Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-04 / 53. szám

Afrikai választások margójára Lassan, de biztosan őrölnek a tör­ténelem malmai, — mondja a régi közmondás, amelynek igazát napjaink afrikai valósága bizonyítja a legjob­ban. Afrikában ugyanis egyre-másra születnek az új, független államok és ezzel egyidejűleg, lépésről lépésre morzsolódik fel az imperialisták év­százados gyarmatbirodalma. Főleg az elmúlt két év folyamán változott meg lényegesen Afrika tér­képe és a fejlődésnek, az előrehala­dásnak ez a nagy változásokat elő­idéző folyamata az idén sem szakadt meg. Hiszen vasárnap Algériában be­teljesedett az idő és az algériai nép­nek a népszavazáson kimondott szi­lárd „igen“-je végleg lezárta az algériai francia gyarmaturalom véres fejezetét. Ugyanakkor július 1-i dátummal az egykori Ruanda Urundi területén a további két független afrikai állam: Ruanda és Urundi is belépett a világ független népeinek családjába. Ám balgaság lenne azt hinni, hogy Ruanda és Urundi eddigi kizsákmá­nyolásáról oly könnyen lemondanak az eddigi gyarmati kizsákmányolok. A belga ejtőernyősök, akik ma már végeredményben az amerikai neoko­­lonialízmus élharcosai, csupán egy hónap múlva, augusztus 1-én hajlan­dók kivonulni a két újszülött állam területéről. Ez a körülmény azonban momentó és Kongó sorsát, a Kongó elleni imperialista összeesküvést jut­tatja eszünkbe. És talán nem érdek­telen, hogy a Ruanda Urundi függet­lensége ellen szőtt összeesküvésben, amelyet ugyanazok a sötét erők szerveznek és irányítanak, mint a kongói komplottot, milyen nagy sze­repe van Kennedy kormányának. Ruanda Urundi-t, az ENSZ eme ásványokban igen gazdag gyámsági terütét a múltban a világszervezet főtitkársága részrehajló közegei, hogy úgy mondjam bérbeadták, vagy job­ban mondva átlátszották a belga gyarmatosítóknak. A belga tőkések és az őket csendes társként támo­gató angol és észak-amerikai mono­polisták, miután nagy beruházásokat eszközöltek a sajátjuknak vélt or­szágban és mesébe illő jövedelmeken osztozkodtak, július elseje után sem nagyon hajlandók kivonulni Ruanda Urundiból. Ezen szándékukat nem is tagadják és itt is a katangai bűvészmutatvá­nyaikat akarják megismételni. Az indító okok ezúttal nem is any­­nyira gazdasági jellegűek, mint ahogy az Katangában volt. Ruanda Urundi­­ban az imperialisták' egy hatalmas katonai bázist akarnak létesíteni, mivel ez a gyámsági terület a fekete Afrika egyik legfontosabb stratégiai pontja. Innen, erről a katonai tá­maszpontról irányíthatják majd az imperialista gayrmatosítók a Közép-és Kelet-Afrika népeinek szabadság­­harca, függetlenségi mozgalma ellen irányuló rendőri és katonai hadműve­leteket, amelyeket az USA kormánya fegyverekkel és dollárokkal a leg­­messzebbmenően támogat. „Afrika lett a kereskedelem és a beruházások tekintetében az USA új fellegvára“ jelentette ki nemrégiben W. Clifford Shields, a Farrel Shipping Lines elnöke, az amerikai Nemzeti Külkereskedelmi Tanács ülésén. És Washington ennek a megállapításnak a szellemében intézkedik. Az intézkedések következményei nagyon is gyorsan mutatkoztak meg Libériában, Kongóban és Nigériában, hogy csupán a legmarkánsabb példá­kat említsem. Az európai ősgyarma­tosítók még jóformán el sem hagyták régi gyarmataikat, s máris bevonul­tak a dollárcápák, akik a neokolo­­nializmus új taktikájával szeretnének gyököret verni a fiatal, a politikai és ökonómia gyermekcipőjében járó af­rikai országokban! B a r s i Imre Mielőtt Rusk amerikai külügymi­niszter elindult volna nyugat-európai kőrútjára, szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az Atlanti Szö­vetség „alapzatában" nincsenek repe­dések, csupán arról van szó, hogy újabb „emeletet" húzzanak a meglevő építményre. Ember és állat egyaránt me­nedéket keres, ha fergeteg lepi meg a szabadban. Mezőn a pacsirta, erdőben a meg­szeppent éneklőmadarak dala némul el a vihar előtti szélcsend be­álltával. Legyen az orkán, hurrikán vagy tájfun, közeledtének hírére rév­be igyekeznek a könnyebb vízijármű­vek is. A hatalmas óceánjárók sze­mélyzete pedig azon fáradozik olyan­kor, hogy az orkán ne sodorja hajó­jukat sekély vizekre, ahol víz alatti szirtek veszélyeztetik a hajótest ép­ségét. Személyszállító repülőgépek elodázzák felszállásuk időpontját, ha a meteorológiai állomások vihart je­leznek, irányt változtatnak vagy kényszerleszállást hajtanak végre, ha a levegőben fogják fel a jelentést. Vannak azonban pilóták és utasok, akik ennek éppen ellenkezőjét cse­lekszik: mintha csak „fejjel menné­nek a falnak“, berepülnek a vihar­felhő kellős közepébe! Ezek a polgári légiflotta moszkvai tudományos ku­tatóintézetének dolgozói. A nem cse­kély kockázattal járó vállalkozás éppúgy hivatásukhoz tartozik, mint ahogy az ún. berepülő-pilóta próba­felszállást végez új gépekkel, vagy a légtornászok ejtik ámulatba a közön­séget nyaktörő mutatványaikkal. A bátor kutatók a nemrég leningrádi geofizikus társaikkal együtt egy TU — 104 típusú gépen indultak ilyen vi­harmegfigyelő útra. Különleges mű­szerekkel ellátott gépükkel először csak körülrepülték a félelmetes vi­harfelhőt. Már ezen „kevésbé" veszé­lyes keringés közben is értékes tapasztalatokat szereztek a hőmér­sékleti zónák, a szél, a légköri elek­tromosság és a viharfront mérésével. De el kellett érni a vakítóan fénylő viharfelhőt, amelynek csúcsa több mint 13 000 méter magasságban szá­guldott tova. Alatta lomhán úszott a piszkos tejszínű, réteges felhőtakarő. Szovjet kutatók harca az elemekkel Hogy megfigyeléseiket kiegészíthes­sék, a kutatók elhatározták, hogy át­repülnek a viharfelhőn. És gépük csakhamar eltűnt az éjsötét felhő­­gomolyagban... A felfedező-repülés résztvevőinek vakmerő vállalkozását felejthetetlen látvány jutalmazta: a felhő, amelynek belsejében erős légáramlatok válta­koztak, úgy pezsgett mint a forró, bugyborékoló víz. Heves szélviharok falevél módjára dobálták ide-oda a nehéz gépmadarat. A „repülő-labora­tórium“ hol a magasba lendült, hol pedig több száz métert zuhant. Ugyanakkor menetiránya is állandóan változott, a tomboló elemek boszor­kánykonyhájában a pilóta csak üggyel-bajjal tudott ura maradni a helyzetnek. Hozzá hasonlóan utas­társai sem voltak képesek ültükből felemelkedni vagy járkálni, sőt több­ször érezték a súlytalanság állapotát és azt az erős nyomást, amely az üléshez szorította őket. Szinte feles­legessé váltak a derekuk köré csatolt biztonsági rögzítőövek. De a leszíjazott merész kutatók rendületlenül folytatták megfigyelé­seiket. A motorok dübörgésében ugyanis csakhamar erős sistergés ve­gyült. A különös „pergőtüzet“ a fém­burkolatra zúdúló, tömérdek jég és esőcsepp idézte elő. A súrlódás kö­vetkeztében azután több mint egy millió Volt erősségű elektromos fe­szültség keletkezett a gép felületén, amely szikrázni kezdett, sőt átmene­tileg a Földdel fennálló rádiókapcso­lata is megszakadt. A rettenthetetlen viharrepülők mindezek ellenére ke­ményen állták a tomboló elemek tá-FÉLJEGYEZTÜK • Az ENSZ statisztikai kimutatása szerint 1960 —61-ben Európában Nyu­gat-Német ország vásárolta a legtöbb fegyvert. A bonni állam legnagyobb szállítója az USA volt, több mint évi 1000 millió márka értékű pusztító „áru"-val. j • Az ember 1400 évig élhetne, ha rászokna a téli alvásra — állapítja meg az Egyesült Államok földrajzi társaságának egy jelentése, mely azon a tényen alapszik, hogy a téli álom­hoz szokott állatok tizenkétszer hosz­­szabb ideig élnek, mint azok, amelyek egész éven keresztül naponta csak néhány órát alszanak. Az emberi élet ily módon történő meghosszab­bítása többek közt az űrhajósoknak tenne hasznára, mivel a sokmillió fényév távolságban levő égitestek felkutatására évszázadokra volna szüksége az embernek. • PORLASZTOTT MÉZ. Az élelmi­szeripar legújabb vívmánya szárított madását, mint ahogyan a derék TÜ—> 104 maga sem adta fel a harcot. Bírta a hatalmas túlterhelést, ame­lyet a belsejében felhalmozott tömén­telen műszer okozott, s ezzel tanú­ságot tett jeles tulajdonságairól és ellenálló képességéről. A maga nemében eddig páratlan teljesítmény számos új ismerettel gazdagította a meteorológusok, geo­fizikusok, repülőgépgyártási szakem­berek, pilóták és kiképzők tapaszta­latainak amúgy is gazdag „tárházát“. Mert más az elmélet és más a gya­korlati tapasztalat. Vagyis: amint már számos esetben beigazolódott, a vi­harfelhők lényegéről és összetételé­ről elterjedt, csupán elméleti felte­véseken alapuló tudományos ismere­tek távolról sem közelítették meg azon gyakorlati tapasztalatok ered­ményét, amelyet alapos felkészült­séggel, szívós kitartással és halált megvető bátorsággal megint csak szovjet embereknek sikerült — első­nek elérniük. K. E. méz por alakjában. A mézből külön­leges eljárással kisajtolják egész víz­tartalmát, s ezáltal sárga por kelet­kezik belőle. Ha vízzel keverjük, újra teljes értékű mézhez jutunk. Az új élelmiszer előnye, hogy papírzacskóba is csomagolható. • Világszerte 20-30 millió ember életét lehetne megmenteni, ha a nép­tömegek mindenütt oly egészségügyi gondoskodásban részesülnének, mint a szocialista országokban. J. Manevy, az egészségügyi világszövetség tagja megállapította, hogy Mexikóban pl. az átlagos életkor 40 év és csak váltó­lázban évente 24 000 ember hal meg. Kenyában 1000 újszülöttnek a fele nem éli meg első születésnapját. • Szovjet tudósok megoldották az ázhatatlan gyufa problémáját. Az új eljárás szerint a doboz oldalát külön­leges fenol-formaldehides és foszforos réteggel vonják be és a gyufafejeket lakkal védik a nedvesedéstől. Világűrben a Kozmosz 6 A Szovjetunióban június 30-án fellőtt szputnyikon tudományos készüléket szereltek fel, amely a világűr további kutatására szolgál. A Kozmosz 6-on a tudományos készüléken kívül többcsatornás rádió-, telemetrikai rendszer és rádiótechnikai berendezés van a röppálya mérésére. A szputnyikon rövidhullámú leadóállomás is van. Az előzetes adatok szerint a szputnylk olyan pályán mozog, amely csupán csekély mértékben tér el a kiszámítástól. A Föld kö­rüli keringés ideje 90,6 perc, a pálya szöghajlása az egyenlítőhöz mérten 49 fok, legnagyobb földtá­volság 360 és a legkisebb 274 ki­lométer. A szputnyik rádiótelemetrikai jelzései valamennyi készülék nor­mális tevékenységéről tanúskod­nak. • Ä „Berliner Zeitung“ szerint Nyugat-Németországban 1961-ig csak­nem minden ötödik 100 hektárig ter­jedő kisebb mezőgazdasági üzemet felszámoltak. Míg 1949-ben a NSZK- ban 1,950 000 ilyen kisebb gazdaság működött, 1961-ig már csak 1,600 000 maradt belőlük. Követésre méltó tapasztalat bizottság munkájából A nemzeti bizottságok a körze­tükbe tartozó mezőgazdasági üzemek helyes irányításával hozzájárulhatnak a mezőgazdasági termelésben elő­forduló hiányosságok kiküszöbölésé­hez. Legfontosabb feladataik közé tartozik a tervfeladatok szétírása és azok ‘teljesítésének ellenőrzése. Né­hol az ellenőrzést még a régi mó­don értelmezik. Ügy gondolják, hogy csakis a hibák feltárására és a bű­nösök keresésére szorítkozik; ez pe­dig nagyon kevés. Azt akarjuk, hogy a terv teljesítésének ellenőrzése nyil­vános legyen és teljesítse nevelői küldetését is. Ez azonban szükséges­sé teszi, hogy a nemzeti bizottságok a polgárokat a gazdasági problémák helyes megértésére neveljék. Mit tegyünk? Elemezni kell a nem­zeti bizottság munkáját, hogy a köz­ség lakossága aprólékosan megis­merje annak működését. A komplex elemzést azután nemcsak a képvise­lővel, hanem az összes polgárokkal ismertetni kell. Ezen a téren a cseh országrész néhány községének funkcionáriusai jó tapasztalatokat szereztek. Például a kolíni járás Cerhenice nevű közsé­gének szövetkezete még nemrégiben a gyengén gazdálkodó szövetkezetek közé tartozott. A község és a szö­vetkezet vezetői és kommunistái na­gyon sokáig nem tudták, mit tegye­nek a gazdálkodás javítása érdeké­ben. Végül sok tanácskozás után el­2 fömifásf 1962. július 4. határozták, hogy alapos elemzésnek vetik alá a HNB munkáját, s ezzel egyidejűleg elvégzik a szövetkezeti termelés minden ágának gazdasági elemzését is. A pénzügyi bizottságot megbízták egy szaktanácsadói bizottság kialakí­tásával, amely a könyvelés és a nyil­vántartás kérdéseiben nyújtott se­gítséget. Verfel könyvelő asztalán aprólékosan vizsgálni kezdték a ki­mutatásokat és áttekintéseket. Ezek­ből megállapították, hogyan áll a szö­vetkezet szénája. A munkaegységre kifizettek ugyan 16 koronát, de ebből 6 korona nem a mezőgazdasági ter­melésből, hanem a melléktermelésből (homokbányából) származott. Az ala­pokat is nagyon gyengén töltötték fel. Szóval a szövetkezet a készből élt. BEVÁLT A RENDSZERES ELEMZÉS Rendszeresen kidolgozták a szövet­kezet gazdálkodásának évi, negyedévi és havi elemzését. Ezek az elemzések megmutatták, mit kell tenni az egyes termelési ágazatokban a termelés növelése érdekében. így például a szarvasmarha hizlalás önköltségeinek elemzése megmutatta, hogy azonos mennyiségű takarmány felhasználása esetén a gondozók különböző ered­ményeket értek el: Korbelická és Pudilová elvtársnők állatonként napi 40 dkg-os húsgyarapodást értek el, Kratochvílová 29,5 dkg-ot és Zvéri­­nová pedig 66 dekát. Zvéfinová elv­társnő jobban kidolgozta a takarmá­nyozási tervet és tisztán tartotta az állatok környezetét. Tapasztalatait a többi állatgondozó is érvényesítette, s így az első félévben az összes munkahelyen 57 dekás napi állaton­ként! átlagos súlygyarapodást értek el. Az, év végén a szövetkezet fenn­állása óta először teljesítette eladási tervét. Hasonló eredményeket értek el a tejtermelésben és a borjúnevelésben is. A szövetkezet vezetői kiszámítot­ták, hogy 1960-ban 81 borjúval gya­rapodott a szövetkezet állatállomá­nya. Ha mindegyik csak 300 liter tejet szopik az anyjától, az elfogyasz­tott tej mennyisége egy év alatt eléri a 24 000 litert. Ez túlságosan sok. Mi lenne, ha a borjakat gazdaságosabban nevelnék? Hozzáláttak a munkához. A régi épületet profilaktóriummá alakították át és a borjakat mindjárt születésük után a ketrecekbe tették: három na­pig föcstejet kaptak, tíz napig teljes tejet és azután egészen hathetes ko­rukig egalizált tejet. Tavaly 90 egész­séges borjút neveletk fel ilyen mód­szerrel. Milyen gazdasági eredmény­nyel? Egy év alatt 400 liter teljes tejet takarítottak meg, ami vaj elő­állítása esetén 200 kg vajat jelent a közellátás számára. Ezen felül lénye­gesen javult a borjak egészségi álla­pota. Nincsenek kitéve annak a ve­szélynek, hogy az anyjuktól megkap­ják a gümőkórt. Bevált a funkcionáriusok védnök­ségvállalása is az egyes termelési ágazatok felett. A dolgozók közvet­lenül a munkahelyükön tanácskoznak a nemzeti bizottságok képviselőivel, s minden igyekezetük arra irányul, hogy a termelést növeljék és az elő­forduló hiányosságokat minél hama­rabb kiküszöböljék. A NEMZETI BIZOTTSÁG ÉS A SZÖVETKEZET EGYÜTTMŰKÖDÉSE A helyi nemzeti bizottság működé­sének elemzésekor a legfontosabb kérdésnek a nemzeti bizottság és a szövetkezet együttműködését tekin­tették. Miért? Elsősorban azért, mi­vel a mezőgazdasági termelés a köz­ségek legfontosabb termelési ágazata, továbbá azért is, mivel a mezőgaz­dasági adó képezi a község költség­­vetésének legfontosabb bevételét, amely jó feltételeket teremt a szö­vetkezet gazdálkodásának javításá­hoz is, hiszen ebből a pénzből építik az utakat, iskolákat, bölcsődéket stb. A nemzeti bizottság működésének alapos elemzése főként a pénzügyi bizottságtól kíván jelentős gazdasági­szervezési munkát; pontos tervet kell kidolgoznia, amelyben megállapítja az elemzés főbb pontjait és javasla­tokat kell tennie a többi ágazatok elemzését végző bizottságok számára is. Ebben a munkában *a cerhenicei HNB pénzügyi bizottságának Jelentős tapasztalatai vannak. Összesen 30 tagja és aktivistája van s az utóbbi időben minden igyekezete arra irá­nyul, hogy az összes választókörzet­ben legyen saját aktivistája. Ez lehe­tőséget nyújt arra, hogy a bizott­ságnak teljes áttekintése legyen a község gazdálkodásáról. Az utóbbi időben kiszélesítették a pénzügyi bizottság működési területét. A bi­zottság tagjai vállalták a traktorok és más mezőgazdasági gépek élet­tartamának és kihasználásának nyil­vántartását. Följegyzik az összes gépjavításokat, valamint az üzem­anyagmegtakarítást és mindent, ami a karbantartással összefügg. Egyre nagyobb figyelmet szentelnek a ter­melési költségeknek. Ez évben szá­mították ki először, mennyi költség jut egy korona értékű termelésre. Minden korona bevételre 8 fillér nyereség jutott. Ezen kívül össze­hasonlították a velími szövetkezet és a cerhenicei szövetkezet termelési eredményeit. A két szövetkezet ver­senyben áll egymással. Az önköltsé­geket tekintik a legfontosabb muta­tónak, amely szerint megállapítják, melyik szövetkezet gazdálkodik sike­resebben. Amint már említettük, a cerhenicei szövetkezet még két évvel ezelőtt a gyengén gazdálkodó szövetkezetek közé tartozott. A helyi nemzeti bi­zottság működésének elemzése s an­nak széleskörű letárgyalása a község lakóival hozzájárult a szervezési és a politikai munka javításához és a mezőgazdasági termelés lényeges nö­veléséhez. Hiszen az elemzés meg­mutatta, hogy tavaly a legnagyobb hiányosságok a cukorrépa, a burgo­nya és a kukorica termesztésében merültek föl. Elhatározták, hogy ez többé nem fog ismétlődni, s ezért ezt a három terményt a község funk­cionáriusai védnökségük alá vették; a HNB közvetlenül felelős a cukor­répa termesztéséért, a falusi párt­­szervezet a burgonyáért, a szövetke­zet vezetősége pedig a kukoricáért felelős. Természetes mindegyik „véd­nök“ elsősorban a saját terményével törődik, hogy olyen gondozásba ré­szesüljön, amilyet megérdemel. A cerhenicei funkcionáriusok és lakosok megtalálták a hiányosságok gyökerét és keresik az utat, amelyen haladva ezeket kiküszöbölhetik. A hiá­nyosságokat nem a feltételekben, ha­nem elsősorban saját magukban ke­resték. S amint látjuk, ez sikeres munkásságuk titka. J. Buchácek Ráépítés!... („Rusk-terv“ szerint) Niculescu rajz;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom