Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-19 / 66. szám
faiämimM mkEM i Újdonságok a magyar mezőgazdaságban A Magyar Népköztársaságban az öntözéses gazdálkodás kiterjesztését szolgálja a legutóbb épített, 30 ezer ho,ldra kiterjedő öntözötelep. Tokajhegyalján üzembehelyezték az első szőlő-öntöző telepet, Csepel-szigeten pedig az első öntözőszivattyú- és szórótejvizsgáló állomást. A Keleti Főcsatorna kilencedik, s egyben legnagyobb öntözőfürtjének építése is folyamatban van; ez 16 000 hold föld rendszeres vízellátását biztosítja majd. Mezőgazdaságunk egyik legnagyobb idei beruházása a gyümölcs- és szőlőtelepítés. Mintegy 40 000 holdon telepítünk gyümölcsöt és szőlőt. A tavaszi idényben többezer holdon el is ültették a csemetéket és oltványokat. Szekszárdon elkészült az ország legkorszerűbb szőlóoltványkészítő üzeme, ahol évente három millió oltványt állítanak elő. * * * Több új létesítménnyel gazdagodott az agrártudományi kutatás az első félévben. A Kertészeti Kutatóintézetben elkészült a korszerű kísérleteknek helyet adó biológiai laboratórium. Gödöllőn, Keszthelyen, Debrecenben és Mosonmagyaróvárott megkezdődött az agrártudományi egyetem, illetve mezőgazdasági akadémiák új tanügyi és kollégiumi épületeinek alapozása. Az agrártudományi kutatás öt év alatt húsznál több Izotóplaboratóriumot kapott. A rádióaktív sugárzást rövidesen újabb területen és még korszerűbb módon hasznosíthatja a mezőgazdasági kutatás: az agrártudományi egyetem és a kertészeti főiskolán sugárkert létesül. A két sugárkert elkészülte után Magyarország a világ ötödik országa lesz, ahol a növénynemesitésnek ezt az egyik legkorszerűbb eszközét alkalmazzák. Már megkezdték az építkezés földmunkáit. A sugárforrás tárolására és mozgatására szolgáló berendezéseket most tervezik az agrártudományi egyetem gépész-Ahol az új búzafajták születnek: a Martonvásári Kutató intézet a búzanemesítő kertjében. A Kertészeti Kutatóintézet büszkesége: a fürtös borsó. Legnagyobb előnye, hogy géppel szedhető. Az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben a takarmánynövények fehérjetartalmának növelésével foglalkoznak. A legnagyobb eredményt a szójabab és a silókukorica együttes termesztésével értek el.. mérnöki karán. A két sugárkert a jövő év elejére el-, készül, s tavasszal már megkezdik az új, értékesebb növényfajták kinemesítését megalapozó munkát. * * * Ez év szeptember elseje és huszonharmadika között, kétéves szünet után ismét megrendezik hazánkban az országos mezőgazdasági kiállítást. Az idén mintegy 320 ezer négyzetméteren tartják a különböző bemutatókat. A programból kiemelkedik az először megrendezésre kerülő nemzetközi mezőgazdasági kemizálási bemutató, amelyen a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság vegyiparának termékei szerepelnek. A vegyszeres gyomirtásban, a növényvédelemben, a műtrágyázásban, a takarmánykiegészítőszerek gyártásában és a műanyagból készült különféle eszközök alkalmazásában elért eredményeket a gyakorlatban is bemutatják a Győzelem nevet viselő agárdi állami gazdaság területén. A jó tapasztalatok széleskörű elterjesztése érdekében a. kiállítás ideje alatt nemzetközi mezőgazdasági kemizálási ankétot tartanak. Az együttműködés, a tapasztalatcsere jegyében rendezik meg a mezőgazdasági gépek nemzetközi jellegű bemutatóját is. A legkorszerűbb kiállítás-technikai eszközök segítségével ismertetik az állami gazdaságokban és szövetkezetekben sikerrel alkalmazott legújabb üzemszervezési módszereket. NÖBER IMRE (Budapest) Megdöntötték. a százéves kalendárium „megdönthetetlen“ reguláit Elmondotta: FRITZ DALMANN, a Német Demokratikus Köztársaság priborni szövetkezetének elnöke TERVEINK megvalósításának alapvető feltétele - legalábbis úgy vélem —, a munkák agrotechnikai határidőben történő elvégzése. Ezúttal azon a nézeten vagyok, hogy ennek helyességét még nem látta be valamennyi mezőgazdasági dolgozónk. Pl, idén, február 20-án fogtunk hozzá a föld megműveléséhez. És mennyi előítélettel kellett szembeszállnunk! Sokan azt állították, hogy még „korai“ a vetés és ebbéli téves felfogásukat széltében-hosszában hangoztatták az egész kerületben. Azóta állandóan magamnál hordok egy ilyen „túlkorán“ elvetett növénykultúrát tartalmazó dobozt* hogy ráolvashassam a kétkedőkre: helyes volt a februári vetés. De ezzel egyidejűleg kételyek támadtak a tamáskodók táborában, akik görcsösen ragaszkodnak régesrégen elavult módszereikhez. Pedig .jól fizet majd a gabona, amelyet a középkötött talajon korán elvetettünk. UGYANCSAK korán kezdtük a burgonya ültetését. Akkor is szeriünkre vetették, hogy nem tartjuk be a hagyományos „regulákat“ miszerint ehhez legalább 8 foknyi talajhőmérséklet szükséges. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a burgonya nem is olyan kényes. Ugyanakkor a kelkáposzta kiültetéséhez is hozzáfogtunk. Ha az időjárás szerint igazodtunk volna, ha a „próféták" előítéleteinek s jóslatainak, meg a százéves kalendárium „igazmondásának“ felültünk volna, most nem lenne elsőrendű termésünk. Többek közt 42 hektárnyi területen zöldséget termesztünk és melegágyi Földműves 1962. augusztus 19. gazdálkodást folytatunk. Beható munkásságunk eredménye, hogy január közepéig paradicsommal láttuk el a piacot, április végén korai uborkát szállítottunk, május 20-án pedig felvonultattuk első karfiolrakományunkat. Valamennyi zöldségfélénk jól fejlődött, annak ellenére, hogy sokan azon sopánkodtak, a hideg tönkreteszi a növényeket. Gyakorlatilag bebizonyítottuk, hogy mindezen előítéletekre rácáfoltak a tudományos ismeretek. A hagyma például a 7 fokos fagyot is átvészeli. A földet megfelelő időben, helyesen és rendszeresen megművelni! — ez a jelszavunk. De a vetés „túlkorai“ időpontjáról egyáltalán nem szabad vitatkoznunk. ELŐÍTÉLETEKKEL és azok hirdetőivel különben is mindig szembeszálltunk. Januárban például, az évi közgyűlésen azzal hozakodott elő szövetkezetünk néhány borúlátó tagja, hogy „sok nekünk az 1800 sertés, 1600 is elég lenne belőle, akkor nem főne a fejünk takarmánygondoktól“. Ezzel szemben mi kitartottunk amellett, hogy igenis megtartjuk mind az 1800 darabot. Nemsokára azután be kellett látnunk, hogy nekünk volt igazunk. Tudni kellett csupán, milyen emberek gondjaira bízzuk az állatokat: olyanokéra, akik feladataik fontosságát nemcsak tudatosítják, hanem példamutatásukkal egyúttal serkentik és lelkesítik munkatársaikat. Naponta csupán 10 métermázsa darált takarmánnyal rendelkeztünk. Sertésállományunkból minden hónapban 100 állatot kiválasztottunk, amelyeknek hizlalására napi 6 mázsa takarmányt fordítottunk összesen 10 mázsányi takarmánykészletünkből. Ezzel gyors súlygyarapodást sikerült elérnünk az értékesítésre szánt sertéseknél. Ugyanakkor megtanultuk a takarmánnyal való takarékos gazdálkodást. SERTÉSNEVELÉS tekintetében is szakítottunk a régi szokásokkal. — 107 anyasertést tartunk, valamenynyien jó ellenek Takarmánynehézségek folytán azonban fennállt a veszély, hogy tenyészállatainkat nem tudjuk majd kellőképpen ellátni. Állatgondozóinknak akkor az a gondolatuk támadt, hogy bevezetik a malacoknak korai, három hét utáni elválasztását, aminek sikerében persze ugyancsak sokan kételkedtek. De joggal állíthatom, hogy a kísérlet várakozáson {élül jól sikerült: a veszteségarányt a rossz takarmány ellenére is 5 %-ról 4°/o-ra csökentettük. Mivel „biztosra“ akartunk menni, előszöris a legjobb malacokat választottuk el a kocától, mondjuk tíz közül a négy legjobbat. Ezeket összecsuktuk, hogy tanulmányozhassuk fejlődésüket. 14 nappal az elválasztás után derekabbak voltak a külön élő malacok, mint az anyjuknál maradottak. Üj módszerünkkel egyúttal az anyaállatainkat is kíméltük, amelyeket a kicsinyek nem szoptak ki annyira és ezért csakhamar újból görögtek, sőt mi több, két év alatt ötször is ellettek. Fölösleges megemlíteni, hogy mindezen kísérleteket az állatorvos segítségével végeztük. SZÖVETKEZETÜNK éveken keresztül állami támogatás nélkül gazdálkodik, a rossz takarmányalap ellenére ezidén megint 17 márkát terveztünk be munkaegységenként. Sikereinket azonban sem a napnak, sem a szélnek nem köszönhetjük, hanem kitartó, szorgalmas munka Ságunknak, embereink egészséges, józan gondolkodásának, amely a mezőgazdaságnak valamennyi tartalékát ésszerűen és gazdaságosan tudja kihasználni. (A Német Demokratikus Köztársaság neubrandenburgi kerületében megtartott pártaktíva vitahozzászólásaiból.) Ford.: K. E. Magtári látogatás Aratni nemcsak kaszával, nemcsak kombájnnal lehet. Lehet úgy is, amint azt Turisz György, Czókoly István és Vasas Dániel teszik. Cipelik a búzával, vagy árpával telt zsákokat reggeltől estig és estétől reggelig. Ebből már tudjuk, hogy a magtárban dolgoznál^ Tisztítják a kombájntól és a cséplőtől jövő termést. Ez is aratás, vagy legalább is szorosan összefügg az aratással. Turisz György, a magtár vezetője. Rengeteg a doflja. Tíz percenként érkeznek a terménynyel telt pótkocsik s óránként jönnek abrakot kérni tőle. Még sincs semmi fennakadás. Minden megy a maga rendjén. — Nagyon érti már ezt a kapcsolgatást. - dicséri Csókoly István. — És maga? — Én? Most már nekem is megy elég jól, de mikoriba ide kerültem azt sem tudtam, hogyan ' nézzem meg ezt a sok csövet — nevet. Árpát tisztítanak. Gyönyörű szemű árpa. Sör lesz belőle. Azért tisztítjuk ki ilyen szépen — mondják. A hanvai határ minden termése átmegy a kezükön. Naponta háromnégy vagonnal. A tisztítógép éjjelnappal működik. Czókoly István és Vasas Dániel váltják egymást mellette. Tisztítják a termést, mert jő az, ha otthon marad a gazosa. A csibéknek nagyon jó lesz. Meg aztán a felvásárlási üzemben sincs már baj vele. A búzát is mind kitisztították. Most meg az árpával igyekeznek, mert az eladási tervüket teljesíteni akarják még e héten. A tisztítógép zümmögve dolgozik. Czókoly István (baloldalt) és Turisz György magtáros A zsákok pillanatok alatt megtelnek a kövérhasú árpával, amiből majd sör készül, s amiből talán mi is iszunk. -tó-. Szóljunk hozzá /RafoiOTÄc QT 1 r*lHa1rn1 \ tása, a jobb vízgazdálkodás, a földterület lelkiismeretes kihasználása, az állattenyésztési és növénytermesztési termelés megjavítása. Vajon hogyan gazdálkodunk a földdel? Elég egy percre széttekinteni a falvakban s látjuk, hogy a jó humuszos földterületet a tervszerűtlen építkezés miatt szétszórt családi házakkal építik be. A jövőben, akik nem veszik figyelembe a szocialista falu továbbfejlődésének távlatait, ha távol építenek a falutól, nem kapnak villanyáramot. Sokat foglalkozunk a vízgazdálkodással is. Számtalan példát hozhatnánk fel, hogy ahol kihasználják az öntöző berendezéseket lényegesen fokozzák a takarmányalapot. A lucernát száraz időben is 4 —5-ször lehet kaszálni, ha öntözik. Ezzel szemben néhány alkatrész hiánya vagy villanybekötés miatt még mindig évek óta nem használják ki az öntözőberendezéseket. A mezőgazdaság gépesítése és chemizálása elég jól fejlődik. Sajnos, amint a vitaanyag is megállapítja a traktoroknak csak az 50 °/o-át használják közvetlen a mezei munkákra. Főleg a gyenge termelési eredményeket elérő szövetkezetek vásárolnak előszeretettel teherautókat és fuvarozásra alkalmas traktorokat. Ahelyett, hogy a mezőgazdasági termelés növekedésére törekednének, a könynyű jövedelmet a fuvarozásban látják. A növénytermesztésben tűrhetetlen, hogy az azonos gazdasági feltételekkel rendelkező szövetkezetek különböző hektárhozamokat érnek el. Vannak olyan szövetkezeteink, amelyek minden évben, akár esős, akár száraz, kiváló eredményeket érnek el. Más szövetkezetek viszont az alacsony hektárhozamokat állandóan az időjárással okolják. Tavasszal például a pesszimisták azt hangoztatták, hogy kár már az árpát vetni, úgy sem lesz belőle semmi. Ezzel szemben mi a valóság? Nem ritka a 30-40 mázsás hektárhozam a tavaszi árpából. Ha helyesen ésszerűen gazdálkodunk, minden szövetkezetben jó hozamokat érhetünk el. A busincei szövetkezet például éveken át alacsony hektárhozamokat ért el a gabonafélékből. Kovács agronómus elvtárs, tapasztalatait felhasználva szakszerűen termelte a gabonaneműeket, így több mint 30 mázsás átlag hektárhozammal dicsekedhet búzából. A község történetében még nem fordult elő ilyen magas átlagos termés. Az állattenyésztési termelés továbbfejlesztése továbbra is megkívánja a fejlesztési tervek betartását. A vitaanyag nagyon helyesen megállapítja, hogy főként a tehénállományt kell felfrissíteni. Tűthetetlen jelenség, hogy több szövetkezetben éveken át tartanak kishozamú teheneket. Olyan szövetkezeteink is akadnak, ahol a „selejttehenek" csak 1 — ■ 2 litert adnak. Tehát a szövetkezet teljes ráfizetéssel tartja. Továbbra is törekednünk kell a termelés célszerű összpontosítására és szakosítására. Ezen a téren komoly munkát végzett a zselízi Állami Gazdaság, ahol az egyes kultúrákat hatalmas táblákon termelik és így lényegesen olcsóbbá teszik a termelést. A mezőgazdasági termelés fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű a termények termelése és raktározása során adódó veszteség. Bizony sok esetben a megtermelt terményt sem tartjuk becsben. Az ipolysági zöldségraktárban pl. az ipolyviskiek első osztályú paprikáját 4 napig fonnyasztották, s a vásárlóknak meg kellett elégedniük ilyen árúval is. Falvainkon továbbfejlődnek a szocialista társadalmi viszonyok. A mezőgazdasági szocialista tulajdonnak mindkét formája, az állami gazdaságok és a szövetkezetek tökéletesedni fognak és lényegesen közel kerülnek egymáshoz. A szövetkezetek mezőgazdasági termelésének fokozása lehetővé teszi, hogy a közös gazdálkodás megfelelő mértékben kielégítse a szövetkezeti tagok személyes szükségleteit. Ezzel kapcsolatban kell megfogalmaznunk a háztáji gazdaságok jellegét. A háztáji gazdaságokat csakis ott szüntethetik meg, ahol a közös gazdálkodás ehhez megteremtette a feltételeket. Szó sincs tehát arról, hogy a szövetkezeti tagok mondjanak le a lábas jószág tenyésztéséről és arról, hogy ne tartsanak sertést. A háztáji gazdaságokban a termelés felszámolását csak akkor engedélyezzük, ha a szövetkezet vállalja az ezzel összefüggő felvásárlási feladatok teljesítését, valamint a mezőgazdaságban dolgozó családok apró szükségleteinek kielégítését a közös termelésből. Az életszínvonallal foglalkozó rész megállapítja, hogy csak annyit oszthatunk, amennyit termelünk. Kihangsúlyozza, hogy főleg a napi szükségleti cikkeket tesszük olcsóbbá. Elérjük, hogy a sokgyermekes családok megközelítsék a gyermektelen családok életszínvonalát. Vajon melyik anya ne örülne annak, hogy a jövőben féléves anyaszabadságot kap és ezt megtoldhatja még féléves fizetetten szabadsággal. Nagy jelentőségű az a célkitűzés is, hogy az asszonyok a gyerekek száma arányában mennek majd nyugdíjba. 1970-ig megvalósítjuk a heti 42 órás munkaidőt. Előttünk biztatóak a távlatok, de amint a célkitűzésekből látjuk, mindkét kezünk tele lesz munkával. Nem kis feladat a mezőgazdasági termelés színvonalát az iparitermelés színvonalára emelni. Szóljunk a vitaanyaghoz minél többen! Hisz rólunk és gyermekeink jövőjéről van szó. A kitűzött távlatok valósak, rajtunk függ a megvalósítása.
