Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-19 / 66. szám
I gy nyáridőben vajon ki lehet * a falu legelfoglaltabb embere? Hát ki más lehetne, mint a szövetkezeti elnök. Amellett, hogy ő kel a legkorábban, egész nap nincs percnyi megállása, mert a közös gondja-baja százfelé szólítja: ritka eset, amikor éjfél előtt nyugovóra hajtja fejét. Efféle elnök-típussal .akadtunk öszsze a minap, mégpedig a samoríni szövetkezetben. Nagy elfoglaltsága ellenére is szakít időt, hogy néhány szót váltsunk vele. — Hogy fizet a gabona hektárja? — Jól, jobban mint gondoltuk. Annak ellenére, hogy határunk csaknem egyharmada homokos, tavaszi árpából 28 mázsa, búzából is ugyanennyi mutatkozik - örül Koczkás elvtárs a bőséges termésnek. Azt is elmondja, hogy jól megy a szalmaösszetakarítás, kazalozás és a tarlóhántás. — S ki érdemel a sok szorgalmas tag közül leginkább dicséretet, elnök elvtárs ? Kissé elgondolkozik. — A kombájnosok. közül Kovács István, a rendvágósokat tekintve meg Mezey elvtárs jöhet számításba. Ez utóbbi rendvágóval naponta 12-13 hektár gabpnát terített le; a járás'i nemzeti bizottság 150 korona különjutalomban részesítette. Telefonjelentés A trebisovi járás a kelet-szlovákiai kerületben 101,6 %-ra elsőként teljesítette gabonafelvásárlási tervét. Megelőzték a michalovcei járást is, amellyel versenyben álltak a gabonaeladás gyors teljesítéséért. (Horoszová, ONV Trebisov) Levelekből röviden * • • SZORGOS MUNKA -GYÜMÖLCSE. A kolári szövetkezet a lucseneci járás legkisebb szövetkezetei közé tartozik. A XII. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásokat, hogy az aratást 8 nap alatt elvégzik, becsülettel teljesítették. Jól halad az eladási terv teljesítése is. Az aratás jó és gyors' elvégzéséért Cseri Imre és Cseri Gábor traktorosokat illeti dicséret. Nagy elismerést érdemel Batkó István is. aki a szabadságát tölti a szövetkezetben, mint cséplőgépkezelő. (Kopcsányi Lajos, Kolári) • FIATALOK A TARLÖN. A hrncsiarovcei fiatalok is kiveszik részüket a gabonabetakarításból. Különösen Finta Béla, Nagy Ernő, Szombat Antal, Czakó Domonkos, Czakó Mária és Kovács Irén dolgoztak dicséretesen. Az ó érdemük is, hogy a szövetkezet a nyitrai járásban elsőként teljesítette eladási tervét. A megérdemelt jutalom nem is maradt el. (Sebők Antal, Hrncsiarovce) • A KAPUSIANSZKÉKLYACSANI szövetkezetben az idei aratásban a kombájnoké a fő szerep. Kovács Zoltán, Jágel István valamint Nagy János, az időterv (augusztus 20) teljesítése érdekében vasárnap is dolgoznak. Arra határozták ugyanis el magukat, hogy az időtervet három nappal lerövidítik. Mindenképpen dicséretet érdemelnek. (Timkó Lajos, Kapusianszkéklyacsani) Egy nyár, egy aratás emléke él bennem. Szinte magam előtt látom a zselízi állami gazdaság kombájnosát, ahogy a délutáni melegben elindítja a gépet a gazdag árpaföldön, vagy a radványon dolgozó Wilhelm Dietlt és Filip Jaroslavot, akik Csehországból jöttek le a vén Duna mellé, hogy az érett gabonát learassák . . . Ahogy a napok múltak, úgy gyűlt az élmény, s lassan emlékké nőtt; a nyár, s a nyárban dolgozó, arató emberek emlékévé — a magam emlékévé. Ahol jártam, ahol találkoztam az arató emberekkel, azt láttam, hogy a legszebb szándék ösztönzi mindannyiukat: a súlyos kalászok tartalmát, a holnapi kenyeret megvédeni, megtartani önmaguk, s az ország minden dolgozója számára. Ez volt a cél, s ma ott vagyok azok között, akik már célba értek. Boldog. A legcsinosabb falu, amit valaha is láttán! A szombatdélutáni forróságban falat meszelő asszonyok, tarka pántlikákat lobogtató kisiskolások, és félévszázados diófák, meg akácok. A boldogi határ már üres. A tegnapi ringó búzatáblák helyén sötétbarna szántások pihennek, s a felszántott táblák szélén vigyázó szőke kazlak állnak a délutáni napfényben. Ma itt ünnepre készülnek az emberek, az év legszebb ünnepére. Elkészült a koszorú, az aratás befejezésének «a szimbóluma. Három apró iskoláslány tartja elém, s Blahó Klárika büszke örömmel mondja: — A rámáját az én apusom csinálta még tavaly. Tavalyi rámára fonták az idei aratási koszorút, a kislány még emlékszik arra, mikor készült, s most nagyon boldog, hogy ezt nekem elmondhatja. A másik kettő, Podobek Marika és Etel mintha egy kicsit szomorkodnának, hogy ők semmit nem tudnak a koszorú történetéről. De azért nem sokat számít az egész, az a fontos, hogy ők is tarthatják. — Nézd csak már — csodálkozik rájuk az egyik fehérkötényes asszony — elbírják a koszorút — Odaül a .többiek mellé és tovább tisztítja a krumplit. A sátor alól fehérhajú, fehérkötényes férfi jön az asszonyok közé. Előbb azt gondoltam, hogy az ünnepi vacsora szakácsát tisztelhetem A koszorú s a három kislány: Podobek Marika, Podobek Etel és Blahó Klárika. benne, de kiderült, hogy tévedtem. Nem a szakács volt, hanem a Lajos bácsi, a zootechnikus. — Igyekezzetek kedveseim, mert mindjárt kezdeni kell. — Korán volna még az. — Azt én tudom jobban mikor van a vacsora ideje. — Este nyolckor. — Akkor is. — Akkor is? Hát még mikor? — A kisaratók vacsorájáról elfeledkeztetek. — Persze, de azért elkészülünk akkorra. Az elnök hív, menjek megnézni mennyire vannak az előkészülettel. Hatalmas terembe vezet Mészáros Sándor. K ízaloző csoport« bukkantunk a tonyi szövetkezet határában. Porosak, de vidámak és beszédesek voltak. Hogyisne, hiszen éppen akkor érkezett meg a vándorbüffé a friss, dúsan habzó sörrel. t Tőre Kálmán gépkezelő nem is állotta meg szó nélkül, eldicsekedte, hogy jól megy a munka — A műhelyből jöttem ide — szólalt meg á fiatal Keszeg Tibor —, hogy mint traktoros, a szalmát az elevátorig tologassam. Arattam már kévekötőgéppel, meg segédkombájnos is voltam, különben szerelő vagyok. Az elnökhelyettest, Farkas Lajost is a kazalozók közt találjuk. Egész sereg fiatal társaságában. — Hogy állják meg a helyüket a fiatalok ? — Amint látják, jól. Olykor intenünk is kell, hogyhát ne olyan gyorsan a szalmával, mert meg is kell azt gyúrni... Meg ám, mert a kazlat sok szem megnézi, míg el nem fogy. Ez a mi munkánk milyenségének a bizonyítványa. Ferencz Béla — A hét elején még itt tisztítottuk a gabonát. — Sándor bácsi — áll elénk egy helyes kislány - elfogyott a rajzszög ... — Szaladj az irodába, ott találsz még. Fehér csomagolópapírt erősítenek az asztalokra, utána a poharakat rakják fel, meg rózsaszín papírszalvétákat szépen háromszögben összehajtva. Öt óra felé jár az idő, megérkezik a zenekar, s lassan jönnek a kisaratók is; apró emberek, a holnap reménységei. Szép ruhában a fiúk, s a lánykák... Körülülik az asztalt. Lajos bácsi pedig rendelkezik. Rózsaszínű málna kerül az asztalra, mert bor nem tenne jót s nem is való még. Jó óráig eltart a lakoma, s a kezdeti csendet jóízű gyermeknevetés riasztja. Megismerkedem a „falúrosszával“ is. öt éves a kis Tiborka. Hatalmas szelet kirántott húst s egy karaj kenyeret szorongat az ajtó mögött, és semmi pénzért nem lehetne az asztalhoz ültetni. Nyolc órára tervezték a közös vacsorát, de mint mindig, most is elhúzódik egy kicsit, mintha kényelmesek volnának az emberek, mintha a vacsora nem is volna olyan fontos. .. Aztán lassan mégis csak elfogynak a székek, mindegyiknek megjön a gazdája. Itt most nehezen ismernék rá a traktorosokra, a kombájnosokra vagy a kazalrakókra, csak barnára perzselődött arcukon látni a tegnapi munka nyomát. Aratás volt, nyár volt, s a nyárba megérett a holnapi kenyér. Büszkén ring az emberek feje felett az aranysárga koszorú, s az emberek szívében is büszkeség tanyázik. A falu felett csend és nyugalom pihen a homályban. Megyek az úton, lassan már éjfél lesz, s a narancssárga hold a szilvafákkal szegélyezett úton mintha felém jönne ... Boldogon boldog emberek ünnepük az aratást; magammal hoztam az emléküket, s örülök, hogy magammal hozhattam. • GÁL SÁNDOR Ketten és húszán y JESZENSZKÉ: 100 mázsás napi teljesítményhez az itteni szövetkezetben mivel cséplőgéppel csépelnek, 20 emberre van szükség. . . Nem volna-e helyesebb és főleg gazdaságosabb, ha a méhiek példáját követve dolgoztak volna az aratásban?! (Kép és szöveg: -tó-) Az utolsó fuvar Sietéstől fáradtan lépett be Kóbori Miklós könyvelő a zatíni szövetkezet irodájába. Ügyet sem vetett az iratokba merülő lányokra, felemelte a telefonkagylót. Idegesen csengetett, amíg a drót túlsó végén nem jelentkezett a hívott. — Kálmán, az utolsó forduló... Teljesítettük az eladási tervet. Most visszük be még azt a néhány zsákot — mondta ki egyszuszra, s meg sem várta, hogy mit válaszol az örömhírre Balogh Kálmán, a helyi nemzeti bizottság titkára, mert ő volt a telefonhuzal túlsó végén. Amikor kiléptünk az irodából, a gazdasági udvarba éppen bekanyarodott egy Zetor-Szuper. A magtár mellett álló cséplőgéphez érve fékezett. Leányok, asszonyok sürögtek-forogtak, — a gabonát tisztították serényen. Remák Zoltán és Szabó Géza fürgén leugrottak a pótkocsiról. Izmos kezük nyomán, a tiszta búzával teli zsákok egymásután kerültek fel a pótkocsira, Géczy András traktorvezető alig győzte sorba rakni. — Ha győzzük a tisztítást, a szerződéses eladási tervet már régen teljesíthettük volna. Van miből, termett bőven — csillan fel a szeme Bohács Jánosnak, a szövetkezet agronómusának. Aztán a ,kétmenetes aratást kezdi dicsérni. Kétmenetesen 220 hektárt vágtak, hetvenet kombájnnal arattak, s a még hátralévő 60 hektárt pedig kévekötő aratógéppel. — Négy-öt ember egy hét alatt gyűjtötte be a gabonát — folytatja az agronómus. Mire megtelt a pótkocsi, befutott a titkár, s valahonnét előkerült az elnök, Csarnakovics Lösz. ló is, aki csak most értesült a szép sikerről. Hirtelen támadt jókedvében földhözvágta sapkáját, majd tettetett indulatossággal visszahelyezte a fejére. — Holló, fiúk'. Ez még nem az utolsó fuvar. Megígértük, hogy terven felül beszállítunk még egy vagon gabonát. A titkár elégedetten bólintott, s a szeme mintha azt mondta volna; ezt már szeretem Lacikám. — Hát, semmi kifogásom ellene - törte meg a pillanatnyi csendet az agronómus, mintha csak rajta múlna. Búzából 28, árpából 29, rozsból pedig több mint 20 mázsa termett hektáronként. Jut az állami raktárba, meg marad is! Palágyi Lajos VCSELINCE: Tizennyolc nap alatt elvégezték az aratást és a cséplcst Természetesen kihasználták az új technológia minden előnyét. Lénát l László kombájnos (jobboldalt) és Kusza Lajos (középen) segédkombájnos átlagos napi teljesítménye 400 mázsán felüli, sőt volt olyan nap is, amikor erősen megközelítették a bűvös 500 mázsás határt. Felvételünkön Orbán Istvánnal, a szövetkezet mezőgazdászával az utolsó teendőket beszélik meg. Opatovánovávesz a lucseneci járás azon községei közé tartozik, ahol elég későn tértek át a közös gazdálkodásra. A ‘szövetkezet csak 1959-ben alakult meg. — Nehéz volt a kezdet — mondja György Imre elvtárs, a szövetkezet elnöke — de egyre kevesebb a probléma és évről-évre szilárdabb a szövetkezetünk. A szövetkezet irodájában Petényi József elvtárssal, a szövetkezet könyvelőjével beszélgetek a gazdálkodás eredményeiről és hiányosságairól, ilyenkor természetesen az aratás kerül előtérbe. — Szövetkezetünk — mondja Petényi elvtárs — 442 hektár szántón gazdálkodik. A határ nagy része dimbes-dombos és így bizony sok nehézségbe ütközik a talaj gépesített művelése. Idén 219 hektár gabonát kell betakarítanunk. Ennek nagy részét 3 önkötözőgéppel és mintegy 30 hektárt pedig kézzel aratunk, már ahol a gépek nem tudnak boldogulni. Az önkötözőgépek kezelői Karcag Ferenc, Kukolík Lászlóval, Zoliéi József Zoliéi Tiborral és idősebb Siket József Péter Istvánnal versenyez. Az átlagos napi teljesítményük 5 hektár. A verseny győztese 1000, a második helyezett 500, a harmadik 300 korona jutalmat kap. Szorgalmas munkának lehettem szemtanúja a cséplőgépnél is. Takács József gépész és 13 tagú cséplőcsoportja naponta 130 mázsát csépelt ki. A szorgalom mellett azonban bátrabban kellene alkalmazni az új technológiát. A dimbes-dombos földek közöt akad olyan is, ahol szép munkát végzett volna a kombájn, nem is beszélve a kétmenetes aratás előnyeiről. Ha ezen elgondolkozik a szövetkezet vezetősége, jövőre még könnyebben, gyorsabban megy majd az aratás. Kaitor Pál XZr.fa d. 3 1962. augusztus 19. Csallóközben Végül az is a tudomásunkra jutott, hogy a gabonaeladási tervüket augusztus 5-én teljesítették. Búzából több mint 32 vagonnyit, árpából meg 2320 mázsát adtak a köznek. C amorínból a pasztuhi szövetkezetbe vezetett az utunk. Az itteni elnök Szabó elvtárs azzal kezdte, amivel a samoríni befejezte. — Augusztus negyedikén tettünk eleget az állam iránti kötelességünknek. Ehhez az is hozzásegített, hogy volt nálunk Nyemcsice községből egy kombájnos, aki igazán fájin munkát végzett. — 5 mennyi termett hektáronként? — Tavasszal nagy csapás ért bennünket. Harminc százalékos jégkárunk volt... Már-már azt hittük, tem lesz mit a raktárba vinni. Kelemesen csalódtunk, mert árpábó közel 31 mázsa, búzából pedig názsa termett hektáronkint. Érdemes azt is megemlíteni, hogj ä „Dél Csillaga" nevet viselő szövetkezet 1290 hektáros. Eddig 42 vagor izálastakarmányt kazaloztak. Évele ;akarmányból hektárja megadja körülbelül a 80 mázsát, s erőtakarnányból sem lesz hiányuk. Közben megjött Ciprus elvtárs, t rINB titkára, aki elmondotta, hogj laponta értékelték a, kombájnosok traktorosok teljesítményét. — Nincs annál kellemesebb érzés ha a dolgozó ember látja szorgos nunkája értékelését, a köz érdekéaen kifejtett igyekezetét. S mi ezl tettük. Emberek az aratásban (5) 0 a> 'S isa a> S ‘S C/3 T3 #c3 Ch w
