vonult ki a csatai határba, hogy betakarítsa az életetadó termést. Az öt kombájnra 340 hektár kicséplése vár. — Nem is olyan rég történt, ami­kor a falu nagy többsége kaszákkal, sarlókkal fölszerelve kivonult és lá­tástól vakulásig görnyedt a mezőn. Ma, a gépek korszakában pedig mind­össze 30 személyt számlálhatunk ösz­­sze, akik résztvesznek az aratásban, de ezek közé már a gabonatisztítók, szalma-betakarítók is be vannak szá­mítva — jegyzi meg Cibula János, a kettes számú egyetemesen gépesített csoport vezetője. Rafaj János és Gregor János is ebbe a csoportba tartoznak. Az előb­bi a tavalyi aratásnál traktorosként szerepelt, felesége pedig a kévekötő­aratógépet kezelte. Míg az utóbbi a szövetkezet gépesítője volt mindad­dig, míg az iskolázott szakember megérkezett. A két jóbarát — mintha összebe­szélt volna a családalapítás terén — tavaly aratás előtt megnősült. Most mindkettőjüknél egy-egy pufók kisfiú született, ami arra enged következ­tetni, hogy e téren is>... Idén a szövetkezet szalmapréssel ellátott új 2m—330-as gabonakom­bájnt kapott. A vezetőség törte a fe­jét, kit ültessen a kormánykerék mellé. Válogattak. Ez érthető, hiszen a gép tartóssága nagyban függ attól, hogyan járatják be. Ehhez pedig gép­pel együttérző emberek kellenek. Vé­­gülis a két jóbarátra esett a válasz­tás. — Rafáj? ő a legjobb traktoro­saink egyike. Gregor pedig a gépek embere — mondogatták. Mindketten nagyszerű emberek, akikkel számol és akikben megbízik a szövetkezet tagsága. De van itt még valami, amit utóbb tudtunk meg. A két jóbarát a falu­megelőzhesse az esetleges hibákat. Első év ez, amikor kombájnon ülnek, de vállalták, hogy 100 hektár gabonát betakarítanak. Az új 2m 330-as munkában Ez pedig kezdőknek igen bíztató ;redmény. Ebből is látható, hogy ko­­nolyan veszik a dolgot. Számolni kell /elük. Nem lesz véletlen műve, ha i legjobb kombájnosok közt emlege­­ik majd nevüket. (-hai-) Bő terméshozamot várnak A Medzinadbodrogomi Állami Gaz­daság príbenyíki részlegén is javában aratnak. Még hozzá 95 százalékát a gabonájuknak kétmenetesen. Az árpa hektárhozama 31 mázsa, s a jobb ré­szeken eléri a 35 mázsát is. Kétszáztizennyolc mázsa gabonát csépeltek ki a vasárnapi műszak alatt. Kotka Mihály megjegyezte, hogyha a kisegítő kombájn idejében megérke­zik, a tervezett 12 nap helyett 8, de legkésőbb 9 nap alatt befejezik az aratást. A betakarított búza helyébe 12 hektáron másodnövényt vetettek, s ezenfelül még 37 hektárba akarnak másodnövényt vetni. Zelenák István (Príbeník) ban tekintélyes személynek számít. Rafaj János tagja a párt alapszerve­zete vezetőségének, Gregor János pedig a HNB plénumának, valamint a mezőgazdasági albizottságnak, ahol példásan kiveszik részüket a munká­ból. Künn a gabonatáblán is meggyő­ződtünk róla, hogy a gépekhez mind­ketten kitűnően értenek. Míg az egyik a kombájnt vezeti, a másik állandó felügyeletet tart a masina körül, hogy mát sem tudják, mert a kétmenetes aratás első szakaszát végzik, de any­­nyi bizonyos, hogy a Zsigrai egy má­zsája minden értelemben meglesz. Másik szomszédos táblán a Kaszticei szálkás búza és a Pavlovicei 198-as ígér a tervezettnél nagyobb hektár­hozamot. Ugyancsak itt van a közel­ben a kukorica-versenyparcella is. De ami a legértékesebb: a versenyen kívüli földeken ugyanolyan szép a termés. Ez pedig azt mutatja, hogy Zsigrai József nem egyedül volt a versenyben. Sok hajdani béres barát­jával mutatja meg évről évre, hogy igazi gazdáivá váltak a kavicsos földnek. A terméshozamok is csak akkor igazán szembeötlők, ha a talajadott­ságokat is figyelembe vesszük. A kö­zös munka sikerét a jő hozamokon kívül pedig az szemlélteti, hogy a mostoha időjárás ellenére szemvesz­teség nélkül, aratnak. A két rendrakógép és a két kom­bájn elvégzi az aratás nehéz mun­káját. Kézi munkára jóformán csak az első rendnél került sor. Hanem aztán ide sokan jelentkeztek. Kíván­csiak voltak a gazdag termésre, ár­pára, búzára, cukorrépára, kukori­cára és arra, hogy mit vetnek a tar­lóba. Mikor a három vendég elment az autóval, itt a tarlón határozták el, hogy kukorica helyett napraforgót tesznek a tarlókeverék közé, mert ez bírja az őszeleji gyakori deret. Az időjárás késését másképp nem hoz­hatják be. Arról is szó esett, hogy jövőre a cukorrépa se maradjon ki a nagy terméshozamokért indított verseny­ből. Legtöbbnek meg az a véleménye, hogy a gazdaság egész területével bátran benevezhetnek a nagy ver­senybe. Csurilla József Alig egy hónapja, hogy a períni szövetkezet elemezte a tejtermelés és a tejeladás helyzetét. Utána vál­lalta, hogy a tejeladásban levő hátra­lékot rövid időn belül törleszti, évi tervét határidő előtt teljesíti és ter­ven felül 20 000 liter tejet ad el. Felhívással fordult a kelet-szlovákiai kerület minden szövetkezetéhez és állami gazdaságához, tárják fel a le­hetőségeket, s azon igyekezzenek, hogy az évi tejeladási tervet telje­sítsék. Elindult tehát a mozgalom, s Perín a hátralékot már június 30-ra ki­egyenlítette. Míg június elején na­ponta 1400 liter tejet adtak el, addig június végére már 1800-at, s jelenleg a napi eladás meghaladja a 2000 li­tert. A perényiek felhívását — kü­lönösen a kosicei járásban — a többi szövetkezet is alaposan felülvizsgálta, s így a felhívásukra már több helyről válaszoltak is. Elsőnek a Nyizsni-Csáji EFSZ je­lentkezett. Évi termelési tervük tej­ből 189 000 liter, ami egy hektár mezőgazdasági területre 379 litert tesz ki. Ez a mennyiség a períni szövetkezet hektáronkénti tejterme­léséhez viszonyítva 43 literrel több, tehát olyan szövetkezetről van szó, ahol magas termelési szintet érnek el. Az évi tejeladási terv 140 000 liter és így az egy hektárra eső eladási terv 281 liter. E számokból látni le­het, hogy a Nyizsni-Csáji szövetkezet az össztermelésből eladásra 74 °/o-ot irányozott elő, míg az üzemen belüli fogyasztást már a tervben csak 26 °/o­­ban állapította meg. A szövetkezet tejfelvásárlási idő­terve 68 200 liter. Június 10-ig csak '62 673 litert adtak el s így a tervet csupán 91,8 #/o-ra teljesítették. Ez részben befolyásolta a szövetkezet belső tejellátását. Amikor Hangácsi István, szö­vetkezeti elnök és Susnyák József zootechnikus előtt a szót a períni mozgalomra tereltem, kicsit kelle-13 HEKTÁR TARLÓBUKTATÁS NAPONTA A kelet-szlovákiai kerület legjobb tarlóhántója és mélyszántója, Gnap József PÍechoticéről, — aki tavaly nyáron és az ősz folyamán 703 hek­tárt szántott fel, — versenyre hívta fel a járás lánctalpas traktorosait. Versenyfelhívásában vállalta, hogy meghosszabbított műszakban 13 hek­tár tarlót hánt fel naponta. Málas. Cséplés idejére ifjúsági bri­gádot szerveztek a málasi szövetke­zetben. (Abonyi, Málas) A períni mozgalom követőkre talál metlen helyzetbe noztam okét. Nem voltak még erre felkészülve, és alap­jában véve nehezebb helyzetben vol­tak, mint a períniek, hiszen nagyobb a hátralékuk. Nem teljesítik a napi tejeladási tervet sem, s így a hátrá­­lékuk napról napra nő. De az agyuk­ban már ott keringett a gondolat, hogy a períni felhívást sem mellőz­hetik csak úgy egyszerűen. Tenniük kell valamit, hogy a helyüket meg­állják. A fejőnőkkel, S z a s z á k Évával, D a n k ó Klárával, Hangácsi Mar­gittal, Szitás Ilonával, V a j á n y i Erzsébettel és Szekeres Terézzel még aznap az istállóban rögtönzött gyűlést tartottak, amelynek az ered­ménye az lett, hogy a perínyiek fel­hívására ők is válaszolnak. — Milyen intézkedéseket tesznek az évi terv teljesítésére? — Eddig a legelők füve elegendő volt a tejtermeléshez és a fejőstehe­neket utána nem etették. Ezután azonban őszi keverékekből előállított zöldszecskával utánetetik a fejőste­heneket. A keverékek túlnyomó része hüvelyesekből áll. Amikor ez a keve­rék elfogy, zöldkukoricával utánete­tik a teheneket. Ezenkívül a szopós borjakkal is több szárított tejet etet­nek, s így naponta több tejet tudnak eladni. Gondolnak az év további sza­kaszára is. Tehénállományukat már augusztus elsejétől további 4 darab­bal feltöltik. Rendkívül jó minőségű a silókuko­ricájuk, s az őszi repce után további 6 hektárt vetnek. A gabona learatása után az egész területbe — az aláve­tett területek kivételével — tarlóke­veréket vetnek, különösen naprafor­gót borsóval, sőt 5 hektáron kísérle­tileg takarmánykáposztát is. Ez biz­tosítja majd a zöldszalag kiszélesíté­sét decemberre is. A tarlókeverékek egy részét zölden etetik fel, majd a többit télre lesilózzák. Ezekután már ők is vállalhatták, hogy a napi tejeladást július 23-a után folyamatosan teljesítik. Szep­tember 30-ig a meglévő hátralékot törleszteni tudják. Kijelentették, hogy az évi terv teljesítése után még to­vábbi 10 000 liter tejet adnak el. Nyizsni-Csájban megértették a períniek hívó szavát, s feleltek is rá. A betartott szó ké­sőbb javára lesz a szövetkezetnek, de egész társadalmunknak is. A tervüket túlteljesíthetik, ha figyelembe veszik a szocialista szektoron kívülálló 51 tehenet is. E tehenektől az első fél­évben csupán 59 liter tejet adtak el átlagban. Ez bizony nagyon kevés, hiszen Nyizsná Kamenicában a ház­táji tehenektől az első félévben átla­gosan már 256 liter tejet adtak el. IVÁN SÁNDOR (Kosice) Bő termést Ígér a cukorrépa a Turnyai Állami Gazda­ságban. A képen Zsigrai József, a gazdaság agronómusa látható, aki a gyönyörűen fejlődő cukorrépát szemléli. ierültek, hogy Zsigrainál ilyen eset­ien az egy mázsa valóban 5 — 10 má­­:sát jelent. Egyszóval mindenki örült i talpraesett feleletnek, csak azon norfondíroztak, hogyan felejthették :1 megkérdezni, mennyit vállal cukor­­épából. Annyi bizonyos, hogy kima­­adt a versenyfelhívásból. Voltak, ikik azt mondták, hogy Zsigrai ezt s szándékosan tette, mert sovány, ;avicsos földjeik nem alkalmasak lukorrépatermesztésre. ő viszont a ki nem mondott szót s annyiba veszi, mint amit kimon­­lott, ha már egyszer megfontolta, gy történhetett meg az is, • hogy az irpa tőszomszédságában párját rit­­:ítja a haragoszöld cukorrépa, s ver­­;enyen kívül is figyelemreméltó ho­­:amot ígér. Jelenleg még az árpa hektárhoza-Miért nem vállalt többet?... — KUKoricaDoi ou mázsát, DuzaDOi 40-et, tavaszi árpából 40-et. — Abból többet... — vágott közbe öt társa, erősen bíztatva a szűkszavú agronómust. — Akkor legyen 41 — jelentette ki kurtán. Erre nagy kacagás támadt, mert a közönség legalább 5 — 10 mázsával várt többet. Az ismerősei meg azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom